Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-19 / 271. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXI. évfolyam, 271. szám. ARA: 1,40 Ft 1981. november 19., csütörtök. Mai számunkból BREZSNYEV BONNI LÁTOGATÁSA (2. old.) ATOMERŐMŰ-ÉPÍTKEZÉS (3. old.) A VÁLLALKOZÁS ÚJ FORMÁI (3. old.) SZOMSZÉDOLÁS (4. old.) OLDALHÁLÓ ’81 (6. old.) ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS (5, old.) Falvaink jelene és jövője Mi a falu? Nincs rá pontos közigazgatási meghatározás. A leghivatalosabb, amit kitalálták erre a településformára: falu az, ami nem város. Ez persze óhatatlanul magában foglalja a falu vélt fejlődésének irányát; a városiasodást, a várossá alakulást. Nem utolsósorban ennek hatására a falusi fiatalok a modern élet ideálját csak a nagyvárosokban vélik megtalálni. Pedig „a falusi élet valódi értékeit kell kombinálni azokkal a komforttényezőkkel, amelyeket a nem paraszti generáció ma még csak a városi életformában remél vagy vél megtalálni”. Ennek a — a Magyar Agrártudományi Egyesület legutóbb Keszthelyen rendezett falufejlesztési konferenciáján megfogalmazott — programnak első része: az út. Hiányoznak a bekötő utak, a falusi utak zöme kiépítetlen. Sok községben ha esik az eső, nem lehet gyalog közlekedni. Ezért inkább nem mennek ki házukból az emberek. Nem öltözködnek rendesen, hiszen egy elegáns kosztümhöz, vagy öltönyhöz ,nem illik a gumicsizma. Még a buszmegállóhoz sem lehet eljutni. Egy-egy esős nap tehát a teljes bezártság érzetét kelti a falulakókban. Utak kellenek tehát, de ha a falu kizárólag állami beruházásból épülő utakra vár, az eddigi építési ütem alapján körülbelül 500 év kellene a teljes falusi belső úthálózat kiépítéséhez. Olcsó megoldásokra van tehát szükség. Annál is inkább, mert ezek a belső, úgynevezett lakóutak nincsenek olyan megterhelésnek kitéve, mint például az autópályák. Erre a célra kitűnően megfelel olyan olcsó anyag, mint a bányakavics, a kőbányameddő, sőt az egyébként környezetszennyező ipari melléktermék, a pernye is, amiből mésszel keverve, lassan kötő, betonszerű képződmény lesz. Az időjárás viszontagságainak ellenálló úthálózat amellett, hogy megkönnyíti a falusiak életét, a falut is elérhetővé teszi. Nemcsak a különböző szolgáltatások, nemcsak a kényelmesebb, nyugodtabb lakhelyet keresők, hanem például az idegenforgalom számára is. Persze a falu korántsem üdülőhely csupán, ahol — legalábbis az idegenforgalmi idényben — gyöngyös pártában és árvalányhajas kalapban járnak az emberek. Mindenekelőtt lakóhely, mégpedig a fél ország lakhelye. Sokféle igényt és lehetőséget kell tehát az építészetnek, mondhatni a falutervezésnek összehangolnia. A maradandó értékeket olyan, a mai élet igényeit kielégítő környezetbe kellene illeszteni, amely új formájában is megőrzi a falusias hangulatot. A hagyományos falusi házak az út két oldalára füzér- szerűen épültek. Az utcára oromzattal néző házakat az istállók, ólak, színek és konyhakertek követték. Szaknyelven szólva, a lakó- és üzemi funkció átfedte egymást. Már a két háború között elkezdődött, később pedig a falun, de nem a mezőgazdaságból élő lakosság számának gyarapodásával felgyorsult az átépítés. A hosszú nyeregtetős házak helyett megjelentek a kocka alakú, sátortetős, villaszerű épületek. Az új tucatházak építése azonban nemcsak esztétikai gondokat okozott. Erőteljesen gátolta a ház körüli mezőgazdasági tevékenységet is. És ez a másik fő gond. Az építési előírások szerint ugyanis csak a lakóháztól 16 méternyi távolságra lehetett állattartó épületeket emelni. Ez az 5 méteres kötelező előkertet, a 10 méteres lakóház- mélységet és a szomszéd telektől való háromméteres távolságot figyelembe véve azt jelentette, hogy az istállókat csakis az átlag 35 méteres hosszúságú telek egy méter széles sávján lehetett felépíteni. Ilyen szűk helyen pedig legfeljebb nyúlok férnek el. A 35 méteres telekmélység magyarázatra szorul. Ha az építési előírások ilyen aggályosak, felvetődhet a kérdés, miért nem nagyobb telken építkeznek? A területfejlesztési meggondolások azonban a falvak városiasodásának alapjait kívánják lerakni, ezért a laksűrűség növelésével egy későbbi gazdaságos közművesítés és úthálózat létesítésének lehetőségeit kívánják megteremteni. Más kérdés, hogy egy jó esetben is csak évtizedek múlva valóra, váló elképzelés ma funkcionális gondokat okoz. Az építészek persze megpróbálták az állattenyésztés és a telepítésfejlesztés igényeit összeegyeztetni. Olyan gazdasági épületeket terveztek, amelyek a nyári konyha, a szín, stb. mellett magukban foglaltak egy higiénikus, zárt istállót is. Csakhogy ezek az épületek egyrészt nagyon drágák voltak, másrészt az összkomfortos istállóhoz napi két-három köbméternyi víz kell, márpedig — mivel sok helyen a törpevízművek kapacitása épphogy az ivóvízellátáshoz elég — ez a feltétel illuzórikussá tette a terv széles körű megvalósítását. Nem is beszélve arról, hogy ennyi szennyvizet már nem lehet deríteni, elvezetéséhez csatornarendszer kellene, amire a településfejlesztés elképzelései szerint is csak a távoli jövőben lesz lehetőség. A falu azonban nemcsak a városiasodásra vonatkozó elképzelések miatt veszített sajátos vonzerejéből. Elérte a környezetszennyeződés is. A fokozódó műtrágyázás például rontja az ivóvíz minőségét. A ma még sok helyütt használt ásott kutak vizének nitrit-, nitrát- és kloridszennyeződése már olyan mértékű, hogy előidézhetőjévé válhat az elsősorban a csecsemőkre veszélyes meíhemoglobonémia nevű betegségnek, ami a vér csökkent oxigénfelvevő képességével jár. Az állattenyésztésben a szakosított telepek szennyvize okoz gondot. Ebben a nagy tömegű szennyvízben a biológiai öntisztulás hiányában akár egy évig is elölhetnék a súlyos fertőzést okozó szalmonellatörzsek. A fertőzési lánc megszakításához mesterséges fertőtlenítőket kellene beiktatni; ezek a beruházási költségek 25—40 százalékát emésztenék fel. Ámbár talán ezzel kapcsolatban nemigen van helye az anyagiak fontolgatásának. Milyen tehát falvaink jövője? Egyelőre nem tudni, de alakítása rajtunk múlhat. (bonyhádi) Szerdán az esti órákba« Budapestre érkezett dr. Bruno Keisky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja, aki Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos látogatást tesz Magyarországom, Veié együtt érkezett felesége, Vera Kreisky. A kancellár kíséretében van ok osztrák politikai, gazdasági élet számos vezető képviselője. Az osztrák kormányfőt és a kíséretében lévő személyiségeket a magyar és osztrák zászlókkal díszített Keleti' pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. A pályaudvar előtti téren katonai díszegység sorakozott fel csapatzászlóval. A vendégek fogadására megjelent Lázár György és felesége, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a kormány több tagja, s politikai életünk több más vezető személyisége, köztük (Nagy János külügyi államtitkár. Ott volt Randé Jenő, a Magyar (Népköztársaság bécsi és Johan Josef Dengler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. A pályaudvar nagycsarnokában a vonatról leszálló vendégeket elsőként Lázár György és felesége, valamint (Nagy János üdvözölte szívélyes, baráti kézfogással. Ezután úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a ven. dégeknek. A téren ezután díszjel har- sainit, majd a katonai egység parancsnoka jelentést tett BruKreisky Budapestre érkezett no Kreisky kancellárnak. Ezt követően a zenekar eljátszotta az osztrák és a magyar himnuszt, majd dr. Bruno Keisky — Lázár György társaságában — ellépett a díszegység előtt és köszöntötte a katonákért. Ezután az osztrák kormányfő és a kíséretében lévő személyiségek üdvözölték o fogadásukra megjelent magyar közéleti vezetőket és az osztrák nagykövetség diplomatáit. Ezzel befejeződött az ünnepélyes fogadtatás, a vendégek gépkocsiba ültek és szállásukra hajtattak. Este a Parlamentben díszvacsorát adtak az osztrák kormányfő és a kíséretében levő személyiségek tiszteletére. Folytatta ülését a Legfelsőbb Tanács Szerdán Moszkvában a nemzetiségi tanács ülésével folytatta munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A küldöttek az ország XI. ötéves népgazdasági tervének, jövő évi tervének és költség- vetésének tervezetét vitatták meg. A terv- és költségvetési javaslatokról szóló vita kedden kezdődött a Legfelsőbb Tanács szövetségi tanácsában. MTESZ Műszaki aktíva ülése A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Tolna megyei Szervezete tegnap délután műszaki aktívaülést tartott Szekszárdon. A műszaki aktívaülésen előadást tartott dr. Boross Zoltán, a MTESZ főtitkárhelyettese. A főtitkárhelyettes előadásában kiemelten foglalkozott a műszaki értelmiség szerepével és feladatával, a termelés korszerűsítésének műszaki színvonalával, hazánk népgazdasági helyzetével, az innovációs folyamatok fontosságával, s a hazai kutatásfejlesztés bázisának szerepével és helyzetével. A MTESZ főtitkárhelyettese előadásának utolsó témájaként a MTESZ XIII. tisztújító közgyűlésének határozatairól és a kidolgozás alatt álló cselekvési programról tájékoztatta az aktívaülés résztvevőit. Magyar-nigériai tárgyalások