Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-27 / 252. szám
a Képújság 1981. október 27. Moziban Három piti benzinkutas A következő heti filmjegyzetünket az ... és megint dühbe jövünk című olasz filmről Írjuk ■Mi nézők, valahogy úgy vagyunk a bűnügyi témájú filmekkel, mint a javíthatatlan visz- sza.eső bűnözők a bűnelkövetéssel. Megfogadjuk tízszer, százszor, ezerszer, hogy egy csapnivaló lagymatag krími után tovább már igazán nem idegesítjük magunkat, aztán csak-csaik várjuk a következőt. Ismételten leckét veszünk abból, hogy a hazug embert hamarabb utol lehet érni, mint a sánta kutyát. Ez eddig rendben is volna. Az ismétlés sohasem árt, csak akkor van baj, amikor olyan mesét „ülünk" végig, ami egy a jellegtelen tucatból és a maga filmes eszközeivel csak azt szajkózza, amit úgyis ismerünk. Másoktól. Óta Fuka csehszlovák filmrendező Benzinkutasok az Aranypatkónál című filmje, bizony még ilyen sem volt. Izgalommentesen kárhoztatott arra bennünket, hogy filmje iránti kezdődő, majd megállapodó unalmunkat türtőztetve, illedelmesen kivárjuk a szabvány történet végét. Egy kiriminél az iz- gailommentesség egyenesen fő. bűnnek tekintendő! Fusson bárhány szálon, a cselekmény, az egész a jegyzőkönyvnél nem mondhat többet. Itt akár abba is lehetne hagyni a jegyzetet, mégis a tisztesség megkívánja, hogy felvázoljuk a történetet. Valahol Csehszlovákiában, egy Aranypatkó nevezetű szálloda tőszomszédságában lévő átlagibenzínkútnál, az átlagos morál alatti, parazita gondolkodású emberek dolgoznak. Minden lehető módot felhasználnak arra, hogy sorozatosan és gátlástalanul lopják meg a társadalmi tulajdont. Különböző machinációk révén — valutaüzérkedés olajért, benzinjegykereskedelem — a végén már megszokásképpen „tévesztik össze” a közöst, a tisztességesen megszolgált egyénivel. A pitihármas úgy él, mint Dáriusz, csak az az érthetetlen és feltűnő, hogy ez még véletlenül sem szúr szemet senkinek. Itt száll be a történetbe egy nyalkái fiú, aki figyel, vizsgál, a főnökkel osztozkodni akar, végül nyolc napon belül gyógyuló monokli, és fogkiverés után a rács mögé juttatja a bűnözőket. Kitalálható: beépített bűnüldöző közeg ő. £z maga a történet, meiyet felpumpáltak különböző érdekesnek vélt mellékszereplőkkel. Ezeknek egyébként semmi motivációs szerepük nincs a történetben. Vannak, csak vannak. E funkció nélküli melléjátszásoknak — két hóbortos, butácska kitartott ikerpár lányocska., egy fotócellás vezérlésű kutyától stb. — nyilvánvalóan csak azt a célt szolgálhatták, hogy ebben a színes technikával készített, a szürkénél is szürkébb monotóniában el ne szundítsunk. SZŰCS LÁSZLÓ JANOS SZÍNHÁZI ESTÉK Szerencsés csillagzat alatt Ünnepélyes pillanat: a színház nézőtere el- sötétedik, lassan felgördül a függöny, s ezzel elkezdődött az új színházi évad. Tegyük rögtön hozzá, szerencsés csillagzat alatt. A Pécsi Nemzeti Színház balett-tal kezdte, Csajkovszkij Rómeó és Júliájával, ami műfaji meghatározása szerint nyitány-fantázia, de mint nem egy zenekari műve, biztos alapot jelent a balettnek. Nálunk a harmincas évek végén Harangozó Gyula készített hozzá koreográfiát, most pedig Tóth Sándor irta át a jól ismert zenére Shakespeare drámáját. Valóban átírta, mert Shakespeare szövege is megszólal, részben hangszalagra rögzített narrátorral, részben egy szokatlan újítással, mert ha a szükség úgy hozza, a táncosok is megszólalnak. így a tragikus szerelmi történet időnként egy ballada komor pátoszát kapja, s legföljebb az csökkenti a hatást, hogy esetenként didaktikussá válik az előadás, mintha a koreográfus-rendező, Tóth Sándor nem bíznék eléggé a néző képzeletében. Pedig a tánc világosan megfogalmazott drámát idéz, a visz- szatérő zenei motívumok érzékletesen utalnak a cselekményre, egyébként a CsajkovszkijJelenet a Rómeó és Júlia előadásából műből önmagában nem is telnék ki két felvonás. A pécsi balett fiataljai nagyon szépen táncolnak, a kisebb pontatlanságokat pedig éppen fiatalságuknak kell betudni. Az előadás középpontja Zarnóczai Gizella és Sólymos Pál, s a sikert is elsősorban ők jelentik. A kaposvári színház Turgenyev-előadása a felfedezés erejével hat. Az Apák és fiúk, az Őstalaj, A nemesi fészek kitűnő novellák és szépséges szerelmi történetek szerzöjeként ismerjük Turgenyevet, aki írt ugyan néhány színművet is, ezeket azonban az irodalomtörténet alig méltatja figyelemre. Az Egy hónap falun az 1850-es években keletkezett, Gogol Revizora után, annak maró szatírája nélkül, s Osztrovszkij kíméletlen tár- sadalombirálata is hiányzik belőle. Az orosz nemesi élet érzékletes rajza ez a tragikomédia, amit az életet megszépíteni hivatott szerelem jár át, de hőseinek szerelme megtorpan a vágynál, mert valamennyien arra ítéltettek, hogy beletemetkezzenek a vidéki élet egyhangúságába, amiből a szerelem sem szabadíthatja ki őket. Kitűnően megrajzolt típusok, az a világ, amelyből Turgenyev el tudott menekülni, s csendes Ura jellemzi ezt a darabot, amit hosz- szú idő után a kaposvári színház emelt ki a fél-feledésből. Az előadás kitűnő, méltó a legjobb kaposvári hagyományokhoz. Ascher Tamás rendezése mértéktartó, hűségesen szolgálja az írót, s éppen ezzel tudja megteremteni a hajdani orosz udvarházak légkörét. Rajhona Adóm gazdag színészi pályájának csúcsára érkezett, minden szava, gesztusa hibátlan. Falusi onrosa egyszerre kiábrándult és cinikus, előlegezve Csehov erőteljesebben megrajzolt orvosfiguráit. Az előadás másik erőssége Jordán Tamás, Turgenyev világának tipikus „felesleges embere", akit az élet mindig félreállít, neki pedig nincs ereje ahhoz, hogy fellázadjon sorsa ellen. Máté Gábor a gyanútlan szépfiú, aki tudtán kívül érzelmi viharokat kavar a nemesi udvarházban, hogy aztán csendben odébbálljon, még a ház szerelmes úrasszonyától sem véve búcsút. Básti Júlia szenvedéllyel éli át a reménytelenül szerelmes úrnő gyötrő és tehetetlen vágyait, akárcsak a kis Verocska, akiben Csákányi Eszter megérezte a gyerek kiszolgáltatottságát is. Pogány Judit most arra szolgáltatott példát, hogy nincs jelentéktelen szerep. Emlékezetesen szép előadás, méltó az évad- kezdés ünnepéhez. CSÁNYI LÁSZLÓ Új Tükör esték „Fagyöngy” lEgy székely népdal ősi dallamait énekelve sétál be a színpadra Illyés Kinga, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház fiatal művésznője, aki két hónapja vendégszerepei Magyarországon, A szekszárdi fellépés előtt Székesfehérvártól Debrecenig az ország és a főváros számos színpadán, pódiumán ért el nagy sikereket. iBevallam, fenntartással, no és nagy várakozással néztem szekszárdi bemutatkozása elé, attól tartva, hogy fergeteges sikere a különlegesnek, a külföldön élő magyar színésznőnek szól. De az első percek és a közel kétórás előadás egyre fokozódó iramú, érzelmi töltésű percei meggyőztek, hogy az ünneplés, a siker a fiatal művésznő tehetségének, a nem mindennapi előadókészségének szól. Az erdélyi költők versei, a székii, moldvai balladák, dalok mellett jól szerkesztett műsorában jutott hely a magyar költők verseinek is. Jó érzés volt hallgatni, hogy van még színésznőnk, aki tudja, mi a különbség a nyitott és o zárt „e" között, aki 'balladát, népdalt előadva, hangulatteremtőén és hűen tud „i” helyett „ü”-t mondani, akkor, amikor kell és nem érezzük előadásmódját mesterkéltnek, természetellenesnek. Értő és éreztető versmondása, a lélek hangjait megszólaltató estje sokáig emlékezetes lesz annak a mintegy félezer nézőnek, aki ott volt az elmúlt heti fellépésekor a Babits Mihály művelődési központ színháztermében. Műsorához szervesen