Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-30 / 255. szám
1981. október 30. IvÉPÜJSÁG 3 GVÖ1IIC, 19B1 I Ami a szemet zavarja: iskola és szabdtéri gépszín Akár Kölesd felől, akár Pin. ce'hely felől közelíti meg az utazó a Hegyihát Vidékének egyik legnagyobb települését, Gyönk nagyközséget és középfokú társközpontot, azt fedezi föl leghamarabb, hogy két domb- vonulat közé ékelődött. Valamikor ez szabta meg, merre fussanak az utcák, hol legyen a központ, a nagyközség távlati rendezési terve se nagyon tud a dimbes-dombos-löszös természeti környezet által diktált alaphelyzeten változtatni. Tud azonban változtatni számos más vonatkozásban, s azzal a céllá'!, hogy az itt élők lakás- és életkörülményei, kommunális ellátása olyan, színvonalú legyen, aimi alkalmas nemcsak a törzs- lakosság megtartására, hanem a Gyünkhöz tartozó hat társközség lakóinak szolgálatára is. S túl ezen arra, hogy a beköltözni szándékozókat Gyönk fogadni tudja. A hét társközség, Gyönk, Szakodét, Diósberény, Szárazd, Udvari, Mfszla és Varsád lakóinak száma 6255. A nagyközségi rangot, s az ezzel járó köz- igazgatási, kulturális és más ellátási'feladatokat vállán „viselő" Gyönk lakóinak lélekszáma növekvőben van, jelenleg majd két és fél ezer. De, tisztesen megugrik ez a lakossági léle'k- szám, ha befejeződik a 24 tantermes új iskola szomszédságában az ifjúsági lakótelep építése. A régi Táncsics utcára néző új lakónegyedet nevezik Rózsadombnak is. Hatvan, lakás — a lakásépítő szövetkezet szervezésében r- már elkészült, épülőben van még 30. De már szívesen mutatják annak,’aki az ősrégi település fiatalodása, fejlődése iránt érdeklődik. A telepszerű építés — főleg az idősebbek körében — nem túl népszerű. Van, aki inkább a központ megújítására voksol, amikor Gyönk fejlődése szóba kerül. Majd mindenütt így van ez, ahol a településmag egykori megalkotói mindenre gondoltak, csak éppen a lokálpatrióta indítású, s egyúttal tömegeiket is jelentő utókorra nem. Azt persze a régi megibecsülésének ürügyén alkalmanként akadé'koskodók is elismerik, hogy 10—15 évvel ezelőttGyönk központja sem volt ennyire rendezett; S hozzáteszik, hogy „most jó a tanács, jobban oda is hallgat arra amit a lakosság akár igényként, akár észrevételként megfogalmaz”. — Csak a székhelyén? A majd mindenütt közbeszúrt kérdésre, beszélgetőpartnereim erélyes nemmel feleltek a. székhelyközségben csak úgy, mint a társközségekben. Akkor hát minden felhőtlen? Itt a Kánaán? Szó se róla! Gyönk, a közös tanácsi székhely és középfokú társközpont is jól ismeri a növekedés1, fejlődés, fejlesztés minden gondját. S azzal együtt, hogy akármennyire szorító problémákat se lehet „adj uramteremtőm, azonnal!" megoldani. De azért az nagyon megnyugtató, hogy „amiből élünk", a gazdasági szerkezet adott. A lakosság egy- harmadának a mezőgazdasági, másik egyharmadának az ipari, harmadik harmadának az egyéb kategóriába sorolt mun- kaihélyek jelentik a kenyeret. Ezelőtt tizenöt évvel a Tolna megyei útikalauz még nem tévedett, amikor azt írtai, hogy van Gyönkön egy ősrégi gimnázium és egy tűszelepgyár. Ma már ez a kalauz nem alkalmas a valósághű tájékoztatásra, hiszen ott van. a Mezőgép, a KIPSZER gyáregysége, a budapesti székhelyű Elegancia Ruhaipari Szövetkezet telepe, a Spirál Vegyesipari Szövetkezet mellett a sütőipari és a Tolna megye! Víz- és Csatornamű Vállalat gyönki üzeme, valamint a Volán kirendeltsége. A társult községek területén három termelőszövetkezet — a gyönki Petőfi, a diósíberényi Rákóczi és a varsádi Dózsa működik, a Tengelioi A. G. alsópé- íi kerületén kívül. Szóval „őzöknek se kell már elmenniök a munka után, akik szakmát tanultak, vagy tanulnak." iEz a megállapítás a nagyközségi közös tanácson hangzottéi először, iKörcsönyei József tanácselnök részéről. Nem hinném, hogy szavai visszhangoz- tatására bárkit is fölkértek volna, mégis megismétlődött néhányszor a mondat. Egyebek között a korszerűségével körülbelül hódító általános iskolában is, ahova helyből és a. környékről 630 gyerek jár, s ahol többen tanítanak olyanok, akik egykor maguk is a gyönki általános iskolában kezdték, majd a 175 éves fennállását nemrég ünnepelt gimnáziumban folytatták a tanulmányaikat, minek előtte főiskolai polgárok lettek. iKülönben, nem itt érte először szó a kereskedelem és szolgáltatás háza elejét se. A kenyérbolt előtt - korábban — egy rögtönzött parfament szenvedélyes fölszólalói hívták volna föl a figyelmemet az elavult, kicsi alapterületű bolthálózatra, ha ezt meg nem tették volna már korábban a tanács vezetői. Az iskola, a művelődési ház, könyvtár, rendben. A kisvendéglőt is felújították, a központképe rendezett, még ha van is ott szemetszúróan lebontásra érdemes ház, de gondoljak csak bele - mondták —, mit jelent a kis kenyéribolt előtt sorba állni kenyérért esőben, fagyban, rekkenő melegben! Aki bejár dolgozni a társközségekből, !le- hetőleg itt akar vásárolni, mert mire hazaér, zárva találja a vegyesboltot. * — Tetszett látni a TÜZÉP-telepünket? Ha nem, hát azt érdemes megnézni. — De, ha jót akar, ne kössön ám nálunk építőanyagra szerződést, mert soha se épül föl a háza I 'Elindultam megnézni, mi hiányzik, és mi az, aminek a hiányával a VI. ötéves fejlesztési tervben tanács és lakosság, tanács és nem tanácsi szervek együttesen leszámolhatnak. (Folytatjuk.) László I. Fotó: Czakó S. Huszonöt éve történt Cselekvés és helytállás Negyedszázaddal ezelőtt, 1956 októberének utolsó napjaiban a szocialista társadalmi rend ellenségei által kirobbantott ellenforradalmi lázadás nyílt fehérterrorba, a tőkés restauráció kendőzetlen meghirdetésébe csapott át. A munkáshatalom helyreállításának, a lázadás felszámolásának, a szocialista építőmunka folytatásának elengedhetetlen feltételévé vált — amit Kádár János, Münnich Ferenc és más forradalmárok egyértelműen felismertek — mind a revizionista csoporttal, mind a szektásdogmatikus politikával való határozott és következetes szembefordulás, a forradalmi erők tömörítése. November első három napjáéban Magyarországon történelmi jelentőségű, az egész további fejlődést meghatározó esemény zajlott le: a létrejött új forradalmi központ és a Szovjetunió képviselői kapcsolatba léptek a szocialista államok vezetőivel, hogy megtárgyalják az ellen- forradalmi lázadás leverésére teendő intézkedéseket. Egyetértés alakult ki abban, hogy támogatják a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormányt, továbbá azt, hogy a kormány kérésére a Szovjetunió internacionalista fegyveres segítséget nyújtson a Magyar Népköztársaságnak. Az új forradalmi központ kezdeményezésére — amellyel együtt küzdött Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjének és a hatalom jogfolytonosságának a megszemélyesítője —, megalakult a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány. A kormány elnöke Kádár János lett, s mellette részt vett a munkában Apró Antal, Horváth Imre, Kossá István és Münnich Ferenc, valamint az országgyűlés elnöke — Rónai Sándor —, továbbá Dögéi Imre és Marosán György. Az új kormány november 4-én kiáltványban fordulta magyar néphez, amelyben harcba szólította az ország dolgozóit a munkáshatalom védelme, a törvényes rend helyre- állítása és a szocialista építőmunka folytatása érdekében. „Véget kell vetnünk az ellen- forradalmi elemek garázdálkodásának! ütött a cselekvés órája! — hangsúlyozta a felhívás. — Megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait. Rendet, biztonságot és nyugalmat teremtünk hazánkban. A nép és a haza érdeke az, hogy erős kormánya legyen, olyan kormánya, amely alkalmas arra, hogy kivezesse az országot súlyos helyzetéből. Mi ezért alakítottuk meg a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormányt.” A