Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

AlvEPÜJSÄG 1981. szeptember 22. Moziban Cserepek Csütörtöktől a szekszárdi Panoráma Filmszínház műsorán sze­repel a Csatár a pácban című francia filmvígjáték TV-NAPLÓ A színház házhoz jön Mór amelyik — mondhatja a cím láttán az olvasó, s való­ban nehéz arra válaszolni, hogy miért épp ez, vagy amaz darab jut el otthonunkba. Fogadjuk megértéssel, amit kapunk. A megértésre Polgár András kétrészes „nyomozásánál" valóban szükség van, ugyanis eleve magasra állitja a mér­cét, midőn bizonyságul Kafka-idézettel kezdi, hogy végül ávegye Agatha Christie jól bevált sémáját, s aztán mind­kettőnek adósa maradjon. A darab 1955-ben kezdődik, s az évszám nem lényegtelen, ugyanis Polgár a Rajk-perre is sandít, s már itt gyanúba hozza módszerét, ugyanis egyszerűen nem hisszük el, hogy egy ilyen brutális gyilkosságban a rendőri szerveket valami titkos „koncepció" vezette, de még azt sem, hogy ennyire közönyösek lettek volna a gyilkos személyének kinyomozá­sát illetően. Erősen kérdéses, hogy ilyen kegyetlen bűn­ügyben, akár 1955-beh is, ennyire hanyagul járt volna el az igazságszolgáltatás, börtönbe vetve az első gyanúsítottat, akiről valósággal leri, hogy nem lehet a tettes. A második részben, sok év után, végre kiderül az igazság, de itt is zavarban vagyunk, mert a körülmények olyanok, hogy az időpontok egyeztetése és a helyszín erősen kér­désessé teszi, valóban az igazi gyilkost találták-e meg. Persze, a színház „más világ", gyakran a legképtelenebb dolgokat is elhisszük, ha az iró igazi atmoszférát tud terem­teni (Desdemona, Lear, s mennyi még), de itt csak pilla­natokra éreztük, hogy valóban emberi sorsokról van szó. A szereplők közül Horesnyi Lászlóra figyeltünk fel, aki Kafka Perének kisemberét igyekezett életre kelteni. Lengyel Menyhért nevét Bartók táncjátéka tartja fenn, A csodálatos mandarin, a többi, mint a Tájfun felújítása is bizonyította, elmerül a kor színpadi átlagában, jobbára mint izléstörténeti emlék. Pedig nagy becsvággyal indult, amit hamar leladott, s maradt az, amit Várkonyi Nándoi igy fogalmazott meg irodalomtörténetében, Lengyel sikerei csúcsán: „A közönség igényei szerint rostálja meg téma- anyagát, s a megírásban alkalmazkodik a siker kizárólag aktuális föltételeihez." Ehhez a „Róza néni elintézi" tv-változata után sincs mit hozzátenni. Pedig nagy lélegzetvétellel indul a darab, akár a polgári erkölcsök silányságának kritikai ábrázolása is lehetne, de már az első jelenetek után egy kabarétréla ár­tatlan petárdái pukkannak csak, hogy végül mindenki meg­nyugodjék, mert lám, a szegény csecsemő visszakerül anyjá­hoz, a boldog vőlegény pedig azt hiszi, hogy saját gyerme­kének örülhet. Akit pedig ennyi szivjóság sem hat meg, az nézzen Shakespeare-t vagy Moliere-t. A tv-változat (Ágoston György munkája) kiiktatott min­den, ami Lengyel írói kvalitásait érzékeltethetné, még bril- liáns színpadi ismereteit is, pedig ezeknek komoly részük volt a hajdani sikerben. így hát maradt, ami maradt, s az előkelő szereplőgárda, amelyből azonban csak Sinkovits Imre volt elemében. CSÁNYI L. Meghallgatnak! Bizonyára még minden felnőtt emlékezik saját