kapcsolódott, hangulatában jól illeszkedett Sáringer Kálmán furulya- és dudajátéka. Illyés Kinga az Új Tükör esték keretében lépett fel Szek- szárdon. Reméljük, a sorozat- szerkesztő Outka Sándor máskor is gondol a tolnai nézőkre és még több éhhez hasonló, emlékezetes műsort hoz el megyénkbe. TAMASI JANOS Tévénapló Száz éve született, s minden bizonnyal a század képző- művészete egybeforrt nevével. „Bűvöletes fényű, vonzó és riasztó bolygó, példátlan, magányos tünemény ő Európa, a világ szellemi egén" — írta róla Kállai Ernő, a máig legjobb magyar Picasso-tanulmány szerzője. Maga a teremtés, tehetnénk hozzá, akinek életműve csak a legnagyobbakkal mérhető. Bármihez nyúlt, mindig remekmű került ki a kezéből, s az sem ártott neki, hogy élete végéig sokan ócsárolták, valami riasztót láttak benne, aki felforgatja a művészei hagyományos rendjét. Pedig az ellenkezőjéről volt szó, Picasso művészete szerves folytatása annak, ami a múlt század második leiében kezdődött el, s a XX. század teljességét jelenti, éppúgy, mint Giotto vagy Michelangelo jelenti saját korát. „Idegen dolgok mintegy leigázva megnevezik magukat ecsetvonásaid nyomán" — írta róla egyik versében Kassák Lajos, s tudjuk, az anyag, bármihez nyúlt is, engedelmesen simult kezéhez. A centenáriumba a tv is bekapcsolódott, bár az ünneplés kicsit sután sikerült. Egy 1967-ben készült filmet ismételtek, amihez jó lett volna némi magyarázat. Picassónak nagyon kevés műve található nálunk, pedig az akkori Műcsarnokban rendezett kiállításról készített felvételek az ellenkezőjét sugallják. Kahnweiler, a jeles gyűjtő és esztéta nem él már, s jó lett volna néhány mai esztétát is megszólaltatni, hogyan látják Picassót, s mit jelentett a magyar művészetnek. így a film alig jelentett többet, mint kötelező megemlékezést, amit ki kell pipálni az eseménynaptárban. Kár. c s. Nacsol és Irix Egy krimi és sok meccs után a végeredményt láthatta a kitartó néző, csütörtök este az 1-es csatornán. No, nem a fociét, hanem egy hosszú mérkőzését, aminek egyes szakaszai szinte kriminek is beillettek volna. A sztorit mindenki ismeri. Széles Lajos bácsi, aki megjárva a világot, hazatért, s hozott egy szert, amire akkor nem akadt hivatal, amelyik kimondja, hogy gyógyszer. A naki bácsi jó szándéka elakadt a hivatalok labirintushálájában. Ez volt Vitray egyik „ülve-meséje". S mert nem mese, valóság volt ez is, megmozgatta a közvéleményt, s néhány, energiával, kitartással, s némi fantáziával is megáldott tenniakarót. A három évvel ezelőtt elhangzott mese szándéka mára valóság lett. Csütörtökön a képernyőt nézve kuncogtam magamban, mikor Szegvári Kati az Irixről kérdezte az orvosokat, s ők folyamatosan a Nacsolról beszéltek. S úgy éreztem, kicsit sem tévedtem, mikor elkönyveltem, nem a hébe-hóba tapasztalható mellébeszélésnek lehettünk tanúi. A két szer, az orvosság, amire még több évig várni kell, illetve az égésekre használható kozmetikum, ha nem is egészen, de majdnem egy és ugyanaz. Egy frappáns huszán/ágással megoldották a lehetetlennek tűnő feladatot, lerövidítették a szer forgalomba hozatalát kötöelezően megelőző sok éves vizsgálati időt. Elkészítették, mint kozmetikumot. Vehetjük ezt egyébként példának, vagy terjedőben levő szokásnak. Mármint, hogy ötlettel, tenniakarással számtalan lehetetlent megoldhatóvá teszünk. S gazdasági életünkben egyre nagyobb tere nyílik az ilyen lehetőségeknek. Egyre több lehetőség kínálkozik azoknak, akik valóban tenni akarnak. A Nacsol vagy Irix megmutatta, hogyan lehet mégis győzedelmeskedni a „lassú víz partot most" kényelmes szemléletét életelvnek vallók gáncsoskodása ellenére. S most, hogy kisvállalatok, gazdasági munkaközösségek, s egyéb rugalmas keretek lehetőséget, s értelmet adnak az átlagosnál jobb munkának, az Irix története példa is lehet. S ezzel a szer máris sokkal több mint egyszerű, mellesleg kiváló, égési sebre használható kozmetikum. — szepesi — Rádió Arcok a közéletből A természetes kíváncsiság és a pletykaéhség nem egy és ugyanaz. Kossutlh-díjas és egyáltalán nem Kossuth-díjas írók rendszeresen járják az országot, találkoznak olvasóikkal és tapasztalhatják, hogy ez a kíváncsiság nagyonísélő. Az ismertebb név óhatatlanul magával hozza az alaposabb megismerés iránti igényt — persze, egyáltalán nemcsak az írók esetében. A közéleti szereplőkkel kapcsolatban legalább any- nyira. Ennek számlálhatatlan oka van. Nálunk — történelmi okok nem is annyira jó-, mint inkább rosszvoltából — a közéleti szereplés sóha nem volt annyira természetes, mint például finn atyánf iáinál. Utóbbiaknál senki nem csodálkozik azon, ha egy államtitkár segíti hazavinni feleségének a piacról a bevásárlószatyrot. Nálunk egy ennél alacsonyabb rangú vezető is sokszor meggondolja, hogy merjen-e étteremben ebédelni, mert hátha megszólják, ha sört iszik. Ezek ipersze kiélezett 'példák. Tény azonban, any- nyi, hogy ideje lenne már valahogy megtalálni a tisztes középutat o közéleti szereplők bemutatása és aközött, hogy gusztustalanul vájkáljunk valaki, nek a magánéletében, ami Csak rátartorik. A Magyar Rádió ezzel kapcsolatban elkezdte az első, nem is túlságosan tétova lépéseket lAz Arcok a. közéletből című sorozatról var» szó, amelynek keretén belül néhány napja Nagy János külügyminisztériu- mi államtitkárt mutatta be Ber- náth György, bár sokkal inkább az államtitkár mutatta be önmagát. Sárospatakon tanult, angol szakos tanárként került külügyi szolgálatba, amit a szó legszorosabb értelmében „szolgálatnak” tekint, hiszen egy másoknak tán jelentéktelen, de nekünk legfontosabb országot képviselni ai világban bizony szolgálat a javából. Képi/iselte is sokfelé, különböző fővárosokban és az ENSZ- ben. A bemutatkozás jól sikerült, kimondatlanul is érzékeltette azt, hogy egy-egy vezető tisztség eléréséig mennyi tanuláson, munkán át vezet az út. Tanulásban, szorgalomban nem mindig jeleskedő honfitársaink figyelmét erre igazán nem ártott felhívni, noho a dolgok természete szerint nagyon sokukból soha nem lesz államtitkár... O. I. Kossuth-könyvek Az értelmiség helyzete, szerepe Értei miség szociológiai írások Magyarországon, 1900—1945 — a cím így meglehetősen szárazon hangzik, pedig a téma és a 'kor — így a kötet lis — igen izgalmas. Szerkesztője, Huszár Tibor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szociológia tanszékének vezetője mondta egy nyilatkozatában: „Magyarországon gazdag hagyománya van a társadalomrajznak és az értel- miségfogalom társadalmi elméletének. Ennek a hagyománynak nagy korszaka a század eleji polgári radikalizmusé, majd a népi íróké, a Márciusi Fronté, a falukutató mozgalomé, amelynek fő tárgya a paraszti sors...” Huszár Tibor bevezető tanulmányában végigköveti a témakört kezdeteitől a második világháború végéig. Ami a századforduló után íródott, az ma is meglehetősen közismert, ennek előzményei már kevésbé, így például Kölcsey munkája a szatmári nép adózó állapotáról, vagy Széchenyi és Eötvös írásai, pedig ók voltak az elsők, akik társadalomrajzzal és értelmiségszociológiával foglalkoztak, ha nem is hívták így, mert a reformkor a korábbinál pontosabb társadalomismeretet követelt. A jelen válogatásban tanulmányokat, cikkeket, könyvrészieteket találhatunk, látszólag száraz tudományossággal megírt statisztikai feldolgozásokat, mélyréható szociológiai elemzéseket, átfogó társadalomelméleti analíziseket, lebilincselő szociográfiai jellemrajzokat. A szerzők névsorában ott találjuk többek között — Benedek Mar- cellt, Boldizsár Ivánt, Erdei Ferencet, Scopfin Aladárt, Szek- fü Gyulát és Varga Jenőt.
