Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-31 / 256. szám

2 CtRíÉPÜJSÁG 1981. október 31. PANORÁMA Va rsó Hegkezdődött a szejm ülése BUDAPEST Varsóban pénteken délután összeült a lengyel parlament, hogy megvitassa a nemzeti egyetértés és együttműködés frontjának létrehozását, s az alkotmányos rend védelmével, a stabilizációval kapcsolatos kérdéseket. A tanácskozás első napirendi pontjaként Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök mondott beszédet. A szejm-ülés napirendjén szerepel az idei gazdasági és költségvetési terv végrehajtásá­ról, valamint a több változat­ban előkészített jövő évi nép- gazdasági és költségvetési terv­ről szóló beszámoló, valamint a pedagógusok helyzetéről szóló törvénytervezet. A tanács­kozás ^szombaton is folytatódik. Stefan Olszowski, a LEMP PB tagja, a KB titkára a biels­Fahd herceg szaúdi trónörö­kös még az év vége előtt Wa­shingtonba látogat — jelentette be csütörtökön Dean FisCher külügyi szóvivő. A látogatás elő­készítése már mindkét részről megkezdődött. A washingtoni bejelentésre alig huszonnégy órával azt kö­vetően került sor, hogy az ame­rikai szenátus zöld utat adott a Szaúd-Arábiának szóló fegy­vereladásóknak és Reagan el­nök az Egyesült Államok érdek­lődésének adott hangot a szaúdi rendezési tervet illető­en. A külügyi szóvivő ezzel ösz- szefüggésben kijelentette, hogy ci terv 'bizonyos pontjai Wa­shingtonban kedvező fogadta­tásra találtaik, míg más részei tárgyalásokat kívánnak. A szó­vivő nem bocsátkozott a terv részletes elemzésébe,, csupán annyit közölt, hogy arról már megkezdődtek a konzultációk a szaúdi és az amerikai kormány ko-bialai vajdasági pártszerve­zet aktívaülésén emlékeztette a jelenlévőket a központi bi­zottság javaslatára, miszerint a szejmnek meg kell vitatnia a sztrájkok megtiltásának és a szabad szombatok ideiglenes felfüggesztésének kérdését is. A legfelső pártvezetés tag­jainak vidéki találkozóin több­ször is elhangzott, hogy a tár­sadalom lassan ráébred a sztrájkok értelmetlenségére. Ennek bizonyítékaként említet­ték, hogy a Szolidaritás által szervezett szerdai, egyórás, po­litikai jellegű sztrájkban már lényegesen kevesebben vettek részt, mint a korábbi hasonló akciókban. Az ország két vaj­daságában: a tarnobrzegiben és a Zielona Góra-iban azon­ban egyelőre folytatódik a több mint két hete tartó munka- beszüntetési akció. között. Ezzel összefüggésben utalt a Reagan elnök és Fahd herceg között Cancunban lezaj­lott találkozóra. A szaúdi hírügynökség jelen­tése szerint Khaled szaúdi ki­rály „'köszönetét és nagyrabe­csülését" fejezte ki Reagan el­nöknek a Szaúd-Arábiánalk szóló fegyvereladásók elfogad­tatására tett erőfeszítéseiért. iMint ismeretes, a fegyverüz­let „legvaskosabb” tételét az öt AWACS-gép jelenti, amelyek­nek leszállítását 1985 elejétől tervezik. * Az Egyesült Államok újabb húsz F—15-ös vadászbombázó átadásáról tárgyalt Izraellel, közvetlen összefüggésben az­zal, hogy szövetségese kényte­len lesz befnyugodni Szaúd- Arábia ugyancsak amerikai ere­detű fegyverzetének további növelésébe. Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Főtitkárát több évti­zedes munkásmozgalmi tevé­kenységének és a szocialista társadalom építésében szerzett kiemelkedő érdemeinek elisme­réseként - hatvanadik szüle­tésnapja alkalmából - az El. nöki Tanács a Magyar Népköz- társaság Érdemrendjével tűn. tette ki. A kitüntetést pénteken a Par­lamentben Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke adta át. Je­len volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A kitüntetés átadása után az MSZMP Politikai Bizottsága Sarlós István tiszteletére ebédet adott, amelyen részt vettek a Politikai Bizottság és a titkár, ság tagjai. A Központi Bízott, ság nevében Kádár János kö­szöntötte Sarlós Istvánt. A Vasas Szakszervezet Köz­ponti Vezetősége