kiáltványban megfogalmazott program emellett foglalkozott az életszínvonal emelésének, a gazdaságpolitika módosításának, az államigazgatási munka megjavításának a feladataival is, s fontos helyet kapott benne a megrendült munkás—paraszt szövetség megerősítésének a gondolata. A Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormán« a legfontosabb azonnali feladatának a fegyveres ellenforradalmi csoportok szétverését tekintette, s emellett egész tevékenységével arra törekedett, hogy elősegítse a megtévesztett emberek leválasztását az osztályellenségtől, az árulóktól. A forradalmi kormány megalakulása és kiáltványa a munkáshatalom híveinek tízezreit mozgósította, s részükre világos harci programot, egyértelmű és határozott politikai irányítást adott. Mérlegelve az adott helyzetet, a munkás—paraszt kormány megállapította, hogy az ellenforradalom fegyveres erőinek gyors szétverése, a gyilkosságok és a pusztítások további megakadályozása csak a Szovjetunió internacionalista katonai segítsége révén lehetséges, s kérésére ezt az önzetlen segítséget szinte azonnal meg is kapta. Ugyanakkor feledhetetlen és dicső szerepük volt a harcban azoknak a párttagoknak és pártonkívülieknek, munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, ka rhata lm istáknak, katonáknak és rendőröknek, akik ha kellett, az életüket áldozták a munkás—paraszt hatalomért. November első napjaiban a rendkívüli helyzetnek megfelelően az új forradalmi központ egyesítette magában a legfelső állami és pártvezetést. Kádár János vezetésével létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságát — amely á Politikai Bizottság feladatkörét látta el —, majd november 6-án megtartotta első tanácskozását a párt Ideiglenes Központi Bizottsága is. Az Ideiglenes Központi Bizottság felhívást intézett a magyar kommunistákhoz és a Magyar Dolgozók Pártja tagjaihoz. A felhívásban h°sú lyozta a pártmunka folytonosságát és kommunista jellegét, megállapítva, hogy a kapitalista restaurációra törekvő ellenforradalmi próbálkozásokkal szemben csak minden erőt összefogva lehet eredményesen küzdeni. A felhívás hitet tett a marxizmus—leninizmus elvei mellett, egyértelműen és világosan kifejtette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a szocialista társadalom célkitűzéseinek valóra váltásáért küzd, a népi demokrácia alapjának a munkásosztály és a parasztság szövetségét tekinti, és tevékenységét áthatja a proletár internacionalizmus elve. Az Ideiglenes Központi Bizottság felhívása felszólított minden párttagot, hogy „aki kész a tömegekre támaszkodva harcba szállni a dolgozó nép hatalmáért, pártunk politikájáért, jelentkezzék haladéktalanul pártszervezetében és lásson munkához!" Az állásfoglalás ugyanakkor kétfrontos harcot hirdetett meg a Rákosi Mátyás és Gerő Ernő nevével fémjelzett, a munkásosztálytól, a néptömegektő! elszakadt dog- matikus-szektás politika és annak téves módszereivel, valamint a Nagy Imre és Losonczy Géza körül tömörült revizionistákkal szemben. Elképzelni is rossz, mi történt volna akkor, ha a szektás politika tovább is folytatódik, illetve, ha nem emelnek gátat az eleinte a hibák kijavításának jelszavával fellépő, de később az ellenforradalomnak utat engedő re- vizionizmus, majd pedig a már az utcákon tobzódó ellenforradalmi terror útjába. Az első hetekben a pártszervezés rendkívül nehéz, valóban forradalmi viszonyok között folyó munkáját csak a legáll'ha- tatosabb kommunisták vállalták, akik — amint azt egy korabeli jelentés megállapította — „sokszor életüket kockáztatva, félig illegális körülmények között végezték munkájukat, szervezték, erősítették a pártot". Különösen nehéz feltételek között folyt az üzemi pártszervezetek újjászervezése, ahol az ellenforradalmi erők utóvéd'har- cának egyik fő célja — amelyet a munkástanácsokba beférkőző ellenforradalmárok is támogattak —, a munkahelyi pártszervezetek újjáalakításának a megakadályozása volt. A kommunisták legjobbjai azonban leküzdötték a legnagyobb nehézségeket is, és ennek eredményeként december elsején a Magyar Szocialista Munkáspártnak már közel kétezer szervezete dolgozott, mintegy 50—60 ezer párttagot tömörítve soraiba. A Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány-az ellen- forradalom fegyveres csoportjainak a szétzúzását követően az újjászerveződő pártszervezetekre támaszkodva legfontosabb teendőjének tekintette a tanácsok hatalmának a helyre- állítását, a fegyveres testületek újjáalakítását és az ipari termelés, a közlekedés folyamatosságának a megteremtését, a szocialista konszolidáció kibontakoztatását. E folyamat meggyorsítása, a termelési és a közellátási nehézségek enyhítése érdekében a forradalmi kormány november 5-én a baráti országokhoz fordult segítségért. A Szovjetunió Minisztertanácsa még aznapi üzenetében bejelentette, hogy ellenszolgáltatás nélküli támogatást nyújt ipari nyersanyagpkban és élelmiszerekben. És alig telt el egy hét, a magyar határon már átgördült az az első vasúti szerelvény, amely a szovjet nép segélyszállítmányát hozta. November első napjaiban emellett Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság is azonnal. támogatást nyújtott. Az 1956-os novemberi napok eseményei, a szocialista konszolidáció első lépéseinek sikerei egyértelműen igazolták, 'hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány politikája, annak következetes, a marxizmus—leninizmus eszméinek alkotó módon történő végrehajtása történelmileg példátlanul rövid idő alatt kivezette az országot a káoszból, konszolidálta a szocializmus viszonyait és megteremtette a feltételeit a szocialista építőmunka folytatásának. politikai A* MSZMP irányvo. nalának 1956 végén kidolgozott alapelveit nemzeti történetünk azóta eltelt negyedszázada, szocialista építőmunkánk nemzetközileg is elismert eredményei igazolták. Ezt a politikát méltán tekintette és tekinti a szocialista építés minden híve cselekvése, helytállása vezérfonalának. BOTOS JÁNOS, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa. Tejátvétel r Garancialevél, kistermelőknek A mezőgazdasági nagyüzemek — kedvezményes akcióval - vemhes üszőket, teheneket helyeznek ki a kistermelőkhöz tartásra. Ez azonban csak egy példa a segítésre, hisz más módon is támogatják az e munkára vállalkozókat. A háztájiból származó tej mennyisége ugyanis az elmúlt időben — ellentétben a hústermeléssel - némileg visszaesett, amivel a tervek különben is számoltak. Az új akciók várhatóan fékezik a kistermelői tej „elapadását". A tejipari vállalatok országszerte támogatják a kistermelőket. A háztájiból származó tej felvásárlását általában a termelőszövetkezetekre bízták: a közös gazdaságok költségeinek megtérítésére a tejipar az idén 42 millió forintot ad a tsz-ek- nek. Ebből az összegből a helyi tejgyűjtőket korszerűsíthetik, hűtőgépeket szerezhetnek be és felújításokra is vállalkozhatnak. (Az országszerte működő mintegy 2500 tejgyűjtő állomás 70 százaléka a tsz- ek kezelésében van.) A tejipar fuvartérítést ad a tanyákon felvásárolt tej után. Ezzel teszik érdekeltté a szállítókat abban, hogy nagyobb távolságról is „behozzák” a tejet a gyűjtőállomásokra, vagy a tejipari üzemekbe. Azokban a községekben, ahol nincs tejgyűjtő állomás, a tejipari vállalatok gépkocsijai meghatározott időpontban - általában a főtéren kijelölt helyen - átveszik a kistermelők tejeskannáit, amelyek számozva vannak, és így az ipari üzemekben azonosíthatók. A teli kannákat üresekkel cserélik ki, így zavartalan a kistermelői tejátvétel, A tejiparral szerződő kistermelők garancialevelet kapnak: ebben az ipar kötelezettséget vállal arra, hogy a tejet minden mennyiségbe, bármikor átveszi.
