Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
IA NÉPÜJSÁG 1981. november 15. Mai sportműsor VASARNAP: Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB l-es női együttese Zalaegerszegen vendégszerepei. Kezdés: 15.30. NB II.: MÁV NTE—Dombóvári VMSE 10, Bonyhádi MSC—Universitas PEAC 10 órakor. Teke: A TAÉV SK NB ll-es női csapata Oroszlányban lép pályára 11 órakor, míg a szekszárdi férfiegyüttes Sárvárra látogat. Kezdés: 12 órakor. LABDARÚGÁS: NB II.: Dombóvári VMSE— Szekszárdi Dózsa 13 órakor. V.: Dömén y. Területi bajnokság: Tamási— Honvéd Táncsics SE, Bátaszék —Mázaszászvár, Honvéd Kiss J. SE—Bonyhádi MSC, Kisdorog —Honvéd Latinca SE, Paksi SE —Sellye. Kezdés: egységesen 13 órakor. Megyebajnokság: Tengelic —Dunaszentgyörgy (Dobra), Nagymányok—Tevel (Dörnyei), B. Pannónia—Aparhant (Beck), Dunaföldvár—Ozora (Unya- tinszky), Hőgyész—Iregszemcse (Pauer), Nagydorog—Bogyiszló (Albert), Zomba—Pincehely (Győrfi), TÁÉV SK—Dombóvár (városi sporttelepen, Stumpf). Kezdés: egységesen 13 órakor. Körzeti bajnokság: Simontor- nya—Pusztahencse 13 (ifj. Farkas), Szakcs—Döbrököz 13 órakor. Tudósítóinkhoz Kérjük tudósítóinkat, hogy a labdarúgó területi és a megyebajnokság ma délutáni mérkőzéseiről tudósításaikat 16 órától szíveskedjenek közölni sportrovatunkkal. Ugyeletet ezúttal 16 és 19 óra között tartanunk a szerkesztőségben. Telefonszámunk: 11- 457. Segítségüket, fáradozásukat előre is köszönjük! Olimpiai úszógyőzelem - huszonnyolc év után Vendégünk volt: Wladár Sándor Még a vállán lógott sporttáskája, hóna alatt címeres, zöld fürdőköpenyét szorongatta. A medence szélén állva éppen- hogy csak körbetekintett a szekszárdi fedett uszodában, máris szoros gyűrűt vontak köré az autogramkérők. Az iskolás gyerekek úgy tülekedtek körötte egy-egy aláírásért, mintha a fővárosból imént érkezett olimpiai és kétszeres Európa-bajnok ingyen csokoládét osztogatott volna. Megvártuk, míg enyhül az „ostrom" Wladár Sándor környezetében. Amikor elvonultak a papírlapot boldogan lobogtató, mosolygós arcú gyerkőcök, az újságírónak szorított helyet maga mellett a kitűnő úszó. Beszélgetésre invitáltuk, s ő készséggel beleegyezett az interjúba. — Kezdjük hát egy személyes bemutatkozással — javasoltam. — Tősgyökeres budai vagyok, 18 éves múltam. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulójaként érettségi előtt állok. A KSI volt a nevelő egyesületem, ez év júniusától az Újpesti Dózsa színeiben verseny- zem. A válogatottban ötödik éve Széchy Tamás mesteredző irányítja edzéseimet. Eredmény- listámon két ifjúsági és két felnőtt Európa-bajnoki cím, valamint egy olimpiai győzelem szerepel. — Termetéből ítélve, lehetne akár kosárlabdázó is. .. — Gondolja? — kérdez visz- sza mosolyogva. — Az igaz, hogy 192 centiméter a magasságom, testsúlyom meg nyolcvan kiló, de igazából az uszoda az én világom. — Elevenítsük fel sportpálya- futása legfontosabb állomásait. — Az ifjúsági Euró-bajnok- ság két aranyérme jelentette számomra a nemzetközi sikerek nyitányát. 1978-ban a világ- bajnokságon 200 méteres hátúszásban hatodik voltam. Egy évvel később ugyanezen a távon 2:02,67 perces országos csúccsal felnőtt magyar bajnoki cím következett. Ugyancsak 1979-ben a londoni Európa Kupán megnyertem a 200 m-es hátúszóst. Igaz is, 1978 óta amelyik versenyen rajthoz álltam, még nem kaptam ki. Csupán az amerikai fedettpályás bajnokság a kivétel, ahol a 25 yardos medencében máso„Hogy a moszkvai és a spliti kétszázas döntő közül melyik volt nehezebb?" dik lettem. 