Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-12 / 188. szám

2 KÉPÚJSÁG

1981. augusztus 12.

Világszerte elítélik a Reagan-kormány döntését

Tiltakozó fiatalok az NSZK-beli Stuttgartban. Az amerikai kormánynak a neutronfegyverek gyártásáról közzétett bejelentése után megkezdődtek a tüntetések a terv végrehajtása ellen

(Folytatás az 1. oldalról.)

tíciót, amelyben a neutronfegyver gyártására vonatkozó döntés megváltoztatására szólították fel Reagant.

TOKIÓ

A japán sajtó kedden egyöntetűen szerkesztőségi cikkekben ítélte el a neutronfegyver előállításához zöld utat engedő Reagan-i döntést, és tiltakozásra szólította fel a japán kormányt. A Szuzuki-kabinet azonban mind ez ideig tartózkodott a véleménynyilvánítástól, s amerikai belügynek minősítette a Fehér Ház határozatát.

A legnagyobb országos napilap, a Jomiuri Simbun riasztónak nevezte a tengerentúli bejelentést, amely — mint írja — nyilvánvalóan a fegyverkezési verseny fokozódásához vezet. A tekintélyes Aszahi Simbun felháborodásának cd hangot, s megállapítja: a neutronfegyver

gyártásának megkezdése kihívás az emberiség békevágyával, a világtörténelem első atomcsapásait elszenvedő japán néppel szemben. A hirosimai és a nagaszaki áldozatok emlékének semmibevétele, Washington érzéketlensége haraggal tölti el a szigetország lakosságát, s ez nem maradhat következmény nélkül az amerikaijapán kapcsolatok minőségére nézve sem.

ANGELA DAVIS NYILATKOZATA

Angela Davis, az Egyesült Államok Kommunista Pártja vezetőségének tagja, aki a párt alelnökjelöltje volt a tavalyi választáson, a szovjet televíziónak adott nyilatkozatában a leghatározottabban elítélte Reagan elnök döntését a neutronfegyver gyártásáról. Angela Davis kijelentette, ez súlyos provokáció, veszélyes fenyegetés a béke ellen.

Nyilatkozatában rámutatott: miközben a Reagan-kormány költségvetése csökkentett minden szociális kiadást, s az országban állandóan szaporodik a munkanélküliek serege, addig a fegyverkezés céljaira minden eddiginél nagyobb összegeket

fordítanak. A kiélezett politikai légkörben megnőtt a különböző reakciós, fajüldöző csoportok, szervezetek aktivitása is.

A helyzet azonban korántsem visszafordíthatatlan. A Reagan- kormány ilyen intézkedései nagyszabású tiltakozást váltottak ki az Egyesült Államokban és más országokban egyaránt — hangoztatta Angela Davis, aki méltatta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ parlamentjeihez és népeihez intézett felhívása jelentőségét. Kijelentette: erről a felhívásról hazatérte után tájékoztatja az amerikai dolgozókat.

A LEMP Központi Bizottsága ülése

Varsóban kedden délelőtt megkezdte munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának második ülése. A tanácskozás napirendi pontjai:

— A Lengyelország romló társadalmi-gazdasági helyzetét ellensúlyozó tevékenység időszerű kérdései;

— A LEMP munkája a IX., rendkívüli kongresszus után és a központi bizottság tevékenységének szervezése.

Az ülésen elnöklő Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára mondott rövid megnyitóbeszédet. Hangsúlyozta, hogy az ülésre nehéz és szokatlanul feszült helyzetben került sor. „Mozgósítani kell minden erőt annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban megakadályozzuk a helyzet további romlását, felléphessünk az összes lengyel családot érintő nehézségek kiküszöbölése érdekében".

A LEMP KB első titkára felhívta a figyelmet: ma a nehéz helyzet minőségileg új eleme, hogy a lengyel utcák egy ideje nem nyugodtak. Meg kell találni a megoldást, hogy a lengyel utca ismét nyugodt legyen, mert az események alakulásának logikája tragédiához vezethet.