Alhaji Shehu Shagari, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnöke kedden Lagosban fogadta Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési minisztert, a magyar—nigériai gdzdasági, tudományos és műszaki együttműködési vegyes bizottság magyar társelnökét. A fogadáson részt vett Vadász Frigyes, hazánk lagőszi nagykövete. Ábrahám Kálmán tájékoztatást adott a magyar és nigériai államfő ez év júniusi tárgyalásain létrejött megállapodások végrehajtása érdekében tett magyar intézkedésekről. Shagari elnök meleg szavakkal emlékezett meg magyarországi látogatásáról, méltatta a két ország együttműködésének b őv ít ésé be n elért eredményeket. Fontos eseménynek minősítette a november 16-án Lagosban megnyílt magyar kiállítást, és az ország több városában szervezett műszaki-gazdasági előadássorozatot, a két ország együttműködése kibővitésének fontosságát. A gerfení „Hídpotlo" Városi tanácsi vb-iilés Szekszárdon A Garay János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola nevelő-oktató munkájáról tárgyalt szerda délutáni ülésén a szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Erről Zentai András, az iskola igazgatója tájékoztatta a vb-tagokat. A város ma is működő legrégibb középfokú oktatási intézményében a tizenkét gimnáziumi osztályba 420-an járnak, s óvónői szakközépiskolai tanulmányokat pedig 173-an folytatnak. Levelező tagozaton 5 gimnáziumi és 7 ruhaipari szakközépiskolai osztályban 185 felnőtt diákot oktatnak a pedagógusok. Zentai András részletesen tájékoztatta a végrehajtó bizottságot az oktatás-nevelés személyi és tárgyi feltételeiről, s munkájuk eredményeiről. Külön elemezte a világnézeti-politikai nevelést, amely minden évben kiemelt feladata az iskolának. Szólt a tájékoztató a közösségi, a közéleti, az erkölcsi, a testi és az esztétikai nevelésről, az iskola közművelődési tevékenységéről, s értékelte a tanulmányi eredményeket, a pályaválasztási tevékenységet, valamint a más intézményekkel való kapcsolatot. Ilyen intézmény a megyei művelődési központ, a moziüzemi vállalat, a levéltár, a könyvtár, a zeneiskola, a TIT, s a termelőüzemek közül folyamatosan jó a munkakapcsolat a bogyiszlói tsz-szel. Az iskola vezetése elhatározta, hogy Garay-plakettel jutalmazzák a négy éven át kiváló tanulmányi munkát végző tanulókat. A végrehajtó bizottság a tájékoztató tudomásulvétele után a soron következő, december 3-i tanácsülés előkészítéséről tá rgyalt. Gerjen község és Kalocsa város érdekei sok szempontból közösek. A két települést „csak” a Duna választja el egymástól, így Gerjen tulajdonképpen Kalocsa vonzáskörzetébe tartozik, hiszen Szekszárd messze van és az összeköttetés .nem valami fényes. Éppen ezért van különös jelentősége az itteniek szempontjából a kompnak, mely a szó legszorosabb értel- mépen „hídpótló”. A komp segítségével érhető el a szerdai és szombati kalocsai piac, mély jó alkalmat kínál az itteni fejlett háztáji és kisegítő gazdaságok terményeinek értékesítésére, ezzel természetesen a túlsóféli járási székhely közellátásának javítására is. Vásárolni innen elsősorban Kalocsára érdemes járni, ugyancsak a távolság és nem utolsósorban a jó áruellátás miatt. A ger- jeni komp tavasztól addig működik, amíg a jég ezt meg nem gátolja. A távolabbi vidékek közúti közlekedése szempontjából is nagy fontosságú. Fel- és lefelé Dunaföldvárnál, illetve Bajánál lévén a legközelebbi híd, nagy kilométer- (és üzemanyag) megtakarítást jelent a kompközlekedés. Ezt főleg nyáridőben már a külföldi turisták is megtanulták és naponta százak, a gépkocsik tömegei veszik igénybe a kompot. A komp jó ideig a községi tanács kezelésében volt, de ennek a fontos közlekedési eszköznek az üzemeltetése a mindössze 1500 lelkes kis község részére ráfizetés volt. Most a paksi költségvetési üzem működteti. Mindezek után azt képzelné az ember, hogy a legjobb rendjén mennek a dolgok, csakhogy nincs így. Tavaly a 9. sz. kecskeméti Volán forgalomszámlálást végzett és ennek nyomán úgy döntött, hogy Kalocsa és a vízpart közt megszünteti a helyi buszjáratot. Ez annyit jelent, hogy a gyalogszerrel piacra, vagy a városba igyekvők kilométereket ballaghattak. A forgalomszámlálást rejtélyes módon télen végezték, amikor csakugyan kevesebb az utas. A gerjeni Községi Tanács hivatalból megkereste Rigó Istvánt, a 9. sz. Volán igazgatóját és a fontos közérdekre hivatkozva a helyi járat újbóli megindítását kérte. Erre ígéretet kapott és így remény van arra, hogy 1982. május 26-tól a közeli város és falu ismét valóban közel kerül egymáshoz. O. 1. Fotó: B. J.
