Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
1981. október 25. NÉPÚJSÁG 5 Közélet - közérzet „veszélyben lévő” - egyébként jól felszerelt - isii--------------!------------------- kola igazgatója elmondta, hogy a szomszédos társközségben úgy múlnak az évek, hogy a lakosság „nem tudja” mikor van április negyediké, vagy november betedike. Jó öt évvel ezelőtt hangzott el az elkeseredett, ám de felelősségteljes mondat. Azóta múltak az évek, a körzetesítés lezárult, az iskola a helyén maradt, a volt igazgató nyugdíjba ment már. Most bizonnyal a népfrontban dolgozik azon, hogy sehol se múlhasson el egyetlen nemzeti vagy nemzetközi évforduló méltó megemlékezés nélkül. Az általa említett kisközségben is rendszeresen adnak műsort — ha mások nem — az úttörők. Nem kell megkondítani a vészharangot a kis-, illetve a társközségek élete és közélete felett. A közélet is rendszeresen fejlődik. Az elmúlt évtizedben a kis lélekszámú községek életét jelentős változások befolyásolták, elég utalni itt csak a termelőszövetkezetek, a tanácsok, az iskolák és a fogyasztási szövetkezetek összevonására. Mindegyik összevonás szükséges, sőt szükség- szerű Volt — általában. Meg is hozták a. várt eredményt, ami nem jelenti azt, hogy nem okoztak új gondokat, új ellentmondásokat. Már az előző öt évben egy sor intézkedést hoztak a megyében is ezek feloldására, általában a társközségekben élők élet- körülményeinek javítására. A megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága is rendszeresen figyelemmel kíséri a társközségek életét és közéletét. A testület tárgyalta a témát 1974-ben, 78- ban és az idén is. Új határozat hozatalára az idén sem volt szükség, a feladatok a régiek, csak némelyek végrehajtása sok munkát — nem egyszer pénzt — és még több időt követel. A megyében a 109 település közül 48 társközség. Ebből 37-nek ezer fő alatti lélekszáma változatlanul fogy, ha csökkenő mértékben is. Az elöregedés viszont megállt. A helyzetük természetesen nem egyforma, hiszen mások az adottságaik. A közélet szempontjából is nagy a jelentősége, ha gazdasági egység, legtöbbször termelőszövetkezet működik a faluban. A negyvennyolcból csupán 10 faluban nincsen pártszervezet, ezek közül hatban KISZ-szervezet sem működik. Az a néhány település van valóban nehéz helyzetben, ahol mindezek mellett nincs iskola, termelőszövetkezet, művelődési ház, mozi, de még jó ivóvíz sem. Ez utóbbiról viszont elmondhatjuk, hogy a VI. ötéves tervben valószínűleg mindenütt lesz jó ivóvíz. Kétségtelen, hogy nemcsak az iskolakörzetesítés az oka, de ez meggyorsította az értelmiség eltávozását ezekből a községekből. Huszonegy településen nincsenek biztosítva a közművelődés alapvető tárgyi és személyi feltételei. Különösen az utóbbi a gond, hiszen egy művelődésre és közéletre alkalmas helyiség biztosan mindenütt van. Éppen a régi humán-értelmiség elköltözése az, ami fokozottabb felelősséget ró, vagy ma inkább még csak róna, az agrárértelmiségre. Az is kétségtelen viszont, hogy az elavult közmegítélés szerint az agronómus legyen az növény- vagy állattenyésztő, üzemgazdász, nem számít értelmiséginek. Emiatt aztán eszükbe sem jut hozzájuk fordulni, még akkor sem, ha éppen a háztáji gazdálkodáshoz igényelnék az ismeretterjesztő előadást. Központi előadót kérnek, de nem veszik észre a helyi szakembert. A községekben fejlődött az egészségügyi ellátás, az------------------—-------------- egy orvosra jutó lakossági létszám kevesebb, mint az országos átlag. Fejlődött — általában — a kereskedelmi ellátás, de időszakos fennakadások még mindig vannak. A közélet meg éppen nem tűnt el a társközségekből, sőt bizonyos értelemben még intenzívebb is mint a nagyobb településeken. A falugyűléseken a lakosság arányához képest kétszeres a megjelenés, és háromszor annyian mondják el véleményüket, javaslataikat, igényeiket, mint a nagyobb településeken. A társadalmi munka értéke is sokszor sokszorosa a nagyobb községekének. Persze lehetséges, sőt gyanítható, hogy ez az aktivitás azért akkora, mert másutt nincs tere a közéletnek. A már említett pártszervezet nélküli községekben egyedül a népfrontbizottság szervezi, ahogy tudja a község politikai életét és a községpolitika megvalósítását is. A pártépítés, sőt egyáltalán a párttagok utánpótlása is nehéz a termelőegységhez nem kapcsolódó pártszervezetekben, hiszen a párttagok nagy többsége nyugdíjas, és nem is igen van változásra remény, mert a település fiataljai a munkahelyükön tagjai a pártnak. Az látszik a követhető útnak, hogy még több fiatal párttagot bíznak meg lakóterületi munkával. Fejlődött a tanácstagi csoportok munkája is, de még messze nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. A társközségekben lakók számára nagy jelentőségű az a gyakorlat, hogy a tanácsok testületi üléseik egy részét a társközségekben tartják meg. Még a körzetesítés idején szemmel látható volt, hogy a több közös pénzből több létesítmény valósult meg pár év alatt, mint azelőtt évtizedekig. Igen ám, de sok volt a hiány is, ezeket pótolták, a közös pénzből most már másutt, más feladatokat kell megoldani. Ilyen módon relatív hiányérzet is keletkezhet a társközségek lakóiban. Ezt szerencsés esetben a társadalmi munka gyarapításával vezetik le, ha ez nincs, akkor keletkezik az apátia, ami például abban is megnyilvánul, hogy szemlátomást elhanyagolt a község, és egyáltalán nem építenek házat azon a településen. Bizonyos esetekben viszont a látszat csal, mert hiába nincs ez meg az, mégis van közélet, mert vannak „mindenesek", akik ennek szervezését önként elvállalják, különösebb funkció nélkül nem egyszer hosszú időn át elismerést sem várva és kapva érte. Bár magd az elismerés is igen relatív, hiszen ezeket az embereket a faluban szeretik, tisztelik, ügyes-bajos dolgaikkal hozzájuk fordulnak tanácsért. Vannak köztük párttagok és pártonkrvüliek, védőnők, nyugdíjas tanítók és áfész-felvásárlók, boltosok. Munkájuk nyomán a szó szoros értelmében is virágba borulnak az utcák, kapcsolat keletkezik a központi iskola és szülők között, jól sikerülnek a falugyűlések és részközgyűlések. Intézik, hogy hol léphetnek fel a gyerekek anyák napján és elrendezik a hivatalos tennivalókat. Véqíil ne feledkezzünk meg, hogy ilyen emberek a fiatalok ------2----- között is vannak, akik társaik szervezéséről, szórakozásáról is gondoskodnak anélkül, hogy népművelő, vagy klub- könyvtárosi vizsgával rendelkeznének. Fontosságukat mi sem jelzi jobban, mint az o tény, hogy a társközségek lakóinak jó közérzetéhez is szükséges a jó közélet. IHAROSI IBOLYA Tauf ütés Szekszárdon mintegy négyezer lakást fűtenek távfűtéssel. Ha elkészülnek a Déli fűtőmű új PTVM-kazánjai, ennek a számnak majd háromszorosát érhetik el. Az egyenként 35 gigakalóriás kazánokat pakurával fűtik majd, s az itt dolgozó kazánfűtők és -szerelők már „fehérköpenyes" munkakörben dolgozhatnak. A Déli fűtőműben a meleg októberi hónapban a meglévő hat kazán közül csak három üzemel, a másik három üzemelését a hidegebb napokra „tartogatják". A fűtőanyag Százhalombattáról, vasúti szerelvényeken érkezik Szekszárdra, s itt központi tárolókban helyezik el. Egy csúcsműszakban a hat HOK-kazán 32 ezer liter pakurát nyel el, s ebből nyerik a város ipartelepein működő üzemek, s a lakások a forró vizet, a gőzt, s a meleget. A PTVM típusú kazánok szerelésével, illetve annak egy részével az idén elkészülnek az építők, Így ezekből a kazánokból már az idei télen jut hő és meleg víz a szekszárdi távfűtéses lakásokba. A HOK-kazánok sem szűnnek meg dolgozni, továbbra is üzemben maradnak. Ezek biztosítják a város iparnegyedének a szükséges ipari gőzt. Fotó: Bakó Jenő Hat HOK-kazán üzemel a fűtőműben. Ezek a jövő évtől kizárólag az ipartelepnek szolgáltatnak gőzt. Két PTVM típusú szovjet kazánt építettek be a hatalmas csarnokba. Ezek közül az egyik látszik a háttérben. Elöl az elektromos szerelés folyik. Utolsó „simítások” a szovjel kazánok szerelésénél Folyik a központi vízlágyító üzemépület vázának szerelése. A munkálatokat a TOTÉV lakatosai végzik. A kazánház tágas, világos, modem nagyüzem. A TAÉV szakemberei a legújabb baktai toronyházhoz készítik a távvezeték szigetelését. Felkerül a szigetelés a távvezetékre. A magasban, vékony pallókon dolgozó szakemberek még a rossz idő beállta előtt szeretnének végezni a meglehetősen munkaigényes szereléssel.