1980-ban kétszer úsztam EB-csúcsot, 2:01,7-et kétszáz háton. — Ezután következett a XXII. nyári olimpia. Wladár Sándor révén huszonnyolc év után újból magyar sportoló neve került az olimpiai győztesek mindig nagy becsben tartott úszólistájára. — Igen. Moszkvában, életem első olimpiáján 100 és 200 méteres hátúszásban, valamint a 4x100-as vegyesváltóban indultam. Rendkívüli boldogságot jelentett, hogy a kétszáz hát döntőjében 2:01,93-as időeredményemmel megszereztem az első helyet. — A két hónapja Splitben rendezett XV. Európa-bajnok- ság sikerélményei még frissebbek. — A spliti EB hatodik versenynapján száz háton álltam rajthoz a döntőben. Új országos csúscot, 56,72 másodpercet úsztam, s ez aranyérmet jelentett. Sok pihenésre nem volt időm, gyorsan teltek a napok és jött a 200 méteres döntő. No, persze időközben ki kellett harcolni a fináléba jutást is. Mit tagadjam,-madarat lehetett volna fogatni velem, amikor célbaérkezés után néhány pillanattal később megjelent az eredményjelző táblán: 1. Wladár 2:00,80 perces új Európa- csúccsal. — Melyik volt nehezebb, a moszkvai vagy a spliti 200-as döntő? — Mindkettő. Ha mégis rangsorolni kell, akkor egyértelműen az olimpiai döntő. — Mennyit edz naponta? — A napi nyolcórás edzésidőből hat óra úszás, kettő pedig az erőfejlesztés. Alapozási időszakban 20—25 kilométeres táv a napi penzum. Óriási próbatétel ez, sok lemondással jár, de hát egyetlen sportágban sem osztogatják egykönnyen az érmeket. — Szabad idő? — Egészen minimális. Ha időközönként mégis akad egy kevés, akkor kimegyek a családdal Ráckevére és ott kedvemre horgászhatok. — Hogyan egyezteti az élsportot a tanulással? — Véleményem szerint nagyszerűen összeegyeztethetők, örök életemben lelkiismereti kérdést csináltam a tanulásból, az órákra történő becsületes felkészülésből. — Miként tervezi a jövőt? — Ha majd visszavonulok az aktív versenyzéstől, akkor állatorvosként szeretnék dolgozni. — Járt már korábban is Szekszárdon? — Régen, hétéves koromban. Nagyon szerettem volna megnézni a híres gemenci erdőt. Már megváltottam a jegyet is a kisvasútra, ám végül is nem indult. — A soron következő cél? — 1982-ben Dél-Ameriká- ban, Ecuadorban rendezik a negyedik úszó-világbajnoksá- got. Nos, teljes erővel készülök arra. Szeretnék ott is jól szerepelni. A Sipos Márton nemzetközi emlékverseny főrendezője rajthoz szólította a 100 méteres hátúszás résztvevőit. Wladár Sándor a hármas pályán, olimpiai bajnokhoz illő fölénnyel, métereket vert a mezőnyre. FEKETE LAS2LÓ Nem mindennapi történet Szeptember 13-án az ozorai labdarúgócsapat Pincehelyen játszott. Az ozorai vezetők ezt a napot szemelték ki arra, hogy egyik játékosukat, dr. Várnai Zoltánt elbúcsúztassák. A mérkőzés kezdete előtt ezt megbeszélték a három játékvezetővel és természetesen a pincehelyi vezetőkkel is. Senki nem látta akadályát ennek. Mivel a megegyezés szerint dr. Várnai Zoltán csak egy percet tartózkodik a pályán, nem tartották fontosnak nevét beírni a jegyzőkönyvbe — már csak azért sem, mert a szabályok szerint