Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-13 / 240. szám
2*ÉPÜJSÁG 1981. október 13. A szovjet kormány tiltakozó jegyzéke Washington egyiptomi beavatkozása miatt Hoszni Mubarak egyiptomi alelnök, az államfői cím várományosa és Menahem Begin izraeli miniszterelnök szombaton ígéretet tett egymásnak, bogy a két ország „a szadati politika szellemében" folytatja az eddigi együttműködést — derül ki abból a nyilatkozatból, amelyet az izraeli kormányfő tett Tel-Avivban, hazatértekor. Begin közölte, hogy az egyiptomi—izraeli tárgyalások korábban elkészült „forgatókönyvében" semmi változás sem lesz, így október 25-én megtartják az úgynevezett autonómia-tárgyalások következő ülését is. Begin szóvivője bejelentette: a kormányfő izraeli hivatalos látogatásra hívta meg Mubarakot, de az időpontról még nincs döntés. A MENA egyiptomi hírügynökség jelentése szerint Hoszni Mubarak szombaton hivatalos látogatásra szóló meghívásokat fogadott el Francois Mitterrand francia elnöktől, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellártól és Sandro Pertini olasz államfőtől is. * Kétszázmillió dollár értékben készül fegyvereket és hadianyagokat szállítani Szudánnak az Egyesült Államok, annak a nagyszabású, bár kapkodva kialakított program keretében, amely a közel-keleti status quo megőrzését hivatott szolgálni Szódat egyiptomi elnök meggyilkolása után. Amerikai hivatalos személyiségek Szadat halála óta több ízben jelezték, hogy gyorsítják és növelik a fegyverszállításokat Ka.rónak is. Homályos fenyegetőzéssel próbálkozott Edwin Meese, Reagan főtanácsadója is egy vasárnapi nyilatkozatában — Egyiptom vonatkozásában. Líbia feltételezett agresszív szándékairól beszélve Meese az Egyesült Államok védelméről biztosította az új egyiptomi vezetést. Amerikai sajtóbeszámolók szerint lényegében ugyanezt tette Kairóban Haig külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter is az egyiptomi kormányzat vezetőivel folytatott megbeszéléseken. Haig maga is „az Egyesült Államok szilárd támogatásáról" biztosította Egyiptom kormányát és népét. ‘Mint a Newsweek vasárnap megjelent legfrissebb számában jelentette, Haig tárgyalásainak eredményeként amerikai—egyiptomi katonai bizottságot alakítottak Kairóban, amely a két kormány Líbia elleni stratégiájának koordinálására hivatott. A hetilap úgy értesült, hogy a közös katonai akciók egyike hamarosan megkezdődik: amerikai és egyiptomi csapatok szudáni területen közös hadgyakorlatot tartanak. * A Szovjetunió kormánya az Egyesült Államok kormányának átnyújtott nyilatkozatban elítélte az amerikai beavatkozási kísérleteket Egyiptom belügyei- be. A nyilatkozat szövege a következő: „Az Egyesült Államok az elmúlt napokban durva nyomást alkalmazott egy szuverén országgal, az Egyiptomi Arab Köztársasággá! szemben. Csak így lehet értékelni azt, hogy amtffikai hadihajókat küldenek Egyiptom partjaihoz, fokozott harci készültségbe helyezik a Földközi-tenger térségében állomásozó amerikai tengerészgyalogság egyes alakulatait, valamint az úgynevezett gyors- hadtestnek az Egyesü't Államok területén állomásozó egységeit. Ugyanígy megengedhe- tetlenek az amerikai hivatalos személyek nyilatkozatai, amelyek lényegében megpróbálják előírni az egyiptomiaknak azt, hogy mit kell tenniök. Függetlenü1 attól, hogy tetszenek-e az Egyesült Államoknak az Egyiptomban bekövetkező események, ezek nem adnak jogot arra, hogy nyomást gyakoroljanak erre az országra, az ország népére, szinte az első óráktól kezdve beavatkozzanak az ott történő eseményekbe. Ez esetben nem lehet a tényeket kétféleképpen megítélni: nyilvánvaló, hogy kívülről jövő durva diktátumról, egy nép önrendelkezési jogának semmi- bevételéről van szó. Az Egyesült Államok kormányának tisztában kell lennie azzal, hogy az egyiptomi eseményekkel kapcsolatos akciói nemcsak jogellenesek, hanem az egész térségben növelik a veszélyes feszültséget. A szovjet kormány határozottan elítéli az Egyesült Államok mindenfajta beavatkozási kísérletét az Egyiptomi Arab Köztársaság belügyeibe. Az Egyiptom körüli események nem maradnak hatástalanok a Szovjetunió biztonságára, és a Szovjetunió figyelemmel kíséri az események alakulását." * A JANA líbiai hírügynökség tripoli keltezésű jelentésében rámutat, hogy Líbia népe nyílt zsarolásnak és a nemzetközi banditizmus megnyilvánulásának tekinti az amerikai 6. flotta gyakorlatait, amelyek az ország partvidékének közvetlen közelében folynak. Az amerikaiak földközi-tengeri jelenlétének növelése arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok Szadat halála után félti egyiptomi pozícióit. A washingtoni kormányzat igyekszik megőrizni ezeket, és sietve erősíti egyiptomi katonai jelenlétét, hogy csapást mérhesserua megalkuvó politika éllen fellépő haladó erők harcára — állapítja meg kommentárjában a JANA, hozzátéve, hogy ez a megalkuvó po-, litika terelte Egyiptomot az arabok ellenségeinek táborába. Irak békefelhívását Az iráni hadsereg vasárnapi nyilatkozata visszautasítja Szaddam Husszein iraki államelnök legutóbbi „feltétel nélküli" békefelhívását, és azt állítja, hogy ez a taktikai lépés csupán a „tömegek megtévesztését szolgálja”. A teheráni rádió által közölt nyilatkozat azzal indokolja a visszautasítást, hogy Irak, miközben ismertette békefeltételeit, újabb támadást indított szombaton iráni városok ellen. Egy vasárnapi iraki hadijelentés szerint az iraki gyalogság' erők tüzérségi támogatással „gyors" támadást hajtottak végre a déli fronton, Susan- guerp körzetében. Az összecsapások alatt 14 iraki és 59 iráni katona életét vesztette. A LEMP KB titkára a „Szolidaritás”-ról A „Szolidaritás” kongresszusán sok küldött olyan elveket tagadott, amelyek a szocialista lengyel állam alapjait érintik — jelentette ki a varsói televízióban ‘Miroslaw Milewski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Mi- lewski, aki a legfelső pártvezetés részéről elsőként beszélt a múlt hét közepén véget ért gdanski tanácskozásról, rámutatott, 'hogy számos felszólaló a párt, mégpedig a marxista-leninista párt vezető szerepe, az ország számára létfontosságú szövetségesi kapcsolatok, a külpolitika állami monopóliuma ellen foglalt állást. A felszólalások jelentős részének hangneme, a tanácskozás végkicsengése, a kongresszus több határozató kifejezetten arra utalt, hogy a „Szolidaritás” ne hajtsa végre a tavaly nyár végi megállapodásokat. Vasárnap esti tv-nyilatkozatá- ban Milewski, aki a LEMP kilencedik, rendkívüli kongresszusáig belügyminiszter volt, hangsúlyozta, hogy a párt, a vezetés már számos alkalommal bizonyította, hogy megállapodásra törekszik, de egy dolgot világossá kell tenni: „(Megállapodás csak azokkal lehetséges, akik elismerik az ország szocialista államiságának alapelveit. Megegyezés nem volt és nem is lesz a szocializmus ellenségeivel" — mondotta Milewski, majd emlékeztetett arra, hogy a politikai konfrontációt o politikai ellenfelek kényszerítették rá a pártra. E konfrontáció közepette „a párt sohasem mondott le egyetlen olyan lehetséges módszerről sem, amely az adott történelmi időszakban a rendszer, s a vele azonos értelmű függetlenség védelme érdekében szükséges”. Az anarchiából való kijutás alapvető feltételeként a törvények betartását és betartatását nevezte meg, mert a rendet csak úgy léhet helyreállítani, ha minden törvénysértő — függetlenül funkciójától és hovatartozásától, valamint attól, hogy ezt tetszik-e valakinek, vaigy sem — viseli a törvények megsértéséből eredő következményeket. Az állami vezetés részéről a kormány elnökségének szombati ülésen nyilvánítottak először véleményt a „Szolidaritás" kongresszusáról, hangsúlyozva, hogy annak „menete, a kongresszuson elfogadott határozatok nyomán a korábbinál is nyugtalanítóbbá vált Lengyelország helyzete". IRÁN Új elnök — régi karcok Az elnökválasztások éve lett 1981 Iránban: kétszer is szavazni szólították a választókat, hogy jelöljék ki az új államfőt. Mint tudjuk, egyszer sem szokványos és békességes körülmények között került sor a voksolásra. A nyári elnökválasztást Baniszadr leváltása, a legutóbbit, a Radzsai elleni merénylet előzte meg. A most hivatalba lépő Khameaeinek, így — elődei sorsából ítélve - az idei esztendő nem sok jót jövendöl. Az államfővé lett hodzsato- leszlám (az ajatollaihok után következő síita egyházi rang birtokosa Khamenei) persze nyilván nem tart attól, hogy Baniszadr sorsára jut, hiszen éppen azért került az elnöki székbe, -mert pillanatnyilag ő a legerősebb képviselője Iránban a kemény iszlám vonalnak. Joggal félhet viszont attól, hogy esetleg Radzsai végzetéhez hasonló jut osztályrészéül. Hiszen eddig az iszlám köztársaság biztonsági erői nem voltak képesek hatékonyan védelmezni a teheráni vezetőket o jól konspirálóés beépülő föld alatti szervezetek ellen. Khamenei egyébként saját élményére emlékezve vélheti a rendszer ellenfeleinek mesz- sze érő kezeit: a nyáron őt Is súlyosan megsebezte egy bomba. Egy fanatikus iszlám hívő főpap persie emiatt nem tánto- rodik el a nagy céloktól, sőt, Szajed Ali Khamenei hodzsa- toleszlámot, az Iszlám Köz- társasági Párt főtitkárát választották Irán új elnökévé. mint maga mondja „égi jelnek tekinti megmenekülését'” Isten parancsolatját hirdetve azonban országa új vezetőjeként nagyon is földi célokat próbál elérni. (Természetesen a szenteknek kijáró osztatlan tisztelettel övezett Khomeini ajatollah szellemi irányításával.) A földi célokat pedig úgy sommázhatnánk, hogy minden erővel meg kell szilárdítani a fundamentalisták elképzelései szerint berendezett iráni államot és ennek alapfeltételeként persze a jelenlegi hatalmat. Mert ezek ma a legkevésbé sem nevezhetők szilárdnak. A mai vezetés tömegbázisa ugyan csorbíthatatlamnak tűnik, amit a Khameneire leadott 14 millió szavazattal lelkesen, manifesztálnak Teheránban. Csakhogy, ha az előző elnökválasztások adatait és körülményeit vizsgáljuk, a kialakuló kép nem olyan meggyőző. Mert Baniszadr ugyan csak tízmillió vok. sot kapott, de akkor még valódi politikai alternatívát kínáló ellenjelöltek voltak, s nem fenyegetett senkit fizikai megtorlás, ha nem megy el szavazni. Ma viszont — s már a nyáron is — Khomeini maga tette „nemzeti és vallási kötelességgé” a Voksolást. S ha arra gondolunk: a legújabb rendelkezések szerint elég, mondjuk, két haragvó szomszéd tanúvallomása ahhoz, hogy valakit ellenségnek minősítsenek és rögtön kivégezzenek. akkor bizony kérdésesnek tűnik, hoqy a mostani végeredmény vajon hűen tükrözi-e az irániak véleményét és hangú- latét. Ehhez még hozzávehet- jük a 15 évre leszállított választói korhatár tényét is, hogy a számok és hivatalos arányok súlyát mérlegelni tudjuk. Persze mindezt nem helyes túlértékelni, hiszen a lakosság többsége valószínűleg ma is hisz a jelenlegi vezetésben, és támogatja annak politikáját. Csak nem szabad behunyt szemmel elmenni azok mellett a jelek mellett, amelyek az iráni lakosság jelentős részének fokozódó elégedetlenségére utalnak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a hatalom minden erőszakos eszközét bevetve sem képes megsemmisíteni o fegyveres ellenállást. Márpedig, ha csak maroknyi csoport — a lakosság zöme által eleve elítélt — harcáról lenne szó, akkor aligha lehetne hatékony és mudzsahedinek vagy más csoportok gerillaháborúja. Aligha történhet ez szimpatizánsok, segítők, együttműködők nélkül. Van hát baja., Fesz hát gondja elegendő az új elnöknek és híveinek. Hiszen nemcsak a bombákkal és kivégzésekkel vívott hatalmi csatát kell erővel bírniuk, hanem erőt kellene mu- tatniok a gazdaság bajainak leküzdésében, s ráadásul a.z Irak ellen vívott elhúzódó háborúban is. Sokfrontos harc ez, amelyben nincsenek könnyű csata- nyerések, s