nyugdíjba vonulása alkalmából főtitkár­helyettesi funkciójából felmen­tette Koltai Endrét, akit az El­nöki Tanács több évtizedes ki­emelkedő munkássága elisme­réséül a Szocialista Magyaror­szágért Érdemrenddel tüntetett ki. A kitüntetést a központi ve­zetőség ülésén Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese nyúj­totta át. Az ülésen Paszternák Lászlót megválasztották a Köz­ponti Vezetőség titkárává és az elnökség tagjává. BUKAREST Karl Carstens, a Német Sző- vetségi Köztársaság elnöke, be­fejezte romániai hivatalos láto­gatását, pénteken délben elutoi- zott Bukarestből. Az otopeni re­pülőtéren Nicolae Ceausescu, a Román Szocialista Köztársa­ság elnöke köszönt el vendé­gétől. A búcsúztatáson megje­lent Ilié Verdet miniszterelnök­kel az élen a kormány több tagja. N’DJAMENE Az AF'P francia hírügynökség jelentése szerint a Csád Köz­társaság kormánya kérte az or­szágban állomásozó líbiali csa­patok kivonását. A hírt más for. rásokból egyelőre nem erősítet­ték meg. A péntékre virradó éj­jel nyilvánosságra hozott közle­mény szerint o csapatkivonás­nak N’Djamenában és a fővá­rostól 300 kilométerre délre le­vő Ohari-lBaguirmi tartomány­ban „azonnalinak és teljesnek" kell lennie, az egész ország te­rületére vonatkozóan pedig ez év december 31-ig kell meg­történnie. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev levelet inté­zett az egészségi állapota miatt nyugállományba vonult Urho Kekkonen finn köztásaság'i el­nökhöz. Az SZ’KP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió Legfélsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének levele többek között megállapít­ja, hogy a finn politikusnak több mint húsz éven át népe javárai a szilárd béke és a nemzetközi együttműködés ér­dekében végzett államfői tevé­kenysége kivívta a szovjet nép tiszteletét. BUDAPEST A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének vendégeként ha­zánkba érkeztek a Zsidó Világ- kongresszus európai tagozatá­nak vezetőn dr. Mauricze Gryn- fogel elnök vezetésével. Itt-tar- tózkodásuk során meglátogat­ják a magyarországi izraelita egyház több intézményét, s megbeszéléséket folytatnak a MIOK vezetőivel. A delegációt fogadta Straub István, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnök-, helyettese. A találkozón részt vett Héber Imre, a MIOK elnö­ke is. Szaúd-Arábia hálás az AW ACS-gépek A bécsi viták nyolc éve Hnilerlíesittíkmitfesí ürgyaläsok Nyolc éve, 1973. október 30-án kezdődtek Bécsben az érdemi tárgyalások a közép-európai fegyveres erők és fegy­verzet kölcsönös csökkentéséről. A tárgyalásokon 19 ország képviselői vesznek részt. A tizenegy közvetlen résztvevő or­szág döntési joggal rendelkezik, de csak egyhangú dönté­seket hozhat. Ök az első egyezmény potenciális résztvevői. A további nyolc ország — köztük hazánk —, különleges státussal rendelkezik: képviselői felszólalhatnak, munka­okmányokat köröztethetnek a tárgyalások résztvevői között. A különleges státus azt jelenti, hogy e nyolc ország terü­letén állomásozó saját és szövetséges fegyveres erőkre nem vonatkoznak majd a haderő- és fegyverzetcsökkentési meg­állapodások. A bécsi tanácskozás az egyet- >len tárgyalási fórum a két ka­tonapolitikai szövetség tagálla­mai között. E regionális lesze­relési fórum jelentősége azzaí magyarázható, hogy Európában helyezkednek e1 a NATO fő erői '(kivételt az Egyesült Államok hadászati atomcsapásmérő erői képeznek), valamint a Varsói Szerződés tagországainak fő haderői is. Hivatalos adatok szerint Közép-Európában mint­egy kétmillió katona állomáso­zik. Éppen ezért sürgető, hogy mielőbb csökkentsék a haderők és a fegyverzetek szintjét. Az európai politikai enyhülés jó alapot teremtett a katonai enyhülés előmozdításához. Gya­korlati leszerelési intézkedések­re azonban, amint ezt a bécsi tárgyalások nyolcéves története is mutatja, eddig nem került sor. A SALT—II. megállapodás tö rvé n y beikta tó sá n a k a me rika i elhalasztása, valamint a szov­jet—amerikai kapcsolatok meg­romlása hátrányosan befolyá­solta a bécsi tárgyalások mene­tét. A tárgyalások időszakában tovább tartott a NATO katonai erőinek bővítése. A NATO ve­zetése a hetvenes évek elején átfogó tervet dolqozott ki a szö­vetségbe integrált fegyveres erők fejlesztésére. Ebben az időszakban jelentek meg a NA­TO haderői átfegyverzésére vo­natkozó tervek. 1978-ban fo­gadták el a NATO 15 éves fegyverkezési programját, 1979. ben pedig a nyugat-európai ra­kétatelepítési határozatot. A tárgyaló felek nyolc év el­teltével is gyökeresen eltérő ál­láspontot képviselnék a legfon­tosabb kérdésekben. Elsődleges fontosságú a ka­tonai erőegyensúly, egyenlő és nem csökkenthető biztonság a két szövetségi rendszer között A szocialista országok vélemé­nye szerint egészéiben globális erőegyensúly van a két szövet­ségi rendszer között. A NATO hivatalosan ennek hiányát han­goztatja. Ez az alapja az aránytalan csökkenés követelé­sének. A nagy hatótávolságú fegyverek korszakában azon­ban nem lehet valósan meg­ítélni egy adott körzet erőviszo­nyait, ha csak az ott elhelye­zett fegyvereket veszik figye­lembe. A NATO részéről elsősorban a szárazföldi csapatok létszám­adat-cseréjét sürgetik. Az ada­tok első cseréjére 1976-ban, a másodikra 1980-lban került sor. A NATO azonban nem hajlan­dó élfogadni a Varsói Szerző­dés hivatalosan benyújtott szá­mait. „Saját adataira" hivat­kozva továbbra is 150 ezer fő­vel több csökkentést követel, az elvi kérdések tisztázása elől pe­dig kitér. Megmutatkozott ez a szocia­lista országoknak a csapatok kategorizálására vonatkozó ja­vaslata beterjesztésekor is. A javaslat lényege: mely fegy­vernemeket és szakcsapatokat kell a szárazföldi csapatokhoz, illetve a légierőhöz sorolni. Egyes NATO-országok hadsere­geiben ugyanis a harcászati­hadműveleti rakéták nem a szárazföldi haderőhöz, hanem a légiierőlhöz — míg a szocialista országók hadseregeiben a szá­razföldi csapatokhoz tartoznak. Nem léhet azonban a szá­razföldi csapatoknál csak a sze­mélyi állomány létszámát és, a harckocsik mennyiségét alapul venni, s ennek alapján megha­tározni az erőegyensúly meglé. tét vagy hiányát. Közismert, hogy a korszerű fegyveres erők ütőerejét ma már nem a sze­mélyi állomány létszáma, sok­kol inkább fegyverzetük mennyi­sége és minősége, valamint a harckészültség foka határozza meg. Továbbra is vita tárqyát ké­pezi a földrajzi tényező. A NA­TO szerint a Szovjetunió elő- nyösébb helyzetben van az Egyesült Államokkal szemben, hiszen az USA-t óceán választ­ja el Európától. Nem léhet azonban az egyedüli megha­tározó tényező a csökkentés tér­ségétől váló távolság. Egyéb té­nyezők is szerepet játszanak:a terület nagysága, a gazdasági, valamint a katonai infrastruktú­ra. (Közlekedési útvonalak, ki­kötők). A tárgyalások kezdetétől problematikus volt a kötelezett­ségvállalás kérdése. A szo­cialista országok álláspont­ja az, hogy a 11 köz­vetlen résztvevő országnak azonos kötelezettséget kellene vállalnia. Nem véletlen a NA­TO azon törekvése, hogy a két nagyhatalomnak nemzeti köte­lezettséget kellene vállalnia- Ez sokkal hátrányosabban érinte­né a Szovjetuniót, mert a csök­kentés körzetében a Varsói Szerződés csapatainak összlét­számúból a Szovjetunió 50 szá­zalékkal, az Egyesült Államok a NATO állományából 25 száza­lékkal részesedik. Mint ismeretes, a szocialista országok hozzájárultak ahhoz, hogy az első szakaszban az Egyesült Államok és a Szovjet­unió csökkentse szárazföldi csa­patait Közép-lEurápábaa, a többi közvetlen résztvevő or­szág pedig csak a második sza­kaszban. A Szovjetunió egyol­dalú csökkentést is végrehaj­tott. Érdemi haladás azonban ezután sem volt: a NATO to­vábbra is a létszámadatok cse­réjét szorgalmazza, aminek