Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-19 / 271. szám

A 1RÉPÜJSÁG 1981. november 19. Sziporkázott a „Sziporka” Rendhagyó gyerekszínház Ä _ ■ _ f i Zárva van az aranykapu... — Tudjátok, ez milyen hang­szer? — Trombita!!! — hallatszik egy óvodás cérnavékony hang­ja, majd a vagy négyszázas al­kalmi „kórus" visszhangozza ugyanezt. — Dehogy! Nézzétek csak meg. Ez egy szaxofon. Figyel­jétek, milyen szép a hangja... — kellemes dallam tölti be a termet. A bohóc rendületlenül bővüli hangszerét. Majd be­mutatja a többit, a kisebbe­ket: a furulyát, a szájharmoni­kát, a sípot, a dobot, a dorom­bot. Később nézeteltérés támad a három bohóc között, aki Zene­országba szeretne eljutni. Csak­hogy ehhez a nézőtéren ülő gyerekek segítségére is szük­ség van. Nekik kell megvála­szolni a sok érdekes találós­kérdést, melyek legtöbbje Bar­tók Bélával, népdalgyűjtéseivel és -feldolgozásaival kapcsola­tos. Vagy válaszolniok kell, hogy Vigyori székely, német, vagy román táncot jár-e? Ha a megyei művelődési központ színháztermének kö­zönsége helyesen válaszol, a gyerekek alkotta „aranykapu" alatt — Zongori, a tudós ze­nész és varázsló intésére — átmehet a két bohóc, Pityiri és Vigyori, akik hét kapun átjutva elérkeznek Zeneországba. Ott a már említett zenészek szép népdalokkal, valamint Weöres .Sándor és Tamkó Sirató Károly megzenésített verseivel kedves­kednek segítőiknek. [TUDÓSÍTÓNKTÓL) — Ma már egyre kevesebb ember ismeri a kosárkötést. Eh­hez szakértelem kell, mégpedig nem is akármilyen — mondja huncutkás mosollyal a Kistor­máson élő 73 éves Körösi Ist­ván. Éveit meghazudtoló fürge­séggel forgatja a megkezdett kosarat, csavarja, tekeri, haj­lítja és időnként kalapáccsal ütögeti a vesszőt. — A befűzött szálakat mu­száj volt eldolgoznom, mert ha sokáig áll befejezetlenül, akkor visszaenged, nem lesz tartása. — Hol és hogyan tanulta meg a szakmát? — A falusi gyereknek nem volt ismeretlen a vessző, de hogy az én kezem egy szép ko­sár elkészítésére képes lenne, erre nem gondoltam. A tenge- lici tsz-ben dolgoztam a hat­A humoros játékokkal, bohóc­jelenetekkel tűzdelt műsort e héten kedden délelőtt láthatták a szekszárdi óvodások, délután pedig a kisiskolások Zene­móka II. címmel a Sziporxa együttes előadásában. Sikerük nem véletlen műve, hiszen mű­soruk színház volt a javából, rá­adásul rendhagyó ének-zene­órának is beillett. Csakhogy van mégis egy bökkenő. Az igényes kisegyüttes 5-től 14 éveseknek hirdette a műsort, ami túlzás, mivel egy óvodásnak egészen más az igénye, mint egy nyol­cadik osztályosnak, s az ízlés- és közönségnevelés szempont­jából is más eszközökre van vanas évek elején és télen — más munka nem lévén — ezt az elfoglaltságot űztük — még­pedig munkaegységre. Kezdet­ben csak vesszőtisztító és bá- mész szemlélője voltam a gyors kezeknek, csodálója a formáló­dó, szép kosaraknak. Majd én is megtanultam. Még ma is há­lával gondolok vissza Fülöp Jó­zsi bácsira, mert tőle sajátítot­tam el a mesterségbeli fogáso­kat. — Milyen szakértelem kell ehhez a munkához? — A legfontosabb, hogy is­merjem azt az anyagot, amivel dolgozom. Nem mindegyik vesz- sző alkalmas erre a munkára. A Sió partján lelhető vadvessző törik, szakad. Sok vesződség- gel és bosszúsággal járna e->'- egy kosár elkészítése, de még így sem lenne jó, mert haszná­szüksége a két korosztálynak. A nagycsoportosok nem tudnak szolmizálni, alig néhány hang­szert ismernek még, s ezek meg­tanulására és megjegyzésére nem elegendő a másfél órás előadás. Ezzel szemben a tizen­évesek... nem kell részletezni! Noha az örömbe ez esetben is vegyült egy kis üröm, mégis amondó vagyok, hogy örüljünk. Végre jó, igényes előadást kap­tak azok a gyerekek, akik ott voltak kedden a megyei