Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

1981. október 24. _ A NÉPÚJSÁG Tudósítóink írjak Ami a névválasztás mögött van A Tolna megyei Laikáskanban- tartó Ipari Szövetkezet kovács­műhelyében a mester személye halála után is tovább él. Itt dolgozó munkatársaimmal meg­alakítottuk a 'Győrffy Sándor szocialista brigádot. Azzal, hogy felvettük a nevét, emléket sze­retnénk állítani egy 84 éves ko­rában elhunyt, nagy szorgalmú, erős akaratú 'kovácsmesternek, aki szinte holta napjáig űzte ezt a nagyon szép, ősi mesterséget. Ö volt az, aki 1946 decembe­rében kezembe adta a segéd­levelet, s azt mondta: „Szeresd a szakmádat Gábor fiam, ne fe­lejtsd el soha, hogy minden mesterség szép és jó, csak sze­retni kell, s meg 'kell tanulni a fortélyait." 'Felkerestük Szekszárdon élő lányát, aki örömmel bocsátott rendelkezésünkre néhány fény­képet, rövid életrajzot édesap­járól. Győrffy Sándor Nagypáhiban született 1897-lben. Tizenhárom éves korában lett gépész-kovács inas. 1913-ban kapott segédle, velet, majd 'Budapestre került dolgozni, s szakszervezeti tag is itt lett. 1915Jben vonult be, se­besülten hagyta ott a frontot. Az őszirózsás fórra dal om Kecs­keméten érte. 1919-ben vörösőr lett, egy kisebb egység pa­rancsnokaként 'Héj'jas Iván csapatait kutatták fel Kecske­mét környékén. 1919 augusztu­sában a szakszervezeti kormány utasítására letéve a fegyvert, bujkálni kényszerült a Horthy- priibékek elől, akik társait el­hurcolva. az orgoványi erdőben halálra kínozták őket. Mivel megtagadta a Horthy-'hadsereg- be való belépést, kénytelen volt átszökni a szerbek által meg­szánt területre, majd Olaszor­szágba ment. Hazatérése után, 1923-ban megkapta az iparen­gedélyt, de baloldali nézetei miatt gyakran érték zaklatások az ellenforradalmi rendszer alatt. 1945 januárjában ott volt a kommunista párt szekszárdi szervezetének alapítói között. 1962-től az egyik helyi tsz ko­vácsa volt. 'Ennyi a rövid élet­rajz. S mit tett ai mi brigádunk eddig? Túlteljesítettük a terveket, tár­sadalmi mu n'kaf e I aj á ni á soka t tettünk: hazánk felszabadulásá­nak 36. évfordulója tiszteletére ötven, a KISZ X. kongresszusa tiszteletére hatvannégy, az OKISZ Vili. kongresszusára pe­dig negyven munkaórát. Benyúj­tottunk a szövetkezethez egy újítási javaslatot, melyet elfo­gadtak. Célunk, hogy Győrffy Sándor nevéhez méltó elisme­rést, megbecsülést szerezzünk. Töttös Gábor kovácsmester Szociális tervek Az Orionban Ahhoz, hogy egy vállalat rö­vid- és középtávú gazdasági ter­veit megvalósíthassa, nem elég csupán a termelés anyagi, gépi feltételeinek megteremtése. Feltétlenül figyelembe kell ven­ni a munka legfontosabb, egy­úttal legérzékenyebb résztve­vőjét, magát a termelő embert. A termelésben részt vevő em­ber hangulata, közérzete ugyanis döntő mértékben be­folyásolja a termék mennyisé­gét és minőségét egyaránt. Az emberek közérzetére nem csupán a kereseti lehetőségek vannak hatással. A környezet­től kezdve a közlekedésen ke- fesz'ül, a vállalati szociális jut­tatásokig sok minden. Ezért a termelési feladatok mind job­ban megkövetelik a vállalatok vezetőitől a dolgozókról való sokoldalú gondoskodást. így van ez az Orion Rádió- és Villamosági Vállalatnál is. A vállalat vezetése az éves, öt­éves gazdasági tervekkel együtt, annak részeként kidolgozta a gazdasági tervekből következő szociálpolitikai tervét is. Bár a tamási gyáregységnek nincs ön­álló terve, ez nem jelenti, hogy nincsenek ilyen irányú felada­tai. Mint minden ipari üzemnél, itt is első helyen van a munka- védelem, a biztonságos munka­végzés feltételeinek megterem­tése. Ezt a célt szolgálták az előző ötéves terv építkezései: a szállítási, tárolási munkák megkönnyítése érdekében új raktárépület létesült. Az ugyan­csak az ebben az időszakban megépült új szerelőműhely le­hetővé tette a zsúfoltság meg­szüntetését, egyszersmind a sza­lagszerű termelés bővítését. Rendkívül fontos, bár kénysze­rű beruházás is történt ebben az időszakban. Mintegy három- milliós költséggel helyreállítot­ták a zömében öltözőket, für­dőket magába foglaló szoc'ális épületszárnyat. Ma már ismét korszerű körülmények között tisztálkodhatnak dolgozóink. Munkavédelmi feladataink között szerepel a nehéz fizi­kai munka további könnyítése. A gazdasági feladatok válto­zásaihoz igazodva zömében sa­ját erőből végezzük a műhe­lyek átrendezését. Egyre széle­sebb körben alkalmazzuk az ugyancsak fizikai munkát csök­kentő pneumatikus kéziszerszá­mokat. Háromtagú bizottság kíséri figyelemmel a csökkent munka­képességűekkel való foglalkoz­tatást. Sajátos technológiánk­ból adódóan mintegy tíz-tizen­öt fő foglalkoztatására van le­hetőség. Jelenleg általában hatvanon veszik igénybe az üzemi étkez­tetést. Mivel továbbra sincs le­hetőségünk saját konyhánkban történő főzésre, támogatjuk azt a kezdeményezést, hogy Tamá­siban mielőbb, megépülhessen egy 1500 főre tervezett közpon­ti konyha, mely az üzemeket a jelenleginél jobban ellátná. Az építkezést jelentős anyagi se­gítséggel is támogatja a gyár­egység. Figyelemmel kísérjük a gyer­mekeiket egyedül nevelők, és a sokgyermekesek helyzetét. Rend­szeresen segélyben is részesít­jük őket. Évente két-három dolgozónk részesül 20—20 ezer forintos lakásépítési kölcsön­ben, amely kamatmentes. Ter­vezzük dolgozóink üdülési le­hetőségeinek bővítését, ezért jelentős összeget fordít az Orion Zamárdiban lévő üdülő­telepének felújítására, bővíté­sére. Továbbra is törekszünk dolgozóink művelődési lehető­ségeinek bővítésére. Támogat­juk továbbtanulási szándékai­kat, lehetőségeinkhez képest igyekszünk elősegíteni szakmai fejlődésüket. A kulturális, poli­tikai műveltség gyarapítása ér­dekében rendszeres politikai oktatásokat szervezünk. Jó kap­csolatokat alakítottunk ki a já­rási művelődési központtal. Bri­gádjaink kulturális vállalásai­nak teljesítését kedvezményes bérletekkel is támogatjuk. Jól felszerelt üzemi könyvtárunk, ifjúsági klubunk van. HORVÁTH ANDRÁS A Volánnál A Volán 11. sz. Vállalat szo­ciális ellátottságának jelenlegi színvonaláról, a hatodik ötéves terv célkitűzéseiről Dongó Lászíóvpl, a vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkárával beszélgettünk. — Az eltelt öt évet figyelem­be véve miről adhat számot? — Hogy a legfontosabbal kezdjem, a munkakörülmények javítására fordítottuk a legna­gyobb gondot, mert ez adja a szociális ellátás alapját, erre épülhet fel fokozatosan a töb­bi idevonatkozó elképzelés. Új forgalmi és javítótelep készült el Pakson és Tamásiban, de szinte valamennyi telepünkön javultak a munkakörülmények, szekszárdi, bonyhádi, dombó­vári telepeink teljes felújításá­ra sor került. Nemcsak a mű­helyek, hanem az öltözők, mos­dók, zuhanyzók, étkezők is kor­szerűbbek lettek, illetve újak­A Volán évente húszezer forintért vesz játékokat Szekszárd óvodásainak kai bővültek. Sajnos eddig nem sikerült megoldanunk a simon- tornyai kirendeltség szociális gondjait. Dolgozóink ellátását természetesen más eszközök­kel is segítettük. A feltételek megteremtése után üzemorvosi és fogászati szakrendelés mű­ködik. Kultúrtermünkben bizto­sítottak a művelődés feltételei: a könyvtár, a tv, a magnó, a lemezjátszó, a különböző klu­bok, kiállítások, összejövetelek a művelődni, szórakozni vá­gyók igényeit elégítik ki. Az egyéb, béren kívüli jutta­tások is jelentősen emelkedtek, amit a jóléti alapból fedeztünk. Itt az étkezési hozzájárulásra, segélyezésre, az üdültetési költ­ségek fedezésére, a gyermek- intézmények támogatására, nyugdíjas- és kismama-találko­zók szervezésére gondolok. — A tervidőszakban milyen, a munkakörülményeket javító új beruházásokat terveznek? — Ezek közül a legfontosab­bat említeném: a járműbontó üzemegységünket felújítóműhely építésével bővítjük. Ennek el­készültekor a bontott alkatrészt felújítottként értékesíthetjük. Ott azokat a gépkocsivezetőket kí­vánjuk foglalkoztatni, akiket valamilyen betegség (magas vérnyomás, ideg- vagy gyomor- bántalmak, stb.), esetleg bal­eset miatt ideiglenesen, vagy véglegesen eltiltottak a veze­téstől. — A közvetlen szociális té­májú fejlesztésekből mit emel­ne ki szívesen? — Itt a lakásépítés és -vásár­lás támogatása van első he­lyen. Szekszárdon két célberu- házásos Volán-ház megépítését terveztük, ebből 20 lakást már az idén átadtunk. További 30 lakás átadására az év végéig kerül sor. Pakson 25 család, Bonyhádon, Dombóváron 10—* 10 munkáscsalád költözhet új otthonba 1985-ig. A családiház­építőket a pénzügyi lehetősé­gektől függően támogatjuk. A segélyezésnél kiemelten kezel­jük a nagycsaládosokat, a gyer­meküket egyedül nevelőket. Ez annyit jelent, hogy minden, háromnál több gyermeket neve­lő családnak segélyt küldünk. 1981-ben beiskolázásra közel 90 ezer forintot osztottunk szét. BOGNÁR CECIL Kaptárak között - ősszel Gyönyörű vasárnap délután. A tiszta levegő kellemesen lan­gyos. — Ezt szeretik a méhek is. Igaz, nincs már a nagy dongás, alábbhagyott a lázas sietség is, s csak a bátrabbak merészked­nek elő, annak bizonyságául, hogy van élet a kaptárokban — kezdte a 'beszélgetést Kelemen István bácsi a nyugdíjas, a mé­hész. — Mióta foglalkozik méhek­kel? — Az ismeretségünk eléggé régi. 1945-öt írtunk, mikor az első kaptárokat vettem. Azután az ismeretségből barátság lett. Igaz, a családok száma válto­zott. Negyvenöt volt a legtöbb, amivel foglalkoztam, most 15 család gondozását végzem. A gondos méhésznek nem elég csak ismerni, hanem megismer­nie kell a méheket. Figyelni kell minden rezdülésüket, mert a nemtörődömség, a hányavetiség pusztulásukhoz vezethet. — Kényesek? — Nem mondhatnám. De aki komolyan veszi a velük való A méhész és egyik kaptára munkát, mindig talál körülöttük elfoglaltságot. Nekik is éppen úgy kijár a törődés, a róluk va­ló gondoskodás, mint más ál­latnak. — Az őszi időben mi a teen­dője a méhésznek? — A legfontosabb, hogy meg­felelő mennyiségű élelmük le­gyen a teleléshez. De ez már a jövőt is magában rejti, mert így eléggé erős lesz a család, az anya, s ez a tavaszi hasí­tásban nagyon nagy jelentősé­gű. Úgy mondjuk mi méhészek, megkezdődött a feletetés. De csak annál a családnál van erre szükség, ahol az őszi pörgetés után már nem hordtak eleget. Télen a méhek összebújnak, szárnyuk rezgetésével biztosítják a megfelelő hőfokot maguknak, így nincs szükségük az egész belső térre. Én imár ilyenkor le­szűkítem ezt, s a felesleges, üresen maradt részeket újság­papírral tömöm ki. Ez egyben szigetelést is jelent. E munká­nál figyelni kell arra, hogy a léputca tömve legyen bogarak­kal. A röpnyílásokat részben el­zárom, hogy bent a levegő se sok, se kevés ne legyen. Ilyen­kor előfordulhat az is, hogy be­izzadnak és elpusztulnak. De már az is előfordult nálam, hogy teljes családok éhen pusz­tultak, pedig ott voltak a teli keretek, csak éppen arra nem voltak hajlandók, hogy körbe­másszanak. Hogy ezt megelőz­zem, minden keret közepén lyu­kat fúrok, így segítem elő a könnyebb átjutóit. Az egér is nagy ellensége a kaptároknak. 'Behúzódik, min­dent összerág, s bűzével való­sággal elkergeti a méheket. A mi vidékünkön — ritkán ugyan - de előfordul a mézrabló ha­lálfejes pillangó. Ha bejut a méztérbe, 5 dekagramm mézet is képes 'magába szívni. De, ha „rossz" napja van — s szeren­csére ez a gyakoribb —, akkor a méhek az általuk kiválasztott ragasztóanyaggal, a propolisz- szál, leragasztják a kaptár fe­nekére. A könnyű préda remé­nyében gyakran kopogtat a harkály is. A zsúpoldalú kap­tárok nem 'is okoznak neki gon­dot. Hihetetlenül gyorsön és pontosan dolgozik. Még az egészséges deszkát is átvágja, ha a méhész kellő időben nem figyel fel. — Anyagilag is megéri velük foglalkozni? — Nálam már négy éven át átlagosan jó a hordás, csalá­donként 35 kilogramm volt. Az ára is megfelelő, 34 forint 50 fil­lér kilónként. A nyugdíjamat szépen kiegészíti. Különösen előnyös nekünk, méhészeknek, hogy a tsz sok napraforgót ter­mel, s ez nagyon hasznos „le­gelőnek” bizonyult. KONRÁD LÁSZLÓ Dunaföldvártól Montguyonig Jobbára gimnáziumi tanulók­ból alakult tizenegynéhány éve Dunaföldváron a Földvár tánc- együttes. Az alakulás „apropó­ját" a kevésbé ismert táncok felelevenítése, közönség előtti bemutatása adta. A csoport ekkori patrónusa a helyi áfész és a gumiipari ktsz volt, a pró­batermet a művelődési ház biz­tosította. A kezdeti nehézségek ellenére az együttes fokozato­san haladt előre a ranglétrán, hiszen olyan vezetőjük volt Pé- terfi Attila személyében, aki ma is elismert táncos, koreográfus Ő vezette az együttest olyan utak felé, ahol maguk mögött hagyva sok, nagyobb múlttal rendelkező csoportot, a megye legjobb együttesei közé kerül­tek. Dunaföldváron nem múlott el, s ma sem múlhat el helyi rendezvény a táncosok szerep­lése nélkül, úgyanígy a környe­ző településekről is érkeztek a meghívók, igényelve az együt­tes műsorát. Ezután, 1974-ben hullám­völgybe jutottak. Vezető nél­kül maradva csak táncolgattak, mígnem egyévi kihagyás után, újból visszatért régi vezetőjük. Ekkor olyan csapat alakult ki, amely már az országos minősí­tőket megjárva, jobbnál jobb eredményeket elérve, országos hírnévre tett szert. Új patrónust is kapott a csoport, ugyanis ek­kor már az OKISZ lett a me­cénás. 'Nagy változást jelentett éle­tükben az első külföldi meghí­vás Portugáliába, hisz ezután már nem múlott el év külföldi szereplés nélkül. Jártak már Lengyelországban, Csehszlová­Nyugdíjasok a képtárakban Érdeklődő tekintetek a Nemzeti Galériában kiában, a Szovjetunióban és az idén meghívást kaptak a Franciaországban megrendezett montguyoni nemzetközi folklór- fesztiválra. E fesztivál azért is marad emlékezetes esemény a táncosok szemében, mert a ran­gos fesztiválon ők képviselték a magyar színeket. Óriási sikert aratva, mintegy kétórás önálló műsorral léptek fel a gálán. Erre azonban már új vezető irányítása alatt készül­tek, ugyanis 1979-ben Salamon Attila lett az együttes művésze­ti vezetője, aki egyben az OKISZ Erkel Ferenc művész- együttesének szólótáncosa. Rengeteg gyakorlással készül­nek minden egyes bemutatóra, fellépésre: így a már említett montguyoni fesztiválra is. A be­fektetett munka ebben az eset­ben is meghozta gyümölcsét, ugyanis még a fesztivál idején meghívást kaptak egy későbbi időpontra az NSZK-ba. A csoport tagjairól még any- nyit, hogy az évek hosszú során egy jól szellemű csapat jött lét­re, nagyrészük évek óta táncol. Még az alapító tagok közül is járnak a csoportba, köztük Ko­vács Zoltán, Szurma Jenő, Fa- bó Ferenc, de ugyanígy lehetne beszélni a tagok javarészéről, akik legalább öt éve itt tán­colnak. Nem lenne teljes a kép, ha nem tennénk említést a kísérő zenekarról. A kezdeti időszak­ban helyi cigányzenekar segí­tette munkájukat, majd a Szé­kely István által vezetett, jó­részt dunaújvárosi zenetanárok­ból álló kollektíva vette át a stafétát. Ök is részesei a siker­nek. BÁN LÁSZLÓ Az iregszemcse! nyugdíjas, klubot, más néven „Az ürögi öregéket" a megyei szövetke­zetek anyagilag is támogatják. Ezekből a juttatásokból a mú­zeumi hónep keretében a köz­ségi művelődési ház főváro­sunkba egynapos, kirándulással egybekötött tárlatlátogatásokat szervezett. Negyvennégy idős klubtag vett részt ezen. A táci Gorsium után a budavári palo­tával:, a Galériában a 'Bartók- emlékkiá11ítássaI és a XIX. szá­zadi festők műveivel, majd á IV. Béla alapította Mátyás templommal ismerkedtek meg az iregiek. Délután a Nemzeti Múzeumban a királyi korona- ékszereket és a magyarok tör­téneti kiállítását is megtekintet­ték az 'idős emberek. TÁCSIK ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents