Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-18 / 270. szám
XXXI. évfolyam, 270. sióm. ARA: 1,40 Ft 1981. november 18., szerda. Mai számunkból GYÜMÖLCSÖZŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS (2. old.) GYERMEKHANGVERSENY (4. old.) A MöZSI MALOM MOLNÁRAI (5. old.) ZÉNÓ BÁCSI UNOKÁI (6. old.) BŐVÜLŐ SZOLGÁLTATÁS (3. old.) Ők is köztünk vannak Ne fecséreljük időnket a született pimaszokra, a „hivatásos" rendbontókra, a mai szóhasználattal garázdának titulált „elemekre”, akik ki tudja miféle vélt vagy valós sérelmek hatására miszlikre vagdalják a vasúti kocsik ülését, kidobálják a köztéri lámpákat, elfordítják vagy egyszerűen ellopják az irányjelző táblákat, ráütnek a nők fenekére, részegen randalíroznak és hangoskodnak. Teszik mindezt csak úgy, önként, kéjjel, nemcsak parancsra. Már most, ha megfogadjuk a tömegkommunikációs eszközök permanens dörgedelmeit, s a „közösség erejével" közbelépünk, felemel- . jük a szavunkat, nyakon csípjük őket és rendőrkézre juttatjuk a fajtáját, hát nincs tovább gond. Már csak azért se pazaroljunk rájuk időt, mert ezeket nem is kell különösebben meggyőzni gazemberségeikről. Ha kattan a bilincs, ha felébrednek a detOxikálóban, az esetek döntő többségében ők válnak önmaguk legkíméletlenebb bírójává: megbánják bűnüket. De mihez kezdjünk a titkos gonoszokkal, a sunyi rosszalkodókkal, akiket szinte lehetetlen tetten érni, akik felháborodottan tiltakoznának, becsületsértési perrel fenyegetnének még egy kétértelmű megjegyzés után is? Hogy kik ezek? Rendes, tisztességes ember valamennyi, megállják helyüket mind a családi fészekben, mind a munkahelyükön. Hogy miről lehet őket felismerni? Semmiről, mert épp az a leglényegibb sajátjuk, hogy felismerhetetlenek — csak később derül ki, hogy ott jártak. Megáll a teherautó a játszótér homokozója mellett. A sofőr magabiztosan hányni kezdi a homokot a platóra. A gyerekek értetlen érdeklődéssel, a mamák természetes megértéssel szemlélik a jelenetet. Nyilván megbízása van, nyilván a munkáját végzi, minek itt okoskodni? Nem is okoskodnak, közben a homokozó tartalmának háromnegyede a kocsira kerül. A sofőr gázt ad, s elindul. Nem is áll meg a haverja telkéig, aki házat épit. A homokozó — nem egy, nem kettő -— pedig kiürül. Egyedi eset? Inkább jellemző. Jellemzője egy mind „népszerűbb” magatartásformának. Annak, aminek végtermékeként a hajnalban kutyáját sétáltató rendszeresen lopja a még zárt boltok elől a tejet, a földekről a műútra felhajtó traktoros hosszú száz métereken hullajtja el a balesetveszélyesen csúszós agyagot, a közfürdők medencéjében terpeszkedő a vízbe bocsátja veséjének tartblmát, a nyílt utcán dohányzó nagy Ívben elpöccinti a csikket, az ugyanott gyümölcsöt majszoló szétköpködi a barackmagot, vagy a szo- tyola héját, a gépkocsi-tulajdonos úgy parkol, hogy az autóbusz ne tudjon továbbhaladni, a telektulajdonos áthaji- gálja a szemetet a szomszéd kertjébe, a könyvtárba járó rendszeresen ellopja a napi sajtót, a temetőbe járó pedig idegen hantokról a saját halottja sírjára rakja át a virágokat. Noha lehetne vég nélkül sorolni az ilyen aprócska „csínytevéseket", ne bővítsük a listát. Ha netán tetten érjük az I illetőt, jogilag nemigen lehet felelősségre vonni, maximum néhány forintos bírsággal megússzák, elvégre nem csináltak semmi rendkívülit, csak megtakarítottak maguknak egy kis utat. Kényelemből. Alighanem ez a kulcsszó. A homokért esetleg még jó néhány kilométert kellene autózni, a tejért talán sorba kellene állni, a gumiabroncsot meg kellene tisztítani, el kellene gyalogolni a vécéig, a szemétládáig, az újságárushoz, a virágboltba, szemétgödröt kellene ásni, más parkolóhelyet kellene keresni, és így tovább. „Na, és akkor mi van? Elvégre ezzel még senki nem ássa alá a haza becsületét?!"-Hát egy-egy hasonló eset valóban nem. Félő azonban, hogy nem egyedi „csínyekről", sokkal inkább egy már-már társadalmi kereteket öltött szemléletről van szó. A kényelmesség ideológiájáról, a majd csak lesz valahogy áligazságáról, amely ilyen tömeges méretben már több mint figyelmet érdemlő. Félő, hogy szép lassan bizalmatlanná válunk egymás iránt, s a szüntelen civilizálódást hirdető eszmék, a tudati fejlődés programit nyilatkozatai üres frázisokká silányulnak, társadalmunk épí- , tésének alapkövét képező emberi tartásunk, humánumunk sunyi tunyasággá degradálódik. A kényelemszeretet hamis ideológiájából táplálkozó apró rosszcsontoskodás legalább olyan veszélyes, mint a nyílt garázdaság. Itt azonban aligha élhetünk olyan egyértelmű eszközökkel, mint a „közösség erejének latba vetése". A herdálás és a nemtörődömség már-már sejtjeinket átható kóros szemléletét illenék pánikszerű gyorsasággal kiirtani magunkból, mindannyiunkból, mert különben rossz emberek leszünk valamennyien, nagyon rosszak... SZABÓ ILLÉS Kádár János látogatása a Magyar Tudományos Akadémián 'Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a Magyar Tudományos Akadémiára látogatott. A KB első titkárát elkísérték: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai. A vendégeket az MTA Roose. veit téri székházának kapujában Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Pál Lénárd, az MTA főtitkárá és Kornidesz Mihály, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője fogadta. A megérkezést követően Kádár János részt vett az Akadémia kibővített elnökségi ülésén. A vendégeket megnyitójában Szentágothai János üdvözölte, majd méltatta az MTA szocialista átalakulásának, az 1949- től máig ívelő fejlődésének eredményeit. Ugyanakkor szólt a tudományos élet gondjairól, egyebek között a kutatói mobilitásnak már a 70-es évek elejétől nyilvánvaló ellentmondásairól, s azokról o szándékokról, határozatokról, amelyek nem mindig a kellő gyorsasággal hatják át, formálják a tu. dományos életet. A megnyitót követően az Akadémia elnökségének tagjai és a meghívott intézeti igazgatók kötetlen eszmecserén tájékoztatták Kádár Jánost a tudományos alkotóműhelyek, általában a tudományos élet eredményeiről és gondjairól. A 14 felszólaló közül valamennyien érintették a kutatás és a gyakorlat, a (Folytatás a 2. oldalon.) Losonczi Pál a Belügyminisztériumban Losonczi Pál. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke kedden a Belügyminisztériumba látogatott. A vendéget Horváth István belügyminiszter és Kovács György, az MSZMP belügyminisztériumi bizottságának első titkára fogadta. Horváth István a többi között beszámolt arról: belpolitikai helyzetünk szilárdságát, kiegyensúlyozottságát jelzi az is, hogy a politikai jellegű bűnözés az összes bűncselekményeknek csupán csekély töredéke. Közrendünk kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját, az évi 120—130 ezer bűncselekmény nagyobb része kevésbé súlyos — főként vagyon elleni — jogsértés. Ugyanakkor az utóbbi években több, a köz- biztonságot kedvezőtlenül befolyásoló jelenség tapasztalható, így például emelkedett az életet, a testi épséget veszélyeztető támadások, a durva, erőszakos bűncselekmények száma, s az idegenforgalom növekedése is az ezzel összefüggő szabálysértések, bűntettek megszaporodását hozta magával. A tájékoztatót követően az Elnöki Tanács elnöke felkereste a Belügyminisztérium több intézményét, hogy személyesen is megismerkedjék a belügyi dolgozók tevékenységével, munkájuk, tanulásuk feltételeivel. Látogatása végén Losonczi Pál elismerését fejezte ki a Belügyminisztérium dolgozóinak magas színvonalon végzett munkájukért. Ma érkezik hazánkba dr. Bruno Kreisky Dr. Bruno Kreisky, osztrák szövetségi kancellár Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására szerdán — kormányküldöttség élén — hivatalos látogatásra Magyar- országra érkezik. (Dr. Bruno Kreisky életrajzát lapunk második oldalán közöljük.) Éden, Lilla, Léda Hétezer ulo- és tekvögornitú- ra asztalosmunkáit végzik el évente a Fővárosi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat nagydorogi asztalosüzemében. A munka- körülmények javítására az idén másfél millió forint költséggel végeztek felújítást. Megvettek egy újabb épületet is, valamint több gépet rendeltek 2,5 millió forint értékben. A hetven dolgozó nagy termékskálát állít elő, s ebben az évben három új bútor szerkezeti elemeit készítik: az „Éden" és a „Lilla" franciaáoyét, valamint a „Léda" sarokgarnitúráét. Mint megtudtuk, nemcsak a termékskálával büszkélkedhetnek a nagydorogiak, hanem 1973-tól napjainkig 100 százalékkal nőtt az üzemben a termelékenység. Fotó: Cz. S. Porelszívó berendezés vigyáz a levegő tisztaságára a-vastagsá- gi gyalugépnél, amellyel Karacs Gizella dolgozik. Marosi Józsefné a szalagfűrésznél A „Léda” sarokgarnitúra elemeit tapétázza Csikó István és Lakner József. A kárpitozásra majd Oroszlányban kerül sor.
