Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-18 / 270. szám
1981. november 18. Képújság 5 Lakosék háza tája A tanácskozás első része a kultúrházban volt. Képünkön az elnökség. Ifjú Lakos József ketrecben neveli a sertéseket. Részlet az ólból. Gyümölcsfák védelme Sokan mondjuk, hogy az ISV- szisztéma a legjobb a háztáji se rtésta rtá s ba n, - hi zla Iá sibain, de sok még a tennivaló. Bár a lehetőség a termelés fölfuttatására adott — mégis sok kemény 'koponya van minden községben, amelybe „bele kell töretni" az új elfogadását. Ezt az új kézenfekvő tartásmódot nem is mi találtuk fel, nem magyar eredetű, de a hazai viszonyokra való alkalmazása már a mi érdemünk. Azoké, akik sertéssel foglalkoznak. 'Fekete László, az ISV szekszárdi szaktanácsadó főosztályának vezetője szívós ember, ha kell, tucatszor elmegy egy gazdaságba, hogy meggyőzze partnereit. Megszállottja a sertéstartásnak. Kétszeres érdeke is fűződik éhhez — a főosztály vezetője, s maga is kiváló tenyésztő. így összejön a főosztály évi terve, de még mindig nem tartanak ott, ahol szeretnének. — Kéremszépen, az a helyzet — mondja dr. Fekete László —, hogy sok hízó kell, sok hízót pedig csak korszerű körülmények között lehet tartani. Sok hízót adni a vágóhídra népgazdasági és egyéni érdek. A téesztagnak érdeke a 'közös állatállományát gyarapítani, de érdeke a saját háza körül is kialakítani egy újfajta sertéstartó technológiát. lEz a technológia nem ördön. gős: battériáról van szó, azaz nyúlketrechez hasonló valami-, ről, amely tiszta, fűthető teremben lehet elhelyezni, az állat jól értékesíti a> takarmányt. Az in. tenzív nevelésre, tehát a jó biológiai adottságú tenyészanyag teljes kihasználására ad lehető, séget. IBemutatót tartottak Pálifán ifjú Lakos József portáján. Bár a (bemutató — hazai szokásainkhoz híven —, tanácskozással kezdődött, de érdemes erről is szólni. A környékben, aki „sertésbe rúghat" — mondta az egyik résztvevő —, az mind ott volt a művelődési házban. Kóla, kávé kijárt minden résztvevőnek, kifogástalan prospektus is és kiváló' előadások. Appelshoffer János, a MÉTA csoportvezetője a háztájiba való állatokról beszélt, meggyőző érvekkel oszlatott el sok téves hitet. Illés János, a GMV osztályvezetője próbálta meggyőzni a jelenlévőket a gabonaipar jó munkájáról .— kevés sikerrel. A húsipari vállalat képviselője, Sza- bolcskp Károly sem sok babért aratott, igen sok az átvétel, minősítés körül a homály, úgyhogy a qazdákat ő sem tudta meggyőzni. Fekete László főosztály- vezető pedig az IS'V-rendszert 'ismertette, nagy sikerrel, ám amikor a ketrecek, 'battériák, itatok stb. áráról esett szó, a ‘hangulatgörbe lefelé irányult. Csak az tud az árakkal „szót érteni" — aki szemrevételezéssel lekoppintja az ISV battériákat s otthon maga eszkábálja össze. Bár az ISV kitűnő tartástechnológiát ad, de mondom, az ára... ilfjú Lakos József sertésudva- rán láttuk, amiről az előbbiekben szó volt: a gazda egy régi fészert alakított át, a sertéskut- ricákat másként helyezte el, mint az ISV, a takarmányt pedig jórészt maga, a saját tapasztalt és megbízható receptje szerint állította össze. A hízóban lévő állatok, a süldők azt 'példázzák, hogy ifjú ILakosék értik a mesterségüket. S ebből következik, hogy nagyobb egy hízón a hasznuk, mint általában — az a hatszáz forintot is meghaladja. És még egy figyelemre méltó - de ez inkább az 'ISV érdeme —, a ház körül nincsen bűz. Tehát szinte városban is lehetne e módszerrel állatot tartani. 'Pálfa községben körülbelül négyezer hízót ad évente a háztájiból a szövetkezet a vágóhídra. 'Négyezer hízó — az négyezer mázsa hús. És még ezen felül, a községben legalább ezerötszáz hízót saját tartásra — majd vágásra. — nevelnek. Tehát a közös gazdaság jól integrálja a sertéshústermelést. — Állategészségügyi, tartástechnológiái és más tanácsokkal látjuk el tagtársainkat — mondja a szövetkezet elnöke, Lakos József — kivisszük a takarmányt, mindent, még' a szalmát is. Az a célunk, hogy jól boldoguljanak embereink, hogy haszonnal tartsák a sertést. Úgy gondoljuk, hogy az ISV-sziszté- ma majd elterjed a községben, meg a környéken is, hiszen a jelenlévők mind olyan körzetből jöttek, ahol a lakosságnak jó a termelési kedve, s az állatokkal is szívesen foglalkoznak a háztájiban. PÁLKOVÁCS JENŐ A fák ápolása és gondozása ebben az időszakban főleg mechanikai védekezésből áll. A fák törzseit kéregkaparóval gondosan tisztogassuk meg, így az áttelelő kártevőket és búvóhelyeiket megsemmisíthetjük. A lehullott leveleket is gondosan söpörjük össze és égessük el. Amennyiben erre nincs lehetőségünk, akkor 1,5 százalékos Novendával locsoljuk le. A körte-, kajszi-, szilva-, ringló-, cseresznye- és meggyfák törzseire tegyük fel a hernyófogó öveket. Az övék általában 10—12 centiméter széles pergamenpapír-csíkok, amelyeket hernyóenyvvel kell bekenni. Természetesen a papírcsíkok alsó részét nem, mert akkor nem tudnának a kártevők alámászni. Az öveket zsineggel kell a fák törzseire rögzíteni. A cseréjükről december közepéig — kéthetente kell gondoskodni. Sok helyen szokás a gyü- möcsfák törzseinek bemeszelé- se. Ez valóban nagyon előnyös, mert jobban kiegyenlítődik a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti különbség. (A fehér szín ugyanis visszaveri a napsugarakat és így a fák törzse nem melegszik fel túlzottan.) Ezt a többletmunkát különösen az érzékenyebb fajta fák hálálják meg. Nagyon fontos a kert őszi talajforgatása. Amennyiben a talajt trágyázni kívánjuk, akkor ebben az időszakban kell a trágyát a talajba forgatni. A gyümölcsfák ültetésének alkalmas időpontja az ősz. Ne feledjük azonban, hogy ültetni csakis fagymentes talajba és fagymentes napokon lehet. Az oltványok gyökérzetét gondosan vizsgáljuk át. A sérült és beteg részeket késsel metsszük le. Ajánlatos a gyökérzetet ültetés előtt agyagpépbe mártani, így nedvességtartalmát hosszabb ideig megőrzi, és a gyökérképződés erőteljesebb lesz. A kiásott gödröt, amennyiben szükséges, fertőtleníteni kell. Nagyon fontos, hogy az ültetésre készített gödör mélysége megegyezzen a faiskolai gödör mélységével, vagyis a gyökérnyak a talajjal egy szintben legyen. (A várható fagyveszély miatt ajánlatos a fák tövét 20 —30 centiméter magasságig felkupacolni.) A késői érésű almafákat a kaliforniai pajzstetű ellen még- egyszer permetezzük le, az érés idejétől függően, természetesen az egészségügyi várakozási idő betartásával. A körtefákat már a következő évi termés biztosítása érdekében kell rézoxid- klorid 50 WP 0,5 százalékos oldattal permetezni. Ezáltal a varasodás veszélyét csökkenthetjük. A szőlőgyümölcsösben a lehullott, fertőzött leveleket égessük el. Most kell gondoskodni a' hiányzó tőkék pótlásáról is. ültetni természetesen itt is csak fagymentes napokon szabad. Amennyibe erős éjszakai fagyok voltak, akkor csakis a meleg, napsütéses, déli időszak alkalmas ültetésre. Ez az időpont legalkalmasabb a hibás támberendezések javítására, esetleg építésére is. A mözsi malom molnárai Kilencszázhúszban épült a mözsi malom. Egyszintesre, a maihoz viszonyítva kis teljesítményűre tervezték a „Vereckey testvérek és társai", akik tulajdonában volt a malom. Negyvenkilencben államosították, majd hét évre rá korszerűsítették az épületet. Kapott még egy szintet és új gépeket, Ganz- Danubius gépeket. A korábbi", napi tíz tonna őrléssel szemben ma harminchat tonna a kapacitása a korszerűnek ma már nem nevezhető gépeknek. Réhm Ferenc üzemvezető ki sem látszik a papírosok közül, folyik a leltár: — Itt a Tolna megyei Gabonaforgalmi Vállalat mözsi malomüzemében nemcsak őriünk, van más jellegű tevékenységünk is — kezdi az üzem bemutatását Réhm Ferenc. — A búzán kívül kukoricát is vásárolunk, tárolunk, kezelünk, s vasúton szállítunk. Itt a malom épülete közelében vannak az ideiglenes kalodák, ahol jelenleg is van kukorica. Ebből a terményből évi háromszáz tonnát forgalmazunk. Búzából évente hétszázötven tonnát tárolunk, kezelünk, őriünk és forgalmazunk, ezenkívül még száztíz tonna búza érkezik be folyamatosan őrlésre, így a malomban a háromszázhatvanöt nap alatt nyolcszázhatvan vagon őrlemény — háromféle liszt és korpa — készül. A mözsi malom jó hírnévnek örvend a szakmában és a társüzemekben. Bizonyítja ezt az is, hogy tizenkét év óta, minden évben élüzem lett a malom, s az itt három műszakban dolgozó két szocialista brigád a szakma kiváló és a vállalat kiváló brigádja címet érte el. A harmincöt dolgozó közül huszonkettőnek kiváló dolgozó kitüntetése van... Munkahelyi vándorlás nincs, ebben az évben mindössze egy dolgozó ment el, mert családja elköltözött a községből. A malom az év tizenegy hónapjában termel, s egy hónapig áll nagyjavítás, karbantartási munkák miatt. Ez az egy hónap az idén januárban volt, 1982-ben pedig márciusban lesz. — Döntöttünk már arról is, hogy hogyan oldjuk meg az ötnapos munkahéttel járó gondjainkat úgy, hogy a munkaidő csökkenésével a termelésünk ne legyen kevesebb a korábbiakhoz képest — mondja az üzemvezető. —• Kisebb technológiai módosításokkal plusz egy mázsás óránkénti teljesítménnyel „hozzuk” a várt mennyiséget. A mözsi malomra jellemző, hogy az itt dolgozók munkájára az elmúlt évek során egyetlenegy panasz sem érkezett be a sütőipari egységektől és a lisztet felvásárló üzemektől. Mö- zsön kiváló minőségű liszt készül, s az üzem más jellegű tevékenysége is dicséretes. A mözsi liszt ötven százaléka nem a megyében kerül forgaMorvái Ferenc lomba, hanem megyén kívül; így a budapesti központi lisztraktárnak, Tatabányára és Veszprémbe is szállítanak öt- venkilós zsákokban őrleményeket. A mözsi malom csendes. Csendes és tiszta, a lisztpornak jóformán nyoma sincs az üzemben. — Különben sem lenne veszélyes — magyarázza Morvái Ferenc művezető —, mert a lisztpor java „feljön”, nem marad a tüdőben, de ez nálunk nem lehet gond, mert amint látja, illetve érzi, itt nincs por. Bauer Fülöp szakképzett molnár, zsákoló még jól emlékezik az ötvenes évek nagydorogi malmára, ahol a molnár félóránként rohangált ki az udvarra egy szippantásnyi levegőért. — Hát annak ideje lejárt, hál' istennek — teszi hozzá Bauer Fülöp, aki tizennyolc évre „cserbenhagyta” a szakmát. — Muszáj volt, megszűnt a malom. Aztán most visszavágytam. Ez a szakmám, innen akarok nyugdíjba menni, mint molnár. Koleszár József koptatás, a búzamosó mellett áll, az ő feladata a búza tisztítása, mosása, válogatása. Ezerkilencszáz- harminchat óta mindig csak malomban dolgozott, Tabon, Sellyén és Dombóváron, itt a mözsi malomban pedig tizenöt esztendeje vigyázza az „életet”, a búzát. — Szép munka ez, talán mást nem is tudnék szeretni — mondja és egy marék búzát dug az orrom alá. — Hát nem csodálatos, ezekből a szemekből lisztet csinálunk, abból meg kenyeret... És a kenyér az élet. Nézem Koleszár József arcát, s ebben az arcban van. valami, Koleszár József ami érthetővé teszi számomra ennek az embernek kissé, talán patetikus vonzalmát munkájához, ragaszkodását a malomhoz, a malom lisztszagú, krémszínűre festett, bakancsoktól koptatott deszkáihoz. Ifjú Straubinger János szitaőr. A fehérvári élelmiszeripari szakiskola elvégzése után, 1978- bap került a malomhoz, s azóta ebbéli funkciójában dolgozik és keresi meg pénzét. Munkájáért nemcsak jó szót, rendes fizetést és jutalmat is kap a „cégtől", s akárcsak édesapja, ő sem szándékozik mostanában itthagyni az üzemet. — Tolnán lakom, innen egy ugrásnyira. Itt jól érzem magam, megtaláltam a számításomat. Rendesek a kollégák, az idősebbektől sokat tanultam. Nézem a noteszomat. A neveket, véleményeket. Nézem és Bauer Fülöp feltűnik, hogy mindenki azt mondja, elégedett vagyok. 'El is hiszem, hogy mindez igaz. S. J. Fotó: Bakó Jenő
