Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-08 / 236. szám
Mai számunkból NEMZETI FÜGGETLENSÉG, EGYENLŐSÉG, BÉKE (2. old.) ATOMERŐMŰ-ÉPÍTKEZÉS (3. old.) PROGRAM BRIGÁDOKNAK, FIATALOKNAK ÉS ALTALANOS ISKOLÁSOKNAK (3. old.) MARADANDÓ ÉRTÉK VITORLÁZÓREPÜLÉS A LAKÓHELYNEK {4. old.) (6. old.) Ki keresett többet? „Az áraktól és a bérektől”. Tíz közül kilenc ember ezt a választ adná, ha megkérdeznék tőlük, hogy mitől is függ az életszínvonal? S milyen egyszerű lenne a statisztikus dolga, ha elfogadná a közvélemény értékítéletét, s csakis az árak és a bérek alakulásán mérné le, hogy milyen az életszínvonalunk. Figyelmen kívül hagyhatná például azt a két, azonos munkahelyen dolgozó, azonos szakképzettség miatt ugyanannyit kereső és fogyasztási szokásaiban is pontról pontra megegyező családot, amelyék közül az egyik például lakás nélküli és két gyereket nevel, a másik meg gyermektelen és rendezett lakáskörülmények között él. Tudom: a statisztika sokak számára száraz, unalmas és többnyire semmitmondó olvasmány. A számok által jelzett tények, többnyire fölfoghatatlanok, s ha netán mégis érthetőek, akkor is — ne tagadjuk — eleve gyanakvással fogadják az adathalmazokat, a könyvoldalakat megtöltő táblázatokat. Tudva és vállalva a közvélemény gyanakvó értékítéletét, s netán egy semmitmondó kézlegyintéssel fölérő reakcióját, most mégis egy vaskos statisztikai kiadvány számtengerébe evezünk, hogy földeríthessük: melyek is ma, 1981-ben, az életszínvonal-politika kulcskérdései? Mert tévedés lenne azt hinni, hogy csakis az árak és a bérek alakulása. Dé hogy ne cáfoljam a közhiedelmet, maradjunk ■— kezdetként — az utóbbi témánál, pontosabban a keresetek differenciálásánál. A bér- és keresetdifferenciálás elhatározott, többször és nyomatékosan deklarált társadalmi-gazdasági program. 1968 után ugyan megindult a bérarányok differenciálódása, ám a kezdeti eredményektől gyorsan megriadva, fokozatosan olyan bér- és keresetszabályozás vette át az uralmat, ami csakis a nivellációs törekvéseket szolgálta. Emlékezzünk csak: még a hetvenes évek közepén valóságos sorscsapásként kezeltük a munkaerő-fluktuációt, s egyik adminisztratív intézkedés a másik után született, hogy valameny- nyire is visszaszorítható legyen a társadalmilag károsnak ítélt mozgás. Sikerült. Olyannyira, hogy a hetvenes évek végére — amikor már fölismertük a munkaerő-átcsoportosítás elvi jelentőségét —■ a munkavállalók nagyobb részének tökéletesen mindegy volt, hogy hol dolgozik, hisz nagyjából mindenütt azonos munkafeltételek és azonos kereseti lehetőségek fogadták őket. A Központi Statisztikai Hivatal „Életszínvonal 1960— 1980" című kiadványában olvasható, hogy a foglalkoztatottak legtöbbet kereső tíz százalékának összes keresete 1976- ban kereken négyszerese, 1980-ban pedig alig 3,7-szerese volt a legkevesebbet kereső tíz százalék keresettömegének. Ez a lassú, de feltartóztathatatlan nivelláció mindenkit érintett: a legmagasabb rangú vezetőket éppúgy, mint a betanított munkásokat. Például: 1979-ben, az „A” kategóriájú — tehát a majdnem legfontosabb, legnagyobb vállalatok vezetőinek átlagkeresete mindössze 2,3-szor volt több, mint a beosztottaké, s ez az arány nyolc százalékkal alacsonyabb, mint volt az évtized közepén. (Mellesleg: a vezetői keresetek visszafogását központi rendelkezések szorgalmazták...) Továbbá: a felsőfokú végzettségű szakemberek bérelőnye, a hatvanas évek végén 31—34 százalékos volt a középfokú végzettségűekkel szemben, 1979-ben pedig csak 28 százalékos, 1975-ben a szakmunkások bére átlagosan 56 százalékkal volt magasabb, mint a segédmunkásoké, 1979-ben már csak 47 százalékkal. A betanított munkások esetében az előny, ugyanebben az időszakban 30 százalékról 16 (!) százalékra csökkent. A jelenség azért is érthetetlen — és elfogadhatatlan —, mert a keresetek nomimális növekedése évről évre jelentős volt. A munkások és az alkalmazottak átlagkeresete az 1975. évi 3066 forintos havi átlagról — évenként 6,4 százalékkal növekedve — 1980-ban már 4150 forintra emelkedett. A számok a differenciálás mozgásterét jelzik, s e lehetőség ellenére mégis a nivelláció érvényesült. Eldöntetlen a vita, hogy miért? A vállalatok a bérszabályozásra, s az ehhez kapcsolódó, számos — erősen adminisztratív színezetű— előírásra mutogatnak. A bérszabályozós megalkotói és kérlelhetetlen védelmezői pedig a vállalati magatartást hibáztatják, mondván: a vállalatoknál még azokat a differenciálási lehetőségeket sem használják ki, amelyekre egyébként lehetőséget ad a szabályozás. Ez is igaz. Nem használják ki a vállalatok a differenciálási lehetőségeket, például azért sem, mert magukra vállalták az időről időre ismétlődő áremelések kis béremeléssel való kompenzálását. E gyakorlat eredményeként terjedt el az a felfogás, hogy „ha áremelés jön, akkor kijár a béremelés is”. Mindenkinek, különösebb feltétel (értsd: teljesítménykövetelmény) nélkül, csupán szociális megfontolásokból. Ha ez így megy tovább, lassan oda jutunk, hogy elvi állásfoglalást kell megfogalmazni: a munkabér nem szociális járandóság, hanem a végzett munka mennyisége és minősége szerinti fizetség. S persze meg kellene teremteni egy ilyesfajta elmélet gyakorlati megvalósításának feltételeit, lévén, hogy a teljesítmény szerinti bérezés mégiscsak alapvető tényezője az életszínvonal-politikának. V. Cs. Kádár János megbeszélése Eduardo dos Santossal Kádár János Jósé Eduardo dos Santos társaságában Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára' szerdán a Központi Bizottság székházában megbeszélést folytatott Jósé Eduairdo dós Santos- szal, az MPLA-IMunkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökével. A szívélyes, baráti- légikörben, a teljes egyetértés szellemében tartott találkozón beható eszmecserét folytatták a nem>- zettközi helyzet fontosabb kérdéseiről, különös figyelmet fordítva az afrikai földrész problémáira. Áttekintették a két ország kapcsolatait és megerősítették szándékukat az együttműködés elmélyítésére, amely mindkét nép érdekeit szolgálja. A találkozón jelen volt Lo- sonczi Pál', az MSZMP Politikai Bizottságának’ tagja, az Elnöki Tanács elnöke, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Afonso Van- Dunen (Mbinda), az MPLA- Munkopárt Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi titkára. * Jósé Eduardo dos Santos, az M'PlA-IMun kopárt elnöke, az Angolai Népi Köztársaság elnöke — aki Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Lo so nézi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására párt- és állami küldöttség élén hivatalos borát« látogatáson tartózkodik hazánkban — szerdán délelőtt látogatást tett a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. A látogatásra elkísérte Losonczi Pál, Czinege Lajos hadseregtábornoki, honvédelmi miniszter és Gairai Róbert külügyminiszter- helyettes. A magas rangú vendégeket Pacsek József altábornagy, honvédelmi miniszter- helyettes fogadta, Délelőtt Jósé Eduardo dos Sapfos kíséretének több tagja kétoldalú megbeszélést folytatott magyar partnerével. A Külügyminisztériumban Púja Frigyes .külügyminiszter Paulo Teixei'ra Jorge, angolai külügyminiszterrel részletesen megvitatta a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. A Parlamentben Veress Péter külkereskedelmi miniszter vezetésével a külkereskedelmi, az ipari, a mezőgazdasági tárca magyar és angolai vezetői áttekintették az együttműködés eredményeit, majd partnermegbeszélésekre került sor. Vóncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügy« miniszter Artur Vidal Gomes földművelésügyi miniszterrel tárgyait a mező- gazdasági és élellmiszeripari együttműködésről, különös' tekintettel a baromfi- és sertés- tenyésztés, a takarmánygazdálkodás és az édesvízi haltenyésztés területén kialakult kapcsolatok fejlesztésére. A tárgyalásokat követően Váncsa Jenő és Artur Vidal Gomes aláírták a két tárca közötti, öt évre szóló együttműködési' megállapodást. Juhász Adóm ipari minisztériumi államtitkár Alberto do Carmo Bento Ribeiro iparügyi miniszj terrel ipari, szállítási és kooperációs kérdéseket, továbbá az egészségügyi, a közlekedési, a távközlési és az energiagazdálkodási együttműködés bővítésének lehetőségeit vitatta meg. •Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a nap folyamán megbeszélést folytatott Afonso Van-Duneonel (Mbinda) az MPLA-Munkapárt Központi Bizottsága tagjával, a KB külügyi titkárával. A találkozó során megállapították, hogy az MSZMP és az MRLA-Munkapárt közötti kapcsolatok jól fejlődnek, és meghatározó jeléntőségűek a két nép, a két ország barátságának erősítésében. A pártközi egyftiműiködésről 1982—83. évre szóló megállapodást írtak alái Az országgyűlés küldöttsége Indonéziában Az országgyűlés Péter János alelnök vezette küldöttsége október 3. és 6. között hivatalos látogatást tett Thaiföldön. A delegáció megbeszélést folytatott Boontheng Thongszoasszäl, a képviselőház elnökével. A küldöttséget fogadta Kamol Dedzsatungka, a szenátus első elnökhelyettese, Pramarn Adi- rekszan ügyvezető miniszter- elnök és Árun Panupong ügyvezető külügyminiszter. A parlamenti küldöttség Thaiföldről Indonéziába utazott. Gáspár Sándor Bukarestben Gáspár Sándornak, a Szak- szervezeti Világszövetség elnökének, a SZOT főtitkárának vezetésével szerdán magyar szakszervezeti küldöttség utazott Bukarestbe, az SZVSZ irodájának 26. ülésére. Napirenden szerepel a X. szakszervezeti világkongresszus fő dokumentumának tervezete „A szak- szervezetek és a nyolcvanas évek kihívásai" címmel, valamint az SZVSZ 1982. évi költségvetése. A küldöttség ferihegyi búcsúztatásánál jelen volt Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete is. t Az olasz dolgozók szakszervezetei szövetségének (CISL) meghívására szerdán szakszervezeti küldöttség utazott Rómába. A magyar küldöttség részt vesz az olasz szakszervezeti központ október 7—11. között sorravkerülő IX. kongresz- szusán. A küldöttséget Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese vezeti. New York, ENSZ Magyar felszólalások Az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakán a gazdasági bizottság keddi ülésén felszólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség tagja. A többi között rámutatott, hogy bár feltétlenül folytatni kell a hazájukból elűzött palesztin menekültek segélyezését —1 amiből a magyar kormány is erejéhez mérten kiveszi részét —, a palesztin problémát csak az általános közel-keleti rendezés keretében lehet megoldani. A közgyűlés szociális, kulturális és emberi jogokkal foglalkozó bizottságának keddi vitájában felszólalt Nagy Lajos, a magyar küldöttség tagja. Ismertette Magyarország aktív részvételét abban a nemzetközi küzdelemben, amelyet az emberiség haladó erői folytatnak a fajüldözés és a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolása érdekében. Határozottan elítélte a dél-afrikai rendszert és Izraelt fajüldöző politikájuk, Namíbia, illetve az arab területek törvénytelen megszállása, valamint más országok területe és lakossága ellen intézett katonai agressziók miatt. Az ENSZ-'közgyűlés általános ügyrendi bizottsága kedden úgy döntött: 135. pontként felveszik a jelenlegi ülésszak napirendjére azt a szovjet javaslatot, hogy a közgyűlés ülésszaka fogadjon el egy nyilatkozatot a nukleáris katasztrófa elkerüléséről. JÓ termés napraforgóból Befejezték az őszi árpa vetését Az idén megkésett vénasszonyok nyara kedvez a mezőgazdasági munkáknak. Igaz, az elmúlt hónap végén leesett 20 —35 milliméter csapadék hátráltatta a folyamatos munkavégzést, de októberben a jó idő újra a földekre parancsolta a gépeket. A megyében már valamennyi mezőgazdasági üzemben a földbe került az őszi árpa, s megkezdődött a búza vetése is. Az elmúlt napokban mindenütt befejeződött a napraforgó betakarítása, amelyből ebben az esztendőben jó termést sikerült „learatni”. A kombájnok teljes erővel dolgoznak a kukorica törésén, íz ideig a vetésterület 15 százalékáról került a terménytárolókba a termés. Félidejéhez érkezett a szüret is. A szeptemberi csapadék kissé rontott a hagyományos művelésű szőlők minőségén, sok tőkét „kikezdett" a szürkerothadás. Mindennek ellenére jó termés ígérkezik. Földben van még a cukorrépatermés több mint fele, de a jó idő itt is kedvez a betakarításnak. Az őszi munkákhoz sikerült megszervezni az alkatrész- ellátást is. A szekszárdi Aranyfürt termelőszövetkezetben megkezdték a búza vetését.
