Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-11 / 213. szám
A "ísfÉPÜJSÁG 1981. szeptember 11. Kezdőknek a lőtt tésztákról Bár manapság kiváló késztésztákat lehet vásárolni, sokan ragaszkodnak a magukgyúrta házi tésztákhoz. Aki pedig kezdő, annak bizony a tésztagyúrást is jól meg kell tanulnia. A kellő mennyiségű lisztet átszitáljuk és a gyúródeszka közepére halmozzuk fel. A dombocska közepére kezünkkel kis mélyedést vájunk. Ebbe ütjük bele a tojást, kis sót teszünk hozzá, majd kevés vizet úgy, hogy jobb kezünkkel már lassan a liszt közé is keverjük. Sohase öntsünk egyszerre sok folyadékot bele, mert lágy lehet, ha meg folyton lisztet kell hozzápótolni, túl sok tésztánk lesz. Mikor jobb kezünkkel elkevertük a tojást, vizet és lisztet, és érezzük, hogy éppen kellő nedvesség van benne, azaz gyúrható, nem pancsos, akkor mindkét kezünkkel nekilátunk gyúrni, forgatni, amíg csak a deszkától el nem válik és sima, kicsit lyukacsos nem lesz. Miközben gyúrjuk, mindig szedjük egy csomóba össze, ami szétszóródik, és hintsünk alája kevéske lisztet. Ezután pihentetjük, illetve nyújthatjuk. A tésztakifőzésnek (laska, metélt tészták, gombócok, galuskák, makarónik) is vannak apró fortélyai. A lábas, amelyben a tésztát kifőzzük, mindig akkora legyen, hogy a tésztamennyiség kényelmesen elférhessen benne, meg is kavarhassuk vagy felrázhassuk. Ha nincs elég nagy edényünk, úgy két-hórom részletben főzzük ki a tésztát. A lábasnak pontosan ráillő fedője legyen. Tartsunk külön tésztafőző lábast, amelyben 'egfeljebb tiszta vizet melegíthetünk, de egyebet ne főzzünk benne. A tésztaszűrő, a kanál szintén külön legyen. A lábasba annyi vizet tegyünk forrni, hogy a tésztát beletéve, ki ne fusson. Gyengén meg is sózzuk és diónyi zsírt is rakjunk a főzővízbe, így nem lesz ragacsos a tészta. Mikor a víz bugyborékolva forr, beleengedjük a tésztát (makarónit, derelyét ugyanígy főzzük), óvatosan megkeverjük, hogy össze ne törjön és a fedővel úgy takarjuk le, hogy kis rést hagyjunk a gőznek. Legjobb, ha a fakanalat fektetjük végig a lábason, erre tesszük a fedőt. Ha friss a tészta, elég, ha egyet-kettőt forr, ha száraz, akkor tovább kell főzni. Próbaképpen kiemelünk egyet, és kettévágva megnézzük, át- főtt-e. Ha igen, tésztaszűrőbe szedjük, és hideg vízbe megmártjuk, különben összeragad. Elég, ha a tésztaszűrőt egy pillanatra a csap alá tartjuk. Kihűteni, áztatni nem szabadó tésztát. A hideg vizet jól lecsepegtetjük, úgy, hogy a szűrőt óvatosan rázogatjuk a tésztával. Utána a zsírral átmelegedett másik lábasba rakjuk. Itt sem kavarjuk, csak rázogatjuk a lábassal együtt, míg az egész átzsírosodik. Túl zsíros ne legyen! Ezután jöhet rá a dió, mák, sonka, stb. ízlés szerint. Ha galuskát főzünk, egyenesen a vízbe szagassuk, közben keverjük, hogy össze ne ragadjon. Mikor a víz felveti, leszűrjük. leöblítjük. Gombóc kifőzésénél egyenként eresztjük vízbe (vagy levesbe) és nem kavarjuk. Csak egy sort teszünk egyszerre bele. Mikor a víz színére emelkedik, akkor megfőtt, de azért egyet szeljünk ketté próbaként. Mindenáron tiszta ötös „Agyoncsaplak, ha nem leszel tiszta ötös!” Esztert ezzel az útraivalóva1! indította el az édesanyja hatéves korában az iskolai életbe. Eleinte nem is volt semmi baj, mert az elsősöket nem osztályozzák, de volt nagy sírás-rívás, a miikor a tanító néni Eszter tájékoztató füzetébe beírta az első négyest. Alig tudta megvigasztalni a hisztérikusan zokogó gyermeket. Hiába magyarázta, hogy a „négyes” jó osztályzat, hiszen „jó” a neve is. A kislány csak azt hajtogatta, hogy neki nem lehet más osztályzata, mint ötös, mert neki egyetemre kell mennie. Szerencsétlen kis hatéves! Milyen súlyos felelősséget raktak rá! A túlzott igyekezettől sokszor megakadt az olvasásban, elhibázta a legegyszerűbb ösz- szeadást, írásnál izzadt a kis keze. Gátlásokat ültettek belé azzal, hogy neki mindent a legjobban, kitűnően kell csinálni. Eszter esete csak kiragadott példa. Sajnos, eléggé általános „járvány" a szülők 'körében a harc az ötös osztályzatért, a kitűnő bizonyítványért. Tudomásul kellene venni, hogy a gyermekek nem egyenlő képességűek és nagyon kevés az olyan tanuló, aki minden tantárgyból a maximumot képes teljesíteni. A tiszta kitűnőért harcoló szülők nem veszik tudomásul, hogy ritka eset, amikor a jó matematikus, a hibátlanul helyesen író, jól olvasó gyermek a testnevelésben, technikában, énekben is olyan kiváló, mint az elméleti tantárgyaikban. A magas követelmény következtében sok tanuló elkeseredik, sértődötten veszi tudomásul, ha „csak” 4-est kap, a hármas meg a kettes osztályzat meg egyenesen katasztrófát jelent számára’, mert előre látjai, mi lesz ennek a következménye otthon. Pedig lehet, hogy szüleinek már biztató dicsérettel kellene jutalmazniuk gyermeküket a „hármas”-ért is, mert képességeivel a gyengébb osztályzat kiérdemléséhez is viszonylag nagyobb igyekezetre, erőfeszítésre volt szüksége, mint jóeszű társainak az „ötös" eléréséhez. Az elsőosztályos tanítónőknek jut az a nehéz feladat, hogy felmérjék a tanulok képességeit, és erről a szülőket őszintén tájékoztassák. Az addig legokosabbnak tartott kisleányról, kisfiúról, aki a család szemefénye, akinek cserfessége, sok kedves jó mondása annyira elkápráztatta a családot, kiderül, hogy számolásban nagyon is gyenge vagy éppen a kézügyessége rossz. Általában nehezen veszik tudomásul a szülők a’ tanítónő közlését, különösen akkor, ha szertefoszlik az ólmuk, hogy gyermekük tiszta ötös lesz. Van szülő, aki egyenesen megsértődik, ha a gyermek gyengéire felhívják a figyelmét. Ugyanaz a szülő elvárja az orvostól, hogy Vizsgálat után őszintén megmondja, hogy tüszős a gyermek mandulája, lobos a füle, vagy zörej» hall a tüdejében, de a bokasüllyedés, a gerincferdülés diagnózisát sem fogja fel sértésnek. Nem is tartaná jó orvosnak, ha bármit elhallgatna. A kezelési utasításra: jól figyel, a gyógyszereket is beadja, mert segíteni akar, meggyógyítani a kis beteget. A tanítónő is „megvizsgálja” a gyermeket. Az értelmi képességét, a készségeit méri fel. Neki is éppen olyan őszintén kell elmondania azt, amit tapasztal, mint az orvosnak. Ö is megadja a „kezelési utasítás”-t, ő is ad tanácsokat. Meg kell hallgatni a tanítónőt és ha szükség van rá, segíteni a gyermeket, de csak a képességeihez mért ,,normá”-kat szabad követelményként elé állítani. Szorgalommal, kitartással elérhető a javulás, a fejlődés. Lehet a kettes-hármasból később négyes-ötös tanuló, de a startnál, a szellemi erők és készségek felmérése előtt nem szabad a tiszta ötöst célul tűzni, mert sok elkeseredett gyermekünk lesz, mindazok, akik ezt egyszerűen nem képesek elérni. DR. GERGELY KÁROLYNÉ Még nem kell újmódi kultúrrégészekként a pókhálós padlásokat vagy a szintén lomos pincéket bújnunk azért, hogy egy-egy nagymamáink korából való, csupa hajlat, csupa ív ülőalkalmatosságra bukkanjunk. Ott állnak ezek a székek számos lakásban, idézve a múlt század végének kényelemszeretetét, egyúttal pedig azt, hogy már ebben, a mai megítélés szerint kevéssé szakosodott, a sorozatgyártás elvét éppen csak felismerő időszakban is születhetett olyan termék, amely a százezres, sőt a milliós megrendelések próbáját is ki tudja állni. A Thonet-székekről van szó. Mármint Michael Thonet (1796—1871) osztrák asztalosmester immár világhíres termékeiről. Szívre a kéz, tényleg iparművészeti remekeknek tetszenek e művek, ám azt, hogy Thonet úr miképpen futott fel a közismertségnek erre a csúcsára, csak kevesen tudják. Sikerének egyik fő titka, hogy felismerte: a fát nemcsak vágni és szögezni, de gőzölni is lehet. Előbb a rétegesen egymásra ragasztott lemezek idomításával kísérletezett, majd pedig a tömör — hengeres és rúd alakú — fakivágatok gőzölését is megpróbálta. ötvenévesen vált ismerőjévé mindenféle fogásoknak, és ettől kezdve emlegették fogalomként a Thonet-székeket. Elég egy pillantás az ilyen székre, és máris látható, hogy jellegzetességének fő-fő meghatározója a célszerűség. Tehát az, hogy a háttámla ívei a biztonságosan álló lábakban töretlenül folytatódnak, s hogy valamennyi kiegészítő elem a tárgy meghatározó formáit > ismétli. A háttámla külső ívéhez tehát egy hasonlóképpen meghajlított belső hajlat igazodik, és az ülőrész alatt is ugyanolyan kör alakú merevítő fogja össze a négy lábat, mint amilyen maga az a szalmafonat, amelyen helyet foglalhatunk. Aki ült már Thonet-széken, emlékezhet rá, ezeknek az ülőalkalmatosságoknak külön érdekességük, hogy rájuk telepedve nem plüss, bársony avagy más egyéb textília, illetőleg bői szolgálja kényelmünket, hanem tetszetős mintázatúvá összeillesztett szalmaszálak hálózata, amely könnyű és szép. Mindezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy a szóban forgó tárgy igen rövid idő alatt meghódította a világot. Miután az úgynevezett Nr. 1-es számú széktípussal rendezték be a bécsi Café Daum kávéházat, egyre másra érkeztek a megrendelések. Köztük Magyarországról is, ahol legelőször az Angol Királyné Szálló vendégei csodálhatták és használhatták Michael Thonet székeit. Az Nr. 1-et aztán az Nr. 2, az Nr. 3. és az Nr. sokadik változat követte — az iparművészet kutatói mintegy százféle hátlapját tartják nyilván e széktípusnak —, s mindez nyilván azért történhetett így, mert a szükséges alkatrészeket tényleg óriási szériákban, gépek segítségével lehetett előállítani. Lehetett? Rossz a múlt idő használata: lehet ma is, mert ez a százharminc esztendős négylábú jelenleg is javában készül, hogy úgy mondjuk, négy sarkában ennek a nagy világnak. És azért készül, mert egyszerű és célszerű formái máig mutatósak: az úgynevezett „kisemberek” lakását díszként is, használati tárgyként is szépen felöltöztetik; no és hát — viszonylag olcsó anyaguk miatt — nem kerülnek valami sokba. S hogy ne feledjük: immár jó ideje nyakunkon a mindenféle régiséget körülrajongó nosztalgia. amely ízléshullám természetesen e Thonet-székeket is igyekszik visszaterelni va- riabútoros szekrénysoros otthonainkba. Ha jönni akar, hát jöjjön... AKÁCZ LÁSZLÓ A variálás lehetőségei Az idei ősz, tél divatja meglehetősen szabad. Mindenki kedve szerint alakíthatja, válogathatja ruhatárát. Van néhány jellegzetesség azonban, amelyet érdemes figyelembe venni, ha új ruhát vásárolunk, vagy varratunk. A váll hangsúlyozott, hajtásokkal, húzásokkal szélesített. Divatosak a derékban karcsúsított, nőies formák. Ugyanakkor az egyenes vonalak, a nyugodt formák is kedveltek. De ami mindnyájunkat kellemesen érint — hódít a különböző formák és vonalak, színek és anyagok kombinálása. Minden nőnek van egy szürke, drapp, barna, vagy bordó egyszínű, egyenes szoknyája. Nos, ez az egyszerű szoknya alapja lehet több divatos öltözéknek is. Ha valamilyen színes selyemblúzzal viseljük, akár alkalmakra — színházba, koncertre, vendégségbe is felvehetjük. Ilyenkor díszítsük gyöngygyei, a gallér alá kötött színes vagy fekete zsinórnyakkendővel, toll- vagy virágkitűzővel. Ugyanez a szoknya pulóverrel, a szoknya színét, mintáját megismétlő csíkos, kockás, apró virágos mellénnyel kellemes öltözet munkába, utcára, kiránduláshoz. Ha szoknyához a mellényen kívül egy blézert is csináltatunk, kész az elegáns őszi-téli kosztüm. A divattervezők például ilyen összeállításokat ajánlanak: borvörös egyszínű szoknya, vörös-drapp csíkos mellény, vörös-drapp-szürke kockás kabát. A mellény aztán viselhető drapp szoknyával is. A kabát szürke vagy drapp aljjal is elegáns, de a mellény jól mutat a padlizsánlila ruhával, rózsaszín, drapp-barna kockás összeállításokkal. A variálás lehetősége szinte kimeríthetetlen. Csak a színek, minták összehangolására ügyeljünk. Különböző mintájú, de azonos színeket ismétlő anyagok együttese igen mutatós lehet. Legjobb, ha kiválasztunk egy alapszínt — a most oly divatos bordó, lila, padlizsán, borvörös, ökörvérszín vagy a fátyolos lilák, rózsaszínek köréből. És ezekhez illő, semleges színeket — drapp, szürke, fehér, kék árnyalatok közül — keresünk variálási lehetőségül. (se) GOMBÁVAL TÖLTÖTT PARADICSOM Hozzávalók: (4 személynek): 8 nagy db paradicsom, valamint 2 fej hagyma, 1 kis üveg gomba, 2 dkg vaj vagy margarin, 1 csomag apróra vágott petrezselyem, só, bors, fokhagymakrém, 1 tojás, vaj. A paradicsomokat megmossuk és a tetejüket „megskalpoljuk”. Belsejüket kávéskanállal kiszedjük. A 'hagymái megtisztítjuk és kockára vágjuk. A gombát az üvegből kivesszük, levét leöntjük és apróra vágjuk. Zsiradékot forrósítunk, a hagymadarabokat üvegesre pároljuk, beletesszük a gombát;, sót, borsot, petrezselymet, fokhagymakrémet és együtt pároljuk. ízesítjük. Tűzről levéve a tojást hozzákeverjük. A paradicsomokat alufóliára tesszük egymás mellé. Kívül és belül sóval és borssal fűszerezzük és megtöltjük a párolt gombás töltelékkel. A paradicsomok levágott tetejét visszahelyezzük és vajat teszünk rá. Az alufóliát összezárjuk és előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük. Sült burgonyát és tükörtojást tálalunk mellé. PARADICSOMOS TOJÁS Hozzávalók: (4 személy részére): 5 dkg szalonna, 1 evőkanál margarin, 4 fej hagyma, fél kg paradicsom, 6 tojás, 6 evőkanál tejszín, só, bops’, tárkony, 1—1 csomag petrezselyem, metélőhagyma (sn id ling). A szalonnát feldaraboljuk (kockára vágjuk) és forró margarinban kiolvasztjuk. A hagymát vékony karikákra vágjuk és a szál on na zsiradék ban barnára pirítjuk. A paradicsomok héját lehúzzuk és 4 részre vágjuk. A hagymához tesszük. A tojásokat, tejszínt és a fűszereket összekeverjük és ráöntjük. Lassú lángon fedő alatt sütjük. Tálalás előtt apróra vágott petrezselyemmel és snídlingka- rikákkail beszórva tálaljuk. 3B 11 Kosztümkombinációk