műve­lődési központ színháztermében. — vhm — lat közben egyszerűen elpattan­nának a szálak. Olyan kosarat, mely megtartja a formáját, ne­mes sárgavesszőből lehet készí­teni. Amit most használok, ok­tóberben szedtem. A pincében tárolom, óvom a kiszáradástól. Ekkor nyugodtan lehet hasítani, csavarni, héjazni, hajlítani. — Veszik is az árut? — A falusi emberek igen. Itt az élet elképzelhetetlen lenne nélküle. Kukoricaszedéshez a vesszővékát használják, a mor- zsoláshoz már kisebbet, és megint másikból szórja ki a gazdaasszony a szemet az éhes baromfinak. De kosárral hord­juk be az aprított tűzifát, és a kosártól kapta kerek vagy hosz- szúkás formáját az édesanyánk sütötte kenyér. — Hogyan készül eav kosár? — Megtisztítom a szálakat, majd vastagság szerint váloga­tom. Először elkészítem a fene­ket. Hat erősebb vesszővel in­dulok, ez határozza meg a nagyságát. Kezdetben kereszt, majd csillag alakban széthaj­tom a szálakat, vékonyabbak­kal lefonom. Közben állandó feszítéssel homorúra alakítom, ami a teherbírását növeli. Az oldalak merevítését 24 vázvesz- sző biztosítja, s ezeket is körbe­fonom. Minden negyedik sor után sűrítőfával és kalapáccsal finoman tömöríteni a fonatokat, hogy kiszáradás után se legyen laza. Az oldalfonatok száma a meghatározója a kosár magas­ságának. A szél kialakítása vastagabb vesszőket kíván. Itt a befejező művelet a szegés, ami nem más, mint a még álló vázvesszők fonat közé dugása. A legnagyobb munkát a fül adja. Pontosan meg kell hatá­rozni a helyét, s így a megra­kott kosár nem húz egyik ol­dalra sem. Ennek is eqy vasta­gabb vessző a váza, amit a már elkészült oldalba dugok, s négy szállal, állandó csavarás közben, körbefonok, de rögzí­tem is az oldalhoz. Ezáltal a fül egyenletesen vastag lesz és teherbíró. A finomabb vagy hasított vesszővel az öt-, tízlite­res, vagy ennél nagyobb üvege­ket is bekötöm. — Milyen eszközöket használ munka közben? — A szoros fonáshoz hasz­nálom a sűrítőfát és a kalapá­csot. Van kötőpadom, amihez egy szeggel rögzítem a meg­kezdett kosarat. A legfontosabb eszköz pedig a kezem. KONRAD LÁSZLÓ Dunántúlt napló A téli ünnepek, Mikulás és különösen karácsony előtt min­dig is ugyanaz o kérdés izgatta és izgatja az embereket: milyen lesz az áruellátás, lesz-e vala­mi újdonság, lesz-e elegendő a hagyományos ünnep előtti cik­kekből? A Baranyo és Tolna megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál érdeklődtünk, elsősorban a déli­gyümölcsök, különlegesebb teák és kozmetikumok után. Ami a déligyümölcsöket illeti, az ellátás szintje megegyezik a tavalyival, grape fruit már most is kapható, s még december 6. előtt üzletbe kerül a kubai na­rancs. A hagyományos, medi­terrán országokból érkező na­rancsot inkább a karácsony előtti időszakban tudjuk majd megvásárolni. Ezenkívül érkezik még datolya, s természetesen lesz banán, ez utóbbi folyama­tosan, ahogy a banánérlelőben beérik, a boltokba kerül. A tavalyról már ismert fém­dobozos teák mellett két új faj­tát is kipróbálhatnak a teaked­velők: már megérkezett az in­diai Yay tea, a másik újdonság a ceyloni Candy lesz. A 20—25- féle hazai pezsgő mellett ter­mészetesen kapható a szovjet pezsgő, s a napokban érkezik Csehszlovákiából 5—6-féle vod­ka, pálinka, brandy. Amiből ja­vulás várható: a halászlékocka, a dobozos halászlé és a ruszli. Újdonság lesz a Lady Esther kozmetikumcsalád, amit Ma­gyarországon csak ez a keres­kedelmi vállalat forgalmaz. A Lady Esther „családtagjai”: 15 színben rúzs, 13 színben köröm­lakk, 6 színben szemhéjpú­der, 4 színben krémpúder s ugyancsak 4 színben púderkom­pakt, s végül kétféle A-vitami- nos krém, az egyik tégelyben, a másik tubusban kapható. És megtörtént a „nagy csoda” is: hosszú évek, évtizedek óta most először sikerült beszerezni az ajakrúzzsal azonos színárnyala­tú körömlakkokat! A Lady Esther november végén, decem­ber elején kerül az üzletekbe. iNDK-beli testvérmegyénk ki­adós kóstolót kapott a télből. Az elmúlt hét végén a megye egyes területein 25 centiméteres új havat is mértek. Vasárnap, a délelőtti órákban a sűrű hó­esés és köd rendkívül megne­hezítette a közlekedést. Az út- őri szolgálatnál igencsak nagy­üzem volt, ugyanis a magasab­ban fekvő helyeken néha 35—40 kocsi is összetorlódott. Klubtalálkozó Komlón iHárom megye — Somogy, Tol­na, Baranya — négy cigány­klubja és egy hangszeres együt­tese részvételével e hét végén, szombaton rendeznek találkozót Komlón. Az esemény vendéglá­tója a komlói városi művelődé­si központ Kossuth aknai ci­gányklubja lesz, meghívottai pe­dig: a tamási művelődési köz­pont rácvölgyi cigányklubja, a szedresi és a kaposvári klubok, valamint a szennai citerazene- kar. Vendégek és vendéglátók szombaton délelőtt tízkor talál­koznak a Kossuth bányai mun­kásklubban, majd rövid ismer­kedés következik a bányászat­tal. Délután fél öt órai kezdettel kerül sor a művelődési központ­ban a klubok 'műsoros bemu­tatkozására. A sort a tamásiak nyitják karácsonyi, újévi népszo­kások, köszöntések bemutatásá­val, majd a szedresiek lépnek színpadra cigánytáncokkal és dalokkal. Ugyanennek az újságnak a sportrovatában is megjelent az első „havas" cikk.. A megyei sportvezetők értekezletén meg­vizsgálták, hogy kihasználnak-e minden természeti adottságot a téli sportokra. A megállapítás egybehang­zó: még számos lehetőség van arra, hogy újabb területeket be­vonjanak. Ezzel kapcsolatosan fölhívták a figyelmet arra, hogy az óhajon túl néhány intézke­dést is meg kell tenni. Például: gondoskodni kell arról, hogy a hétvégeken is nyitva legyenek az éttermek és megfelelő le­gyen a közlekedés. Ez utóbbi alatt értik azt is, hogy igény sze­rint esetleg, különvonatokat is indítsanak a közkedvelt téli ki­rándulóhelyekre. SOMOGYIwftw A Villány-mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinát vezetésével termelési rendszer alakult a Dél-iDunántúlon, céljául a nagy­üzemi szőlő- és borgazdálkodás intenzív fejlesztését tűzte ki. A mostani ötéves terv időszakában újabb szőlőültetvényeket telepí­tenek, illetve újabb feldolgozó- üzemeket építenek Baranya, So­mogy, Tolna és Zala megye te­rületén. A szőlő, és borterme­lési rendszer oz erőforrások egyesítésére törekszik. Az elap­rózott, sók helyen és kismérték­ben történő beruházások helyett koncenráltan — a gazdaságok és a kombinát összefogásával — oldják meg a fejlesztési felada­tokat. A borgazdasági kombinát erőteljesen fejleszti a kékszőlő- feldolgozó és -tárolókapacitását Villányban. Itthon és külföldön egyaránt fokozódik a kereslet a jó minőségű vörös borok iránt, s a fejlesztés elsődlegesen ezt a célt szolgálja. Az Interinvest külkereskedelmi társulás nyolc­vanmillió forintos fejlesztési köl­csönnel járult hozzá a villányi beruházáshoz. Az új üzem ter­vezése megkezdődött, a prog­ram szerint 1983 tavaszára ké­szül el teljesen, de már az 1982- es szüretbe is besegít. A fej­lesztés eredményeként évi 16 ezer hektoliterrel növeli a kom­binát a tőkés országokba irá­nyuló vörösbor-szállításait és ennek ellenértékéből törleszti majd az Interinvest-kölcsönt. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Népművelők 'Fejér megyei Területi Szervezetének alakuló ülésén kimondották: a szerve­zet célja', hogy lehetőséget biz­(TUDÓSIT6NKTÓL) 'Korunk égető problémájával, a környezetvédelem kérdésével ■manapság rengeteg fórumon foglalkoznak különböző tanács­ülésektől kezdve egészen az ENSZ-szekcióülésekig. Legismertebb és legnépsze­rűbb hazai természetvédelmi „ligánknak” a BÚVÁR-klub- mozgalom tartható, szerte az országban működő klubjaival. Havonta megjelenő képes fo­lyóiratával hatékony munkát vé­gez természeti kincseink meg­óvása érdekében. Akármennyi­re is hatékony e mozgalom te­vékenysége, elenyészően kevés azoknak a száma, akik valami­lyen formában részt vesznek a munkájában. Egy fiatalok köré­ben végzett felmérés alapján ■megállapítható volt, hogy saj­nos sokan még a mozgalom lapját sem ismerik. A válaszok többségéből kiderül, hogy azért tosítson a megyében élő, kü­lönböző területeken dolgozó népművelők számára a közös szakmai kérdések megvitatásá­ra, egymás munkájának megis­merésére és segítésére, a ba­ráti kapcsolatok elmélyítésére. Hivatott ezenkívül a szervezet arra, hogy teremtsen sokoldalú és hatékony fórumot a megye aktuális közművelődési felada­tainak megvitatására és meg­valósítására, kísérje figyelem­mel a népművelők élet- és munkakörülményeit is. Néhány a jellemző elképzelé­sek közül: „Kapocsolatot te­remtünk a közművelődés terüle­tén, a különböző intézménytípu­sokban dolgozó népművelőkkel tevékenységünk kölcsönös meg­ismerése és munkánk eredmé­nyességének fokozása céljából. Felkérésre vagy saját kezdemé­nyezésre véleményt nyilvání­tunk, javaslatot teszünk me­gyénk közművelődését érintő el­vi és gyakorlati kérdésekben. Támogatjuk és kezdeményezzük megyénk népművelőinek szak­mai kísérleteit, kutatásait, az or­szágos és megyei pályázaton részt vevő kollégáink munkáját. Segítjük a korszerű, hatékony módszerek elterjesztését." PETÖFÍ NÉPE A kecskeméti Katona József Múzeum fényképgyűjteményé­nek jelentős darabja az az al­bum, amely még a két világhá­ború köíötti időszakból maradt fenn. Csaknem kétszáz olyan fényképet tartalmaz, amelyek a múlt század hatvanas évei és az 1920-as évek között készültek. A városrészleteket, fontosabb középületeket megörökítő képe­ken követhetjük a századforduló körüli időszak kiemelkedő vá­rosrendezési munkáit. 'Rég elmúlt hétköznapokat idéznek fel a képeken látható egykori üzletsorok, a hangula­tos utcai lámpák, a Beretvás- szálló szomszédságában álldo­gáló lovas kocsik, a járókelők és a piaci so'kadalom. Múlt szá­zadi búcsú, úrnapi körmenet egy-egy elkapott pillanata is megőrződött számunkra. Néhány fénykép a kecskeméti malmok­ról és a hajdani vásárokról ta­núskodik. Néprajzi szempont­ból különösen érdekesek a me­zőgazdasági munkáról — aratás, nyomtatás,' szőlőművelés —, a mesterségekről (például szűcs, kovács) és a pásztoréletről ké­szült felvételek. A régi fényképek gyűjtése to­vábbra is fontos feladat. Város­történeti, életmód- és művelő­déstörténeti szempontból más­sal nem helyettesíthető, hiteles források. Némelyik a művészet- történészek számára is érdekes lehet, alkalmat nyújt a korai fényképészet és a festészet kap­csolatának vizsgálatára. landó tenni az ügy érdekében. ízelítő a kérdésekből: Mi a környezetvédelem? Milyen hazai tájvédelmi körzetet ismersz? Mi­lyen védett, ritka állatok élnek Magyarországon? Mit teszel a természetvédelem érdekében? A válaszokból igen mélyen sugárzott a tájékozottság hiá­nya, hiszen sokan még a termé­szetvédelem fogalmával sincse. nek tisztában, vagy a tájvédel­mi körzeteink felsorolásánál senki sem szólt a Kis-Balaton- ról, az aggteleki barlangrend­szerről, a Bükki Nemzeti Park­ról. A védett állatok, madarak kérdésénél senki sem tett emlí­tést a lilékről, a feketególyák­ról, a nyércekről és még lehetne folytatni a sort a nyusztoktól kezdve egészen a vércsékig. De még mindig nem késő tá­jékoztatni természeti kincseink­ről, értékeinkről már iskolás korban a fiatalok ezreit BAN LÁSZLÓ Fotó: K. A. Hajlik a vessző Egy felmérés tapasztalatai többé-kevésbé mindenki haj­11021745

Next

/
Thumbnails
Contents