miután ő elhagyja a pályát, középkezdéssel kell a kilencven perc küzdelmének kezdetét venni. A mérkőzést a Pincehely 4-1 arányban elvesztette és óvott. Az indok: a vendégcsapatban három csere volt. Az óvást két esetben elutasították, majd a megyei labdarúgó-szövetség elnöksége kötelezte a fegyelmi bizottságot, hogy az óvást tárgyalja és hozzon határozatot. Az utóbbi megszületett, de mielőtt az leírnánk, előbb lássuk, mit mondott a történtekről Beck Ferenc játékvezető. — Kezdés előtt vagy 25 perccel az ozorai vezetők kérték, tegyem lehetővé, hogy egyik játékosukat elbúcsúztathassák. Én mondtam: ennek nincs akadálya és két játékvezető társammal, Tóth Istvánnal és Bogos Mártonnal mindezt megbeszéltem a kezdés előtt. A búcsúzó játékos neve nem szerepelt a jegyzőkönyvben. Mi éppen ezért vagy tíz perccel korábban kivonultunk a pályára a csapatokkal, ahol elbúcsúztatták a játékost, sőt, mi több, a pincehelyiek is. Elkezdődött a játék, talán kétszer ért a labdához, pontosan kilencven másodpercet volt a pályán dr. Várnai, amikor elhagyta a játékteret. Ezalatt úgyszólván semmi különös esemény nem történt, a mérkőzés állása természetesen 0-0 volt. — A labda ekkor elhagyta a játékteret az oldalvonalnál és a búcsúztatott játékos helyett bejött az eredetileg jegyzőkönyvben szereplő játékos. így lett ki az ozorai csapat tizen7 egyre. Tehát itt nem cseréről volt szó. Meg kell azonban mondani, hibát követtem el, mert nem középkezdéssel hozták játékba a labdát — mint ahogy kellett volna —, hanem bedobással. Igaz, hogy a mérkőzés előtt társaimmal részletesen megbeszéltük —, mivel dr. Várnai neve nem szerepel a jegyzőkönyvben, természetesen középkezdéssel kell a játékot kezdeni. Én azonban ezt elvétettem, elkerülte a figyelmemet. Lényegében a mérkőzés játékideje — 90 perc alatt — csak az engedélyezett két csere volt. A mérkőzés után a pincehelyiek, miközben a gépkocsihoz mentem, állandóan azt kérdezték, hogy lehet, hogy megengedtem a három cserét. Én azt válaszoltam, csak két csere volt. Az első tárgyalásra beidéztek, a partjelzőimet nem — mondván, én is elég vagyok. — Miután engem kihallgattak, elküldték, hogy rám nincs szükség. Egy hét múlva ismét a már említett két játékvezető kollégámmal működtem, tőlük tudom, hogy állítólag a pincehelyiek olyanokat is Írtak az óvásba, hogy hat percig volt az említett játékos a pályán és már 1-0 volt az eredmény. Ezek után kérdem: minek a játékvezetői jelentés, minek az időtöltés kihallgatásomra. Nem tudom, ki hozta a döntést, de szerintem nem igazságos: én elismerem, hogy hibát követtem el, mely a szabályok szerint egyértelműen műhiba. Tévedésem elismerem, tiltsanak el, de ne sújtsanak vétlen csapatot. Ezek után természetesen senki se csodálkozzon, ha a jövőben velem együtt még néhány játékvezető abbahagyja, mert vegyük tudomásul, hogy nálam lényegesen nagyobb „menők” is tévedtek. A játékvezető nyilatkozata után végül a megyei labdarúgó-szövetség 11. számú hivatalos közleményének negyedik oldalán lévő döntés: A versenykiírás Függelék 15 (A) j. pontja alapján a mérkőzés pályán elért eredményét megsemmisítjük és a mérkőzés 2 (kettő) bajnoki pontját 0-0 gólkülönbséggel a Pincehelyi Tsz SK felnőtt labdarúgócsapata javára igazoljuk. Dr. Várnai Zoltán labdarúgó játékos (Ozora) — a SZK 279. paragrafus 1. pontja alapján 1981 IX. 14- től 1981. XII. 31-ig a játéktól eltiltjuk. Kérjük a tagsági könyvét beküldeni. Indoklás: A fegyelmi tárgyaláson bizonyítást nyert, hogy dr. Várnai Zoltán labdarúgójátékos (Ozora) játszott a fenti mérkőzésen annak ellenére, hogy nem szerepel az Ozorai Tsz SK csapatának „Verseny- jegyzőkönyvében”. Játékát jogosulatlannak tekintjük. Az óvási díjat visszautaljuk. Kosárlabda NB I PVSK-Sz. Dózsa 73-67 .