kamasz­korára. Arra a néhány évre, amikor az emberek milliói kö­zött érezte magát egyedül, arra az állapotra, melyről gyer­mekfejjel azt hitte: állandó lesz és önkeresésének terhei agyonnyomják. A mai tizenévesek is szembetalálják magukat ezzel az életérzéssel, mint ahogy az utánuk következők is. Mit te­gyen egy 13—14 éves kamasz, ha szülője nem ér rá vele foglalkozni, környezetével szemben pedig — éppen azért, mert kamasz — bizalmatlan? A televízió nem a feladatátvállalás felelősségével, hanem egy műsorsorozattal próbál segíteni a tömérdek megvála­szolást igénylő témában. Az elmúlt hét szombatjának kora délutánján az 1-es műsorban sugárzott Szókimondó című adás első részében Szegvári Katalin elmondta: a tanács­talan fiatalok mellé kívánnak állni. A nyitórész tökéletesen teljesítette az ígéretet. A tizen­éveseket pantnerként elfogadva hallgatta végig és sokrétű problémáikra válaszolt. Milyen módon tette ezt? Riportokkal és az azokat követő „szerepjátékokkal". A tizenéveseket feszitő gondokat — önkeresés, közösség, szerelem, gyermek-nőgyógyászat, stb. — dr. Popper Pál irányításával szerepekben játszották tovább a stúdióban lévő gyermekek. Megtudhattuk — többek között —, hogy milyen következménnyel járhat egy közös mozilátogatás, ha a szülő vaskalapos és a tanár modern. És fordítva is. A televízió előtt ülve a nézőnek az volt a benyomása, hogy a tizenévesek nem is játszottak, hanem magát az életet adták. Azt is, amit most kapnak — a szülőtől, peda­gógustól, társaktól, a környezettől —, de azt is, amit kapni szeretnének. A Szókimondó jelesen startolt. Felülmúlta sok szülőnek és sok tanárnak a gyermekek személyisége iránti érzékeny­ségét és tenniakarását. —szűcs— Jó reklám és segítség Irta és rendezte Gaál István, — tehát „kemény" filmet vá­runk, olyat, mint o Sodrásban, a Magasiskola, meg a Holt vi­dék. A Cserepek cím is félre­vezet, mert a szó sokjelentésű. Igy, önmagában, a leginkább a végérvényesen összetört tár­gyak darabjaira szoktuk alkal­mazni, amelyek összeillesztgeté- sével legfeljebb ezer év múlva fog bíbelődni valami elszánt ré­gész. 'Nos itt az imkálbb bizta­tóan ható zárójelenet virágcse­repeire utal a cím, a film ma­ga1 pedig halványabb, erőtle-. ne'bb, mint hírneves elődei. Ta­lán azért, mert ilyen az az ér­telmiségi réteg, vagy korosztály, amelynek képviselőjét, Vígh András formatervezőt, főhőséül választotta? A sztori nem több, mint az ő neurózisának története. (Ez a betegség olyan „divatos” lett, — és nem is csuipán értelmi­ségi körökben, — hogy az orvosi műszó köznyelvi alkalmazása ellen nem merülhet fel kifogás!) Szívpanaszaival jelentkezik or­vos ismerősénél, ám ő a neuró­zis-osztályra irányítja. Ott kor­szerű elveket követnek. A gyógy­szer, a pihenés csak másod­rendű segédeszköz. A lényeget most képmagnó és más elektro­nikus csodakészülékek tárják fel, bár már az ókori jóshely bejáratánál lehetett olvasni: -is­merd meg önmagadat! De őszintén, hiányaiddal, képessé­geiddel és lehetőséged hatá­raival együtt! Mert csak saját magad birkózhatsz meg kudar­caiddal és dönthetsz saját ügyeidben, Gaál ezúttaj Antonionit kö­veti alkotói módszerében. Fő­A repülés ma már minden­napi dolog és a