Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

1981. október 1. NÉPÚJSÁG 5 Élő történelem a rádióban Múltunkban a jövőnk igazón eligazodni a a agy tör­A Kincses-brigád ■» \ • MlWfill M'l ■ I |' * FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Pophírek Új név tűnt fel az utóbbi idő­ben az angol sikerlisták élén. A húszéves Kim Wilde, aki gyermekkorának egy részét a stúdiókban töltötte, hiszen az ötvenes évek Skiffle-hírességé- nek, Marty Wilde-nak a lánya. Amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy énekesnőként próbál szerencsét, állítólag nem vették komolyan. Apja kimondottan ellenezte tervét. A felvételek azonban jól sikerültek, és Kim a slágerlistára került. Az újsá­gok máris a rockzene Bardot- jának kiáltották ki a morcos te­kintetű Kim Wilde-ot. * Angliában egy éven belül a második slágerlista-manipulá­cióra derült fény. A BBC rádió- és tévétársaság rendelésére a brit piackutató intézet állítja össze a népszerűségi sorrendet, szinte államtitokként kezelve azt. Hetente döntik el, mely le­mezboltok eladási statisztikáit veszik alapul. Ezúttal a WEA- Records reklámszakembere bu­kott le, mert kiadója 17 kisle­mezét és egy nagylemezét jut­tatta vissza a legjobbak közé, hétszáznál is több hamis sza­vazattal. Mindennek azért van jelentősége, mert a slágerlistás dalokat többet játsszák a rá­diók, többet írnak róluk az új­ságok, és így természetesen jobban eladhatók. Az angol le­meztröszt most példás bünte­tésként magas pénzbírságra ítélte a csalót foglalkoztató le­meztársaságot, aijiely ezután sietve megszabadult „túlbuzgó” munkatársától. KINDL GABOR Célegyenesben a TKS Utolsó fordulójához érkezett a megyei KISZ-bizottság játé­ka, a Természet, kultúra, sport. A döntő „összecsapásra” — ami egyben szórakoztató bú­csúzás is lesz a majdnem egy­éves programtól — a hét végén kerül sor Domboriban, a KISZ- vezetőképző táborban. A döntőre a legjobbakat hív­ták meg. A csapatversenyben — a közösség létszámától függet­lenül — mindig a legjobb öt­nek a pontszáma szerepelt, a veseny döntőjére a csapatok legjobb 10—10 játékosát hív­ták meg. Külön értékelte a megyei szervező bizottság a dolgozó­terület és külön a tanulók csa­patait, mindkét kategóriából az első hat helyen álló csapatot hívták meg, ugyanígy az egyé­nileg nevezők közül is a leg­jobb hatot. Már a jelentkezés­kor el kellett dönteni, hogy va­laki az egyéni, vagy pedig a csapatversenyben kíván-e sze­repelni, azért, hogy ne fordul­hasson elő az az eset, hogy a legjobb csapat tagjai egyben az egyéni elsők is legyenek. Pénteken délután érkeznek a csapatok; szombaton délelőtt sportprogramok lesznek, ezeken még lehet pontot gyűjteni. A délután és az este már a szó­rakozásé. Lesz filmvetítés, játék, vetélkedő, és fellépnek amatőr együttesek is. A programból a diszkó sem maradhat ki. Az ünnepélyes értékelésre vasárnap délelőtt 10 órakor ke­rül sor. Az első három csapat 15, 10 és 5 ezer forint értékű vásárlási utalványt kap, az egyéni verseny győztesei pedig belföldi utazást nyernek telje­sítményük jutalmául. Gál István rendező arca rez­zenéstelen, titkolja érzéseit. As- perján György író mozdulatai jelzik a műsor minden pi llama - tóban véleményét. A hallgató­ság is így tesz. Mi a fiatalabb nemzedék képviselői megdöb­benünk, aztán mosolygónk, he­lyenként felnevetünk. A „fényes szellők" korszakát megélt társa­ink csak kom olyan-komoran bó­logatnak. A rádióban az 'ifjúságii osz­tály vendégei vagyunk, s meg­hallgatjuk a nyálé részes soroza­tot, amelynek Élő történelem a címe. A műsor legújabbkori tör­ténelmünk dokumentumaiból válogat úgy, hogy érzékelni le­het az 1944-1962 közötti idő­szak országépítő munkáját, az ellenforradalom 13 napjának tragédiáját, a konszolidáció nem is olyan könnyű hónapja­it, a mezőgazdaság szocialista átszervezését Hallottuk Gerő Ernő, Szakos its Árpád, Rajk László, Rákosi Mátyás, Marosán György, Kádár János és még sokak hangját. Nekem mindun taton gyerek­korom jut eszembe. A doku­mentumok hatására kutatok emlékezetembeni. Mi történt ve­lünk, a mi családunkkal, a kör­nyezetünkkel, 'ismerőseinkkel. Idős iparasztemberek történetei elevenednek meg a földosztás­ról, olvasmányélményék a híd­építésről, a helyreállításról. Be­ugrik a jelszó: „'Lesz magyar újjászületés!" Ezt már régeb­ben is hallottam, de most már tudom érzékelni, hogy mit je­lentett ez Szegeden 1944. no­vember 4-én, amikor Gerő Er­nő a kommunisták jelszavával, az ország legfontosabb és leg­gyorsabban megvalósítandó feladatát határozta meg. [Érzem a számok súlyát is. A második világháborúban hét­százezer magyar pusztult el, a nemzeti vagyon 40 százaléka megsemmisült. Az emberek, a sokat szenve­dett háborús nemzedék jut az eszembe. Aztán Vas Zoltán közellátási kormánybiztos bejelenti, hogy a kenyérfejadagot felemelik napi 15 dekagrammra és május 1-én minden gyerek kap egy tojást. Nézem az idősebbek arcát, fel­csillan a szemük. Egy tojás. (!) És akik túlélték a háborút, az első szabad május elsején', a munkásosztály ünnepén száz­ezrével vonultak a főváros ut­cáin. „Lesz magyar újjászüle­tés I” Szeretnék a történelmi dátu­mok alapján 'haladni, de lehe­tetlen. Sok lenne a szám és fé­lek, hogy elsikkadna a lényeg. A ko,r hangulatáról keltene ír­ni, arról a tízmillió emberről, aki végigélte, azokról, akik már csak a történelemkönyvekből .tanulnák meg” o kort, ha nem­csak egy vagy két bekezdés foglalkozna a felszabadulástól napjainkig eltelt időszakkal. ír­ni kellene arról a Kádár Já­nosról, aki az egyik 1945-ös választási nagygyűlésen meg­hirdette a mun'kás^paraiszt szö­vetséget, arról, aki hat év múl­va már 'börtönben van, arról, aki 1956 -novemberében -meg­alakította a Forradalmi Mun­kás—Paraszt Kormányt.-Beszélni 'kellene o falujára mozgalomról. A -negyvenhat ta­vaszán alakult Népi Kollégiu­mok Országos Szövetségéről. Aztán az új forintról is szó kell, hogy essék. És megint csak a- történelmi dátumoknál vagyok... Közben tízezrével kerültek fiatalok isko­lába, vezető beosztásba. Felejt­hetetlen an-na-k a gyárigazgató- nak a visszaemlékezése, akit ötszázad magával 1948 márci­us végén táviratilag • rendeltek Budapestre, onnét meg egy megbízólevéllel érkezett haza, s attól a naptól kezdve igazga­tó volt. Tegnap még esztergá­lyos, lakatos, vagy paraszt... Eszembe jut o családom, mert mindannyian a családunk történetének ismeretével tudunk tenelemben. A csalódból elő­ször Erzsi -nővérem került ki. Sztahanovista volt gyapotsze­désben. Kiemelték és elküldték Nagyatádra gyors- és gépíró­iskolába. Ez akkor felemelke­dés volt. Ennek köszönhető a későbbiekben, hogy a két bá­tyám és jómagam az ötvenes évek végén, o hatvanas évek elején szakmunkások lettünk. Ennek köszönhetem, hogy a mesebeli legkisebb gyerekként' ott ülhettem a rádió stúdiójá­ban ezt a nyolcórás műsort meghallgatni, 'Felelősen. Mert tudom, hogy csak olyan mun­kát adhatok ki a kezem alól, amelyre K-ántás József, a mű- sze-rgyári villanyszerelő is bólint, mert máskülönben majd kiok­tat, s -hamar a fejemhez vágja: „öcsi, miért küldtek” s hallgat­hatom - örömmel a kiselő­adást. Nekem a Balázs Imre bátyám fülével is kell hallani, mert máskülönben odacsap a fúrógépre -mérgében, s figyel­nem kell o volt angyalföldi munkásra is, Lódi Feri bácsira. De egy bizonyos, ha akikor a nővéremet nem küldik ef Nagy­atádra, akkor ma nem írok a történelem roll-Hiába írom le, hogy két év és öt hónap alatt teljesítettük a hároméves tervet 1950-ig. De az igenis mond valamit, hogy háromszáz faluban kigyulladt a villany, hogy megszűnt a -mun­kanélküliség, hogy 1949-ben az ipari termelésünk meghaladta 28 százalékkal az utolsó béke­év teljesítményét. Már haliam is fiatal értel­miségi barátom hangját: „Hót a lódenkaíbát, a padláslesöp- rés, meg az AVH, meg a Rajk László, meg a 'Pálífy és tábor­nok társai? Igen. Erről is szól ez a műsor. Szót ejt a Rajk- perről is. Sőt. Halljuk Ra.jko-t, amint kijelenti egy nagygyűlé­sen: „iNem a munkásosztály bőrére építjük fel az országot”. A választási beszéd után, má­jus 30-án letartóztatják és szeptember 24-én halálra ítélik. Hat év múlva egy nemzet si- ratja és temeti el. Igen, a sze­mélyi kultusz rengeteg tragé­diát is okozott. Halljuk őzt a Rákosi-beszédet is, amikor ki­jelentette, ihogy „sok álmatlan éjszakám ba került, míg -felgön­gyölítettem ezt az ügyet”. Kép­telenség, de így volt!-Két részben foglalkozik a műsor az 1956-os ellenforrada­lom kirobbanásának okaival és a 13 -nap véres eseményeivel. Most a-z áldozatokra gondo­lok, akik életüket vesztették, s a -sebesültekre. Gondolnunk kell a Tolna megyei Mátaii An­talra, akit a rádió ostrománál gyilkoltak meg, s aki csak azt tette, amit 'minden sorkatoná­nak tennie kell; hű maradt es­küjéhez. Pedig volt lehetőségünk meg­előzni a bajt. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálával megint dúlt egy olyan folyamat, amely a személyi kultusz, a dogmák felszámolásá-nalk kedvezett. A párt központi bizottsága a nagybud-a-pesti pártértekezleten 1953-bon már elismerte; Ráko­si -Mátyás szavaival: „Súlyos hi­bákat is követtünk el”. Ez azon­ban nem segített azon a 800 ezer paraszton, akinek 1952- ben nem -maradt télire gaboná­ja). Pedig a III. kongresszuson, 1954. márciusában megismétel­ték az 1953-ban elhangzottakat. De ne feledjük: 65 új ipari üzem épült, 84-nek pedig be­fejeződött az újjáalakítása. ,Te- hát az ország fejlődése -mind­ezek mellett biztosított volt. Visszatérve Rákosiék bűneire: semmit sem okultak... Az SZKP XX. kongresszusa után sem. 'Hányszor és hányszor kezde­ményeztem beszélgetést erről a korról. A-k-ifc végigélték, a-zok-kö­zül sokan szégyenlősen próbál­tok kitérni a válasz elől, míg­nem az egyik idős kommunista megmagyarázta: „Értsd meg! Ha -nekem mondják, akkor 1949-ben mag-a-m tettem volna fel Rajk László nyakára- a köte­let.” így folytatja: „Aztán 53- ba:n rájöttem, hogy becsaptak, hogy Raj-k -nem áruló, hanem áldozat volt.” Ez az öreg kommunista ba­rátom ott volt az ellenforrada­lom leverésénél. Elsőnek jelent­kezett a pártba, aztán részt vett hetekig, hónapokig a csa­ládjától -távol a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Csoda, hogy sokszor nem szí­vesen emlékszik, amikor neki mindig a neheze jutott? Aztán csodálkozunk; hogy a mai öt­veneseket időna-p előtt elragad­ja korunk kegyetlen betegsége, az infarktus... iHallgatju'k a műsort. Fiata­lok, idősek - együtt. Látom, ahogy az ötödik rész végén fel- sóhajta-naik óz idősebbek. Azt halljuk: „Új forradalmi központ létesült Szolnokon. November 3-án Kádár János, Münniich Fe­renc, Apró Antal és 'Marosán György megalakította a Forra­dalmi Munkás^Paraszt Kor­mányt. És elhangzik a rádió­ban a Kádár-beszéd: „Megszai- kítottunk minden kapcsolatot a Nagy Imre-kormánnyal". Most veszem észre, hogy Nagy Imré­ről edd'ig nem Is írtam... Pedig az ellenforradalom -kibontako­zásában a Rákosi—Gerő -klikk után Nagy Imre revizionista cso­portjának volt a legnagyobb szerepe. Aztán mindannyiunknak fel­csillan a szeme. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt első -titká­rának beszédét sugározta a hangszóró. Tatabányán va­gyunk. Szó szerint -nem tudom idézni, de valahogy így mond­ta Kádár János: Tárgyaltam a munkástanácsok vezetőivel. Mondom nekik, követelés az van 'kilóméterszámra-, de a, mun­káról ki beszél, senki. Milyen munkásemberek maguk? Vagy amikor a Parlamentben beszél: Sokan megkérdezhetik, hogy miért a Kádár ül a miniszter- elnöki székben. Kérdezzék is meg, elvtársak. De úgy tudom, hogy november elején nem volt valami nagy tülekedés ezért a székért. 'Mert nem is volt egyszerű ügy az ellenforradalom leveré­se, -hiszen decemberben- még Népszabadságot égettek, Nóg. rádban pedig nyolcvan halálos áldozatot követelt egy provoká­ció, meg aztán kiadták a jel­szót: MŰK (márciusban újra kezdjük.) A konszolidáció első éve nagy sikereket hozott: 13 százalékkal nagyobb jövedelme volt a parasztoknak, a- mező- gazdaság termelése 9 százalék­kal emelkedett. Egy -másik mo­mentumra is felfigyeltem. Az ENSZ-ben ‘beszél Kádár János, biztos -hazai támasszal bíró po­litikus szól a világ képviselői­hez. Olyan ember, aki -tudatá­ban van annak, hogy Magyar- országon nem lehet megdönte- ni a szocialista rendszert. Befejezésül még kellene szól­nom a termelőszövetkezetekről. A történelemkönyvekben annyi szerepel csak erről, hogy a „mezőgazdaság szocialista1 át­szervezése” meg „leraktuk ha­zánkban a szocializmus alapja* it”... 'Kellene minősíteni magát a műsort. Nyolc rész, nyolc óra. Helyette álljon itt a-z egyik szer­ző rövid életrajza. A műsort ír­ta és szerkesztette: As-perjá-n György. Született 1939-ben, vol-t lelenc, -élt nevelőszülőknél. Dolgozott esztergályosként. Ké­sőbb egyetemet végzett író. A felszabadulás néíkü-l soha nem kerülhetett volna a- rádió­hoz, nem kutathatná -múltunkat. Nem mondhatná ezzel -a nyolc- részes sorozattal: múltunkban a jövő, s ezért kötelességünk -mindjobban - megismerni a múl­tat, a tegnapot, hogy tudjuk építeni a mát, a- jövendőt. HAZAFI JÓZSEF Kincses György nem véletle­nül lett brigádvezető, a maga huszonnyolc évével a legidő­sebb és a legtapasztaltabb ács a brigádban. A szocialista bri­gádban, mert egy esztendeje már ez a titulus is megjár ne­kik. Az ácsok hatan vannak, s a legfiatalabb, Kertes János alig huszonkét éves, négy esz­tendeje dolgozik a szakmában. Hogy kiből lesz ács? Tulaj­donképpen egyikőjük sem akar­ta ezt a szakmát, nem tarto­zott gyermekkori álmaik közé, csak úgy jött magától minden: a nyolc általános után az ipari suli, az ács szakma. Persze az igazság az, hogy hatójuk kö­zül egyikőjük sem ilyennek kép­zelte a szakmát. — Kétféle ács van — ma­gyarázza Kincses György, a brigádvezető —, a zsaluzó és a tetőács. A tetőácsnak ma­napság az állami építőiparban vajmi kevés dolga akad, annál több a zsaluzóknak. Maszek munkára nemigen nyílik lehetőség, elsősorban azért, mert meglehetősen kevés az idő, de nem is nagyon ke­resik a fiúk a pénzszerzésnek ezt a módját, a szabad idő kell a pihenésre, a családra, szó­rakozásra. Erre az esztendőre az ezüst­koszorús szocialista brigád cím a cél. Egyelőre úgy tűnik, meg is lesz, jól dolgoznak, a tervek szerint. —- Tulajdonképpen egyik­másik brigádtársammal közel tíz esztendeje dolgozom együtt (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A KISZ tamási járási és ta­mási nagyközségi bizottsága Béke-barátság elnevezéssel a múlt hét végén ifjúsági találko­zót szervezett, mely gazdag programot kínált a közel hét­száz fiatalnak. A lovaspályán felsorakozott résztvevőket Kondás Béla, a járási KISZ-bizottság titkára kö­szöntötte, majd megkezdődött a nagy versengés. Nyolc jól előkészített kispályán indították útjára a pettyes labdát, s a játékvezető sípja sokszor har- sant a hálót megrengető gólok után. Az úttörőknél 10 csapat 100 tagja, három korcsoport­ban mérte össze labdarúgó­tudását, s az alábbiak szerez­ték meg az első helyet: tamási általános iskola 8/a osztály (I. korcsoport); tamási általános iskola 6/c osztály (II. korcso­port); Árva Márk csapata (III. korcsoport). Férfi labdarúgás­ban Miklósvár, nőiben a TA- LUX csapata győzött, leány kézilabdában a helybeli iskola 8/d csapata vitte a pálmát. Ti­zenegyes rúgásokban a tamási Pruck László bizonyult a leg­jobbnak az ötvenöt induló közül. A gyorsan pergő programok és a sok helyszín lehetőséget kínált egyéb versenyzésre is. Söröskorsó-emelésben Kovács Ágnes és Pruck László bizonyult a legjobbnak, hisz egy perc alatt negyvennyolcszor, illetve hetvennégyszer emelték meg a súlygolyóval azonos súlyú ólom- kriglit. Kosárra fejelésben a ta­mási Nagy Tibor, gránátdobás­ban pedig Mayer Tibor győze­delmeskedett. A férfi távolug­rást és a súlylökést a helybe­liek nyerték Fiola József, illetve Mayer Tibor révén. Lövészetben — mondja a brigádvezető —, a régi brigádban tizen voltunk, de valahogy nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Nem ment a munka, a pénz is kevés volt. Úgyhogy a mostani brigádunkat, elsősorban . — őszintén megmondom — a pénz keltette életre. A pénz, és a barátság. Nagyon jól kijö­vünk egymással, a kitűzött fel­adatokat mindig végre tudjuk hajtani. A Kincses-brigád első igazi erőpróbája a szekszárdi bank- székház építésénél volt. Igazi ácsmunkát kaptak, s úgy dol­goztak, ahogyan kell. Követke­zett az AFIT új üzemcsarnoká­nak építése, s most a SZÜV székházának alapozása, zsalu­zása. Kincses György a neveket mondja: Pavkovics István, Nagy István, Acsádi Gyula, Sziebert Ferenc, Kertes János és a bri­gádvezető. Az átlagéletkor alig huszonöt év, ezt Pavkovics Ist­ván számolja ki „röptében”. Dudál a daru, arrébb kell állnunk. Megmozdul a daru karja, hatalmas elemet emel a magasba. — Nemsokára itt is végez a brigád — mondja Kertes Já­nos — aztán megyünk másho­vá. A TÁÉV-nél ezt meg kell szokni. Az építőipar nem az a munkahely, ahol az ember egy helyben toporog. Építünk min­dennap, s ha elkészül egy épü­let, ez mindannyiunknak öröm, még nekünk, ácsoknak is. találkozó Fejről pattan a labda a ko­sárba Bánki Katalin tamási és Peszt Attila gyönki fiatalok végeztek az élen. Sodrófahajításnál Papp Márta kezéből szállt a leg­messzebbre az eszköz: 28 mé­ter 20 centire. Az autós ügyes­ségi verseny 1000 köbcentimé­ter feletti kategóriájában Dé- kány Csilla, az 1000 köbcenti­méter alattiban Frank Gyula volt a legjobb. A kaucsuklabda bűvölőinél Méhész Gézáné ta­mási és Csike Tibor regölyi versenyző, a sakkozóknál Kesz- ler István, a helyi gimnázium tanulója nyert. A' délelőtti sportversenyek mellett KISZ—Komszomol ba­ráti -találkozóra is sor került a gimnáziumban. A délutáni prog­ramban divatbemutató szere­pelt, melyet a Kop-Ka ÁFÉSZ szervezett. A nap kulturális ese­ményeinek színhelye az úttörő­ház volt, ahol fellépett a Spó­ra és a Kaláka együttes, majd filmvetítés következett. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: Szegedi Miklós sa— Ifjúsági

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents