Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
1981. október 18. ( TOLNA \ _ 1RÍÉPÜJSÁG3 Élet- és munkakörülmények — Amikor a szövetkezetek által elért magas hozamokról, a fejlődésről, a hatékonyság és termelékenység növeléséről beszélünk, az eredmények, számok, a feladatok mögött mindig ott kell látnunk az embert, aki tudásával, áldozatos munkájával végső soron forrása minden értéknek — hangoztatta a beszámoló. Egyértelmű: a társadalomnak és a szövetkezeteknek közös célja, hogy javuljanak a tagok élet- és munka- körülményei. Az ötödik ötéves terv időszakában új gépek és termelőberendezések beállításával, 'korszerű technológiák alkalmazásával elértük, hogy több területen lényegesen könnyebb lett a munka, csökkent az emberek nehéz fizikai igénybevé. tele. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy történelmi jelentőségű a szövetkezeti tagság társadalom- biztosítási ellátottsága. A szövetkezetek erőfeszítése nyomán egy sor szociális juttatás van elterjedőben vagy vált általánossá: üzemi étkeztetés, a dolgozók munkába szállítása, üdülJavaslatok a A párt szövetkezetpolitikájának gyakorlati megvalósítása nagyrészt a tagság aktivitásán, öntevékenységén, a szövetkezeti demokrácia, önkormányzat működésén múlik — folytattál a beszámoló. Az önkormányzat azzal együtt, hogy a jogok gyakorlását jelenti, ugyanúgy megköveteli a kötelezettségek teljesítését is: A szövetkezetekben folyó munkának az elért eredményeknek és hiányosságoknak közvetlenül, vagy közvetve részese a szövetség is, amely a szövetkezeti mozgalom szerves része. Tevékenységével szolgálja a munkás—paraszt szövetség erősítését, felelősséget visel a mozgalomért. Lényeges feladatának tekintette a helyesen értelmezett érdekvédelmi tevékenységet, a mozgalmi politikai és szervező munkát, továbbá a szövetkezetek részére a szolgáltatások nyújtását, a szocialista vonások erősítését. Tevékenysége a két kongresszus közötti időszakban bővült, kiterjedt a tagok egyéni és kollektív érdek- védelmére, a káder- és személyzeti munkára, a belső ellenőrzésre, a társulások szervezésére. Továbbfejlesztve a bevált mozgalmi módszereket, a szövetségnek elsődleges feladata, hogy az eddigieknél még eredményesebben lássa el érdekképviseleti tevékenységét, még 'hatékonyabban segítse a szövetkezetpolitikai célkitűzései, nek megvalósulását. A mezőgazdasági szövetkezetek és a szövetség jelentőségének megfelelően méltóképpen készül a decemberben tartandó IV. kongresszusra — hangsúlyozta a beszámoló. Júliustól tart a szövetkezetek és a szövetség testületéiben az időszerű és a távlati gazdasági, társadalmi feladatok rendszerének körvonalazása, az előrehaladás feltételeinek kritikus számbavétele. A 'kongresszusi irányelvek megtárgyailása során több felvetés, javaslat fogalmai- zódott meg, amelyek megvalósítása jól segítené a szövetkezetek gazdasági, társadalompolitikai feladatainak végrehajtását. A felvetett problémák, javaslatok hűen érzékelteík a szövetkezetek tagságának felelősségérzetét, kifejezésre juttatták ugyanakkor azt is, hogy a jogosnak ítélt felvetések csak úgy tetés. Az utolsó szakaszához közeledő nemzedékváltás jelen, tős változásokat hozott a tagság létszámában, összetételéiben. öt év alatt az aktív tagság létszáma közel 2000 fővel csökkent. A szövetkezeti tagok közel egyharmada fiatal és számuk fokozatosan nőtt. Többségük becsületes helytállást tanúsít, szorgalmasan dolgozik. Számuk a szakmai vezetésben és a választott testületekben is fokozatosan növekszik. A szövetkezetek többsége arra törekszik, hogy a fiatalok számára biztosítsa a jogos igényeket, a megfelelő munka- és életkörülményeket. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági munka jellegéhez viszonyítva megtaJáíhai- tók a más munkaterületeknél tapasztalható különbségek, az utóbbi években egyre többen keresik és találják meg számításaikat, boldogulásukat a szövetkezetekben. Az országos gazdálkodási versenybe évente a szövetkezetek mintegy harmadrésze nevezett be, s 6—8 nyerte el a kiváló szövetkezeti címet. kongresszusra valósulhatnak meg, ha közös erőfeszítéssel megteremtjük azok megvalósításának gazdal- sági és egyéb feltételeit — hangsúlyozta a beszámoló. A vita A beszámolót követő vitában elsőként Török Tivadar, az apar. hanti téesz küldötte kért szót: A mezőgazdaság fejlődésének következtében a parasztság munka- és életkörülményei lényegesen megváltoztak. Ezek egyike az új nyugdíjtörvény, melynek értelmében az elmúlt évtől a más ágazatokban dolgozókkal hasonló időben mennek nyugdíjba a téesz-tagok. A TÖT * kongresszusi irányelveivel az aparhanti téesz tagsága egyetértett, s úgy ítélte meg, 'hogy kimerítően fog Iáikozott a közös gondokkal. Erezik Istvánná (Dombóvár) a nők élet- és m uníkdikörü I ményei rő I, valamint a szociális juttatásokról szólt. A szövetkezetekben dolgozó nők munkáját nagyon megkönnyítette, hogy mind több helyütt van mód üzemi étkezésre, nem gond a gyerekek óvodai elhelyezése, megoldódott az állandó foglalkoztatás, s a távoli munkahelyekre sem kell gyalog járni. Czink Béla, a naki Dózsa Tsz küldötte beszélt a kölcsönös támogatási alapról, amely segítségével a külső hatásokat jobban ki tudják védeni a szövetkezetek. A KTA eddig 220 millió forinttal segítette átmenetileg a szövetkezeteket. Megyénkben csupán néhány gazdaság nem tagja az alapnak, ezek az üzemek várhatóan csatlakoznak majd, hisz az átmeneti pénzügyi problémák rendezésének ez lesz egyik legjobb módja. Fülöp László, a hátai téesz elnöke részletesen szólt a háztájiról, amit az üzemek sikeresen koordinálnak. A falun élők szívesen tartanak állatokat, művelnek földet. A községekben egyre kevesebb parlagot és üres istállót lehet találni. Dr. Nyiri Béla, a TOT főtitkárhelyettese 'beszélt arról, hogy kiegyensúlyozott termelés jellemzi a megye üzemeit. A jó eredmények mellett a szövetke. zetek látják gyenge pontjaikat is, s igyekeznek ezeken segí'■ 1 1 9 Szavaz a küldöttközgyűlés teni. Szólt arról, hogy agrárpo. litikánk hogyan valósult meg az elmúlt 25 évben. Az első kongresszuson még a hiánygazdálkodás felszámolása volt a cél, s az, 'hogy meglegyenek a vállalati gazdálkodás alapjai. A hiánygazdálkodás megszűnt, ma az országban kínálati piac van. Újvári Zoltánná zombai küldött úgy vélekedett, hogy a munka középpontjában ma az ember áll. Szövetkezetükben elegendő és képzett szakember dolgozik. A vezetők lépést tartanak a változásokkal és vállalják a kockázatot. A feladatuk, hogy segítsék azokat a fiatal dolgozó, kát, akiknek még nincs kialakult vezetési stílusuk. Erős András felsőnánai küldött a szövetkezet talpraállásó- ról, jelenlegi eredményeiről beszélt. Szólt arról, hogy a növénytermesztésben egyszerűsítették a termékszerkezetet a tejj termelés rohamosan növekedett, fejlesztették a sertéságazatot és korszerűsítették a gép. parkot. A szakcsi téesz elnöke, Bessenyei Zoltán a háztáji gazdálkodásról beszélt, és elemez, te a rendszeres tevékenységet. A két dologban az a közös, hogy a rendszerek a téeszeket integrálják, a háztájit pedig a szövetkezetek. Szakoson a háztáji ágazat túlhaladja az országos átlagot, de még mindig vannak rejtett tartalékok, amit ki kell aknázni. Végezetül K. íPapp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára ikért szót. Beszélt arról, hogy a. megye mezőgazdasági üzemei között jó az együttműködés, s a gazda'- ságok igyekeznek megtalálni számításukat. A megye mező- gazdasági üzemeiben dolgozó tagok és alkalmazottak munkája elismerést, köszönetét érdemel, hisz munkájuk nyomán értük el eredményeinket. A különböző helyeken történő megnyilvánulások, beszámolók, felszólalások reálisak, s az eredmények mellett o gondtíkról is szólnak. Ma már mindenki ismeri a politikai célkitűzéseket, s munkáját ennek megfelelően alakíthatja. Rég elmúlt az az időszak, amikor a legfelsőbb vezetők mondták meg, hogy mit tegyen a mezőgazdasági szakember. A régi gyakorlatalkalmazása ma meglehetősen groteszk lenne. A gazdaságokban meglévő szellemi ’kapacitásokat még jobban mozgásba kell hozni. Az egyes gazdaságok munkáló között jelentős lehet az eltérés és ennek okán meg kell nézni nemcsak a dolgozók, hanem a vezetők munkafegyelmét: Szólt arról, hogy becsületbeli ügyünk az, hogy a szőlőtermesztési ágazatot a helyére tegyük- Véqezetül kitért a megye ipari fejlődésére. A választás A küldötközgyűlés feladata volt, hogy megválassza a területi szövetség új tisztségviselőit, a különböző bizottságok tagjait, a négy TOT-tagot és a húsz kongresszusi küldöttet. A küldöttközgyűlés titkos szavazással a területi szövetség elnökének Lakos Józsefet, a pál- fai Egyetértés Tsz elnökét választotta, aki eddig is az elnöki tisztet töltötte be. 'Elnökhelyettes Czink Béla, a naki Dózsa Tsz elnöke lett.. A szövetség titkári tisztében Horváth Józsefet erősítették meg. Az elnökség tagjai: Bessenyei Zoltán, Klausz Bélóné, Laszk Gábor, Németh László, Papp Nándor, Sóhajdo András, Somorjai Sándor, ilfj. Tóth István, Török Tivadar, Úiváni Zoltánná, Ulbert Ádám és Varga János. Megválasztották az ellenőrző, a nőbizottság, a szövetkezetpolitikai, o munkaügyi bizottság, a termelés-fejlesztési bizottság, a közgazdasági bizottság és az ifjúságpolitikai bizottság elnökét és taqiait. A küldöttközayű- lés a TOT tagjává választotta Frezík Istvánnét, Fülöp Lászlót, Lakos Józsefet, és Streicher Mátyást. Tolna megye termelőszövetkezeti mozgalmát a megválasztott TOT-taqökon kívül még 16-an képviselik a IV. országos kongresszuson. A közgyűlés záró aktusaként dr. Nyíri Béla Kiváló termelőszövetkezeti munkáért kitüntetést adott át nyolc termelőszövetkezeti dolaozónak, köztük Bogos Domokos nyugdíjas tsz-elnöknek, aki a megye első termelőszövetkezetének alapító tagja vált. HÉTRŐL HÍRRŐL — Hogy vagy? — Jól. — És te? — Lassacskán... — A must? — Megfelelő. Az előbbi ellesett beszélgetés Szekszárdon hangzott el, az év 42. hetében. Természetesen forrnak már a mustok, ipari üzemeinkben készülnek az év végi hajrára — ha lesz. A mezőgazdaság munkáját nem zavarja az időjárás, tervszerűen megy a betakarítás, az őszi szántás és a vetés. Egyébként október 15-ével beköszöntött a fűtési szezon. Megyénk életében a legfontosabb eseménynek kétségkívül Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának szerdai látogatása számít. Eredményeink tükre Kezdjük az események felidézését Havasi elvtárs látogatásával, aki szerdán eljutott Dalmandra is. Abba az állami gazdaságba, amelyet úgy emlegetnek: „a dalmandi csoda". Traktálhatták volna a Központi Bizottság titkárát mutatós számokkal, öndicsérettel, de ez nem dalmandi szokás. Vas István, a gazdaság állami díjas igazgatója a már jól ismert táblázatokon (minden újságíró ismeri ezeket, aki arra járt) bemutatta, hogy a gazdaságban nemcsak csúcsok voltak, hanem hullámvölgyek is. Az eredményeket annak köszönhetik, hogy „az elemzések során nem titkolták el az eredménytelenséget sem”. Ezen érdemes elgondolkodnunk. Könnyen olyan hibába esik az ember, hogy rosszul nézi a tükröt. Csak a jót hajlandó észrevenni, csak a kiváló eredményt teszi ki a „kirakatba". Ez rendjén is lenne, de ha a gondokkal nem számolunk, nem elemezzük az eredményeket, vagy az eredménytelenséget, akkor bajba jutunk. Azt hiszem, nem kell különösen példálózni sem... Dalmandon és természetesen számos más gazdálkodási egységben tudnak újat, tudnak eredményt felmutatni. Válaszolnak és ezzel együtt a népgazdaság is válaszolni tud időben — mint eddig — a világgazdasági kihívásra. Nem arról van szó, hogy most feledjük az eredményeket. Szó sem lehet róla. De annyit látni kell: nehéz helyzetben vagyunk. Reálisan értékeljük önmagunkat, mert csak így tudunk továbbra is .versenyben maradni! Havasi Ferenc megyénk vezetőivel Szekszárdon, a húskombinátban Ha van, akkor miért nincs ? És ha nincs, akkor miért van? — mondhatjuk csalafintán, szójátékkal. Miért hozakodok elő vele? A héten több ipari üzemben kérdeztem végig: milyen lett az első kilenc hónap? Voltak, akik örömmel beszéltek az eredményekről, a sikeres vállalkozásokról. Ott, ahol gond van a termeléssel, ahol nem a terveknek megfelelően alakult a gazdálkodás, próbáltak lebeszélni a témáról. Ügy tettek, mintha csak a jót kellene propagálni, csak a pozitív eredmény lenne érdemes arra, hogy közzé tegyük. Valahogy nem szívesen beszélünk a szervezetlenségről, az anyaghiányról, az alkatrészellátás problémájáról, a szerződési fegyelem gondjairól. Tudomásul vesszük, hogy van, de jobb ha fátylat borítunk rá. Pedig tudomásul kell vennünk a tényeket. Azt, hogy vannak rosszul működő vállalataink, vannak olyanok, akik tényleg csak éppen hogy megélnek. Erről is beszélnünk kell, hiszen orvoslást csak akkor találunk, ha feltárjuk a gondokat, ha úgy nézzük a tükröt, amilyen, ha „nem titkoljuk az eredménytelenséget sem". Mert úgy járunk, mint a szekszárdi óvodások. Úszásoktatásukkal sokan foglalkoznak, beszélnek is róla, óhajtják is, mondják is, hogy ennél egészségesebb dolog nincs a világon. Csa'k éppen a lehetőségeit nem teremtik meg annak, hogy az óvodások megtanuljanak úszni.I De akkor hiába az óhaj! Annál a vállalatnál, ahol gonaok vannak, ha nem tárják fel a hibákat, hiába akarnak a dalmandiak nyomába lépni, képtelenek lesznek rá. Itt van egy másik példa: Csütörtöki számunkban a szekszárdi Rózsa Ferenc szakközépiskola igazgatója a következőket mondta: „Amennyiben leérettségizik és szakmunkás-bizonyítványt szerez iskolánkban egy fiatal, öt-tíz munkahely is kínálkozik HÉTRE HÍRRE számára". Lehet, hogy Szekszárdon ez igaz, de — sajnos — a szakközépiskolákban végzett fiatalok szakmunkás-bizonyítványát nem is olyan könnyen fogadják el a gyárak. Többnyire betanított munkásként foglalkoztatják őket. Csak meg kell kérdezni egy-két, a közelmúltban végzett fiatalt. Ezért tettem a közeimet ennek a fejezetnek az elejére: ha valamiről nem úgy beszélünk, ahogy- éppen van, attól még úgy van, ahogy van! A munka nem szívesség ! / M Befejezéshez közeledik Pakson, oz atomerőműépítkezésen a lokalizációs torony szerelése A munkáról jutnak eszembe Gombos Ernőnek, a VEGYÉP5ZER paksi építésvezetőjének szavai csütörtöki lapunkból: „Nem kérek szívességet egyetlen munkatársamtól sem. A munkaszerződés szerint kell dolgozni. Ezért kapja mindenki a fizetését.” Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Annál több kellene, ha lenne helyünk, a közelmúlt rendeletéinek magyarázatához. Valljuk be: magunk is kapkodtuk a fejünket, amikor a vendéglátóegységek bérbe adásáról kérdeztek bennünket: „Mi lesz itt?" Újra kapitalizálódunk?” Azóta az újabb rendeletek, határozatok hírt adtak és adnak arról: vállalatot lehet alapítani, kisszövetkezetet hozhatnak létre, avagy kisiparosok társulhatnak gazdasági munkaközösségbe. (Erről írtunk is szerdai lapunkban.) Miért van erre szükség? Ez már több magyarázatra szorul: Rengeteg az igény különféle szolgáltatásra. Voltak, vannak szolgáltató vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok. De sokkal több az igény, mint a szolgáltató. Ebből következett: az igény mindig kielégül(t). Csakhogy gyakran feketén. A fuvar egy ötszázasért, a daru pár litef borért, az árokásó gép a pinceásáshoz kö- szönömért, vagy „holnap visszaszolgáltatom"- ért rendelkezésre áll(t). Mert a falakra fel kellett rakni a gerendát, a pincét ki kellett ásni, a három mázsa szenet haza kellett vinni. Most ezeknek a feladatoknak megoldására vállalatok, szövetkezetek alakulnak. A jó szakember munkaidő után kisiparosként dolgozik! Jobb? Jobb! Azt ne feledjük, ezek szocialista vállalatok lesznek, szocialista gazdálkodó egységek hozzák létre őket, tehát nem magántulajdonba kerülnek. Tehát továbbra is biztosított, amire büszkék vagyunk, amitől az eredményeink is olyanok, hogy nyugodtan büszkélkedhetünk velük. A hangsúly a tulajdonviszonyon van, a szocialista tulajdonviszonyokon. Attól pedig nem kell félnünk, hogy lesznek emberek, akik jó munkájukért több jövedelemhez jutnak. Hiszen ez elveinkkel is egyezik. Aki dolgozik, aki többet tesz, az éljen jobban, mert csak így tudjuk biztosítani a népgazdaság további fejlődését. Arról pedig nem kell vitát nyitni, hogy szeretünk-e, tudunk-e dolgozni. Tudunk és akarunk is. Ezekhez lehetőségek, célok és tervek kellenek. Ezek meg rendelkezésünkre állnak. Egy történetet azért még elmesélek népünk áldozatkészségének példázatára. A történet szomorú — egy gyás^hirdetés alapján, ami szintén lapunkban jelent meg, tudok róla —, de az áldozatkészséget, a hűséget jelző történet mindazokat, amiket eddig eredményeinkről leírtam, bizonyítja. A vállalat éjszakai portása rosszul érezte magát, olyan rosszul, hogy mór csak a mentőkben bízott. A telefon ott volt a keze ügyében. Tárcsázott. Felhívta a főnökét, hogy gondoskodjon váltósról, mert nagyon rosszul van. 'Ezután hívta a mentőket. A következő értesítést a vállalat igazgatójának — most már elelhalványuló hangon — adta elő, hogy biztos legyen a dolgában, ha őt elviszi a mentő, akkor leqyen, aki őrzi az üzemet... A portást a mentők már nem találták életben. HAZAFI JÓZSEF
