Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-25 / 225. szám

1981. szeptember 25.

InÉPÜJSÁG 5

Nemzetiségi együttesek. ALMg?e™PJ"

nak határozata változatlanul fontos feladatnak jelölte meg a lenini nemzetiségi politika érvényesítését. A nemzetiségek továbbra is aktív részesei társadalmi, politikai életünknek, s őrzik néphagyományaikat

és fejlesztik anyanyelvi kultúrájukat. A népek barátságát és együttműködését segíti elő hazánkban a több mint ötszáz nemzetiségi kulturális csoport is, amelyekből megyénkben mintegy húsz tevékenykedik. Tolnában német nemzetiségi együttesek működnek. Összeállításunkban közülük mutatunk be néhányat.

Hé romkilós n a pl ó

A szekszárdi német baráti kör kórusa

Mórágyiak

Mindig várják a próbák napját

A naplók tartalmukkal, nem pedig súlyukkal méretnek. Ennek ellenére érdemes a szekszárdi német baráti kör népdalkórusa naplójának súlyára is felfigyelni, hiszen az együttes mindössze három esztendeje alakult, de közös munkálkodásuk viszonylag rövid ideje alatt annyi minden történt a lelkes gárdával, annyi sikeres szereplés van mögöttük, hogy az ezeket megörökítő dokumentumok bizony még a napló súlyába is jelentősen belejátszanak. Nem szólva az emlékeket, sikereket idéző levelek, meghívók, újságkivágások, elismerő sorok tartalmáról... melyeket, ha lehetne súlyra mérni, bizony mázsákban számolhatnánk.

A szekszárdi német baráti kör tíz évvel ezelőtt alakult, s tagjai jó időn át elsősorban a svábbálokat rendezték, néha pedig összejöttek egy kis beszélgetésre. 1978-ban végre megalakult a kórus is — mégpedig a baráti kör patronálá- sával, a megyei művelődési központ fenntartásában. A megalakulást már nagyon sürgették az igények, amit mi sem bizonyít jobban, mint azok a felmérőlapok, melyeket akkoriban küldtek szét: felmérendő, hogy milyen támogatásra, egyetértésre számíthat a csoport. Az „előzetes” siker is szinte százszázalékos volt.

A felmérés egyértelműen tükrözte, hogy a német nemzetiségi népdalkincs ápolására a rég elfelejtett dalok felkutatása, felelevenítése a sürgető feladatok közé tartozik, s ugyancsak ide sorolandó az is, hogy sokunknak jelent maradandó élményt ezekkel a szép dalokkal való ismerkedés.

A harmincöt tagú vegyeskar vezetője Müller Katalin, aki két éve végezte a tanárképző

Százhúsz

nagymányoki

dalos-táncos

iBa logh né Wu-sdhíing Ágota, a nalgymünyoki általános iskola pedagógusa 1976-ban saját osztálya tanulóiból szervezett német nemzetiségi együttest. Azóta egyre többen kapcsolódtak be a csoport munkájába, s jelenleg már gyerekekből, úgynevezett utánpótlásból és idősebbekből álló ének- és tánc- együttes működik, százhúsz taggal Nagylmányoko-n,

— Mikor próbálnak?

— Hetente kétszer összejövünk, s a három csoportban külön-Ikülön gyakori! unk.

— Énekesek is, táncosok is?

— Egy szójátékkal válaszolok: nem minden táncosunk énekes, de minden énekesünk táncos.

— Hol léptek fel az utóbbi időben?

— A „Nyújtsd baráti jobbod!” vetélkedőn, a váraljai úttörőtáborban, a tamási nemzetiségi napokon, a rádióban is, és most Váraljára készülünk, szüreti napokra.

— A nagymányoki német nemzetiségi csoport tagjai — mint megtudtuk —, igen jó, baráti kapcsolatban vannak egymással, sőt, a barátságnál is erősebb kötelék is létrejön: ezen az őszön a közösség két tagja házasságot köt. Természetesen minden táncost meg- hív-nap a lakodalomba.

— Legközelebb milyen táncot mutatnak be?

