Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból MESTERMŰVEK ÚJ EZÜSTBŐL (8. old.) XXXI. évfolyam, 239. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1981. október 11., vasárnap. Brezsnyev üzenete a nők prágai világkongresszusához .Prágában nyilvánosságra ho-ztálk annak az üzenetnek szövegét, amelyet Leonyiid Brezsnyev intézett a nők világkongresszusához, a csehszlovák fővárosban csütörtök óta tartó nagy nemzetközi nőtalól- kozához. „Az önök találkozója — mondja, az üzenet — nagy politikai jelentőségű esemény. A kongresszus jelmondata1 — ,Egyeajögüsög, nemzeti függetlenség» béke’ — tömören, ösz- szegezli a népek harcának legfőbb jelszavait. A kiéleződött nemzetközi helyzetben egészen különleges, jelentőséghez jut a béke jelszava. A béke fogalma napjainkban az 'igazi értélkék átfogó kifejezőjévé vált. Az embereiknek a Jobb életre és a. felnövekvő nemzedékek fényes jövőjére irányuló reményei és várakozásai csak békében teljesülhetnek. A legfontosabb feladat ma: mindent megtenni., hogy a. nukleáris fegyverek bevetése ne történjék meg. Az asszonyokat minden, időben, s a. föld minden, sarkán és pontján erősebben sújtották I a háborúval járó bajok. Hatalmas teherként nehezedik az asszonyokra és minden dolgozóra a fegyverkezési verseny. Ezért teljesen. törvényszerű, hogy a nők egyre tevékenyebben vesznek részt a fegyverkezési verseny ellen., a békéért és a nemzetközi biztonságért földünkön. kibontakozott tömeg- mozgalomban." üzenetében Brezsnyev ezzel összefüggésben hangoztatta: „A Szovjetunió szüntelenül és következetesen, fellép a. békéért, a nemzetközi enyhülésért, valamint a népek közötti barátság, és együttműködés kötelékeinek fejlesztéséért. Síkért kívánok, kedves barátaim, kongresszuisulk munkájához és ahhoz a további küzdelmükhöz, amelyet a békéért, a nők politikai jogaiért és egyenjogúságáért, a társadalmi haladásért vívnak” — fejeződik be az üzenet. IfVágába-n egyébként az első nap lezajlott megnyitó, majd plenáris munka-ülés. után pénteken és szombaton hat kongresszusi' .munkabizottság köré csoportosulva, ugyanennyi, tagozatot alkotva folynak, a részletes megbeszélések. Igen. tevékeny volt a1 magyar küldöttség, amely Dusdhek Lajosáénak, a. Magyar Nőik Országos Tanácsa elnökének, vezetésével vesz részt a tanácskozáson-. A nők .munkájának kérdéseivel foglalkozó bizottság ülésén felszólalt. dir. Sánta Istvánná, továbbá dr. Kiss Éva-, a női egyenjogúság, dr. Pongrácz Ti- bo.mé a nők családi helyzete tárgyában. Németi Irén. a béke és leszerelés kérdéseiről1 szólt. Kádár Bállá né, a KGST magyar tiitkárhelyettese pedig a női munka, bizottságában fejtette ki álláspontját. FOLD ALATTI FOLYÓK MEGSZELÍDÍTÉSE (8. old.) FÖLDRENGÉSEK A TÉRKÉPEN (9. old.) ÁRVÍZVÉDELEM SZLOVÁKIÁBAN (9. old.) NAGY LÁSZLÓ SZMOLJANI HÁZA ELŐTT (10. old.) SZIMFONIKUS ZENEKAROK VIDÉKEN (11. old VASÚTBIZTOSÍTÓK (7. old.) AZ ARLES-I ARÉNA (12. old.) ÉPÍTMÉNYEK CÖLÖPÖN (12. old.) MINDENNEK MEGVAN A MAGA MESTERE (13. old.) KÉKFESTŐK (4. old.) HÉTKÖZNAPI ÉLET (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) KETTEN AZ ELSŐK KÖZÜL (7. old.) Gazdasági közérzetünk Mi a véleménye az embereknek az életszínvonal mindenkori alakulásáról? Miként vélekednek az ország gazdasági helyzetéről, s az ehhez kapcsolódó konkrét kormányzati és egyéb intézkedésekről? Végül is: milyen véleményekkel jellemezhető az ország gazdasági közérzete? Választ ad e kérdésekre a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének negyedévenként ismétlődő reprezentatív vizsgálata. Az első kérdéscsoport minden esetben az életszínvonallal kapcsolatos, s ez ügyben érdemes visszalapozni a régebbi elemzésekre. 1976-ban például a megkérdezettek 92 százaléka az életszínvonal emelkedésére számított; az elmúlt év első felében már csak 16 százaléka, s a második félévben száz ember közül csupán hat. (Az említett időszakban a megkérdezettek 36 százaléka remélte a változatlanságot, 51 százaléka pedig az életszínvonal csökkenésére számított.) Mondhatnánk most, hogy a közvélemény érzékenyen reagál a gazdasági helyzet változásaira. Mi több, fölismerte •— s úgy tűnik, hogy megértette és elfogadta — a gazdasági változások életszínvorial-befolyásoló hatásait. Csakhogy a jelek — pontosabban: a további feladatok — szerint nem egyszerűen mechanikus tudati reakcióról van szó. Amikor még az újságok, a rádió és a televízió, a politikai beszédek és egyéb megnyilatkozások az anyag- és energiaárak „begyűrűzését” jelölték meg gazdasági problémáink fő okaként, a közvélemény már akkor is másként reagált és értékelt. A megkérdezettek többsége (1979 harmadik negyedében 57 százaléka) elsőként a munkaszervezési hiányosságokat, a fegyelmezetlen munkát és a rossz termékminőséget kifogásolta. S csak ezután következtek a „külföldi árhatások” (a jelzett időpontban 24, egy évvel később pedig csak 19 százalékuk.) Nincs mit tenni, mint elismerni; a közvélemény értékítélete — amely az emberek mindennapi és gyakorlati tapasztalatait összegzi — végül is nem minősíthető irreális melléfogásként. S persze nem intézhető el egyetlen kézlegyintéssel, mondván, hogy „hja, kérem, az összefüggések sokkal bonyolultabbak annál, minthogy ilyen egyszerű következtetéseket lehetne belőlük levonni". Sokan így reagáltak még másfél, két éve is. a takarékosságról kialakult — mellesleg a tömegkommunikációs eszközök által is képviselt — közvéleményre, amely ez esetben is kritikus volt. Mert 1979-ben a megkérdezettek 25 százaléka úgy vélte, hogy a takarékossági intézkedések formálisak. További 22 százalék szerint ezek az intézkedések nem haszontalanok, de végrehajtásuk közben más értékek mennek tönkre; 31 százalék csekélynek minősítette a kampány eredményeit és csak 15 százalékuk nyilatkozott egyetértőén az akkoriban propagált takarékoskodási ötletekről és célokról. Az elmúlt évben összesen 93 százalékra emelkedett azok aránya, akik úgy tartották, hogy a takarékoskodási intézkedések változatlanul formálisak és csekély eredménnyel járnak. Talán azért is, mert e propaganda első számú célpontja változatlanul az állampolgár. Aki gyorsan gyorsítja az autóját és eléggé el nem ítélhető módon 100 wattos villanyégővel világít 60 wattos helyett; s aki nem kapcsolja ki a hűtőszekrényét, miközben a porszívót használja — pedig tudnia kell, hisz annyit magyarázzák neki —, hogy az energiával takarékoskodni kell. Tudja. Annyira, hogy szóvá is teszi — például az ilyen közvéleménykutatások alkalmával —, hogy szigorúbban kellene kezelni az anyagnormákat, és jobban kellene ösztönözni a hulladék hasznosítására. A megkérdezettek 70 százaléka szerint a gyárakban olyan nagyfokú az anyagpazarlás, hogy a hulladék értéke gyakorta majdnem annyi, mint a készterméké. Az ilyesfajta takarékosság híveinek becslése szerint csak a racionálisabb anyagfelhasználással 5—25 százalékkal csökkenthetnék a termelési költségeket. A megkérdezettek közül szinte mindenki (1980 végén 82 százalékuk) úgy véli, hogy olcsóbbak lehetnének a termékek, ha a termelőmunkában hasznosítanák végre az úgynevezett „belső tartalékokat”. E tartalékok hasznosításának gyakorlati lehetőségeit illetően viszont már erősen megoszlik a közvélemény. Csak egy kisebbség hiszi, hogy mindez elsősorban elhatározás kérdése. A többség — gazdálkodási körülményeinket mérlegelve — úgy véli, hogy a racionalizálással feltárható tartalékok hasznosítása korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan hiszik. S ha ezzel kapcsolatban semmi másra, csak a szigorú — s a teljesítmények visszafogására ösztönző — bérszabályozásra gondolunk, megint csak azt mondhatjuk, hogy a közvélemény értékítélete aligha minősíthető meggondolatlan melléfogásnak. VÉRTES CSABA ‘ A szekszárdi borvidéken — ahol az 5. oldalon látható képriportunk készült — több mint kétezer hektáron található kisüzemi gondozásu szőlő. Idén több ezer tonna terméssel számolnak. A Szekszárdi Állami Gazdaság epreskerti pincészetében eddig mintegy 22 ezer mázsa szőlőt vettek át. ............. .