Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
1981. október 4. ivÉPÜJSÁG 9 ■I Prágai metró Szebb, mint a budapesti? Szovjetunió Modern flották vitorlával és motorral Frág a egyik legújabb büsz- ikiesége a metró már elkészült szakasza. A szomszédos Csehszlovákia fővárosának lakói immár nemcsak a sok-sok műemlékhez kalauzolják szívesen az idegent, hanem a metróhoz is. S alig akad köztük olyan, aki tőlünk, magyaroktól ne kérdezné meg mindjárt: „Nos, szebb, mint a budapesti?" Nem csupán a turisták ismerik egymás fővárosának egyik legfrissebb nevezetességét, hanem a szakemberek is. A prágai metró építői közül néhányon nemrégiben Budapesten jártak, hogy megtekintsék a hamarosan átadásra kerülő új magyar szakaszt Prága és Budapest hasonló gondokkal -birkózik a tömeg- közlekedésben. A lakosság gyors növekedése, a bejáró dolgozok számának gyarapodása, az ügyeiket fővárosban intéző vidékiek tömege, a nagy idegenforgalom, a keskeny utcák, túlzsúfolt útkereszteződések sokasága tette szükségessé a földalatti építését. A prágai metró létrehozásának gondolata először 1926-ban' merült fel a- városatyák fejében, de még sokáig kellett várni a munka megkezdésére. A konkrét tervek 1967-ben készültek el, a megvalósításról végleg 1970-ben döntöttek. Az első, 6,7 kilométer hosszúságú szakaszt 1974 májusában, a második, 4,7 kilométeres szakaszt 1978 augusztusában, a harmadik, 5,3 kilométeres és a hozzá kapcsolódó 2,7 kilométeres szakaszt tavaly év végén avatták fél. Prága és Budapest egyaránt büszke lehet arra, hogy tagja a metrót üzemeltető 50 nagyváros „nemzetközi klubjának". Az együttműködés szorosságát mutatja, hogy sem ott, sem itt már el sem tudják képzelni egy-egy új szakasz megtervezését, felépítését a másik véleményezése, segítsége nélkül. Közös a két metróépífkezésben az is, hogy mindkét helyen nagy része volt a föld alatti vasúthálózat kialakításában a Szovjetuniónak1. Prágában csakúgy, mint Budapesten' szovjet szakemberek', gépek segítették az építők munkáját, mindkét helyen szovjet mozgólépcsők, vasúti kocsik és más berendezések biztosítják az üzemeltetés zavartalanságát. A prágai metró üzemelő szakaszai ma már a tömegközlekedés 20 százalékát vállalják magukra. Az építkezés pedig gyors ütemben folyik tovább: úgy tervezik', hogy 1990-ig évente két kilométerrel bővül a hálórat, s az ezredfordulóra 92,7 kilométer hosszú lesz, négy vonalcsoportban, 104 állomással. KOCSI MARCIT A környezetvédelmi és energiatakarékossági szempontoknak egyaránt megfelelnek a modern kereskedelmi flottákról alkotott új elképzelések. A korszerű hajók a tervek szerint a természetes és a mesterséges energiát egyaránt felhasználják majd. A Szovjetunió Teng e része tügyi Minisztériumának megbízásából már folynak a kísérletek, amelyéknek célja megállapítani: célszerű-e a modern hajókat vitorlával felszerelni? A kísérletek középpontjában a távolsági járatokon közlekedő hajók állnak. Az újmódi vitorlás-motoros hajóknak háromféle változatát dolgozták ki. Az első változat szerint egy átlagos — 15—17 ezer tonnás —, nagy teljesítményű motorral ellátott hajóra kisegítő vitorlát szerelnek. Ha a hajó szél-zónába érkezik, a motort leállítják, s a vitorlával haladnak tovább. A második változatnál a hajót kis teljesítményű motorral szerelik fel, amely a szélimentes zónában az irányítást segíti, de alapvetően a vitorlák révén halad a hajó. A harmadik elképzelés értelmében a hajót nagy teljesítményű vitorlázatta! látják el', s a beszerelt motor csak kiegészítő funkciót kap. A vitodáshajók reneszánszát jól példázza a Szedov-vitorlás esete. A hajót hatvan éve bocsátották vízre. Az utóbbi évtizedekben már nem hajóztak rajta, de a legújabb szakértői vizsgálatok azt bizonyították, hogy a hajótest még hosszú éveken keresztül szolgálhat. Az árbocok is jó állalpotban vannak, így csak a felépítményt kelli nagyobb ráfordítást igénylő munkával átalakítani. A Szedov hosszú éveken keresztül gyakorlóhajó volt, fedélzetén a Szovjetunió Halgazdasági Minisztériuma felső- és középfokú tanintézetéinek sok ezer diákja ismerkedett jövendő szakmájával. A halászati1 flotta számos parancsnoka kezdte pályáját a Szedovon. A hajó a továbbiakban is ellátja ezt a feladatát, egyidejűleg azonban példaként szolgál arra, hogy igenis lehetséges a vitorlásflotta újjászületése. Korábbam a hajó — vitorláinak' segítségével — ötcsomós sebességgel haladt, most ezt nyolc csomóra növelik, maximális sebessége pedig 16 csomó lesz. Ez elég tekintélyes sebesség egy hat és fél ezer tonna vízkiszorítású hajó esetében, amelynek hossza 117,5, szélessége 14,6 méter. Az újjávarázsolt Szedovnak lesz m'ég egy előnye — a 32 darab, ösz- szesen 4192 négyzetméter felületű vitorlázat mellett egy 1160 lóerős motor segíti á hajózásban. A modern vitorlások kialakítását célzó kísérletek természetesen nem csak a hagyományos hajótípusokra' építenek. A Nyikolajevi Hajóépítő Intézet tudósai például egy kombinált (motoros-vitorlás) hajó tervét dolgozták ki, amely folyami, valamint — a Kijev— Ode ssza:—Jalta—Szeva szto pol útvonalon1 — tengeri szállítás céljait szolgálná. A hármas törzsű hajót modern formájú vitorlákkal szerelték fel. Hosz- szai 37, szélessége 14 méter. Merülése mindössze egy méter. A hármas hajótest tekintélyes befogadóképességet biztosít. Ismeretes, hogy a katamaránok és triimaránok sikerrel állnak ellen a viharoknak. A két, egyenként hatszáz lóerős motor szélcsendben biztosít gyors haladást a ma még szokatlan külsejű hajónak. A hajóépítők tervezik olyan, két árboccal felszerelt ércszállító hajók építését is, amelyeknek vitorlázata 14 ezer négyzetméter felületű. A vitorlák kibontását és bevonását automatika végzi, s bár az érc- szállítmányok nem különösebben sürgősek, ezeknek a hajóknak a sebessége 15—18 csomó lesz. Az ilyen hajókat az óceánokon közlekedtetik majd, ahol állandó a szél. Lengyel mini „Guinnes-könyv” — Lengyelország legmagasabb pontja a Tátrában a Rysy- csúcs, (2499 méter), a legalacsonyabb Raczki Elbiaskie falu egy része (1,8 méterrel a tenger szintje alatt.) — Lengyelország leghosz- szabib folyója a Visztula (1047 kilométer), utána az Odera következik (854 kilométer, ebből 742 kilométer Lengyelország határán megy végig). Egyébként Lengyelországnak csaknem minden folyója a Balti-tengerbe folyik, az ország folyóvizeinek csak a 0,3 százaléka folyik a Fekete-tengerbe és az Északi-tengerbe. — Lengyelországban a legtöbb tó a Suwalki vajdaságban található. Itt vannak Lengyelország legnagyobb tavai is — a Sniardwy (113,8 négyzetkilométer) és a Mamry (104,4 négyzetkilométer). A Suwalki tóvidéken van Lengyel- ország legmélyebb tava is: a Hancza (108,5 méter mély). — Lengyelország legmelegebb KŐmérsélkletű vidéke a plocki vajdaság. Itt van a legkevesebb csapadék is: évi átlagban 500 milliméter. A lengyel vajdaságok közül ebben van a legkevesebb erdő, az egész terület 11,8 százaléka. — Kartográfia történetében Lengyelország neve legelőször a párizsi Máté világtérképén szerepel, aki 1200 és 1259 között élt. Máté új irányzatot képviselt a középkori kartográfiában : nemcsak az egész földet igyekezett pontosan ábrázolni, hanem annak egyes részleteit, sőt, még az egyes országokat is. — A legelső ismert lengyel térképek még nem jelentős kartográfiai művek. Közülük az egyiket, amely egyébként elveszett, a lengyel követség 1421- ben mutatta be Rómában, hogy dokumentálják a lengyel jogokat azokra a földekre, amelyekről a keresztes renddel viták folytak, a másik két térképvázlat pedig a czechlói Sedziwoja Kódexben található, valószínűleg 1450-ből. Ezekből az egyik a keresztes rend földjeit, a másik a gdanski tengermelléket ábrázolja. — A legelső Hiteles lengyel tériképeket Krakkóiban nyomtatták 1812-ben. Ezeket a stob- nicai Jan lengyel geográfus készítette „Introductio in Pto- lemaei Cosmographiam”. Ezek a téfképék kis változtatással a Waldseemuellter-iféle 1507-ben megjelent, térképek egy részének átdolgozásai' voltak. E térképek sokáig álltak a térképtörténészek érdeklődésének központjában, mert először ábrázolták Amerika kontúrjait és tüntették fel nevét is. Ezeket a térképeket a lengyel geográfus eredeti művének tartották, egészen 1903-ig, amikor felfedezték a Waldseemueller-féle térképeket. — A lengyel színház Európa legrégibb színházai közé tartozik. A lengyel színjátszás kezdetei a középkorba nyúlnak vissza. Akkor a színjátszásnak sacráíis, vallási jellege volt. A legrégibb fennmaradt, úgynevezett Officium Sepulchri a XII. és a XIII. század fordulójáról származik, és a krakkói káptalan gyűjteményében található. Fennmaradt több latin egyházi dialógus is, amelyekben Mária beszélget az angyalokkal és az apostolokkal Krisztus sírjánál. Ezeket a dialógusaikat kezdetben az oltár előtt mutatták be, később a templom kapuja előtt, majd a városok terein és utcáin. Eleinte kizárólag, liturgiái és vallási jellegűek voltak, majd egyre több világi elemmel gazdagodtak. Diakónusok, pap növendékek, diákok és kézművesek mutatták be őket. A latin szövegek után lengyel szövegű dialógusokat is előadtak, valószínűleg már a XIV. század vége felé. — A legrégibb lengyel festmény a XIII. század második feléből származik. Deszkára festették temperával, magassága 68,5 centiméter, szélessége 23,5 cenfiiméter. Szent Katalin és Szent Ágnes képmását ábrázolja. A Nowy Targ közelében lévő debnó'i templomban találták meg, ahol arra használták, hogy az oszlopos folyosó mennyezetét javitsák ki vele. A késői román stílusú kép olasz és bizánci hatásokat is mutat. A krakkói kúria gyűjteményében őrzik. — Lengyelország legnagyobb gótikus szentélye a gdanski NMiP templomban van. 1343- ban kezdték építeni, amikor a főváros kőházait is. Az építmény hosszúsága 105 méter, szélessége 41,5 méter, magassága mintegy 30 méter. — Lengyelországban a legelső erőiművet Bieiskóban helyezték üzembe 1896-ban', a másodikat Varsóban, öt évvel később. Egy kolhozóvodában A Marupe kolhoz óvodájában megforduló felnőttek gyakran mondják, hogy szeretnének ismét gyerekek lenni. A Marupe Lettország egyik élenjáró kolhoza. A tagok nem sajnálták az óvodára az építési költséget. A játszószobák, hálóik, az élőcsarnok díszítésére művészeket kérték fel. A gyermekek, hétfőnként örömmel jönnek az óvodába, amely egy hétig otthonuk lesz. Az óvónők nagy figyelmet fordítanak a mozgással járó játékokra, a zenei képzésre, a rajzra, a gyurmával való foglalkozásra, vagyis mindarra, ami oly sók örömet okoz a gyerekeknek, és amit a felnőttek úgy neveznek: a személyiség sokoldalú fejlesztése. Úgy vélik, hogy minden gyermek természeténél fogva tehetséges. Egy sincs, aki ne tudna énekelni vagy táncolni, szüleinek ajándékot készíteni. L'iene Luszét, a zenei óvónőt nevezik az óvoda lelkének. A tapasztalt pedagógus megérzi b gyermekek hangulatát, tudja, mikor, milyen dalit tanítson nekik. Nem véletlen, hogy a Litván Televízió a gyermekadások szervezésére éppen őt, a köztársaság Komszomol-díjas nevelőjét kérte fel. Önfeledt játék Tallinni dalfesztivál A Tallinnban megtartott dalfesztiválon több mint 27 ezer zenész és énekes vett részt, köztük az NDK-ból, Magyarországról, Finnországból és több szovjet köztársaságból érkezett kórusok is. Az ünnepség szép aktusa volt a dalos fáklyagyújtás, a résztvevők színes menete Tallinn utcáin, valamint a koncert a „dal mezején”. Fekete kagylót gyűjtő búvárok 'Mór a régi görögök Mytilus- na'k nevezték az ehető kagylókat. A tudomány napjainkban a MytiJus-kagylókat „fekete kagylókénak is nevezi. Leggyakoribb faja a Mythus edu- Iis, az ehető kék kagyló, amely igen sok tengerben, így az európai tengerpartokon mindenütt megtalálható. Ezeket a kagylóikat cölöpökön, köveken', gátakon, csónakok fenekén találjuk meg. Gyakran nagy tömegekben lepik el az aljzatot. A Mytilus eduli'S az emberi táplálkozás szempontjából a legfontosabb faj. Főként az Atlanti-óceán partján1 és a Földközi-tenger vidékén fogyasztják. Értékes ásványi anyagokat tartalmaz, ezeken kívül A-, B,- C- és D-vitaminokat, valamint sok fehérjét. Az ehető kék kagylót természetes- lelőhelyén, kagylópadokon gyűjtik, vagy pedig tenyésztik. A sekély vizű tengerpartokon sok helyütt találhatók kagylópadok, amelyek kiterjedése sokszor több négyzetkilométer. A Szovjetunióban már régebben feliismerték az ehető kék fcagylófajok gazdasági jelentőségét. Rendkívül szaporák ezek az állatok: egyetlen állat évente két- vagy háromízben 5—12 petét rak le, és ezek a vízben termékenyülnek meg. Két szovjet könnyűbúvárt látunk ehető kék kagyló zsákmánynyal, de ezeket laboratóriumi vizsgálatok céljára gyűjtötték be egy távol-keleti óceáni laboratórium számára.