— folyamatosan gyűjtjük a nemzetiségi hagyományokat, s ezenkívül az idén Tatán tanfolyamon voltaim. Az ott megismert pillisvörásvári rezgés polkát mutatja be a csoport új produkcióként.

főiskolát. Eddig gyesen volt, mostantól tanít Szekszárdon, a közgazdasági szakközépiskolában. Közben tanul: másodéves egyetemista, sokat foglalkozik kilenchónapos kislányával, s a kórus vezetésére, naplózásra és német népdalok gyűjtésére is futja idejéből.

— Valóban sok dalt gyűjtöttem, de hozzám hasonló szorgossággal dolgoznak a kórus tagjai is. Szinte minden próbára „hoz” valamelyikük egy-egy új, még felfedezetlen népdalt.

A szekszárdi kórus jó kapcsolatot tart fenn a megye többi, hasonló együttesével — mó- rágyiakkal, nagymányokiakka! —, gyakran hívják őket szerepelni a megyehatáron belülre, de kívülre is. Jogos büszkeséggel léptek fel, húszperces komplett produkciójukkal idén januárban az országos svábbál nyitóműsorában a Duna Intercontinental szállóban. Köztudott, hogy oda csak rangos együtteseket hívnak meg.

— Most Solymárra kaptunk meghívást, s az ottani szereplésre készülődünk. Szakmai téren is szeretnénk továbblépni. — mondja terveik felsorolásaképp Müller Katalin. — Szeretnénk a szokásos két szólamon — tercen — kívül három szólamban is előadni dalaink közül. Jó lenne, ha műsorunkat tánccsoport közreműködésével is színesíthetnénk, teljessé tehetnénk... Sajnos, gondunk is van. Nincs utánpótlás-együttesünk, s ennek megalakítására Szekszárdon még remény sincs.

A harmonikás

Legutóbb a VII. Duna menti folklórfesztivál szekszárdi bemutatóján hallottam a szekszárdi német kórust énekelni. Kísérőjük Vanya György volt,

Amikor a bonyhádi I. számú, Vörösmartyról elnevezett általános iskola német nemzetiségi kórusának két tagjával, Kránicz Ritával és Könsztler Edittel beszélgettünk, nem kellett matematikai műveletet elvégezni ahhoz, hogy válaszolni tudjanak kérdésünkre: Milyen arányban vannak közöttük a fiúk?

— Csupa lány jár a gyakorlásokra1, próbákra - mondták.

— Kik lehetnek kórustagok?

— Akik szeretnek énekelni, és szívvel teszik ezt.

A kórus vezetője, Rónai Jó- zsefné tanárnő Ci-kón született, s szüleitől sok népdalt tanult. Egyébként német nyelvet és éneket tanít, így aztán nincs abban semmi csoda: tavaly a nemzetiségi kulturális vetélkedőre úgy fel tudta készíteni a lányokat, hogy díjat is kaptak o területi döntőn.

aki egyébként a megyei párt- bizottság munkatársa. Az „egy szál” harmonikával széppé, színessé tette a kórus műsorát, s oly nagy sikert arattak, hogy a közönség még ráadást is „kicsikart" tőlük.

— Egy éve kísérem az együttest —■ mondja Vanya György. — Nem volt harmonikásuk, s be kellett ugrani egyik szereplésükön. Mivel én négy évig tanultam ezen a hangszeren, nem jelentett különösebb gondot a fellépés. Egyébként a feleségem, aki sváb származású, is tagja a kórusnak. Ezért is „ragadtam” itt, no és hozzájárult a kórusban uralkodó kitűnő, családias légkör. Mindenki mindenkit keresztnéven szólít, csendesen megünnepeljük egymás névnapját.

— Egy éve ismerem alaposan az énekkart, s azóta is nagy fejlődést tapasztalok. A tagok érzik és pontosan tudják, hogy milyen nagy szükség van a — korábban nem kedvelt — beéneklésre — mondja az együttes harmonikása. — Egyébként tanultam németül, s a próbákon jól megértjük egymást mindkét nyelven. Örülök, hogy együtt dolgozhatom a tehetséges csoporttal, hiszen szívügyem a nemzetiségi kultúra ápolása.

— Ha teljesülhetne kívánsága, mi lenne az?

— Egy új, jó harmonika. Ugyanis a sajátommal játszom, ami bizony már sok évet megért, s bizony fondorkodni kell a játéknál, hogy megfelelő hangot csaljak ki belőle.

Vanya György, még elmondta, hogy nemrégiben népzene- kutatók keresték fel őket az NDK-ból. Olyan ősi anyagra bukkantak a szekszárdi együttesnél, ami náluk már rég feledésbe ment.

— Mit énekel a kórus?

— Környékbeli sváb népdalokat. Rita például az egyik duett-tag is.

Kránicz Ritától kérdeztük:

— Segíti-e a közös éneklés a német nyelvtanulást?

— Úgy gondolom, igen — válaszolta —, mert amit énekelünk, azt értenünk is kell, és ahhoz, hogy értsük, előbb magyarra kell fordítanunk.

— Mit szóltak a szülők, ismerősök a kórus előadását látva, hallva?

— Könnyes szemmel, meghatódva nézték a lányokat — felelte a tanárnő. — Cikói népviseletben léptek fel, s megemlítem, hogy onnan kapták szép ruhájukat is.

— Mire költik a nemzetiségi verseny díját?

— Közös kirándulást szervezünk.

Lovak Ibolya: A mórágyiak büszkék csoportjukra.

iNem. járok messze az igazságtól, ha azt mo-d-om: a mó- rágyiük kincsként őrzik német nemzeti ség i népszoká sa ikat, hagyományaikat és emlékeikét. Sok példa bizonyítja, hogy ez a páratlanul szép környezetben fekvő- kisközség „együtt él”. Múltmentő ténykedésük legutóbbi eredményét, a hagyományőrző' helyet még-kevésbé ismerik az emberek. Német nemzetiségi énekkarát és tánccsoportját azonban igen.

Glöckner Jánosnét, a mórágy! általános iskola igazgató- helyettesét, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége választmányi tagját, a helyi könyvtárost, az énekkar és a tánccsoport „motorját”, a hagyományőrző hely egyik alapítóját kértük, ismertessen meg bennünket e két művészeti csoport múltjával és jelenével.

— Minden mórágy i megmozduláson jelen- vagyok, így természetesen a temetéseken is. Nagyon- szépen énekelnek a -mó-rágyi asszonyok. Arra gondoltam, hogy bizonyára nemcsak egyházi énekeket tudnak. Énekkarunk 1976-ban alakult meg. Most tizenhatan vagyunk, Dalkör a minősítésünk! A csoportot zömmel házaspárok alkotják és egy olyan csaHagyományőrzés, tanulás, szórakozás

Barabás Vilma tanárnő vezetésével tavaly a bonyhádi II. számú Általános Iskola német nyelvű társalgási szakköre számos népdalt, népi játékot, nyelvtörőt, tréfás kérdést és választ sajátított el, miközben igyekezett minél jobban megismerni a szocialista országok hasonló korú pajtásainak életét. Részt vettek sok rendezvényen is, amelyeken műsorokat adtak. Nagy sikerük volt üzemi nyugdíjastalálkozókon, felkeresték az öregek napközijét, ezüstlakodalom megünneplésén működtek közre, ezenkívül állami és társadalmi ünnepeken mutatták be produkciójukat.

Most Annáné Szűcs Éva tanárnő, a csoport jelenlegi vezetője arról tájékoztatott, hogy az őszi első foglalkozáson 26 tanuló vett részt, s tervezik néhány népi hagyomány felkutatását is. Emellett arra törekszenek, hogy állandó műsorral rendelkezzenek. Legközelebb egy könnyebb mesejátékot tanulnak be, s egy februári farsangi műsort is összeállítanak, ily módon kötve össze a nyelv- tanulást, a hagyományőrzést a szórakozással.

i

Ifj. Forster Kereszténynél Enélkül kevesebbek lennénk.

Iád, melynek minden tagja énekel. Előfordul, hogy valaki énekel és táncol is.-Minden- -hétfőn próbálnak. Fellépés előtt még a pénteki napot is erre szánják.

— A dalok egy részét itt Mórágyon gyűjtöttük, és sok új darabot tanultunk a német nemzetiségi kiadványokból, lemezekből. Havonta átlagban egy fellépésünk van. Szinte kivétel nélkül minden- helyi — és a környező községbéli — ünnepségen ott vagyunk. Bemutatkoztunk már sok helyen. Tavaly a budapesti Duna Inter- continentálba hívtak meg bennünket, jártunk már Somogy megyében. Jelenleg egy tamási és egy ka'kasdi bemutatóra- készülünk. Művészeti vezetőnk Donowald1 Jánosné mecsekná- dasd-i peda-gágus. A megyei szakvezetés sem feledkezik meg rólunk, sokat segítenek, fellépési lehetőséget is biztosítanak. A tánccsopo-rt egy hónappal a dalkör után alakult, Forster Imre vezetésével, aki harmonikusunk is volt. A tánccsoportban most húsza-n vannak, tizenegy lány és kilenc fiú.

— A megyei segítséget említette. Milyen a helybéli?

— Jó. A mőcsén/i Völgység Népe Mezőgazdaságii Termelőiszövetkezet patronál bennünket. A mőcsényi közös tanács ez'Bechtel Henrik, Ma jós:

— Tizenöt éve vagyok a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége országos tanácsának tagja. A megyei népfrontbizottság irányításával -működő nemzetiségi bizottságban is tevékenykedem. A tizenöt évet említve nem arról van szó, hogy ezt a munkát csupán azóta végzem. Előtte is patránusa volta-rh a — -falvakban visszahúzódott - nemzetiségi hagyomány ápolásának. Ügy vagyok ezzel a dologgal, hogy számomra ez igen fontos. És hadd mondjam el, hogy beszélek németül és magyarul is. Nekem nem a -nyelv, hanem a cél a fontos, azaz, -hogy az ember miért szól, mit szeretne elérni. Ha a-z emberiség -javát akarja, akkor legyen -bármilyen is a nyelv, örömmel hallgathatjuk.- Bonyhádon két évvel ezelőtt német nemzetiségi klub alakult a környékben élőknek. Azóta is sok tagja van, a programok pedig egyre színesednek, gyarapodnak. A baráti beszélGlöckner Jánosné: Dalkör a minősítésünk!

évben húszezer forintot szán a két csoportra. Itt mindenki tudja, hogy milyen nagy érték a népművészet.

Ifj. Forster Kereszténynét — a tá-nccsoportalakító Forster Im-re édesanyját — is megkerestük.

— Nagyon örülünk annak, hogy megőrizhetjük hagyományainkat. Enélkül kevesebbek lennénk. Én- mindkét csoportban ott vagyok, mert nekem a zene és a tánc egyformán kedves. Édesapám hetvenhat éves, ő is énekel, még mindig. Nagyon várjuk mindig a hétfői napot.

A közös próbákon a csoport tagjai egymás névnapjáról sem feledkeznek meg. így szövődik családiassá az együttes.-L-ová-k Ibolya mórágy! pedagógus is egyetért ezzel. ,

— Én vagyok a tánccsoportban a legidősebb, a dalkörben pedig a legfiatalabb. Nekem származásomra nézve nincs közöm a -németekhez. Köztük élek, gyermekeiket tanítom. Maga a zene és a tánc mint komplex tevékenység mindig is érdekelt. Mivel itt élek, így a német nemzetiségiek hagyománya is foglalkoztat. Nagyon jól érzem marjaim itt. A község büszke a csoportokra, -mint mindenre, amit maguk teremtettek.

getéseken -kívül rendszeresen jönnek hozzánk általános iskolai csoportok kultúrműsorral.

— örömmel szólok arról, hogy néhány naip múlva a Hazafias Népfront munkabizottsága Tevelen- tartja ülését: a nyelvi oktatás lesz napi-renden-. -Reméljük, hogy a kihelyezett ülés, amire -a helybéli iskola igazgatóját és pedagógusait is meghívtuk, jelentős előrelépést hoz majd a Leveli német nyelvű oktatásban. Természetesen ezen az ülésen is, mint majd- mindegyiken, szó lesz a nemzetiségi kultúra ápolásáról is. \

i(A-mikor Bechtel Henrik munkájáról beszélt, beszaladt a szobába^ kis unokája, Helmuth. Hogy ne lá'batl-ankodjon a gyerek, a nagypapa játékkal „kínálta".

— Nem! — kiáltotta a fiú, majd amikor valamelyik kedvenc játékát mutatta papája, s kérdezte, hogy játsza-na-e vele, így hangzott a válasz:- Ja!)

Az oldalt írták: V. Horváth Mária, Szűcs László János, Vitaszek Zoltán. A fényképeket Gottvald Károly és Kapfinger András készítette.

Nem a nyelv, a cél a fontos