A LEMP Központi Bizottsága plénumának első napirendi pontját Janusz Obodowski, ^ a miniszterelnök első helyettese terjesztette elő. A kormán^1 nevében tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit a társadalmigazdasági helyzet további romlásának megakadályozására

hivatott, tervezett intézkedésekről. Rámutatott, hogy ez év júliusában a termelés 17 százalékkal maradt el a tavaly júliusitól.

A miniszterelnök első helyettese kifejtette: a mezőgazda- sági termelés fellendítése érdekében meg kell szüntetni a felvásárlási és a fogyasztói árak közötti aránytalanságot. A katasztrofális ellátási helyzet szükségessé teszi az éllemísze- rek — így a kenyér, a liszt — fogyasztói árainak emelését. Obodowski rámutatott, hogy a gazdasági reform bevezetése stratégiai feladat, és bejelentette, hogy a megkezdésére — a megfelelő előkészületek után — 1982. január 1-én kerülhet sor. A Szolidaritással folytatott tárgyalások kérdésére visszatérve hangoztatta, hogy a kormány kész megvitatni minden, az országot a válságból kivezető kezdeményezést.

A LEMP KB plénumának második napirendi pontját Ka- zimierz Barcikowski, a Politikai Bizottság tagja, a KB ttikára terjesztette elő. A LEMP IX., rnedkivüli kongresszusán elért legnagyobb eredményként jelölte meg az új pártvezetőség demokratikus úton történt megválasztását, a párt munkaprogramjának elfogadását, és az új szervezeti szabályzat létrejöttét. Barcikowski hangsúlyozta: nem engedhető meg a járton belül csoportosulások szervezése, a frakciózást pedig — ha arra sor kerül —, kategorikusan vissza kell utasítani. Kiemelte, hogy a pártnak a politikai feladatok alábecsülése nélkül kell hozzálátnia a gazdasági problémák megoldásához. Ezt figyelembe véve a párt politikai és szervező tevékenységét három, különösen fontos területre kell összpontosítani: a nyersanyag-kitermelésre, az élelmiszergazdaságra és a lakásépítésre.

A LEMP KB titkára elmondotta: a társadalom két út között választhat: vagy minden változatlanul marad, vagy pedig a gazdasági reform, és így az árak változtatásának útjára lép az ország, ami fokozatosan azt eredményezi, hogy ismét rendelkezésre állnak majd a szükséges árucikkek.

— Mindezzel párhuzamosan folyik a küzdelem államrendünkért, a szocializmus építését vezető pártunk és a szocializmust ellenző eszmék, valamint cselekedetek között — mondotta, majd rámutatott, hogy a megegyezések politikai irányvonala a társadalmi konfliktusok megoldásának fő eszköze. Aláhúzta, hogy a Szolidaritás agresszív körei által a IX. pártkongresszus után teremtett helyzet alapos értékelést, és a következtetések legszélesebb körű levonását teszi szükségessé. Az, hogy a Szolidaritás tevékenysége a jövőben milyen irányt vesz, nagy mértékben függ a párttól, a szövetséges pártoktól, és valamennyi olyan társadalmi erőtől, amelyek számára a nemzet sorsa fontosabb a hazárdjátékoknál.

(A LEMP KB ülése lapzártakor még tartott.)

Szeptember l-től emelkednek a nemzetközi postai díjak

A Nemzetközi Egyetemes Posta Egyesület kongresszusának határozata alapján a világszervezethez tartozó posták 1981. július 1-től folyamatosan felemelik a nemzetközi postai küldemények díját. Hazánkban 1981. szeptember 1-től emelkednek a nemzetközi postai díjak. A díjemelés egyaránt érinti a levélpostai és a csomag- küldeményeket. Az emelkedés mértéke átlagosan 123 százalék. Ezen belül például a 20 grammnál nem súlyosabb levelek díja 100 százalékkal — 4 forintról 8 forintra —, a nyomtatványoké 250-től 500

grammig több mint 200 százalékkal — 10 forintról 32 forintra, a levelezőlapok díja pedig 67 százalékkal, 3 forintról 5 forintra — emelkedik.

Nem változnak a külföldre szóló pénzesutalványok és utánvételes küldemények, továbbá a szocialista országokba küldött, 20 grammnál nem súlyosabb levelek, valamint levelezőlapok és képes levelezőlapok díjai.

Egyszerűsödnek és általában csökkennek a légipostái pótdíjak, mert az eddigi 5-féle pótdíj helyett csak 2-féle lesz; Európába 1 forint, Európán kívül 2 forint.

A megváltozott díjakról és feltételekről a postahivatalok adnak tájékoztatást.

Eredménytelen

látogatás

Jelentős nézetkülönbségek jegyében ért véget kedden Csao Ce-jang kinai miniszter- elnök malaysiai látogatása. A kínai politikus — akárcsak kőrútjának előző állomásán, a Fü- löp-szigeteken — most is arról próbálta meggyőzni vendéglátóit, hogy a délkelet-ázsiai feszültség oka az állítólagos szovjet és vietnami hegemoniz- mus a térségben.

Az új malaysiai kormányfő, Mahathir Mohamed visszautasította a kínai miniszterelnök Vietnam-ellenes egységfrontot szorgalmazó kirohanásait, és hangsúlyozta, hogy a stabilitás a térségben csak a Vietnammal való együttműködés útján valósítható meg.

PANORÁMA

BUDAPEST

Kedden hazaérkezett Japánból a Hazafias Népfront és a magyar békemozgalom küldöttsége, amely Kovács Bélának, a HNF Országos Tanácsa titkárának, az Országos Béketanács főtitkárának vezetésével a Ko- meito Párt és a japán békemozgalom meghívására tett ott látogatást.

MOSZKVA

A Szovjetunió nemzetközi szerződést javasol arról, hogy tiltsák be mindenfajta fegyver eljuttatását a világűrbe. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter levelet intézett Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz, s ebben kéri: tűzzék a szovjet javaslatot a világszervezet közgyűlése legközelebbi ülésszakának napirendjére.

BELGRAD

Augusztus 15-én kezdi meg működését Jugoszlávia -első, atomerőműve — közöltéi Belgrádban. A krskoi (Zágrábtól 40 kilométerre északnyugatra, a Száva partján fekvő) 668 megawattos atomerőmű építését 1975-ben kezdték meg az amerikai Westinghouse cég segítségével. Egy második, 1000 megawattos atomerőmű építését is tervezik.

BECS

A Kőolajexportáló Országok Szervezete, az OPEC bécsi titkársága megerősítette, hogy a szervezet olajügyi miniszterei augusztus 19-én Genfben találkozót tartanak.

LISSZABON

Francisco Pinto Balsemao portugál kormányfő kedden bejelentette lemondását. Eanes államfő kérésére utódának megválasztásáig még hivatalban marad.

Megdöbbentő döntés

A világ valamennyi hírügynöksége gyorshírben jelentette, hogy Reagan elnök elrendelte a neutronfegyver gyártását és felhalmozását — „egyelőre az Egyesült Államokban”. (A Fehér Ház szóvivője szerint az új fegyvert „csak válság esetén" szállítják át Nyugat-Európába.) Á döntés jellegére és horderejére jellemző, hogy azzal még a nem éppen megfontoltságáról ismert Haig külügyminiszter is szembeszállt, mondván: a határozat tovább növeli az amerikai fegyverkezési politikával kapcsolatos nyugat-európai aggályokat.

A neutronfegyver — mondják a szakétők — afféle miniatürizált hidrogénbomba; hőhatása és robbanóereje viszonylag kicsi és a pusztító energia aránytalanul nagy része sugárzás formájában szabadul fel. Hatása ennek folytán az, hogy aránylag kis károkat okoz a fegyverzetben, épületekben, szóval tárgyakban és — kimondani is ördögien groteszk — „jobbára csak az élőlényeket pusztítja el”. Sajnos, van ennek a fegyvernek egy másik, hosszabb távon nem veszélytelenebb, potenciális hatása is. Amerikai érvelés szerint a viszonylag „kordába szorított pusztítóerő” azt jelenti, hogy a neutronlövedék nem hadászati (stratégiai), hanem harcászati fegyverként fogható fel. E „logika" szerint tehát bevetéséhez viszonylag alacsonyabb szintű döntés is elég, nem feltétlenül szükséges hozzá a Fehér Ház jóváhagyása. Ezt a lehetőséget nemcsak a szocialista országokban, hanem világszerte úgy értékelik, mint az „atomfegyver-bevetési küszöb" életveszélyes leszállítását, vagyis az általános atomháború kitörési lehetőségének növelését.

Ezért fogalmaz úgy a TASZSZ hírügynökség, hogy „a Reagan-kormányzat rendkívül veszélyes lépést tett a fegyverkezési hajsza fokozása és egy a^pfnffqború előkészítése felé". A döntés — tette hozzá a moszkvai' rádió kommentárja — kihívás az egész világ közvéleményével szemben”.

Ez a közvélemény jól emlékszik arra, hogy vagy három esztendeje a Carter-kabinet állt elő a neutronfegyver gyártásának és felhalmozásának tervével. Leonyid Brezsnyev akkor leszögezte: A Szovjetuniónak — természetesen — szintén módja lenne ilyen fegyver előállítására, de ehelyett szívesen fogadna egy olyan megállapodást, amelyben mindkét kormány kötelezné magát arra: lemond a neutronfegyverek gyártásáról.

Washington ugyan a higgadt szovjet reagálás és a nemzetközi tiltakozás hatására kénytelen volt felfüggeszteni a döntést, de sem akkor, sem azóta nem volt hajlandó érdemben tárgyalni a kérdésről. A Szovjetunióban akkor félintézkedésnek minősítették az amerikai meghátrálást — és e fogalmazás pontossága most látványosan beigazolódott. Olyannyira így van ez, hogy a New Yöfk-tünes szerint „voltaképpen most csak össze kell szerelni a már legyártott (!) alkatrészeket”.

Leonyid Brezsnyev már 1978 tavaszán hangsúlyozta, hogy „a neutronfegyverek gyártásának további sorsa az amerikai magatartástól függ". A jelenlegi helyzetben ez értelemszerűen azt jelenti, hogy szovjet vészről is nyilván megteszik az elkerülhetetlen ellenintézkedéseket. A történtek után az sem lep meg senkit, hogy Moszkvában erősen kételkednek annak az amerikai ígéretnek a hitelében, amely szerint a legyártott neutronfegyvereket „csak válság esetén" telepítenék át Nyugat-Európába. Ez a kitétel nyilván megpróbálja legalábbis csökkenteni az amerikai fegyverkezési politikával, szemben amúgyis meglévő és erősödő nyugat-európai tiltakozást. Ez a tiltakozás a kontinens szinte minden országára kiterjed és nem egy helyen — például Dániában és Norvégiában — kormányszinten is megtörtént. Mindössze néhány kabinet reagált az amerikai döntésre egyértelmű helyesléssel, köztük az angliai Margaret Thatcheré és — nem meglepő — a Kínai Népköztársaságé . . .

Ugyanakkor Japánban — ahol éppen most emlékeztek meg a Hirosima és Nagaszaki ellen végrehajtott atomtámadás áldozatairól — hírügynökségi jelentések szerint „döbbenettel" fogadták a Fehér Ház közlését. A döbbenet nemcsak Japánra vonatkozik. Reagarí döntése újabb része annak az amerikai koncepciónak, amely „adott esetben"-éppen Nyugat-Európát tenné nukleáris lőtérré. Miközben a világ reménykedve várt a Washington által is megígért őszi tárgyalásokra, a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták ügyében, a Potomüc partjáról a fegyverkezési hajsza új szakasza előtt villantották fel a „zöld fényt”. Iszonyú fény ez; azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok új vezetése milyen felelőtlenül teszi kockára az emberiség jövőjét.

HARMAT ENDRE

Települési viszonyok és az értelmiség

A SZOCIOLÓGIAI vizsgálatokból és a mindennapi tapasztalatokból ismerjük, hogy a különböző szintű települések eltérő életlehetőséget, életesélyt biztosítanak az ott élő népesség számára. A települési szintből származó egyenlőtlenség az értelmiségre is hat, mégpedig olyan módon, hogy o települési szint csökkenésével (az ún. urbanizációs lejtővel) az értelmiségi életesélyek is csökkennek, sőt, a településből adódó objektív hátrányokat talán az értelmiség éli át legmélyebben. Távolról sem lehet véletlennek tekinteni, de nem lehet csak tudati tényezőkkel sem magyarázni a felsőfokú diplomával rendelkező fiatalok törekvését, hogy elkerüljék a vidéki, különösen a falusi munkavállalást, és ha egy mód van rá, a fővárosban helyezkedjenek el.

Nézzük a tényeket. Budapesttől a falvak felé haladva erősen csökken a felsőfokú végzettségűek aránya. (A fővárosban 7,1, a vidéki városokban 4,3 a falvakban 1,4 százalék.) Ezenkívül megváltozik az értelmiség foglalkozásszerkezete,

mégpedig úgy, hogy a, fővárostól az alsóbb fokú települések felé haladva egyre csökken a magas, illetve nő az alacsony presztízsű foglalkozások száma. Ismeretes, hogy Budapesten él a tudósok, írók, művészek túlnyomó többsége, hiszen ide koncentrálódnak a kutatóbázisok, oktatási és kulturális intézmények, a könyvkiadók és szerkesztőségek, filmstúdiók stb. De a fővárosban több az orvos, a műszaki, a jogász is, míg a falvakban a pedagógus és az agrárértelmiség.

A KÜLÖNBÖZŐ vizsgálatok egybehangzó megállapítása, hogy a fővárostól a falu felé haladva egyre nő a rossz köz- érzetű értelmiségiek aránya. Erre utalnak azok a válaszok, melyek az elköltözés! szándékra, valamint a munkahelyi közérzetre vonatkoznak. Adataink szerint a megkérdezettek 13,1 százaléka szeretne faluról városba kerülni, városokból faluba viszont csupán 0,6 százalék készül. Az okok sokrétűek és összetettek. Különösen érzékenyen érinti az értelmiséget, hogy a fővárostól a falu felé

haladva csökken az alternatívák lehetősége, vagyis a munkahely megválasztása és változtatása. Minél kisebb ugyanis a település, annál inkább nő, nőhet a kiszolgáltatottság és a kiszolgáltatottság érzése. Külön gond az értelmiségi nők helyzete. Kisebb települések felé haladva emelkedik az értelmiségen belül a nők aránya — mivel a pedagógusok többsége nő -, a férjhezmenés lehetősége viszont (legalábbis értelmiségihez) csökken. Továbbá ismert gond a gyermekek iskoláztatási, továbbtaníttatási problémája. Tény, hogy a vidéken élő értelmiség közül sokat az ösztönöz a városba, sőt a fővárosba, hogy gyermekeik továbbtanulási esélyeit ezzel is elősegítsék.

Az előbbiekhez még valamit: a kisebb települések felé haladva a vezetés színvonala is esik (a kivételektől eltekintve). Vizsgálati adatainkból kitűnik, hogy a megkérdezett vidéki értelmiségiek több mint 15 százalékának a közvetlen felettese alacsonyabb végzettségű, mint maga a meginterjúvolt. A kvalifi-