Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-22 / 248. szám

1981. október 22. S1éPÜJSÁG3 A tomerömü-ópítkezós Társadalmi juttatások természetben és pénzben (I.) A kéményépítők meg az éjszakai álom-Bakó László -liftkezelő meséli: — Az egyik villanyszerelő kol­légám panaszkodott, hogy öb- bet nem megy fel a liftté! a ké­ményre. Álmodott. Eldőlt vele o lii-f-t. Fellíjedt az éjszaka kellős közepén. Bakó László mosolyog. Még ilyet, eldől ai lift? Gyanúsan nézegetem a liiftet a százméteres kéménypár mel­lett. Vékonynak találom a rög­zítő rudakat. Amúgy is megme­revedik óz emiber nyaka, na­gyon magas az a száz méter.-Balaton István és Győri Zol­tán vár ránk pár pillanatot. Be­szállunk a l-ifibe. Egy kattanás, s lassan, méltóságteljesen elin­dul fölfelé a szerkezet. Nincs se-mm-i baj. Valahogy a 'hatvanadik imé­A biztonsági berendezés az egyik legfontosabb kellék térnél lenézék, vagy az úszó. felhőket -bámulom — nem em­lékszem pontosan — elindul ve­lem a lift, oldalirányba. Talán egy -pillanat az egész. Kúszik fél-jebb a járószerkezet. Már -ismét egyenesben van-. De az a pillanat, az kegyetlen. A szívem a torkom körül verdes. A kíiltencveninégyedik -méter­nél -megállunk.-Fázunk. Lent langy-meleg, !it-t meg süvít a szél. Erre itt azt mondják: — Kicsit fúj a- szél.-Balaton István kinyitja az aj­tót. Kilép o labilis állványra. Győri Zoltán követi. Az állványt és a liftet egy méternyi távol­ság választja él egymástól. Alattunk a mélység. Baiká László kiadja nekik a védőfelszerélést. Magukra öl­tik. -Két csórta ná-s-, beakasztot­ták a biztosító -kötelet. Állványt emelnék. De, ho­gyan? (Felesleges a két kőmű­ves túlzott dicsérete, -mert szá­mukra ez a munka egyszerű, ott van a m-u-nkalhelyüik és kész. Különben -is Százhalombattán kétszázméteres kéményt építet­tek.) Itt Pakson az építésről1 -már szó síi-n-cs. Áll a kémény, mint a -szálfa. A tetején- esténként piros fény jelez a repülőgépék­nek. Az előírás, hogy piros-fe­hér csíkokat kell felfesteni a 73. métertől a csúcsig. A munka zömével -már végez­tek. Az utolsó, fehér Csík van visszai Ehhez kell az állványt megemelni: Balaton István a létrán fel­mászik a következő kötélig. (A kéményre feszítettek három drótkötelét, -a lecsúszástól be­épített szegék védik, -Ezekre a drótkötelékre aggatják az áll­ványt.)-Szóval Balatpn István csüng a létrán. Egy kampóval lenyúl. Közben Győri Zoltán elbontja az állvány egy részét (nekem úgy tűn-iik: -möga alatt vágja a fát), aztán az egyik tartóvasat ráakasztja a kam-póra-. Balaton István fele-mélii. A tartót beil­leszti a kötélbe. Ismét lenyújtja a kampót, a társa újabb tartó­szerkezetet ad föl néki, aztán egyenként feladogatja a desz­kákat;-Nem -kell negyedóra -sem, egy körCikk -kész is. Balaton István akkor 'bekapcsolja a- biztonságú övét a következő drótkötélbe, rálép az állványra. Ügy lé-p, mint a Ih-ímes tojásra. Kitapo­gatja: erős-e. Csak azután lé-p teljes súlyával a deszkákra-. Közben mondják: kei -két óra, -míg az állvánnyal e'lkészü'lhek. Bal-atcn István egy-két -jól kiszá­mított mozdulattal a liftben- te­rem. Lejön velőnk. Győri Zoltán egyedül marad. (Mór éppen élég vélt az a félóra is, amit ott feh-n voltunk. Az a-rcom zsibong, a fülem fáj. Azt mondják : „kicsit fáj a szél”. Este, már itthon-, százas csornai, gélású pa-pírrsébken-dőt veszek.) lent órát egyeztetünk. Bakó László, lakatos lévén, dolgozni megy. Balaton István- pedig vissza a társához. Délben talál­kozunk. Két óra múlva kipirult arccal jönnek 1e. Beülünk a kék „világ­járó” ‘buszba. (A Hőteohnika Vállalat pihenője és művezetői irodája már 'bejárta -az orszá­got.) Beszélgetünk. iBalaton István kőműves szak­munkás, Du naföld váron lakik. De mint a jeltek -mutatják: da­rukezelő, festő -meg -k-i tudja -mi minden -más, ha- szükség van rá. Győri Zoltán a Somogy me­gyei Heresrnye községből j-öt-t atomosnak. A közelmúltban szerelt le. A szélről, a kényelimetlensé- gékről kérdezék. — Pénteken a meteorológusok parancsolták le -bennünket, mert 70 kilométer per óra volt a szél- sebesség. (Egyébként 40 kilo- méter/óra az engedélyezett.) A félelemről nincs -mit beszél­ni. „Nem -tehet vagán-ykodoi" meg „az emberben kialakul egy reflex" és -még azt is mondják: „Nem lehet letagadni, egy klls szorongás néha van ilyen ma­gasságban”. A kémén /építők 32 forintos órabérben dolgoznak. Az áll­ványra csak az léphet, aki épí­tette. — Felelősséget csak maga­mért vállalhatok - mondja Ba­laton István, A hétfői beszélgetés utón megebédeltek, délután beféjez- ték a kéményfestést. €gy építménnyel ismét több. A csapat egyik fele már Győr­ben van, a másik Pécsett, de úgy hírlik, Százhalombattán újabb -kéményt kelt építeni. . . begközélebb Pakson jövőre kezdenék munkába-, a harmadik és á negyedik reaktor kémény- párját -jönnek építeni. ... és akkor Balaton István lenyúl a kampóval... Irdatlanul magas az a száz méter HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. Minden hátrányt nem ellensúlyozhatunk A társadalmi juttatások----------------------------- — az elet­szinvonal-politika céljainak megfelelően — rendkívül dina­mikusan bűvültek az elmúlt években. Erre a fejlődésre jel­lemző, hogy 1963-ban még 100 forint munkajövedelemhez 23, 1980-ban már 48 forint társa­dalmi juttatás járult. Némi egy­szerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a lakossági jövedelmek, juttatások kétharmad része a munkával arányosan kerül szét­osztásra, egyharmad része pe­dig a munkavégzéstől függetle­nül keletkezett hátrányok csök­kentését szolgálja. A szociálpolitika a társadal­mi-gazdasági fejlettség mai szintjén nem képes mindenféle hátrány ellensúlyozására, a tár­sadalmi esélyegyenlőség meg­teremtésére. Az eltérő foglal­kozási, rétegződési, demográ­fiai helyzetből, települési vi­szonyokból adódó különbségek legfeljebb mérsékelhetők, csök­kenthetők, de meg nem szün­tethetők. így például a nagy családok következetes szociál­politikai támogatásával meg­előzhetjük a további hátrányok keletkezését, de a hátrányokat maradéktalanul nem küszöböl­hetjük ki. A gazdasági és a szociál­politikai célok nem állíthatók szembe egymással. A szociál­politika végző soron a társa­dalmi-politikai feszültségek csökkentésével, megelőzésével hozzájárul a sikeres gazdasági tevékenységhez. De a gazdaság fejlesztése elsőbbséget élvez a jelenlegi helyzetben, hiszen a szociálpolitikai feladatok meg­oldása szintén a gazdaság tel­jesítőképességének alakulásától függ. A korlátozott anyagi lehető­ségek és a gyarapodó tenni­valók szorításában a szociál­politika a feladatok határozott rangsorolására kényszerül. A meglévő eszközök eredménye­sebb felhasználására, az eddi­gi tapasztalatok körültekintő elemzésére, a feladatok össze­fogott, átgondolt, célirányos meghatározására van szükség. A szociálpolitika alapvetően ál­lami feladat, emellett azonban a társadalmi összefogás sokféle tehetőségével is élni kell. Elismerésre méltóak-------------------------- azok az ere dmények, amelyeket eddig elértünk, amelyekre építhetünk. Társadalmi juttatásaink kiállják a nemzetközi összehasonlítás próbáját. Jelentős összegeket költünk a jogos igények mind teljesebb kielégítésére. Tavaly összesen 147,3 milliárd forintot fordított az ország társadalmi juttatásokra, éppen háromszor annyit, mint tíz évvel ezelőtt. A társadalmi juttatások megosz­lása a következő (millió fo­rintban) : Pénzbeni juttatások 87 300 Ebből nyugdíj 55 979 családi pótlék- 13 561 gyermekgondozási segély 3 913 táppénz 8 534 terhességi-gyermekágyi segély 1 535 anyasági segély .360 temetési segély 98 ösztöndíj 997 Természetbeni juttatások 60 000 Ebből egészségügyi juttatások 17 800 szociális juttatás és bölcsőde 3 750 oktatási juttatás, óvoda 24 800 kultúra, sport, üdülés 7 900 Társadalmi juttatások összesen Ha ezt az összeget elosztjuk a lakosság számával, kiderül, hogy 1980-ban egy magyar ál­lampolgár évi 13 834 forint tár­sadalmi juttatásban részesült. Legnagyobb ütemben a pénz­ben: társadalmi juttatások gya­rapodtak: egy lakosra jelenleg 20-szor akkora összeg jut, mint 20 évvel ezelőtt. Kisebb ütem­ben, 2,6-szeresükre növekedtek a természetbeni társadalmi jut­tatások a 20 év alatt, arányuk a lakosság növekvő jövedelmé­hez viszonyítva lényegében nem változott. így az egészség- ügyi, illetve oktatási társadalmi juttatások növekedése, bár meg­haladta a nemzeti jövedelem növekedési ütemét, legfeljebb a szükségletek Mennyiségi gyara­podásával tartott lépést, s nem tette tehetővé az igények minő­ségileg is megfelelő színvonalú kielégítését. Ami a fejlesztési lehetősége­ket illeti: a költségvetés szo­ciális kiadásai — a beruházási összegeken belül — 65—70 milliárd forinttal, folyó áron több mint 40 százalékkal növe­kednek 1981—85-ben. De e te­kintélyes összeg legnagyobb ré­sze az érvényes szabályok sze­147 300 rint automatikusan növekvő ki­adások fedezésére szolgál. (Pél­dául a nyugdíjak növelésére, a tervidőszakban belépő új kór­házi, bölcsődei, óvodai, szociá­lis otthoni helyek fenntartására stb.). Végül is 8—8,5 milliárd forint marad a pénzbeni társa­dalmi juttatások fejlesztésére. Az új intézkedések közül már ismert az átlag alatti nyugdíjak, illetve a három és több gyerek után fizetett családi pótlék reálértékének megőrzése. Bizonyára elnyeri a társa- ■ '------- dalom egyet­é rtő támogatását ez a gondos­kodás a legszűkösebb anyagi viszonyok között élőkről. A la­kosság e nem kereső, alacsony/ jövedelmű részét igen érzéke­nyen érintené az évi 4,5—5 százalékos fogyasztói áremelés, ha nem kapna szinte személyre szóló garanciát az életszínvo­nal-stabilizálási program kere­tében. A lakosság másik, na­gyobb része inkább képes a drágulásokat elviselni, illetve azt több és jobb munkával el­lensúlyozni. KOVÁCS JÓZSEF (Folytatjuk) Dombóvár, MÁV üzemfőnökség Előkészületek az ötnapos munkahét bevezetésére Ötnapos munkahét a vasútnál - olyanformán, ahogy azt az üzemekben, hivatalokban már bevezették, vagy bevezetik - el­képzelhetetlen. Mint ahogy az eddigi, kéthetenkénti szabad­szombatos munkarendet sem úgy alkalmazták, ahogy más te­rületeken megvalósult. A vonatok a hét minden napján, a nap minden órájában közlekednek. Persze, vannak olyan munkahe­lyek, ahol nincs szükség szombati-vasárnapi jelenlétre, ám többségik állandó szolgálatét igényel. 1982. január 1-re a vasútnál is meg keli teremteni a munka­idő csökkentésének feltételeit. Hogyan készültek föl az ötna­pos munkahét bevezetésére, ezt vizsgálta legutóbbi ülésén a dombóvári MÁV üzemfőnökség pártvezetősége. összetett, bonyolult és ellent­mondásos feladat. Egyrészt ar­ra kel! törekedni, hogy a fuva­roztatók a. hét végén- is rakod­janak. Szűnjön meg az a -gya­korlat, hogy pénteken este va­gonok étkeznek, azőkat szabad szombaton és vasárnap nem rakják kii, -még .kevésbé 'igényel­nék kocsit a hét végére. Ezzel túlzsúfolt ai hétiközi forgalom-, miközben a hét Ikét-há-rom -nap­ján nlncsenék kihasználva a vo­nalak, kocsik, mozdonyok. Más­részt, csökkenteni kell a vas­utasok -munkaidejét, aminek a legegyszerűbb -megoldása az len-ne, ha szambat-vaisárnap nem járnának o vonatok. Nyil­vánvaló, ez nem megoldás. Ne­hezíti a dplgot, hogy a vasút létszámhiánnyal küzd. Mozdony- vezetőből akár tizet is felven­nének, ha jelentkezne. -Kocsi- rendezőből-, saru síből ha rminc kellene. Márpedig, ha a vasút nem áll át az ötnapos munkahétre, ez további feszültségeket okoz­na, számolni kellene azzal, hogy elmennék -a-z emberek, elhelyez­kednek más területen. Az üzemfőnökségen már hó­napokkal ezelőtt megkezdték az elemzést, fölmérést, -mit lehet tenni. Kiindultak abból, hogy a heti munkaidő csökkentése 44- ről 42 órára — Mindenkire kell, hogy vonatkozzék. A dolgozók — munkahelyek — zöménél ezt be is lehet tartani. Ám az olyan munkahelyeiken, ahol létszám­hiány van-, főleg az u-ta-zó sze­mélyzetnél, átmenetileg a túl'- órák számát kell, a törvényes keretéken belül, növelni és csak fokozatosan, ott, ahol sikerül átszervezéssel feltölteni a lét­számot, biztastó-ni a két sza­badnapot. Szabály volt eddig is, hogy a mozdonyszemélyzet heti pihenő­napjából legalább egy vasár­napra essen-. Most kérték az ér­dekeltek, hogy éhhez ka-pcso- lódjan o szabad szombat Ss. Megvalósítható. A létszám-hiány enyhítésére fölülvizsgálják, mely tehervonatok mozdonyához n-incs szükség kenőre. A kenők egy­ben segédvezétők is, beosztha- tők -méllékvoná-15 mozdony ve­zetésére, vagy állomási szolgá­latra. Az e helyéken fölszaba­duló mozdonyvezetők fővonalra méhetne-k. Távólalbbi perspektí­va : az autam-atikius térközbizto­sító berendezést vonat-befolyá­solásra -is kiépítik. Az ilyen vo­nalon -már vonatvezetőre se lesz szükség, szakember szabadul föl, -aiki-t át -tehet -i-rányítanli. Sok olya-n- szolgálati helye vain a vasútnak, alhől éjjel-nap­pal ott varr egy-egy ember. 12/24, vagy 12/36-os fordulóban dolgoznak — m-unkába-n tizen­két óra-, pihenés 24,;-vagy 36 óra. Most fölülvizsgálták ezeket a m-unkahelyéket. Kiderült, hogy jó néhány van- ólyan -is köztük, ahol az állandó szolgálat meg­szüntethető. Aztán, vannak olyan ikisébb ál-lomásök, ahol csak hébe-hóba van szükség árukezelésre. Felesleges, hogy szom-baotn is, vasár na p is ott legyen a raktáros, az árupénz­táros. Ha árukezelésre van szük­ség, ki- -vagy -beraknak vagont, elrendezi-, elszámolja majd az állomásfőnök, vaigy a forgalmi szolgálattevő. Az üzemfőnök­ségnek -nyolc Olyan forgalmi szolgálattevője van, aki nem rendelkezik árufuvarozási és áru-pénztári szakvizsgával, ők most már tanfolyamon vesznek részt és az év végéig leteszik a Vizsgát. A korszerű biztosító berende­zésék és a fénysorompók -felsze­relése több helyen pályaőrt, so- rom-póőrt, váltókezelőt tesz fe­leslegessé. Az így fölszabaduló emberek -beállíthatók más terü­leten. Mu-mkaerő-átszerveZés le­hetőségét tárták föl Dombó vá­róit is és a vidéki állomásokon is. így például RétsZilason hat embert tudnak mozgatni — más munkaköribe helyezni. (J)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents