Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
© Képújság 1981. szeptember 13. Kolompár Gusztáv szakmunkástanulóval ;»»«.«» *V '' i"í'i I — Zavarban van? — Nem. Egyáltalán nem vagyak. — Az sem feszélyezi, hogy az igazgatói irodában beszélgetünk? — Egyáltalán nem, nálunk itt Lengyelben jó a tanárok és a diákok között a kapcsolat. — Én viszont rég be- \ szélgettem ilyen fiatalemberrel, mint maga. Az az érzésem, hogy ez a korosztály valahogy ésszerűbb világban, felszabadultabban él, mint a tiz-húsz évvel ezelőtti. Hány esztendős? — Tizennyolc. Ami pedig a mi életünket illeti, valóban ésszerűbb lehet, mint volt valamikor. Ahogy az idősebbeik mesélik, annak idején bizony nagyon nehezen mozdultak a fiatalok, nem kaptak olyan biztatást a tanulásra, mint mi. A még régebbi időkben pedig csak az tanulhatott, akinek pénze volt, gazdagsága. Most minden fiatal azt tanulhatja, amit akar, a szórakozásra is több idő van. — Tizennyolc évesen a második évfolyamra jár. Milyen szakra? — Mezőgazdasági gépszerelő szakos tanuló vagyok. De ezzel egy időben most idén járok az általános iskola nyolcadik osztályába, mert otthon Duna- szentgyörgyön nem fejeztem be az általánost, hét osztályt végeztem csak Az én körülményeim olyanok voltak, hogy későn kerültem az iskolapadba, elmúltam már tízéves. Tavaly az első évfolyamon nem folytattam az általánost, mert nem volt rá lehetőség. — Meséljen a gyermekkoráról, a családjáról, otthonáról. — Dunaszentgyörgyön laktunk, kollégista voltam, és idősebb az osztálytársaimnál. Egy faddi szakfelügyelő — ha jól emlékszem, Sós Lászlónak hívták — járt ki mihozzánk a kollégiumba. Egyszer, hetedikben odajött hozzám és azt mondta, hogy végezzem csak el szép nyugodtan a hetedik osztályt és ha ez megtörtént, ő majd megpróbál nekem helyet keresni. Méghozzá valamelyik szakmában. Ha járok tovább, és otthon fejezem be az általánost, az egy év késést jelentett volna és egy év azért mégiscsak egy év. Szóval megörültem, hogy gondoltak rám, vagyis figyelték a tanulmányaimat. Ez persze nemcsak velem volt így, hanem más osztályokban is segítették és segítik a gyerekeket, ha jól tanulnak. Ez nekem annál is Inkább fontos volt, mert az én élete'm bizony nagyon megkésett. Mi cigányok úgy voltunk, hogy a gyerekékkel nemigen törődtek a szülők, "hogy jár-e iskolába, vagy sem. Játszottunk egész nap a. telepi gyerekekkel, birkóztunk, lődörögtünk a házak között. A házak egy- vagy két- szóbásak voltaik, egy-egy szobában sokan aludtak. Nem étkeztünk rendszeresen, és a tisztálkodásra se Igen volt mód. Kint laktunk a külterületen és bizony nem foglalkozott velünk senki egészen addig, míg meg nem jelent a rendelet, hogy nincs kivétel., mindenkinek iskolába kell menni. Addig volt, ahogy volt. Képzelheti, hogy nem valami fényesen: édesanyám egyedül nevelt négyőn- ket, fizikai munkát végzett az állami gazdaságiban és a téesz- ben. A nővérem már férjhez ment, Bonyhádon lakik, a bátyám Kecelen dolgozik, az öcsém még kollégista otthon, Dunaszentgyörgyön. Időközben beköltöztünk a községbe, ahol tanácsi segítséggel házat vettünk. Édesanyám nagyon sokat dolgozott életében, sajnos, már beteges, nem bírja a munkát. — A rokonságában mivel foglalkoznak az emberek? — Nagyon sokan nem végezték el az általánost, legfeljebb néhány osztályt jártak. Mező- gazdasági üzemekben dólgoz- nafc, gyalogznunkások és kisegítők. A fiatalok kollégiumban tanulnak, s az ő helyzetük már lényegesen jobb, mint az én korosztályomé, vagy a még idősebbeké. Akkor kezdik az iskolát, amikor kell, megtanulják a rendszerességet, az időbeosztást és azt, hogy egymáshoz alkalmazkodni kell, ami különösen nekünk, cigány gyerekeknek nem is olyan könnyű. Nem túlkorosán kezdik az iskolát, mint én és a társaim, akiket az utolsó padba ültettek, mert hát jóval magasabbak voltunk, mint az osztálytársaink. Sokat kellett velünk foglalkozni, s a nevelőink igen nagy türelemmel még a délutáni órákban is tanítottak bennünket, korrepetáltak. — Hányas tanuló volt, és melyik tantárgyat szerette? — „Négyegész” fölött volt a tanulmányi átlagom. Nagyon szerettem az orosz nyelvet, ebből a tantárgyból végig ötös voltam. Talán ennek köszönhető, hogy kijutottam a Szovjetunióba: az osztály többsége rám szavazott, mikor megkérdezték, hogy kit javasolnak a Tolna megyei diákcsoportba. Egy hónapig voltunk kint, jártunk Tambovban és a moszkvai olimpián. Nagyon tetszett ott nekem minden. Ekkor voltam életemben először külföldön. Itthon már sokfelé kirándultunk, az iskolából vittek országjárásra minket a nyári szünetben, jártunk Pesten, Pécsen, a Balatonon és Észak-Magyarorszá- gon. — Mi sarkallta arra, hogy jól tanuljon? — Nekem soha nem volt nehéz a tanulás. És hogy is mondjam, valami furcsa akarat ébredt bennem, hogy nekem azért jobb legyen a sorsom, mint amit magam körül látok, s többre vigyem az életben. Úgy gondolom, nem tettem rosszul, amit tettem, bár az osztály- főnököm véleménye szerint, ha ráhajtok, még jobb tanuló is lehettem volna. — A kollégiumban köny- nyen összeborátkoztak a gyerekek? — Igen, sőt, nemcsak az iskolában voltunk együtt a magyar gyerekekkel, hanem a szabad időnket is együtt töltöttük. Nálunk a faluban nem azt nézik, ki a cigány, hanem azt, hogy rendes ember-e, vagy sem. A barátság a mai napig is tart, ha hazamegyek, találkozunk. Széles Zoli, a legjobb barátom Dunaújvárosban ácsnak tanul, Molnár Zsolt meg Paksra ment gimnáziumba. De sorolhatnám az egész osztályt. — Miért éppen a gépszerelő szakmát választotta? — Először azt mondta a szak- felügyelő, hogy járt Lengyelben és jöhetek ide kertésznek. Én őszintén megmondtam, hogy szívesebben lennék inkább gépész. Elintézte ezt is. Majd nemsokára kaptam az értesítést, hogy menjek orvosi vizsgálatra, vegyem meg a szükséges holmit, s tudatták, hogy mikor lesz a beiratkozás. — Az édesanyja hogyan készítette föl a továbbtanulásra? — Mindent, amit tudott megtett értem. Pénzt adott, hogy vegyem meg, ami hiányzik. Munkásruhát vettem, bakancsot, iskolatáskát, melegítőt. Eleinte szokatlan volt ez a környezet, a szép park, a nagy kastély. De hamar belerázódtunk az itteni életbe, s a tanulók többsége tudta, hogy itt komolyan kell gondolkodni, ha akarunk valamit, mert ha nem sikerül szakmát szerezni, mehetünk segédmunkásnak. Tudtam, hogy nekem különösen nehéz lesz, mert még hátra van a nyolcadik és két iskolát kell járnom egyszerre. Sokkal simábban ment minden, mint ahogy arra az elején számítottam. — Úgy érzi, jól választott, jó helyre került? — Feltétlenül. Pedig sokan lemorzsolódtak az osztályunkból, főleg a tanulmányi eredményük és a magatartásuk miatt. Szóval nem tetszett né- hányuknak vagy a szakma, vagy a kollégium, és itthagyták az iskolát. Harminchármon kezdtünk, s másodévre huszonnégyen lettünk az osztályban. — Hogyan telik egy napjuk? — Az egyik héten gyakorlaton vagyunk, a másik héten elméleti órák vannak. A műhely nincs messze a kollégiumtól, reggel héttől déli egyig vagyunk gyakorlaton. Ebéd után háromnegyed négyig szabad program van. Utána este 6-ig, fél 7-ig szilencium: nevelőtanár felügyelete mellett szigorúan tanulni kell. A szabad időben bemegyünk a faluba, iszunk egy kólát, beszélgetünk, vagy itthon maradunk és olvasgatunk, magnót hallgatunk. Este, vacsora után tévét nézünk, persze, csak akkor, ha jó filmet vetítenek. Minden második héten délelőtt elméleti óráink vannak, a délutáni program változatlan. — Mielőtt idekerült, volt-e kapcsolata a gépekkel? — A mezőgazdasági gépeket csak látásból ismertem, meg tudtam különböztetni az erőgéptípusokat, s tudtam, hogy melyik munkagép mit csinál. Itt az iskolában az utolsó csavarig minden szerkezet felépítését, funkcióját, javítását ismerni kell. Az oktatóink elég szigorúak, de szerintem ez így jó, mert inkább szigorúak legyenek és megtanuljuk a szakmát, mintsem úgy kerüljünk ki, hogy a hibás gépet nem tudjuk megjavítani. — Mit tanulnak a legrészletesebben? — A gépek szerkezetét, a differenciálmű, az adagoló, a tengelykapcsoló felépítését, a különböző sebességváltó-típusokat. Most másodikban a munkagépekkel ismerkedünk meg. — Ha egy rossz gépet kapna, már meg tudná találni a hibát? — Hát azt bizony legelőször is keresni kell, hisz egy bonyolult szerkezetben elég sok a hibalehetőség. A nyáron otthon voltam gyakorlaton a tsz- ben. Behozták az IFA-t, s mondták, hogy nézzem meg, mi baja lehet. Az egyik csapágy össze volt törve, s gondoltam, hogy csak ez lehet a baj. Kiszedtem, kicseréltem, s máris üzemképes lett a kocsi. De itt a műhelyben is állandóan szerelünk. méghozzá úgy, hogy az oktatók elállítják a gépeket, és a hozzá való szerszámmal nekünk kell megjavítani. Ez nagyon jó módszer, könnyen lehet így szerelni tanulni. Persze, ismétlés azért előfordul. Hézagot például kétszer-háromszor is mértünk, mert van két vékony lemez, az egyik 0,2, a másik 0,3 tized milliméter vastagságú, és összetévesztettük, hogy melyik kerül a szívóhoz, melyik a kipufogóhoz. De hamar megszokta a szemünk a méreteket, megtanultuk ezt is. , — Ha megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, hol fog elhelyezkedni? — Kétéves szerződésem van a dunaszentgyörgyi téesszeí, havonta 250 forint ösztöndíjat kapok. Most nyáron a gépműhelyben voltam gyakorlaton, és ott mondta egy idősebb szerelő, hogy ne féljek, nem lesz a munkámmal semmi baj. Nagyon rendesen foglalkoztak velem, mindent megmutattak, megmagyarázták, ha valamit nem értettem. Igyekeztem én is szót fogadni és megcsinálni rendesen, amivel megbíztak. És egyáltalán nem éreztették velem, hogy cigány gyerek vagyok. — Miért? Érte már megaláztatás azért, mert cigány? — Ezt nem mondhatom. Kiskorunkban nem jártunk a faluba, a kollégiumban, az iskolában meg sokan voltunk. Most azért mégis féltem, hogy talán nem foglalkoztatnak annyira, mint másokat. Nem kellett volna félnem. Én különben nem szégyellem, hogy cigány vagyok. Nem is sértődök meg, ha valaki nekem ezt mondja. Tudom azt is, hogy sokan hogyan ítélik meg a cigány gyerekeket. Pedig közöttünk is ahány ember, annyi féle. — Milyen gyakran megy haza? — Kéthetenként, hét végén. Találkozom a barátaimmal, moziba, diszkóba megyünk, beszélgetünk.-Előveszem az orosz nyelvű könyveket, olvasgatok. Nem akarom elfelejteni, amit tanultam. Tavasztól kevesebb időm lesz szórakozásra, mert otthon háromszobásra bővítjük a házat. — Milyen elképzelései vannak a jövőre vonatkozóan? — Egyévi munka utón szeretném elvégezni a továbbképző tanfolyamot. Aztán nem tudom... Majd meglátjuk, mi lesz. — Más lehetőség nincs? — De van. Azok a másodévesek, akik négyesnél jobb átlaggal végeztek, átmehetnek a szakközépiskolába, ami itt van Lengyelben. Szóval, félek kimondani, jó lenne átkerülni a szakközépbe... Ehhez nagyon meg kell nyomni idén a gombot: becsületesen végigtanulni a szilenciumi órákat, és úgy tervezem, hogy a szabad időm egy részében is tanulok majd. Kemény év vár rám, de ha elég szívós leszek, kitartok, akkor talán sikerül a tervem. — Nagyon kívánom, hogy így legyen. És mi a legnagyobb vágya? — Egy motorkerékpár. Már gyűjtöm rá a pénzt, havonta félreteszek ötszáz forintot. Ha szükséges, segít majd a bátyám, meg a nővérem is. Idén megszerzem a jogosítványt, és ha lesz motorom, igazán nagyon boldog leszek. — Mi a legérdekesebb a motorozásban? — Talán, hogy játszani lehet a sebességqel. D. VARGA MÁRTA Múltunkból Évfordulók közeledtével rendszeresen felmerül a kérdés: miként indult meg Tolna megyében a mezőgazdaság szocialista átszervezése: mikor és milyen körülmények között jöttek létre az állami- és erdőgazdaságok: mikor alakult az első termelő- szövetkezet: milyen és melyik volt a nagy létszámot elért gépállomási hálózat első megyei bázisa? A kérdések többségére csak levéltári kutatások eredményeként válaszolhatunk, de ez a munka még várat magára. Az igényeket már évekkel ezelőtt megfogalmazták a mi megyénkben is, de a feladat megoldására még nem akadt vállalkozó. tszcs 1948 őszén alakult 3 1949 ápr-ban volt 13 1950 ápr-ban volt 55 1950 okt-ban volt 95 1951 febr-ban volt 105 1951 aug-ban volt 175 Történetiség szempontjából érdekes kérdés: hol alakult meg az első termelőszövetkezet? Az iratok nagy többségének tanúsága szerint 1948. szeptember 20-án a diósberényi Rekettyepusztán határoztak elsőként arról, hogy a földet szövetkezeti formában művelik meg. 17 család 25 taggal határozott úgy, hogy a rendelkezésre álló 224 hold földet — amelyből csak 46 volt a saját, 178 pedig a földalapé — közösen - dolgozzák meg, közös lesz a termés és munka szerint osztják szét a jövedelmet is. A fenti számok is arról tanúskodnak, hogy a párt útmutatását amelyet a magyar történelem az elmúlt évtizedekben fényesen igazolt, s mely szerint a parasztság felemelkedésének egyetlen útja a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, mindenekelőtt az agrárproletárok értették meg és követték. Az első években gyorsan alakultak a szövetkezetek, 1951. áprilisában a megyében már 12 olyan község volt, ahol a paraszti családok többsége a nagyüzemet választotta. Ezek a következők voltak: Kistormás, Grábóc Csibrák, Sárpilis, Nagy- vejke, Majos, Máza, Dunaköm- lőd, Kurd Diósberény, Kalaznó és Kisszékely. A termelőszövetkezeteknek akkor négy típusát különböztettük meg: voltak I., II., 111-as tb pusú szövetkezeti csoportok és voltak az úgynevezett önálló szövetkezetek — ez utóbbiak voltak a legfejlettebbek, a legmagasabban szervezettek. A fokozatok közötti eltérés a közösen végzett munka mennyiségében és az elosztás formájában volt. Voltak szakcsoportok is. Ilyenek voltak például a szőlő- termelő szakcsoportok. A SZÖ- VOSZ Tolna megyei Közponja 1950 december 21-én jelentette, hogy Bátán, Pakson Szekszár- don, Györkönyben, Bátaszéken, Murgán, Kurdon, Őcsényben, Kismányokon, Decsen, Szaka- dáton, Bonyhádon, Németké- ren, Dunaföldvárott, Várdombon, Majoson, Zombán és Alsónyéken összesen 518 tag 365 holdon alakított szakcsoportot. A szépen, sikeresen bontakozó mozgalmat zavarták többek között a gazdaságpolitikában ■elkövetett torzulások, és az indokolatlan, türelmetlenség. 1951. augusztus 23-án a megyei tanácson tartott megbeszélésen az FM megbízottja, miiközben elismerte az eredményeket, elégedetlenségének így adott hangot: „A mai összejövetel célja a tsz-szervezés. A miegyében .volt mozgolódás, de igen nagy a lemaradás... A megyében az elmúlt héten albkullt 23 csoport és körülbelül 600 család lépett be a tszcs-be. De ezzel nekünk nem szabad megelégedni- .. Nem lehetünk megelégedve azért sem, mert segítséget kaptunk a megyénk területére leküdött ipari patroné- zsok útján is, és még mindig alacsony az a szám, amit eddig elértünk.. A szövetkezeteikben nehezen indult a közös munka. Tapasztalait a nagyüzemi gazdaság vezetésében, szervezésében nem volt Eszközök sem igen álltaik rendelkezésre. Kevés — vagy semmi — volt az állatállomány. Az állam már 1949- ben segített az új nagyüzemeknek. A megye termelőszöRésztanulmányok, visszaemlékezések jelentek már meg — de ezek csak kezdeti eredmények, és nem is mindig pontosak. Ma ebben a rovatban csak a termelőszövetkezeti mozgalom első éveivel kívánunk foglalkozni. Mit tudunk a megyei levéltár forrásai alapján a 40-es évek végéről és az ötvenes évek elejéről? A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya 1951. szeptember 27-én küldött jelentést a megyei pártbizottságnak a mezőgazdaság átszervezésének eredményeiről. A nagy, terjedelmes kimutatás szerint az átszervezés az első években a következőképpen alakult: családdal taggal kh-val 52 58 460 180 ? 3 590 1625 2408 17 260 3246 5207 29 120 3353 5415 35 375 6432 9672 58 410 vetkezetei ebben az évben kaipta‘k 19 szarvasmarhatörzset 315 egyeddel, 19 sertéstörzset 391 egyeddteL 4 juhtörzset 781 egyeddel, 3 hízómarha-állományt 36 egyeddét, 4 sertés- állományt — hizlalásra 447 egyeddel. Az állatállomány takarmányozására szemes és szálas takarmány is érkezett a közös gazdaságaik részére. Kaptak 1300 mázsa szénát, 820 mázsa olajpogácsát, 905 mázsa korpát, 273 mázsa kukoricát, 15 mázsa' takarmányárpát, 475 konkoly rostaaíljdarát. Jelentős hitellel is rendelkezhettek a közös gazdaságok. 1949-ben, a mozgalomnak szinte a kezdetén, már a megye szövetkezetei 7 977 001 Ft hosszú lejáratú hitelt kaptak beruházásra, forgótőke gyanánt pedig 445 049 forint állt rendelkezésre. A forgótőkének csaknem felét, 208 092 forintot még 1949-ben vissza is fizették a szövetkezetek az államnak. Megtették az első lépéseket a munkaszervezetek kialakítására is. Egy 1951. március 21- én kelt megyei tanácsi jelentés szerint a 165 tszcs közül 101-lben már voltak munkaszervezetek, az állattenyésztésben, a növénytermesztésben és a kertészetben összesen 265 brigádban 623 munkacsapat dolgozott. A jelentés külön kiemelte, hogy az alsónyéki Vi- iá g szabad sá g te rm el őszövetke - zeti csoportban nőii brigád is működött. Az újat akarók mindig az érdeklődés középpontjába kerülnek. fgy volt ez a termelőszövetkezetekkel is. Kevesek részéről! az őszinte elismerés övezte az úttörőket, a falú többsége ekkor még csak érdeklődő szemlélődéssel vette tudomásul, hogy valami új kezdődik a falvakban, s voltak, akik gúnyolódva, a legkisebb hibákat is tudatosan, kárör- vendőn felnagyítva, a lényeges eredményekről tudomást nem véve, igyekeztek, útját állni a szövetkezeti gondolatnak. „Nőlközösség”, „szabad-szere- lem", „csajka-rendszer" és más otromba rágalmak tömegét szórták a szövetkezetekre és tagjaira, s amikor ez nem segített, a> gyújtogatástól sem riadtak vissza. De az 1948-ban megindult szervezkedés egyre nagyobb tömegeket fogott át, egyre többen voltak, akik követték az úttörőket. S noha az elkövetett hibák, a szektás-dogmatikus politika, a revizion'izmus, a ha- zai és a külföldi osztálypllenség tevékenysége fékezte a kibontakozást, a> szövetkezeti gondolat végül is megnyerte az egész parasztságot. A hatvanas évek elején győzött "a szövetkezeti mozgalom hazánkban. Milliók va'lllljáfc saját tapasztalataik alapján is, hogy helyes volt a párt útmutatása, amikor a szocialista közös gazdaságok megalakítására hívta fel a parasztság figyelmét, övezze dicsőség és elismerés azokat, aklik vállalva, az ismeretlent, elsőként indultak el ezen az úton. K. BALOG JANOS
