Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
1981. október 18. Büntetés, lelkesedés, siker Jó kezekben a környezetvédelem Hajdanán, például gyerekkoromban még nem volt környezetvédelmi törvény. íratlan törvények voltak, legalábbis faluhelyen. Az utcát szombat este el kellett söpörni. A kert egy részébe, lehetőleg a ház elé annyi virágot illett ültetni, amennyi csak elfért. Természetesen gondozva, tavasztól a fagyokig. Bármilyen lárasztó munkák jöttek nap mint nap, a virág nem mehetett tönkre, nem gazosodhatott a kert. A trágyalé nem folyhatott az utcára. Én akadálytalanul futkározhattam a nagy udvaron, nem kellett kerülgetni szemetet, piszkos tócsát. A trágya jókora gödörben, szigorúan egy helyen, összerakva állt. Arra viszont nem tudok visszaemlékezni, mikor tanultam a környezet szót. Már az általános iskolában? Valószínűleg szerepelt valamelyik könyvben. De lehet, hogy csak gimnáziumi földrajzban. Egyáltalán: tanultuk ezt a szót? Vagy csak az utóbbi másfél-két évtizedben ismerjük, amikor már olyan sűrűn emlegetik, mint más köznapi kifejezéseket? Mert védeni kell, sajnos, mégpedig az egészet: a levegőt, a vizeket, a talajt. Kellemetlenül megváltozott körülöttünk a világ. Nem létezik már a falusi idill sem, a város pedig egyenesen pokollá vált, ha olyan mércével mérünk, ami az ember számára ideális környezet, lakóhely lenne. A kertes házak békéje, jó levegője is többnyire csak látszat, sőt, illúzió. Kicsik a kertek a legtöbb helyen, vagy olyanok, hogy a keskeny telek hosszan elnyúlik, tehát a házak közel állnak egymáshoz, áthallatszik minden zaj. A ,,házi diszkó"-ról nem is beszélve. Eszembe jut, hogy Pakson, az egyik legkellemesebb városrészben, az evangélikus templom fölött, a Laktanya utca szomszédságában cseresznyét szedtem egy rokonomnál. Hatalmas la, egészen jó levegő, kitűnő kilátás. Kezdtem kikapcsolódni. Egyszer csak megszólal a közelben egy magnó, hangszórókkal, irtózatos bömböléssel. És vég nélkül. Remegett alattam a la. Méltatlankodásomra azt mondja a háztulajdonos: diszkóznak. De úgy mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb megnyilvánulása lenne, hogy valaki fülrepesztőén használja a magnóját. Autóberregés, bömbölés nappal és éjjel. Gázok. Szemetelés az utcán. Illegális szemétlerakás. Autómosás az utcán. Kutyasétáltatás a parkok gyepén, gyermekjátszótéren, sőt, a homokozóban. Szemétkupacok szinte minden tárolóedény mellett. Kitördelt kis fák. Szennyvizek, mérgező folyadékok jutnak a folyókba. A Balatonba. A gyárkémények tucatjai okádják a füstöt, a pernyét, a ként, a gázokat. Hig trágya mosódik a talajba, végtelen nagy területeken. Nitrát is, bőven. A szemét egy része nem semmisül meg: üveg, nylonzacskó, konzervdoboz. Halmozódik. Nem reménytelen vállalkozás ennek az áradatnak a megfékezése? Úgy hiszem, csak enyhíteni lehet a bajokon. A környezet- védelem címszó alatt fékezni igyekeznek a szennyezés mértékét. Sikerül is, sok esetben. Nem szabad feladni a harcot, azaz nem lehet. Mert harc ez, a javából. Nem véletlen, hogy öt évvel ezelőtt megalkották hazánkban a környezetvédelmi törvényt, és most az országgyűlésen terítékre került az eddigi tapasztalat. Sok az eredmény. Nagy pénzek mentek rá, de bár még több jutna. A fővárosi szemétégető mű, a szűrőberendezések, szennyvíztisztítók mind nagyon sokat jelentenek számunkra. A Balaton vizének helyrehozására tett intézkedések ugyancsak. Ez az egyik része a küzdelemnek. A csöndesebb, a kevésbé látványos munkához nem kellenek milliárdok, sőt milliók sem. Szervezés kell, konok és lelkes összefogás, ellenőrzés, rábeszélés, biztatás. Környezetvédelmi őrség. Vegyük példának Paksot. Azelőtt sem volt patyolattiszta, különösen a szűk, zsúfolt főutca, de amikor megkezdődött az erőműépítés, a nagy forgalom még szemetesebbé tette a járdákat, fölvágták az utakat, járdákat, kertek végét. Sok házat bontottak, a törmelék hónapokig ottmaradt, még a járdán is. Divatba jött az illegális szemétlerakás. Például a Duna-parton, ahol pedig egyre kevesebb a hely. Sétatér helyett szemétkupacok. Ideje volt radikálisan, szervezetten intézkedni. Próbálkozások után (tanács, népfront) a legutóbbi időben valóban rákapcsoltak a „takarításra". Megszállottként dolgozik — a mindennapi munkája mellett — dr. Plachi Gáborné járási föállatorvos, mint a környezetvédelmi őrség vezetője. Magával tudja ragadni a többieket: a pedagógust, a konzervgyári munkást, a rendőrt, a tanácsi dolgozót, mindenkit, aki tenni akar a városnak és környékének rendbehozásáért, a környezet védelméért. Élére állt dr. Placlii Gáborné a „Tiszta, virágos város" mozgalomnak Pakson. Ezt nem itt kezdeményezték, köztudott, de az igények, akaratok találkoztak, és mivel a helyi cél azonos az országossal, rákapcsoltak a paksiak is. Tavaly ősszel, tanácsülésen határozták el a környezetvédelmi őrség létrehozását. A városi tanács végrehajtó bizottsága mellett tevékenykedő „testület" fölmérte a legégetőbb tennivalókat, és munkájának máris jó eredményei vannak. A tanáccsal együttműködve elérték, hogy alaposan megcsappant a szemétlerakás a városon belül, illetve az mellett. Büntettek is, szigorúan, megtalálták a módját néhány gátlástalan szemetelő földerítésének. A lomtalanítási akció minden eddiginél sikeresebb volt az idén. Annyi limlomot kitettek a házak elé, a költségvetési üzem nem győzte elhordani, és hogy valamennyire tartani tudják a megígért ütemezést, igénybe vették más vállalatok teherkocsijait is. Minden szükséges helyre odakerült a szeméttároló és a gyűjtőedény. Ez szintén nagy eredmény. És sokkal több a városban a virág. Nem azért, mert hogy hirtelen gyarapodott a parkok száma, noha ez is lényeges változás. A legtöbb virág utcákban nyílott ki, a házak előtt. Igaz, kérésre: nevezzenek be a mozgalomba... Ez nem erőltetett tevékenység. Csak el kellett kezdeni. Sokat kér a környezetvédelmi őrség, sok helyen. Üzemektől, hivataloktól, intézményektől, továbbá mezőgazdasági üzemektől, ugyanúgy, mint a lakóházak tulajdonosaitól, legyenek gondosak, tartsák tisztán környezetüket, szépítsék. Az üzemeknek csak a fele nevezett, csatlakozott. Van és lesz még harc. Ahol nem használ a szép szó, lehet másként is beszélni. A környezetvédelem kötelező. Törvény. Végrehajtása jó kezekben van. Szándékosan nem a megye valamelyik modern, technikailag jól felszerelt hétközi diákotthonát választottuk képriportunk tárgyává. A pincehelyi diákotthonban 1969-ben kezdődött meg az élet. Arató Lajos- né nevelő tanárnő szerint itt nagy dolgok nem történnek. Az itt tartózkodó 37 nebuló számára az eltöltött időben családias, otthonos légkört teremtettek. Képriportunk a diákotthon napi életébe igyekszik bepillantani. Kapfinger András képriportja Reggel fél hétkor... Melyikőtök a magasabb? Felkészülés a másnapi órákra GEMENCI JÓZSEF
