Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-20 / 246. szám
a "ivÉPÜJSÁG 1981. október 20. Le kell menni kutyába? Moziban Azt hiszem, nem értek a film- művészethez. Láttam egy filmet, amelyet ismert, általam is becsült szerzők készítettek, nyilván filmhez értő illetékesek is megnéztek. A Kardos István—Szomjas Györgiy szerzőpáros Kopaszkutya című filmjéről van szó. Szomjas György, a Talpuk alatt fütyül a szél, a Rosszemberek rendezése során bizonyította filmrendezői erényeit,- Kardos István pedig szinte az egyetlen magyar filmíró, számtalan jó és kevésbé jó filmmel a háta mö- göit. És most együtt csináltak valamit, amire én a film kifejezést se használnám. Mert miről szól a Kopaszkutya? Van egy zenekar, a Colorado. Tíz éve ugyanazt játssza, egyre mérsékeltebb sikerrel. Amikor a főnököt egykori rajongói megverik, rájön (még idejében), hogy a közönségnek más kell. Zseniális ötletének köszönhetően megszületik az új irányzat, a Kőbánya Blues. Magyarán: ,^ia bunkóknak játszunk, nekünk is bunkó imádra kell zenélnünk" — idézet a filmből. Az első számok a „bunkóideológia" szellemében készülnek. Felhangzik a Tetovált lány, a Kőbánya1 Blues, a Kopaszkutya. Ez utóbbi dal figyelemre méltó refrénje a zenekar ideológiáját (netán o fiién mondandóját?) fogalmazza meg. Idézem: „Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, ne a király kutyája." Ha már az ideológiánál tartunk. A filmben, mintegy mottóul, feltűnnek különböző idézetek. John Lennon, Bob Dylan, Mick Jagger, Keith Richard, Yoko Ono és több más hasonló, ismert „filozófustól”. Szem. léltetőü! csak egyet. A ki nyilatRádió Bezártak egy gyárat! Az elmúlt héten lapunkban is hírt adtunk orról, hogy Tatabányán bezártak egy gyárat. Természetesen nem azért zárták be, mintha hirtelen hozzáfogtunk volna a honi ipar visiszafejlesztéséhez, hanem mert — végre! — úgy' látszik, kezdjük 'komolyon venni a környezetszennyezés elleni küzdelmet. Ezt kommentálta a legutóbbi 168 óra műsorvezetője is, megpendítve egy húrt, melyet remélhetőleg még nagyon sokfelé fognak tovább rezeg- tetnil Arról beszélt ugyanis, hogy a. rengeteg plakát és előadás ellenére a környezetvédelmet még mindig nem vesszük-éléggé komolyan. Vagy talán éppen ezért nem vesszük komolyan. Unjuk, netán. megszakítók, minit mi itt a megyében a szennyvízeresztés- nek titulált halgyilkolást a Sión. A környezetre hosszú történelme során, az ember azért nem gondolt, mert ez vette körül, megélt belőle, ez volt a természet. Napjaink környezete már egyáltalán nem a természet: — éppen ezért mondjuk, bogy „kimegyünk a természetbe" és ezért van „természetit.ás". Sajnos azonban, viszonylag kevesen gondolnak arra, hogy a környezetben nemcsak élnünk kell, hanem nélküle megélni se tudunk. Ez egyelőre még hiányzik a közgondolkodásból. A 168 óra műsora nem először próbált már tenni váltam it azért, hogy bekerüljön. Amit jelen, esetben tett, az egyszerre volt színes, szellemes és jellemző. Utóbbit arra. a gyári vezetőre vonatkoztatva, aki Tatabányán a legkomolyabban és egész biztos, hogy őszinte meggyőződéssel magyarázta a riporternek, miszerint az illetékes KÖJÁL nem érti a mesterségét... Ehhez mérten az már csak aprócska adalék volt az élet változatosságához, hogy a kérdéses üzem jó ideig tül'aíjdo nképpen i nkog mitóba p működött Az anyavállalat egy szerűen elfelejtette bejelenteni a tanácsnak, hogy mivel foglalkozik itt.. koztató Ringó Starr: „Én szeretem Beethovent, különösen a szövegét". A filmet időnként sznesben, máskor keményre hívott fekete- fehérben nézhetjük. Közel kétórás szemlélődés után sem jöttem rá, hogy mi szükség volt erre, a váltásokban milyen logika van, mert úgy tűnt, ezek a váltások teljesen esetlegesek, meg- magyarázhatatlanok. Miköziben folyik a, film — egyre unalmasabb — cselekménye, már sikeres a Kopaszkutya, eljutunk a fináléig. Húszezer fiatal előtt játszanak, tomboló közönség ünnepli őket, de mivel elmaradt a tévéfelvétel1, amit főnöküknek a televíziónál befolyásos barátja (sofőr az illető) megígért, megverik, kirúgják a zenekarvezetőt Ö bánatosan nézve a zenekar sikerét, elindul, hogy új együttest szervezzen. A kandidátusi értekezéseket általában nem tépik egymás kezéből az érdeklődő olvasók. így ritka bravúrnak minősíthető az, ha egy lábjegyzetektől tarkáUó, hétaldafnyi bibliográfiával és ötoldalas névmutatóval ellátott, több mint 32 szerzői Ívre rúgó könyvet úgy sikerül valakinek megírnia, hogy letenni is alig lehet. A szerző Mihályi Gábor, o húsz éve fiókban pihenő kandidátusi értekezésből készült mű nem mindennapos hosszúságú címe pedig a következő: „Az életkudarcok írója — Roger Martin du Gard élete és művei”. Az Akadémiai Kiadó jelentette meg a Nobel-díjas szerző születésének centenáriumára, ami az idén áprilisban volt, minden különösebb hírverés nélkül. A könyv kiállítása szép, még szebb benne a szokásos cédula, mely szerint ha a rendeltetésszerű használatot gátló hibát fedez fel benne tulajdonosa, a kötetet határidő nélkül, bármikor kicserélik. (Más kiadók makacsul óvakodnak ezt az akadémiai példát követni.) A bevezetőben mondottak természetesen nem azt jelentik, hogy Mihályi Gábor könyve tö- megolvasmány. Bár, ha arra gondolunk, hogy Martin du Gard Magyarországon előbb lett széles körök kedvence, mint szülőhazájában, a „Vén Franciaországban”, valószínű, hogy az ilyen jellegű életrajzoknál szokásosnál többek figyelmét köti majd Ife. A könyvnek ugyanis tulajdonképpen csak alig fele életrajz, a többi műelemzés. Az író pályaképét leghívebben Illene valamit írnom a filmbeli színészek alakításáról, de mivel ilyenek — mármint színészek — nem voltak, ezt hamar elintézhetjük. Peter Brook Az üres tér című könyvében arról ír, hogy egy üres téren bárki könnyen átsétál, de ha az üres tér egy színpad, az amatőr már o közepén megbotlik. Valahogy így voltak a film szereplői is. Persze, ez nem az ő bűnük. Zenészek, akik a filmszínészi szerepkörben Idegenül, esetlenül mozogtak. Alakításuk olyannyira nem volt 'meggyőző, hogy a film akármi, akkor se megyek le kutyába. (Ui.: Egyébként a film zenéje tetszett. Koncerten, vagy egy koncertfi'lmen — ami nem akar mást, csak az együttest, annak zenéjét 'bemutatni - szívesen megnézném.) a mottóként idézett Proust-sza. vak tünközik vissza: „Az íróban az embert keressük, holott ennek az embernek az volt a leghőbb vágya, hogy író lehessen”. Ennek megfelelően iszonyodott minden irodalom rákfenéjétől, a hazánkban sem imeretlen úgynevezett „irodalmi közélettől". Nem mindennapi konoksággal, szívósan és tulajdonképpen teljesen idejétmúlt eszközökkel, nem tett mást, csak dolgozott. Persze ezt se szabad egészen elhinni. Hisz tulajdonképpen kinek mi köze hozzá, hogy az író cédulák tömegét használja, forráskutatásokat végez, dokumentációt gyűjt, ha végén olyasmiket tesz le az asztalra, mint az „Egy lélek története”,' „A Tbi- bauJt család”, vagy a „Vén Franciaország”. Mihályi Gábor szenvtelennek tűnő tárgyilagossáqgal, hitelét a már említett lábjegyzetekkel igazolva, bontja ki előttünk egy nem mindennapi jellem alakulását, ismertet meg származásával, családjával, környezetével, barátaival. Utóbbiak közt olyanok is vannak, mint André Gide. A kötet második része, a művek elemzése, enél'kül mit se érne. így azonban kerek egész és cseppet sem szükséges íilo- zopternek lenni ahhoz, hogy a könyv tulajdonosa ne sajnálja azt a 120 forintot, amit kiadott érte. Ez napjainkban nagyjából két liter márkás bor ára', mely borról — e kötettel ellentétben — még az se biztos, hogy különösebben jó ... ORDAS IVAN Kossuth-könyvek Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel Negyedszázad telt el az 1956- os magyarországi ellenforradalom óta. Ez az időszak egyértelműen bizonyította, hogy a magyar nép elkötelezetten a szocializmust vallja egyetlen olyan társadalmi berendezkedésnek, amely népünk-nemze- tünlk jelenének és jövőjének biztosítéka. A szerző a könyv előszavában írja.: A magyar korranunistók és a határon túli forradalmi mozgalmak is fontos történelmi tapasztalatok tárházának tekintik a magyarországi szocializmus 1953—1957-es történetét. Úgy vétik, hogy állandóan ébren kell tartani azoknak az időknek a tanulságait, tanulni kell az események jelenségeiből és mé- lyenfekvő okaiból. Nem kevésbé fontos továbbadni az állandóan megújuló társadalom új és új nemzedékeinek ezeket a tanulságokat, hogy elkerüljék a hibákat és elhárítsák a tragédiákat Ez legalább olyoa fontos, mint felismerni az új időszak követelményeit. Ez a gondolat vonul végig a könyvön, amely a fellelhető dokumentumok felhasználásával ismerteti, melyek voltak azok a belső és külső okok, amelyek az ellenforradalom kirobbanásához vezettek, végül pedig külön fejezetet kap az ellenforradalom fegyveres szétzúzása és a szocialista konszolidáció alapjai.-ei Az év hanglemeze Bujdosó lány - Mezei Mária (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Hanglemezgyártó Vállalat évek óta lehetőséget ad neves prózai előadóművészeknek, hogy írók, költők arspoetikáját egyéniségükkel fűszerezve továbbadják. 1980-ban Mezei Mária Bujdosó lány című lemeze különös missziót teljesítve került az élre. Emberséget és boldogságot hirdet és hitet. Élete történetének három tétele: — A készülődés — az Útközben — és A cél előtt — az emberben lakó szeretettől mond igazságokat, melyek a célhoz, a boldogsághoz vezetnek. ....a boldogság harmónia önmagunkkal és a világgal. A világnak vidám, erős, egymásért élő. egymást szerető, tehát boldog, hétköznapi hősökre van szüksége— nem hősiesen meghalni, hanem hősiesen élni kell megtanulni... és minél előbb átadjuk magunkat egyénenként a szeretet vezetésének, annál előbb fog az egész föld népe a célhoz érni: o kommunális emberi boldogsághoz. Addig pedig minden percben meg kell tapasztalnunk a szeretet jelenlévő csodáit.” E zekhez a gondolataihoz hívta segítségül Mezei Mária Ady Endrét. Babits Mihályt, József Attilát és néhány dalszerző barátját. Az ember ajtaján gyakran kopognak. Mindig beengedünk valakit, hogy majd elhagyjon bennünket. Mezei Mária lemeze — mint legkedvesebb gyermeke — kopogtat íme ajtónkon meghallgatásra, befogadásra. A lemez már nem kapható. Győzött, mert „az igazságban születettek, alkotások vagy emberek előbb utóbb győznek. Az igazság pedig az, amiben hinni tud az ember." DECSI KISS JANOS TAMASI JANOS A szekszárdi Panoráma filmszínház második előadásában a Jöjjön el egy kávéra hozzánk! című olasz filmbohózatot vetítik Csöndes jubileum TV-NAPLÓ Portréfilm, tanulságokkal Az előzmények. A Rádió 168 óra című műsora, ami egyik legmozgalmasabb vállalkozása, s talán a legnagyobb nyilvánosságot jelenti, hónapokkal ezelőtt elkövette valószínűleg egyetlen melléfogását: hamis adatok alapján úgy mutatta be Gulyás Györgyöt, a debreceni Kodály Kórus karnagyát, a legendás , békéstarhosi zeneiskola alapítóját és megszüntetéséig igazgatóját, mint összeférhetetlen, mindenre alkalmatlan embert, már-már zenei képességeit is kétségbe vonva. Ráadásul a műsor vezetői beugrottak egy gálád hamisításnak is: valaki kiváló zeneszerzőnk, a volt Gulyás-tanítvány, Szokolay Sándor nevében telefonált, s tetézve a korábban elhangzottakat, minden elképzelhető rosszat elmondott Gulyás Györgyről, aki ebben a kiszolgáltatott helyzetben természetesen védekezni sem tudott. Mindezt előre kellett bocsátani ahhoz, hogy a Tv „jóvá- tételi" műsorát kellően értékelhessük. De azt is tudni kell, nemcsak Békéstarhos váltott ki nemzetközi érdeklődést, a debreceni kórus is Gulyás György érdeméből jutott el a világhírig, s Debrecen is nagyrészt neki köszönheti, hogy nemzetközi zenei központ lett. Nem ismerem Gulyás Györgyöt, lehet, hogy esetenként érdes a modora, az is lehet, hogy erőszakos, a tehetetlenekkel szemben nyilván kíméletlen is, de ha az, a tehetség, a tudás nevében és jogán az; s eredményei mutatják, hogy mindig élete célja vezeti, az elhivatottsággá vált feladat — és a Gulyás-jelenség itt válik megszívlelendő példává —, mindig a tehetetlenek, az irigy lusták próbálják útját állni azoknak, akik lankadatlanul dolgoznak, akik életüket, boldogulásukat tették tel munkájukra. A képességek természetesen különbözőek, de valahol mindenkire szükség van, valamilyen munkára mindenki rátermett, s ha időben megtalálja hivatását, jól és eredményesen is végzi, amit rábíztak. Szívesen emlegejük, hogy a többség becsülettel, felelősségtudattal dolgozik, s bizonyára így is van. De éppen azért, mert annyi nehéz év után konszolidáltan élünk, fokozottan leltűnnek azok, akik megnehezítik a többiek dolgát. Gulyás György példája nem általánosítható, de a tanulsága sok mindenre figyelmeztet, s életünk riasztó jelenségeiből mindenki tud példát bőven. Nem készül el ez, rossz minőségű az, pedig hozzáértéssel, lelkiismeretességgel elkészülhetne, panaszra se lenne okunk. Figyelték a 168 óra egyik utóbbi adását? Beázik a tető, a pince hónapok óta tele van vízzel, s az a bizonyos illetékes úgy beszél, mintha az egyiptomi hét csapással kellene szembenézniük. Szégyenletes magyarázkodások, buta hazudozások, s legföljebb azon csodálkozunk, hogy az örökös magyarázkodók otthon tisztes családapaként viselkednek, figyelmeztetik a gyereküket, hogy tanuljon és üljön egyenesen az asztalnál. Holott nekik kellene egyenesen viselkedniük. Példa mindenütt akad. Szekszárd központjában kereken három éve „tataroznak" 12 lakást, növelve a lakásgondokat, keserítve a lakók életét. A sütőüzem folyton magyarázza, hogy miért olyan a kenyér, amilyen, és miközben az újságban pontosan 32-féle pékáruról olvashatunk, az üzletben még kiflit se mindig lehet kapni. Ne folytassuk. Objektiv nehézségek? Sajnos, a tehetetlenség objektív. A Gulyás-példában minden kiélezve, felnagyítva jelenik meg, sötét rágalommal, fogcsattogtató irigységgel. Mert ilyen is van, hangsúlyozottan bizonyítva, hogy a társadalomra mindig és mindenütt a dilettánsok jelentik a legnagyobb veszélyt, azok, akik nem mérték föl képességeiket, s akiknek mindig a tehetséges ember van útjában. Az arányok változhatnak, de a lényeg gyakorta ismétlődik, pedig az értéket mindig azok jelentik, akik tudásukkal és szorgalmukkal tűnnek ki, ha úgy tetszik, „megszállottak", mert csak a cél és eredmény vezeti őket. Mindnyájunk érdekében. A portréfilm — Sólyom László rendezése — időszerű tanulságai ellenére sem volt jó. Akik nem hallották a rádióriportot, nehezen indulhattak el Gulyás üldöztetésének ösvényén, s akik nem ismerik eléggé elévülhetetlen érdemeit, nehezen érthették meg üldöztetése intenzitását és célját. Szilágyi János, mint riporter, nagyon ügyetlenül építette fel az interjút, mert hiányzott belőle az életút folyamatának logikája. Kérdései nyersek voltak, néha bánták, gondolom. Gulyás ehhez már hozzászokott. De a nyers kérdések csak tényekre szorítkoztak, a kívánatos konzekvenciák nélkül. Mert a kisszerűség ádáz gyűlölete végül mégiscsak kénytelen elismerni azt az értéket, amit Gulyás György jelent, s szaktudása, lelkiismeretessége, tehetsége olyan erény, amit nem lehet tartósan nélkülözni. De ezt sajnos, az egyébként jó szándékú portréfilm már képtelen volt sugallni. Be kellett érnünk a tényekkel, bár a tanulságot így is kiolvashattuk belőlük, általános érvénnyel. CSÁNYI LÁSZLÓ Beszédtéma - beszéljünk róla! Balogh Mária műsora, a Beszédtéma — beszéljünk róla! az elmúlt héten a pécsi körzeti stúdióból jelentkezett, ahol aktuális kérdésekről polemizáltak az adás vendégei, különféle Baranya megyei üzemek, különböző szintű, vezető beosztású dolgozói. Ezúttal a döntésről és a felelősségvállalásról volt szó. Emondta érveit többek között bőrgyári igazgató, a megyei tanács elnökhelyettese, az MNB megyei vezetője, egy művezető, a Mohácsi Farostlemezgyár képviselője, s az itt hiányosan felsorolt résztvevők nagy száma miatt bizony szűknek is tűnt a 40 perces adásidő, amely eltelte után a néző meglehetősen bizonytalanul állt fel a képernyő elöl. Mert sok véleményt, információt kapott ugyan a vezetői döntésekről, azok kockázatáról, de a kép nem állt össze egységes egésszé. Voltaképpen némely dolgokat a jelenlévők különbözőképpen értelmeztek, és saját munkahelyük sajátos példáit érthetően nemigen sikerült általános érvényűvé kikiáltani. így aztán olyan kategorikus kijelentések is elhangzottak, mint „a nem döntés is döntés", vagy ezzel ellentétben: „ha nem dönt valaki, az rosszabb, mintha hibásan döntene”!?!) Igaz, maga a műsor címe is csupán azt jelzi, hogy beszélgetnek a meghívottak egy témakörről, s szó sincs arról, hogy megbeszéljenek valamit. Ám azon túl, hogy ellentmondásokat és összefüggéseket villantottak fel a beszélgetők, szükség lett volna az elhangzottak megfelelő összefoglalására is. -k -n O. I.
