Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-20 / 246. szám

1981. október 20. i^ÉPÜJSÁG A telefon nem luxus A távközlés tartalékai KEZDHETJÜK AFFÉLE „győzelmi jelentéssel" is: o közelmúltban Kecskemétet bekapcsolták az országos tórvhívó hálózatba, s ezzel csaknem teljessé vált a tárcsázással hívható megyeszékhelyek kö­re — csak Békéscsaba van hátra. Széfjen. hangzik az is, hogy or­szágszerte 245 helység neve van már a távhívási .listán, s hogy Európa 27 országával áll hazánk ilyen közvetlen kapcsolatban. Legyünk őszinték: az olvasó az efféle hurrá-hangulatú felsoro­lásokra legyint, s azzal kommentálja, hogy a telefonhálózat mesz- sze elmarad a kornak megfelelő színvonaltól. S noha a bevezető­ben említett tényék szó szerint igazaik, az utóbbi észrevétel szintén megfelel a valóságnak. S még hozzátehetjük: Budapest egyike volt Európa első nagyvárosainak, ahol megszólalt a telefon, mo pedig az ezer főre jutó telefonállomások számát tekintve bizony hátul kullogunk. Túlzás volna azonban, ha mindezért elmarasztalnánk a postát. Már csők azért sem érheti őket vád, mert — különösen az utóbbi idcbcn — gyakran hangzik el két mondat a posta vezetőinek szá­jából. Az egyik úgy szól, hogy a pposta nem hatóság, hanem szol­gáltató vállalat”, a másik pedig úgy, hogy a ..telefon nem luxus, hanem szükséglet”. Mindez alapot od annak feltételezésére, hogy a jószándék megvan a telefonhálózat fejlesztéséhez. Ám ez egy­magában nem elegendő. Pénz is kell hozzá. Meg még sok min­den. Országosan jelenleg minden száz lakosnál népesebb települé­sen van telefon. Messze vagyunk még attól, hogy ez mindenütt korszerű, az igényeket kielégítő legyen, de emberélet már nem eshet áldozatául a telefonhiánynak. A kis helyek segélykérő tele­fonijait éjszakára' olyan központokba kapcsolják, ahol éjjel-nappaf van ügyelet. Mindez természetesen csak efső lépés lehet — s a posta sem tekinti többnek. Jelenleg az ország 2096 helységében még kézi kapcsolású központ működik. Ez a településeknek mintegy két­harmada, de a telefon-előfizetőknek csak 15 százaléka fakik ezek­ben a 'községekben. A jelenlegi ötéves terv időszakában 500 he­lyen megszüntetik a 'kézi kapcsolást, s a vonalakat beviszik egy- egy nagyobb kapacitású központba. így körzetek alakulnak ki, azokon belül helyi beszélgetés díjáért lehet telefonálni majd a nappal és az éjszaka bármelyik órájában. BUDAPESTEN KÍVÜL —, ahol ugyancsak nem csökken a telefon­ra várakozók száma, noha Ikét év alatt 44 ezer új előfizető lakásá­ban szálait meg a telefon — százezer körül jár azok száma, akik telefont igényeltek. Ki régebben, ki újabban. Az is biztos, hogy a valódi igény ennél nagyabb, hiszen sokan. — éppen, a kínos-keser­ves telefonhelyzet ismeretében — nem is nyújtják be kérelmüket. Változik a szemlélet is. Korábban úgy tartották: kis helyen tele­fonra az orvosoknak van szükségük, esetleg még néhány helyi — tanácsi, termelőszövetkezeti, gazdasági — vezetőnek. (Természete­sen a 'közületeken kívül.) Ma már — hiszen nem luxus —, azok is szeretnének telefont, akik községiben álltak munkába, s időnként felhívnák városiban maradt csalódtagjoikat, barátaikat, vagy ép­pen színház-, hangverseny- stb. 'jegyet rendelnének a. közeli vá­rosiban. 1985 decemberéig a' posta 57 ezer telefonigényt tud kielégíteni a vidéken. A fejlesztési tervek és lehetőségek azonban — sajnos — nem mindig esnek egybe az igényekkel. Lehet tehát, hogy az or­szág egyes tájain régi és nagyon indokolt kérelmeket nem tudnak teljesíteni, miközben másutt talán a friss jelentkezők is megkap­ják a telefont. Annyi már biztos, hogy a távhívásba 246.-aak beninváros kap­csolódik be. Az pedig az ötéves tervben szerepel, hogy 1985-ig ef­éri vagy megközelíti a távhívásba kapcsolt helységek száma a háromszázat. Ha nem is magas ez a szám — a városok és közsé­gek együttes számának tíz százaléka —, de kezdetnek, (tegyük hozzá: kissé elkésett kezdetnek!) biztató! Mint ahogyan az is, hogy az úgynevezett segélykérő telefonok­ról egyelőre csak valóban életmentést szolgáló és a hívott által fizetett — -közismert nevén R - 'beszélgetéseket lehet 'lebonyolítani, de közülük százról már mindenféle hívásra van- lehetőség. Ez egy­előre csak kísérlet, de — ahogyan, közeledik az áftajónos ötnapos munkahét 'bevezetése — egyre szélesebb körben. Csak a hivő ne­vét, lakáscímét ,és személyi igazolványának számát kelj bemondani — a posta dolgozója kapcsolja a hívott számot. EDDIG A KÍSÉRLET 'kitűnően sikerült, a közönség jelesre vizsgá­zott, a beszélgetés díjával senki nem maradt adós. A postások is jól virsgóztak. Például a hangnem kulturáltságával, a kért felviló- gosításbk szakszerű megadásával, a gorombaságok teljes és vég­leges megszüntetésével. Mert anyagiakban ugyan kevéssé, de az emberi kapcsolatok fejlesztésében, irrtég vannak tartalékok és feladatok. VARKONYI ENDRE Takarékos nagydorogiak A takarékosságról, a biza­lomról, az ügyfél ce ntriiku ssá g - ról, a közelgő takarékossági világnap előkészületeiről to nácskoztak a sárszent lőrinci takarékszövetkezet és az OTP nagydorogi fiókjának dolgozói, örömmel állapították meg e rendszeressé vált közös tanács- k-ozáson, hogy az év első ki­lenc hónapjában tovább nőtt a lakosság biztalma mindkét pénzintézet iránt. ügyfeleik megtakar itó so az elmúlt ki­lenc hónapban meghaladta a tízmillió forintot, az egy lakos­ra jutó betétá tlag ped ig 14 700 forintra nőtt. A lakosság tel­jes megtakarítása ma már tút- haJbtíta a százmillió forintot •Kedvezőnek ítélték meg a takaréklevél-állomány gyors nö­vekedését. Ebben a betétfor­mában. az elmúlt kilenc hó­nap alatt a nagiydorogibk több mint 2,7 miliő forintot helyez­tek eb A közelmúltban meg­kötött megállapodás alapján mindkét pénzflntézet foglalko­zik az egyre népszerűbb ifjú­ságii betéttel. A körzetben, ma már közéi hétszóz fiatal taka­rékoskodik ebben a formában. A növekvő betétállomány le­hetővé- tette a nagyobb mér­vű hitelkihelyezést. A mezőgaz­dasági termelés elősegítésére, a hó zta rtó sók korszerűsítésére és egyéb személyi célokra 11 millió forint hitelt engedélyez­ték, az összes kihelyezett ilyen célú hitelállomány pedig meg­közelítette ai 20 millió forintot. Jónak értékelték a totó-lottó szelvényértékesítés eredményeit is. A kilenc hónap alatt több mint 110 ezer szelvényt érté­kesíttettek, ugyanakkor mintegy 200 ezer forintot fizettek ki a nyerteseknek. A tanácskozáson megállapí­tották: ezek a kedvező ered­ményéit tovább fokozhatok, ha még többet tesznek ügyfeleik lehetőség szerinti kielégítése, az ügyfélszolgálat fculituráltoá- gi színvonalának javítása ér­dekében. Főidény a konzerviparban Teljes kaparóssal dolgozik a konzervipar 14 gyára.; at leg­több helyen három műszakra rendezkedtek be, Annál is in­kább, mer* a száraz időjárás kedvez a zöldségfélék1, gyümöl­csök betakarítása nők, s így a nyersanyag folyamatosan érke­zik' az üzemekbe. A legnagyobb munkát az alma feldolgozása adja. A legtöbb gyümölcsöt a Nyíregy­házi Konzervgyár fogadja, itt összesen. 800 tonnát dolgoznak fél. „Szőrpamacsok” valutáért 'Ha megpillantja! őket az em­ber,' dsak egy fehér „szőrpia- mocsot”, s az abból kifcufcuas- gáló piros szemeket látja. Ám megfelelő időpontban „levetik" gyapjúmba jókat: értő kezek megnyitják az állatkákat. Eb­ből ai gyapjúból pedig — kü­lönösen külföldön — igen ke­resett, no és tegyük hozzá: igen borsos árú ruházati cik­kék készülnek. Húsát úgyszin­tén értékesíteni lehet. Ugye tudják már, hogy egy igen kedves háziállatról, az an gora- nyálról von szó. Tenyésztésének az ISV a gesztora, ez hozta létre ez év áprilisában az angóra gazda­sági társulást. A stasadí terme­lőszövetkezetnél ennek a kor­szerű, számítógépes genetikai központja épül. A tenyésztés objektív feltételei igen köny­n.yen kiálalkítlhatók, hiszen. — mint az* megyénk gazdaságai­ban ils csinálják — az istállók padlásterében szép szómmal élférnék a taps «fülesek. Amire azonbaw különösképpen figyel­ni 'kell, az az ott kialakított légsebesség mértéke, valamint a levegő hőmérséklete (15 Cel­sius-fék körül érzik jól magu­kat). A tápanyag igényük sem magas: egy nyuszi egy év alatt 50—55 kilogramm tápot, és 25 bitó réti szénát fogyaszt ei. Az állattenyésztésben igen magas­nak számító jövedelmezőségi százalék 26—27 között van. Megyénkben is fellendülő­ben van angóranyalafc te­nyésztése. A regölyi törzstelep üzemeltetésének tapasztalatait már alkalmazni tudják — ja­nuártól — a mőcsényi és du- naföldvári partnerek is. A mő- csény<í Völgység Népe Mgtsz- nél 5000, míg a dunoföldvári Virágzó Tsz-nél 5400 férőhelyet hoznak létre a nyírásra szánt angóráknok. A regölyi telepről Minárik Lajos tudósítónk írta. az aláb­biakat: Nemrégiben termékváltást hajtottak végre a. termelőszö­vetkezetben. A baromfiágazatot felszámolták? és beléptek az ISV a ngónonyál -te nyé sziési rendszerébe. Antal János, a Kaposvölgye Egyesült Termelőszövetkezet főá 'II aitrtenyésztője elmondta, hogy amikor a gyapjútermelő angaranyul mélietlt döntöttek, figyelembe vették az üresen maradt baromfitartó épületeket, és az ott felszabaduló munka­erőt. Jelenleg 8000 aagórainyulot huszonötén gondoznak. A gyap- jútenmelés mellett tenyésztéssel is foglalkoznak. Az utánpótlást 1250 anya és 450 bak biztosít­ja- A gyapjútermelő nyúl 3 és fél évig. tartható tenyésztés­ben. Egy-egy nyúl 80—100 de­kagramm gyapjút termel éven­te. Az NSZK-beli Medima cég mftiősftése állapján a' Magyar- országon termelt gyapjú mesz- sze meghaladja a világ bármely országában. termelt gyapjú minőségét. Itt vigyáznák is er­re: egyedi elhelyező se s tech­nológiát alkalmaznak, ezáltal a nyúlok nem piszlkítják, kop­tatják az értékes gyapjút A takarmányozást ISV-receptúra szerint végzik. A termelőszövetkezetben úgy tervezik, hogy a szaporulatból — a rendszeren belül — jut majd a háztáji és kisegítő gaz­daságokba! is azok számára, akik. szívesen, foglalkoznak ál- lattartásstal1. Textiles asszonyok A cérnáié és az irodaépü­let közötti sikátorban ácsin­gózunk, a nöbizottság elnö­ke elment az asszonyokért, az elnök irodájában nem tu­dunk várakozni, ő ki sem lát­szik a papírosokra irt szá­mok, meg százalékjelek kö­zül. — Az asszonyok mondja­nak meg mindent őszintén, ha jó, akkor azt, ha nem ak­kor azt. Ha elégedettek, azt, ha nem, akkor arról beszél­jenek. ' Őszintén, ahogy érzik — mondta Temesvári Ferenc, a hőgyészi vegyesipari szö­vetkezet elnöke, az irodába lépő Nácsa Ferencnének. A parányi irodába behallat­szik a szövőgép zúgása. Körbe­ülünk egy asztalt, az asszonyok mesélnek. — Bedolgozókkal együtt száz­tíz asszony dolgozik a szövet­kezetben — mondja Nácsa Fe- rencné. — Zoknit kötnek, varr­nak és portörlő ruhákat készí­tenek a bedolgozók, mi itt tö­rülközőket, fürdőköpenyeket és szabadidő-ruhákat gyártunk. Nácsa Ferencné fizikai állo­mányban dolgozik, 1979 óta el­nöke a nőbizottságnak. — Szövődéi felvető vagyok. A munkámat szeretem és elé­gedett is lennék, de sajnos a nőbizottsági munkára sok idő rámegy, s ezt teljes egészében csak munkaidő után tudom vé­gezni. Talán, ha más beosztás­ban dolgoznék, még ennél is jobban menne «minden. — Kérte erre már a veze­tőit?, — Nem, még nem. Mi mindent kell egy szövet­kezetben a nőbizottságnak el­végeznie? A bizottság szervezi a kismama- és nyugdíjas-talál­kozókat, és más rendezvénye­ket, az augusztusi nyári óvo­dát, amikor a községi óvoda nem tudja fogadni a kicsinye­ket, tatarozás miatt. Ők szer­vezték meg a szabás-varrás tanfolyamot, és ők segítik a bajba jutott kolléganőket. Simonyi Sándorné csendesen vár kérdéseimre. — Soha sem akarta itthagy­ni a cérnázót? — Dehogyisnem, mindig csak terveztem, de maradtam, hál’ istennek. Simonyiné munkájáról beszél. Arról, hogy a szövődéi előké- készítőben eddig négy, össze­sen ötszáz fejes géppel dolgoz­tak a cérnázók, az idén pedig már négy, összesen 1056 fejes géppel kell a munkát elvégezni. — Ez jó, vagy rossz? — Jó, persze, hogy jó. Igaz, több a munka, de győzzük ezt is, és jóval több a pénz. Ezek a gépek sokkal gyorsabbak és termelékenyebbek a korábbi tí­pusoknál. Simonyi Sándorné elvált, két gyermekét egyedül nevelte föl. — Itt a szövetkezetben, itt neveltem föl a gyerekeket, mind a kettőt. Voltak bajok, amikor azt sem tudtam, hol áll a fe­jem. Főleg abban az időben, amikor a gyerek megkamaszo- dott, aztán állandóan csava­rogni akart. Addig két műszak­ban voltam, aztán csak egy műszakot tudtam vállalni. Ad­dig, ha jól emlékszem, állandó éjszakára kértem magam, hogy több legyen a pénzem. * Vaszari Dezsőné is tizenöt esztendeje van a szövetkezet­nél. Bejárta szinte volamennyi üzemcsarnokot, volt orsózó, zoknibolyhozó, cérnázó, raktár- vezető és most szövődéi admi­nisztrátor. Fenyő Istvánná Tévéiről jár be naponta. Tizenkét éve kezd­te itt a munkát orsózóként. Most a szövőgépen tanul, ha­marosan betanított munkás lesz. — Magasabb fizetést kapok. Ami most nagyon is jól jön, mert alig két hónapja 'jöttem vissza a szövetkezetbe hatévi gyesről és egyévi fizetetlen sza­badságról. — Nem gondolt a Két év alatt arra, hogy Tevelen keres­sen magának munkahelyet? — Annak, aki tíz évet — még ha ebből hat év gyes is — lehúz egy munkahelyen, nem könnyű ilyen döntést hoznia. És én szeretek itt dolgozni. Itt is­mernek és becsülnek már. Más­hol pedig? Ki tudja? Most lesz valami cipőfelsőrész-készitő üzem a faluban. Hívtak oda, de egy percig sem gondolkod­tam. Jó nekem itt. * Nem értjük egymás szavát a szövőgépek kattogásától. Kinn a csarnokban az asszonyok előreszegett fejjel figyelik az összefutó szálakat. Meredek lépcsőn megyünk le a varrodá­ba, ahol is Szabó Nándorrvét keressük. Keressük és megtaláljuk. Már az ajtóból látjuk, hiszen a var­rógépeken dolgozó nők közül kiemelkedik, ő van a „helyzet magaslatán”, egy állványról fi­gyeli az Unionsffleciál gép mun­káját. Végtelenül fut a hossz­szegő gép karmai között a frottíranyag. Szabóné „segíti” az anyagot, idestova tizenegy éve. — — Voltam keresztszegő, meós, aztán három év gyes és majdnem egy év táppénz. — Egy műszakban kétezer törülközőnek sikerül elvégezni a hossz-szegését. A rossz ebben csak az, hogy egész nap itt kell állni, ezen a dobogón, és tartani a kezemmel az anyagot. Szóval fárasztó, és nagy figyel­met kívánó munka. Két ilyen gépünk van, ezek szegik tulaj­donképpen a szövődében gyár­tott összes anyagot. sárközi Fotó: Bakó — A fizikai munka jobban ízlett, de az elnök elvtárs föl­kért, vállaljam el ezt a munka­kört. Itt a szövődében dolgozó nők bérét „csinálom”, napi je­lentéseket adok a végzett mun­kákról, úgy, hogy semmivel sem lett könnyebb a helyzetem, mint korábban. Csak augusztus óta vagyok itt, még tart nálam az Izgalom, nekem idő kell ah­hoz, hogy megszokjam az újat. Vaszariné most harmadikos a palánki mezőgazdasági szak- középiskolában. — Egy szövődéi dolgozó ho­gyan kerül a mezőgazdasági szakközépiskolába? — Az igazság az, hogy a férjem miatt. Egyszerre kezdtük el az iskolát. Jobbnak láttam, ha együtt vágunk neki a négy. évnek, így könnyebben megy majd a tanulás és az időnkkel sem lesz annyi baj. A jelenlegi munkakörömhöz szükséges az érettségi, így az, ha minden igaz, két év múlva meglesz. Az elmúlt években a szövet­kezetben dolgozó nőknek min­den óvodai és bölcsődei igé­nyét sikerült kielégíteni. Ez el­sősorban a nőbizottságra há­ruló feladat és a jelek szerint Nácsa Ferencné és társai ezt a legnagyobb komolysággal ke­zelik. Sikerült elérni azt is, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő anyák, ne kerüljenek két műszakba. Sokuknak férje nem Hőgyészen, hanem Buda­pesten vagy másutt, nagyváros­ban dolgozik, igy a család csak a hétnek a szombatján, vasár­napján van együtt. Náluk is az asszonyok zöme egyműszakos. Azok az asszonyok pedig, akik valamilyen súlyos problé­ma miatt nem tudnak bejám a szövetkezetbe dolgozni, be­dolgozó munkára kapnak le­hetőséget. Úgy láttam, hogy csak azok az asszonyok vették észre ott- jártunkat, akikkel beszéltünk. A többiek föl sem emelték fe­jüket A cérnázók az össze­futó szálakat, a szövők az anyagot a gépet, a varrónők a tűt, a cérnát és varrni va­lót figyelték. Persze, nincs is ebben semmi különös, csak azt akartam ezzel mondani — hogy az asszonyok dol­goztak. Fenyőné most tanulja a szövést Vaszari Dezsőné Szabó Nándorné Simonyi Sándorné Nácsa Ferencné

Next

/
Thumbnails
Contents