cél­ja egyértelműen a tárgyalások 'lefékezése. A NATO-országok érdekte­lensége egyre inkább megmu­tatkozik. Elutasítják az építő 'jellegű javaslatokat, kétségbe- von'ják a hivatalosan benyújtott létszámadatokat te, a közvetlen résztvevő szocialista országok szárazföldi csapataira, azok szervezeti felépítésére vonatko­zó konkrét adatokat követelnek. A NATO 1979. december 20-i javaslata a csökkentést csak a ‘szárazföldi csapatok személyi állományára kívánja kiterjesz­teni. A Varsói Szerződés tagorszá­gai arra törekednek, hogy mi­előbb megszülessék a hagyo­mányos fegyveres erők és fegy­verzet csökkentéséről szóló első megállapodás. E regionális le­szerelési megállapodás példa, képül szólgálhatna Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számára is, és újabb ösztönzést adhatna a további reigonális és egyetemes biztonsági és leszerelési meg­egyezésékhez. A magyar-JNDK kapcsolatok A hazánk területénél csaknem négyszerte nagyobb terü­leten, 336 500 négyzetkilométeren fekvő Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaságot Észak-Jemen, Omán, a Vörös-tenger és az Adeni öböl határolja. Mintegy kétmilliós lakosságának 95 százaléka arab. Stratégiai jelentősége miatt a britek 1839-ben elfoglalták Adent, majd fokozatosan kiterjesztet­ték hatalmukat Jemen déli részére. A hazafias erők 1963- ban fegyveres harcot kezdtek, s ennek eredményeként 1967-ben az ország elnyerte függetlenségét. A JNDK elmaradott, az adeni kikötőre és olajfinomítóra épült gyarmati gazdaságot örökölt. Az 1968-ban megkez­dett földreform során felosztották a nagybirtokokat, meg­kezdték a mezőgazdasági szövetkezetek és az állami gaz­daságok létrehozását. Államosításokat hajtottak végre, meg­szüntették a külföldi tőke monopolhelyzetét. Szovjet és más külföldi szakértők segítségével folyik az országban az olaj­kutatás. Jelenleg nagy erőfeszítéseket tesznek az ország iparosítására. Az 1978-ban megalakult marxista—leninista párt — a Jemeni Szocialista Párt — központi bizottsága a múlt év áprilisában Ali Nasszer Mohammedet választotta a JSZP főtitkárává, röviddel ezután a legfelsőbb népi tanács — az ország parlamentje — elnökévé nevezte ki. A JNDK haladó, antiimperialista külpolitikát folytat. Tag­ja az arab országok Szilárdság Frontjának, fontos szerepet játszik a tagországok álláspontjának összehangolásában. Ugyancsak aktív az el nem kötelezett mozgalomban. A népi Jemen kiemelten kezeli a baráti szocialista orszá­gokhoz fűződő kapcsolatait. Külkereskedelmében mind na­gyobb arányban — jelenleg már 30 százalékban — része­sednek a szocialista országok. A JNDK megfigyelői minő­ségben csatlakozott a KGST-hez. Hazánk és a népi Jemen kapcsolatait — különösen az utóbbi esztendőkben — dinamikus fejlődés jellemezte. Az MSZMP és a Jemeni Szocalista Párt között rendszeresek a konzultációk. Időről időre találkoznak egymással párt- és állami vezetőink. Kétoldalú kapcsolataink fontos eseménye volt 1981 jú­liusában a JNDK budapesti nagykövetségének megnyitása: a népi Jemen első budapesti nagykövete augusztusban adta át megbízólevelét. Az utóbbi években széles körű gazdasági kapcsolatokat alakítottunk ki a JNDK-val. Baromfifarmot, kórházi beren­dezéseket, hűtőházakat, kisüzemeket és autóbuszokat szál­lítottunk, s közreműködtünk a Wadi Meifah-i mezőgazdasá­gi kombinát építésében. Az országaink közötti műszaki-tudományos együttműködés keretében jelenleg is számos mezőgazdasági, vízügyi és egészségügyi szakemberünk dolgozik a JNDK-ban, a kultu­rális együttműködési megállapodás alapján pedig 150 je­meni diák tanul a magyar felsőoktatási intézményekben. A közelmúltban állították fel Varga Imre szobrászművész köztéri alkotását Adenben. Közületi gépkocsik Tizenöt százalékkal csökkent a közületi szervek személygép­kocsi-állománya; a minisztériumoknál, az országos hatáskörű szer­veknél, s a vállalatoknál általánossá vált a középkategóriájú, szo­cialista gyártmányú gépkocsik használata. A közületi személy­gépkocsi-használat korszerűsítésére a múlt évben hozott határo­zatot az érintett szervek maradéktalanul végrehajtották — állapí­totta meg a Gazdasági Bizottság, a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium erről szóló előterjesztése alapján, amelyet csütörtöki ülésén a Minisztertanács is megerősített. Az intézkedések, amelyek mindenekelőtt' a nyugati gyártmá­nyú, költséges üzemeltetésű gépkocsik számának csökkentését szolgálták, kedvező társadalmi, politikai visszhangot váltottak ki. Emellett jelentős gazdasági megtakarítást is eredményeztek, a leadott gépkocsik főként külföldi értékesítése, s ezzel párhuza­mosan az olcsóbb üzemeltetésű géppark megteremtése több mint 300 millió forintos egyszeri, s a továbbiakban évente mintegy 330 millió forintos megtakarítással jár. Az eddigi intézkedések megteremtették a közületi szerveknél a gépkocsipark gazdaságosabb, olcsóbb üzemeltetésének alapját, az ebből adódó lehetőségeket azonban még korántsem merítet­ték ki. Ezért a Gazdasági Bizottság állásfoglalása alapján a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisztérium javasolta egyebek közt pél­dául a gépkocsik számának létszámarányos megállapítását. Az er­re való áttérés a minisztériumoknáJ, az országos főhatóságok köz­pontjainál a gépkocsiállomány 20 százalékos csökkenését ered­ményezi. Egyéb intézkedésekkel ennél még többel, további 500-zal csökkenthető a gépkocsik száma. A határozat végrehajtása során mintegy kétezer vezető be­osztású dolgozó számára szüntették meg a személygépkocsik ma­gáncélú igénybevételét, s új, korszerűbb gépkocsihasználati for­mát vezettek be, a taxirendszert. Ezáltal — bár nem a lehetséges és a kívánt mértékben — csökkent a főállású gépkocsivezetők száma is. A taxirendszer bevezetésének eddigi tapasztalatait ér­tékelve megállapították, hogy a módszer csak ott vált be, ahol nagyobb számú gépkocsipark áll rendelkezésre, így például a minisztériumoknál, országos hatáskörű szervek központjainál. Má­sutt viszont általában továbbra is személyhez, szervezeti egységhez — például osztályhoz, főosztályhoz — kötötten veszik igénybe az autókat. A vállalatok többsége nem is jelölte meg azt a felelőst, aki a bejelentett igények alapján engedélyezi a gépkocsi hasz­nálatát, s ha van is erre kijelölt személy, az esetek többségében nem kellően mérlegeli, hogy a feladatok elvégzésére milyen köz­lekedési eszköz igénybevétele lenne a leggazdaságosabb. Nem terjedt még el az a gyakorlat sem, hogy több kisebb vál­lalat személyautóit taxirendszerben, közösen üzemeltetné. A Mi­nisztertanács ülésén megerősítették, hogy a jövőben a kisebb, egy-két gépkocsival rendelkező szervezeteknél is meg kell szün­tetni a személyhez vagy szervezeti egységhez kötött gépkocsi­használat gyakorlatát. Ennek érdekében egyidejűleg szükséges a taxirendszerű üzemeltetésre hozott határozatok végrehajtásának következetesebb ellenőrzése. A kormány egyetértett a Gazdasági Bizottságnak azzal a megállapításával is, hogy a jelenleg érvényben lévő rendeletek nem kellően ösztönzik a .saját személygépkocsik hivatalos célú használatát. Ezért indokoltnak tartják az ösztönzés fokozását, ugyanakkor szigorítani kell a saját személygépkocsik használatá­nak engedélyezését. Ezzel ugyanis egyebek közt visszaszorítható az a sok helyütt kialakult helytelen gyakoVlat, hogy a gépkocsik után járó térítési díjakat mintegy fizetéskiegészítésként folyósítják. Irányelvként fogadták el, hogy a közületi személygépkocsik és ki­sebb áru- és személyszállító járművek 20 százalékának üzemelte­téséhez ne főállású gépkocsivezetőt alkalmazzanak, hanem lehe­tőség szerint ezeket a kocsikat az vezesse, aki rendszeresen hasz­nálja.

Next

/
Thumbnails
Contents