(35-35) Szekszárd, 200 néző. V: Be- rendi, Szabó-Bakos. Pécsi VSK: Verbőcziné (14), Bundászné (18), Csankó (2), Notaisz (5), Balázs (19). Csere: Padragi (9), Hollós (6), Szabóné (—), Sztoj- kovics (—). Edző: Horváth Imre. Szekszárdi Dózsa: Harsányi (18), Támer (9), Pártos (13), Varga (6), Daróczi (13). Csere: Rátvay (6), Fekete (2). Edző: Rátvay Zoltán. Megismétli-e legutóbbi székesfehérvári nagyszerű teljesítményét a Dózsa? Sikerül-e visszavágni a vasutascsapatnak az október 11.-i pécsi hárompontos vereségért? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatták tegnap este a Zrínyi utcai tornacsarnok közönségét. Azután felharsant a játékvezetői sípszó, s kezdetét Vette a hét végi kettős forduló első mérkőzése. Lendületes Dó- zsa-rohamok vezették be a találkozót: Támer és Pártos révén 4-0. A 2. percben 6-2-re, egy perccel később 8-4-re vezettek a hazaiak. Nagy volt az iram, sajnálatos módon feltűnően sok hibával. A 7. percben 16-10-nél Tómért Rátvay váltotta fel. A dózsások irányítottak, ám rendkívül gyenge dobóteljesítményt nyújtottak. A 9. percben 20-15- ös hazai vezetésnél időkérés, a folytatás ennek ellenére gyen- qén sikerült. A 15. percben még 28-27 volt az állás a Dózsa javára, amikor Verbőcziné kosarával a PVSK vette át a vevzetést. Újabb időkérés a hazaiaknál, Daróczi büntetőből 29-29-re egyenlített. Ekkor kettős csere a dózsásoknál: Fekete és Varga léoett Dályára. A 17. percben 33-31 a lilák javára, rövid ideig. Ideges hangulat uralkodott a pályán és a nézőtéren egyaránt. A két bíró sem volt szinkronban. így adódott, hogy Szabó-Bakos a pécsi palánk alatti „bodi- csekért” feldobást ítélt. A PVSK vezetett, de Fekete büntetőből az utolsó 30 másodpercben 35-35-re egyenlített. A második játékrész Támer kosarával indult, büntetőből nem késett a gyors válasz: 37- 37. Varga és Pártos révén a 4. percben négy pontra nőtt a Dózsa előnye, a 7. percben viszont már 43-43 volt az állás. Egy perccel később a PVSK 46- 45-re vezetett, amikor a játékot lázasan vállaló Tá-mert pihentette az edző, Rátvayt cserélte be. Okosan, keményen védekezett a. pécsi gárda és g yors in dí tó sós tóm adó sarkot rendre eredményesen fejezték be. Így aztán a 9. percben 50- 45-re elhúztalk. Sem akcióból, sem a büntetőkből nem tudta szorossá tenni az eredmény alakulását a hazai együttes, mert fölöttébb gyatrán dobtak. Fokozatosan nőtt a ipécsielk előnye, egyre ikiilátástailanabbá vált a szekszárdi győzelem reménye. A 14. percben 61-53-as PVSK-vezetésnél szemlátomást többen is feladták a dázsásök- náJ. A következő három percben ugyan sikerült csökkenteni a hátrányt, de a bírái tévedések ekkor egyértelműen a hazaiakat sújtották, A finisben a vasutasok bizonyultak jobbnak, s mindent összevetve, rászolgáltak ai két pontra. iNem sikerült tehát a visszavágás. Sőt a dózsások formáját tekintve, félő, hogy a hosszú utazást követő, ma délutáni tai- láikozóni, Zalaegerszegen Is kínos percek várnak rájuk. Sípszó előtt NB II: Dombóvári VMSE-Szekszárdi Dózsa: 13 óra. V.: Dömény. Herbei József: Ha játékosaink olyan lelkesedéssel és küzdeni akarással játszanak, mint legutóbb szombathelyen, akkor meglepetést okozhatunk az egyébként Dombóváron is esé- lyesebb Szekszárdi Dózsának. A Salbaria elleni győztes csapaton várhatóan nem változtatok. — Foki — Kurdi, Horváth, Magyar, Porcsa — Tóth-Bagi, Herbst, Lakos — Iván,, Zircher, Landek. Kispadosok: Szalai, Kovács, Herbei. Teszler Vendel: A dombóvári csapat jó formáiba lendült, amelyet a ,legutóbbi eredményei is igazolnak. 'Hiba lenne, ha mindezt figyelmen kívül hagynák játékosaink. Együttesünknek csak akikor lehet pontszerzési esélye, ha mindenki küzdeni tudásban és játékban egyaránt a legjobbat nyújtja ezen a találkozón. Hatalmas küzdelmeit várok a két bajnoki pontért. Több játékosunk kisebb sérülése zavarta a hétközi felkészülésünket, ezért csapatot csak a kezdés előtt hirdetek. Ismét bővült egy újonccal a keretünk, hozzánk igazolt Mátyás Tibor, a KISTEXT csatára. Területi bajnokság: Tamási MEDOSZ-Honvéd Táncsics SE: 13 óra. V.: Burai. IDruskóczi László ügyvezető elnök: Szeretnénk; szépen búcsúzni az őszi idény utolsó hazai mérkőzésén lelkes, nagyszámú közönségünktől. Ellenfelünk jó .játékerőt képvisel, amit eredményéi is igazolnak. Ennek ellenére jogos 'igény szurkolóink részéről a hazai győzelem. — Banász — Agócs, Meksz, Bazsonyi, Kui — Lieszkovszky, Bóta, Szajkó — Wirth, Raíb, P6- lös'kei. Kispadosok: IBocz, San- di, Hírt, Káló. Bátaszéki SZVSE-Mázaszász. vári Bányász: 13 óra. V.: Szent- györgyi. Kalász János: A Bonyhádon mutatott játékkal elégedett lennék hazai környezetben is. Átszervezett védelmünk feladata lesz, hogy kapott gól nélkül játsszuk végig a 90 percet. Hazai pályán csatárainknak végre gólt kellene szerezni a győzelemhez. — Korsós — Maurer, Révész, Pál, Lados — Klopcsik, Zágo- nyi, Tóth — Kálmán, Bosnyák, Fodor. Kispadosok: Mezei II., Vituska, Bájás. Honvéd Kiss J. SE-Bonyhádi MSC: 13 óra. V.: Kulcsár. Wágner József: Egy pontra feltétlenül- szükségünk van. Ka- polyban dhhoz, hogy felzárkózhassunk a táblázaton. Remélem, egyszer végre már csatáraink kihasználják a kínálkozó gólszerzés! lehetőségeiket.- Mucska — Béke, Máté, Bulla, Czárth — Balázs, Bagoly, Stercz — Csábrák, Bányai, Horváth. Kispadosok: Mészáros, Pék, Pfeifer. Kisdorogi MEDOSZ-Honvéd Latinca SE: 13 óra. V.: Sárkány. iLosonczi István: Ha játékosaink nem értékelik túl a sellyei pontszerzést, hazai környezetben legyőzhetjük az utóbbi hetekben eredményesen szereplő marcali együttest. — Stö'lkler — Berni ng, Horváth, Genzler, Pap — Győrfi, Odor, Páli — Kiss II., Hos- nyánszky, Szabó. Kispadosok: Éppel, Kiss L, Spiel, Grénus, Ni er. Paksi SE-Sellye: 13 óra. V.: Pazaurek. Markus József: Ez a mérkőzés az utolsó lehetőség., hogy a tavaszi idényt minimális hátránnyal kezdhessük vetélytá-r- sainkkal szemben. Feltétlenül győznünk kell, hogy tavasszart felzárkózhassunk a legjobb tíz csapat közé.- Kun (Turóczi) — Szűcs, Blatt (Rácz), Debreczeni, Vayer — Porga, Bencslk, Vörös — Kovács, Pesti, Szabó. Kispadosok: Garamvölgyi, Hanoi, Sóthy.