beláthatatlanul távol1 esik a győzelem. Az új elnöknek sem lehet hát más útja most, mint minden erejével folytatni a régi küzdelmeket a rendszert fenyegető, nem éppen új veszedelmekkel szemben.. AVAR KÁROLY Aczél György moszkvai megbeszélései Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki Pjotr Gyemicsevnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a Szovjetunió kulturális miniszterének meghívására szombaton érkezett Moszkvába, a hét végén a szovjet főváros és környéke kulturális intézményeivel ismerkedett. Aczél György vasárnap este a Moszkvai Nagyszínházban megtekintette a szovjet fővárosban vendégszereplő Észt Állami Operaház, az Estonia előadását. A műsoron Verdi Attila című operája szerepelt. Az előadáson jelen volt Ivan Kebin, az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is. Aczél György hétfőn szívélyes, baráti megbeszélést folytatott Pjotr Gyemicsevvel a két ország kulturális együttműködéséről, az együttműködés továbbfejlesztéséről. A megbeszélésen részt vett Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. Viták az NSZK történetének legnagyobb béketüntetéséről — A szombaton Bonnban lezajlott béketüntetés bebizonyította, hogy komoiyan kell venni a nyugatnémet lakosság békevágyát — jelentették ki. vasárnap reggel a szociáldemokrata és a szabaddemokrata párt vezetői. Peter Glotz, az SPD országos ügyvezetője a több mint negyedmilliós tüntetés békés jellegét hangsúlyozta és azt emelte ki, hogy „a tüntetők többsége komolyan és becsületesen lép fel a keleti és a nyugati leszerelésért”. Günter Verheugen, az FDP főtitkára nagyhatásúnak nevezte a megmozdulást és sürgette, hogy „tárgyszerű és toleráns párbeszéd" kezdődjék a politikai pártok és a békemozgalom között. Mint várható volt, az NSZK történelmének legnagyobb békemegmozdulása heves elutasításra talált az ellenzéki keresztény pártok soraiban. A CDU és a CSU vezetőinek azonnali támadásaikkal az a céljuk, hogy a tüntetés „Amerika- ellenes” jellegének bizonygatá- sával és kihangsúlyozásával szakítópróbának tegyék ki az amerikai és a nyugatnémet kormány viszonyát. így például Walter von Tie- senhausen, a CDU szóvivője „Amerika-ellenes menetnek” nemezte a demonstrációt. Alois Mertes, a CDU—CSU parlamenti frakciójának katonai (leszerelési) szakértője szerint a béketüntetés meggyengítette a Nyugat pozícióját a leszerelési tárgyalásokon, mivel „azt az illúziót keltheti a szovjet vezetésben, hogy a NATO keleti ellenszolgáltatás nélkül is lemond 1979-es határozatáról". Heiner Geissler, a CDU főtitkára nyilatkozatában — a szociáldemokrata párton belüli ellentétek fokozására törekedve — kijelentette, hogy a tüntetés hatására erősödni fog az SPD-n belül az a baloldali szárny, amely bírálja Helmut Schmidt kancellár biztonság- politikáját. Kép a háromszázezres nagy bonni béketüntetésről. A felső tábla felirata: „Ki a NATO-ból!” (Képtávirónkon érkezett.) PANORÁMA ÚJ-DELHI Veress Péter külkereskedelmi miniszter vasárnap Indiába érkezett, viszonozva az indiai kereskedelmi miniszter, Pranab Kumar Mukherdzsi múlt év szeptemberi látogatását. TOKIÓ Hétfőn délután háromnapos látogatásra a japán fővárosba érkezett Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vb-elnöke. Naha a palesztin vezető formailag nem a kabinet, hanem a japán—palesztin barátság előmozdítására hivatott száztagú parlamenti képviselőcsoport meghívásának tesz eleget, fogadja őt Szuzuki Zenko kormányfő és Szonoda Szunao külügyminiszter is. SAN SALVADOR Tucatnyi bomba robbant a salvadori főváros központjában, nagy károkat okozva a különböző gazdasági, kereskedelmi és politikai létesítményekben. Bombák robbantak vasárnap a salvadori főügyészség épületében is. Ugyanakkor a partizánok az ország hét megyéjében indítottak újabb katonai akciókat, hogy így siessenek a Chalatenango megyében már több mint tíz napja harcoló fegyvertársaik segítségére.