kisgyerek is csak akkor kapja fél a fejét, ha egy repülőgép netán ala­csonyra ereszkedik. Amikor egy előkelő francia nemesi família ifjú sarja, Antoine de Sain-t- Exup-éry a húszas évek dere­ként repülésre válllakozott, ez még hősköltemény volt. Főleg, ha valaki- rendszeresen Dél- Fra-nciao-rszágból indult, átre­pült a Pireneusoko-n, majd Spanyolországon és az egész Szahara fölött, ahol kényszer- leszállás esetén vagy a szomj­halai fenyegette, vagy az, hogy megölik az ilyesmire mindig kész beduinok és tuaregek. Antoine- de Saint-Exupéry a szaha-rai légiposta járatok el­ső megteremtői közé tartozott, majd Mermoz nyomán ugyan­ezt a- mesterséget űzte Dél- Amerikában, az Andokban, öt­ezer méteres maximális emel­kedő-képességű, félig nyitott papírmadarakkal bujócskázva hétezer méteres csúcsok átjá­rói között. Egynéhányszor ösz- szetörte a -gépét, párszor közel volt a halálhoz, egy a lka lom­Van- a Gyermekrádiónak egy hangulatosnak szá-nt műsora, a Kagylózene. Az elmúlt szer­dán- Varga Csaba vezette és többé-kevésbé a „párbaj” fo­galomról volt szó, ami gyere­keink gondolatvilágában a je­lek szerint kezdi alaposan megváltoztatni az értelmét. Ez­zel senkinek nem lehet baja, hiszen a ,párbaj" hallatán miért is ne gondolhatna vala­ki önmagával vívott lelki tu­séira-, melyek végeredménye­ként (fogadjuk el az egyik gye­reknek ezt az enyhén skizofrén meghatározását), valakinek „a jobbik én-je győz". A nem- gye­rekkorú hallgató egyáltalán nem ezen akadt fenn. Kissé döbbenten- vette tudomásul vi­szont, hogy a műsor kiskorú résztvevőinek öt perc alatt két ízben is eszükbe jutott a „si­kerélmény” -kifejezés, továbbá egyik-ülkkél -előfordult már, hogy hősét kémiai próbacsíkként mártja -különböző közegekbe: munkahely, kórház, újmódi „felső tízezer” az ő talmi édes életével, apai Iház, gyermekkori baráti kör. -Kőiben figyeli, fi­gyelteti reagálását. Megmutat­ja erőtlen főhősének ellenpólu­sát is: a -csupa élet gyógytor­násznőt, aki tudja, -mit a ka r önmagával és saját lábúikra ál­lítja kis mozgássérült tanítvá­nyait. A mai „iM-ég -Nem Vezető De Már Valaki” értelmiségiek kellékei közül hősünké még egy válással végződött házasság, ezzel szemben (igaz, megalku- vássaJ) másodszor -is -megszer­zett lakás, autó, továbbá kitűnő kapcsolat az anyánál élő, re­mekbe sikerült -kamasz-fiával. A munkahelyen pedig álelismerés, jutalmak, - ugyanakkor az al­kotóerő megnyirbálása olyan rö­vidlátó gazdasági indokokkal, amelyek rövidesen tévedésnek bizonyulnak majd. Nyilvánvaló, hogy a rendező nem egyedien érdekes esetet a-kar elmesélni, hanem általános érvénnyel be­mutatni egy jellegzetes arcké­pet, amelyhez a -vonásokat len­gyel művész, Zygmunt Malano- wicz, kölcsönzi — -kitűnően. Ér­dekes módon, ’Kelet-Európábán éppen a lengyel -filmekben tűn­tek -fel évekkel ezelőtt az effé­le, iránytűt vesztve bolyongó ér­telmiségiek. A Cserepek több­letértéke ezekkel szemben az, hogy a baj okát és ezzel gyógy­módját is tudja -és tudatja. Ez a csoport, - mondja Gaál, - el­vesztette kapcsolatait az „egy­szerű” emberekkel és nem tud, nem akar, vagy nem mer meg­győződéséért (és itt nem üres, káros „másképpen gondoíko­mal száz-nyolcvan kilométert gyalogolt a líbiai sivatagban, miközben szo-mját csak hajna­lonként, a kiterített ejtőernyő­jéből facsart harmattal olthat­ta. Aztán, bátor francia repü­lő századodként a II. világhá­ború vége tájékán örökre el­tűnt valahol Korzika- magassá­gában a tenger felett, -Nemrégiben olvastöm vala­hol, Hogy némi -késéssel jelent­kezett az a német repülőtiszt, aki a francia irodalomnak ez­zel a nagy alakjával légi- harcban végzett. Jó lenne tud­ni, hogy olvasott-e tőle- vala­mit, hiszen- az a vakmerő piló­ta filozofikus lelkületű, kitűnő tollú író volt. „A kis herceg” nagyon sok kiadósban és ma­gas példá nyszá-mban jelent meg magyarul. Kiadása való­színűleg -nem fejeződött be. Ugyanez vonatkozik az „Éjsza­kai repülésre" -is, melyet most az Európa Könyvkiadó bocsá­tott ki, 29 -ezer példányban és ami négy'kisregényt tartalmaz. „A déli futárgép”, a címadó írás, „Az ember földje" és „A hadi-repülő" olvadható benne. „me-g-feddte önmagát”. A ké­sőbbieken- szerencsére senki nem „viszonyult” semmilyen kérdéshez, „irányvétel" se tör­tént és más nyelvi borzalom épp ily kevéssé. Ez is sok volt a jóból. Óha­tatlanul felvetette azt a gon­dolatot, hogy a gyerekek igye­keznek -kedvére te-nní a kérde­zőnek és az ő hangnemében felelni. Után-zó képességük köz­ismert és valóban miért is ne használnának -olyan szavakat, kifejezéseket, melyekkel a fel­nőttek sűrűn -élnek, melyek te­hát példákként szolgálhatnak. Itt egy kevéssé igazságtalan vagyok a kérdező Varga Csa­bával szemben. Neki csak a hangvétele- volt kétségbeejtően „felnőttes”, egyszerre „taná­ros” és „rávezető". Érezni le­hetett, hogy a felolvasott no­vellát meg-megszakító kérdé­seivel nem azókaf a válasza­dásról" van szó, -hanem alkotó gondolatokról) minden körül­mények között harcolni. A gyó­gyulás felé indulást ezért két megragadó képsorral jelzi: a lakótelepi ház ablakában kísér­tetiesen feltűnő munkással per­cek alatt megérteti a formater­vezés lényegét egy újszerű fej­szenyél példáján. A már idé­zett zárójelenetben a megalázó jutalomátvételt követően jelent számára valódi élményt kirakni a kis öregasszony virágcsere­peit a frissítő -nyári záporba. félek, hogy soraimmal sem sikerült igazán kedvet csinálni e film „saját” közönségének ahhoz, hogy elmenjen a mozi­ba. Különösen, ha mint Szek- szárdon is, egy nagy sikerű rep- rizfilm előtt délutáni gyermek- film téveszméjét keltve vetítik. Tudjuk, hogy a mozivállalatok közművelődési kötelezettsége a magyar fil’meknek kellő szá­Egy pilóta gondolatai életről, halálról, -emberekről, természet­ről, emberi kapcsolatokról, há­borúról és békéről. Pilóták -— többnyire hadirepülők — írta könyveiket már sokat olvashat­tunk. Ezek általában jól-rosszul megírt élménybeszámolók, hí­ven a nagy idők át- és túl­élőinek ahhoz a- hajlandóságá­hoz, hogy szeretik írásba foglal­ni a saját tanúság tételüket. Ami persze nem tilos, sőt, le­het nagyon fontos, akár érdek- feszítő is. Itt azonban egy ihle­tett tehetségű író bontja ki a tudatalatti- mélységeiből tusa­kodásait önmagával, a-m-i az előrehaladásnak, sikernek és önfejlődésnek egyformán nél­külözhetetlen feltétele. Az első három kisregény egyértelműen remekmű, míg „A hadirepülő” csiszolatlanabb, valószínűleg, mert szerzőjének, a -francia összeomlást végigverekedő re­pülőtisztnek már nem volt ide­je, módja stilárisa-n- finomítgat­nia. Rónay György és Pór Ju­dit fordítása- egyformán- ki­tűnő. ORDAS IVAN kát váltja ki a gyerekekből, melyek természetükből fakadók, hanem amilyeneket az adott esetben- „adni kell". Méghozzá stúdióban, ország-világ füle hallatára, mely ország-vi-lá-g ugyebár szintén jórészt felnőt­tekből áll. A gyerekek ennek érdekében aztán alaposan- be­lenyúltak tőlünk átvett „reper­toárjukba” és beszéltek úgy, ahogyan- egymás között vélet­lenül se szoktak. Az ilyen és hasonló „gyer- mek”-műsorok készítői közt bi­zonyára van egy sor gyakorló szülő. Nem ártana, ha olykor — bármilyen illetlenség is a hallgatózás — látatlanul oda­figyelnének tulajdon gyerekeik egymás közti beszédére. Nem biztos, hogy szívderítő élmé­nyekben- lesz részük, de ilyen értekezletek tövéről metszett kifejezésékben-, -mint a „Pár­baj" esetében is valószínűleg ritkán. Konklúzió: — ahol lehet, ja­vítsunk gyerekeink szókincsén. A -nylelvrontásra ne vegyük igénybe a Magyar Rádió segít­ségét. . .-s. -n. mú előadást biztosítani, ha van néző, ha nincs. De itt lenne az ideje, hogy a magyar játékfil­mek szempontjából egységes egésznek tekintsék az illetéke­sek a televízió és a moziháló­zat műsorpolitikáját. Ha pedig kiderül — és ez a Cserepek ese­tében öt hónap alatt igazán ki­derülhetett, - hogy nem a mo­zik alkalmasak egy ma fontos, de holnapra tatán már túlhala­dott mű Ibemutatására, — miért kell a „szokott” -időt kivárni, közben a -mozik amúgy sem ró­zsás gazdasági helyzetét sú­lyosbítani? IMi-ért -kell azután igazságtalanul „bukott -film­ként” a -képernyőre kerülnie egy olyan alkotásnak, amely meg-fe­lelő propagandával előkészítve, jó műsoridőben, százezrek gon­dolatébresztő, vitára serkentő szellemi tápláléka lehetne? CSONTOS KAROLY Kép és zene... Toulouse Lautrec: A páholy címmel grafikai kiállítást nyitott meg a Szépművészeti Múzeum­ban a napokban -Fail-vy Zoltán, a Magyar Tudományos Akadé­mia Zenetudományi Intézetének igazgatója-. A kiállítás a Zene­ikonográfia Nemzetközi Reper­tóriuma budaipesti -konferenciá­ja alkalmából kerül bemutatás­ra. íMegkezdődött a tanév az is­kolarendszerű politikai oktatás­ban, és hamarosan indul a töb­bi tanfolyam, vitakör is. A Kos­suth Kiadó öt érdekes címjegy­zéket adott -ki, hogy a tájéko­zódásban segítse a tanulókat és az önképzéshez, munkához is könyveket ajánljon. Az ajánlások csak részben fedik az -iskolák kötelező olvas­mányainak anyagát, inkább an­nak kiegészítéséül szolgálhat­nak. A négylapos, esztétikus ké­pes reklámfüzetek a ki-adó ter­jesztési hálózatában folyamato­san kapható könyveket kínál­ják. A tematikus összeállítás a tájékozódást is megkönnyíti. Az alábbi témaköröket ölelik fel - a-z ingyenes — füzetek: esz­tétika, -kultúra-, közművelődés, magyar és -nemzetközi munkás­mozgalom, filozófia, szociológia és valláskritika. Külön füzet ajánlja a-z érdeklődők figyelmé­be Marx, Engels és Lenin mű­veit, valamint a politikai gazda­ságtanról szóló Kossuth-könyve- ket. Könyv Éjszakai repülés Rádió Párbaj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents