Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
1981. augusztus 9. ^PÜJSÄG 3 Ami Mmarad a jegyzőkönyvből Csendes, meleg délelőtt van. A bonyhádi utcák jórészt kihaltak. Dolgoznak az emberek, illetve akik nem, igyekeznek hűs zugot keresni maguknak. A művelődési központ előtt fiatal anyuka húzódott az . árnyékot adó lombok alá, hogy ott levegőztesse máris kreolra bámult négyhónapos Zsófikáját. Szóba elegyedünk az asszonnyal - neve Vég'h Endréné, foglalkozása óvónő. Arról beszélgetünk, hogy amennyiben meghívnák a városi tanács ülésére, milyen közérdekű témákat szorgalmazna, milyen javasltatokat terjesztene elő.- Magam is fiatal vagyok, tehát a fiatalokkal kapcsolatos gondokat vetném föl. Mivel mi is garzonházbam lakunk, tudjuk, milyen nagy dolog lakással — mégha kicsinnyel is - kezdeni a spórolós esztendőket. Néhány év után az embernek onnan már egyszerűbb továbblépni, mint a semmiből. Tehát javasolnám, bogy Bonyhádon építsenek újabb garzont, hiszen igény lenne rá - nemcsak a fialtalak, hanem az idősek körében is. * Elnézést kell kérnem attól a három idősebb férfitól, akiknek beszélgetéséből idézek. A város központjában levő presszóban kortyolgatták sörüket, én pedig a szomszédos asztalnál üldögéltem. Előbb kedélyesen szapul- ták a hőséget, majd egyikük „közérdekű humorral" vigasztalta társait.- Majd nem panaszkodtok télen. Meg is fagyhattok a lakásban.- Hogy-lhogy?- Rosszak a kazánok.- Majd megjavíttatja a tanács.- Csak várd ki a végét! De addig tartalékolj magadban ebből a melegből. Ezután komoly hangon folyt a társalgás - a város gondjáról .. . Én pedig elindultam a tanácsra. * * Mielőtt Kránicz Józseffel, a városi tanács elnökhelyettesével elkezdenénk a címben jelzett és a városban „felszedett” témákról beszélgetni, átfutjuk azt a listát, ami az elmúlt két esztendő tanácsüléseinek témáit tartalmazza. iKözülük címszavakban sorolunk fel néhányat, melyek mind a várost és a városkörnyéket érintik: tűzvédelmi helyzet, egészségügyi ellátás, a köz- művelődési törvény végrehajtása, kereskedelem, háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelése, zöldség-gyümölcsellátás, különböző bizottságok munkája, táppénzes helyzet; munkatervek, munkaprogramok elfogadása, törvényességi helyzet, környezetvédelem, a cigány lakosság helyzete . . . Tehát a korántsem teljes felsorolásból is világosan kiderül, hogy szinte nincs olyan témakör, olyan terület, ami az elmúlt időben ne került volna a végrehajtó bizottság, illetve a tanácsülés elé. Viszont vannak olyan - o kívülálló- szemében „apróságnak” tűnő - részkérdések, melyek nem adnának ki egy teljes napirendi pontot, s vannak olyanok, amelyeket csupán érintett az ülés. Viszont ai tanács ezekkel is részletesen foglalkozik - noha a tanácsülés jegyzőkönyvéből kimaradtak. Tehát arra kérem az elnök- helyettest, hogy a város lakás- helyzetéről szálljon, érintve azt is, hogy épül-e újabb garzonház Bonyhádon. — A város fejlesztésénél figyelembe vesszük, hogy Bony- hád megtartja a kisvárosi jelleget. Célunk elsősorban az, hogy javítsunk a lakáshelyzeten, ügyelve arra, hogy a város környéki települések lakosságmegtartó szerepe növekedjen. Pontosan ezzel a céljai jártuk végig a napokban a tanácselnökkel az említett községeket, hogy „közelről” is meggyőződjünk: hogyan áll a közművesítés, hol, s miben szükséges előbbre lépni. — Visszatérve Bonyihád lakás- helyzetére - folytatja Kránicz József — Örömmel mondhatom, hogy a városban jelentkező OTP-s lakásigényeket maximálisan ki tudjuk elégíteni. Egyébként szorgalmazzuk is az OTP- lakásépítési akciót és a sorházas beépítést. A TÁÉV idén 120 panellakást ad át - szemben a szerződésben álló 90-nel, az építőipari szövetkezet pedig 56 OTP- és 39 tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakással gyarapítja a város lakásainak számát. Elmondhatom azt is, hogy a garzonház mellett egy régi épületet szanálunk, s az igényeknek megfelelően újabb garzont építtetünk. — A városközpont rekonstrukciója a VI. ötéves tervükben szerepel. Természetesen ez is élénken foglalkoztatja a közvéleményt. — Megkezdődött a rekonstrukció, amit a városközpont igen rossz állapota indokol, s ami jelentős beruházást igényel. Az erre készült terv nagyon szép. . . Több épület kerül szanálásra a központban: a Rákóczi utcában kettő, a Szabadság téren egy. Helyükön korszerű lakóházak épülnek, alul üzletekkel. A Népbolt Vállalattal közös beruházással műszaki áruházat létesítünk a Rákóczi és Táncsics utca sarkán. A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy Bonyhádon nemcsak új lakások készülnek, hanem folyamatosan megy a lakásfelújítás, komfortosítás is. Az év végére tizenkét újjávarázsolt lakás várja majd lakóit. Elkészült a Perczel utca 2-4. számú ház felújítási terve, mely szerint a földszinten az Ofotért, a BQNY-cipőszalon és a Ruházati Ktsz mintaboltja kap üzletet. * A „presszós-beszélgetésre” Máté Rudolffal, a városi tanács tervosztályának vezetőjével térünk vissza.- Sajnos, a Fáy lakótelepen a négy konténerkazán közül három meghibásodott, üzemelésre alkalmatlanok. A felújításra lenne vállalkozó, viszont nincs alkatrész... Tárgyalunk a Zala megyei OTP-vel: tőlük tudnánk vásárolni egy új és két használt - két télen üzemelt - kazánt.- Tehát a gond eképpen megoldódik.- Megoldás mindenképpen lesz, azaz nem fognak fázni télen a lakótelepiek. Ennek ellenére a probléma továbbra is él. 1983-ra az olajtüzelésről pakurára kell áttérnünk, ami jelentős összegbe kerül. Végleges fűtőmű építését tervezzük, ami a tanulmányterv alapján 50 millió forintot jelent. Szeretnénk az átállás helyet az új fűtőmű építését megkezdeni. Ezt a megoldást a- behatárolt anyagi lehetőségek indokolják, azaz így nem lenne szükség a közbülső beruházásra, s akkor 1988-ra készen le nne a végleges fűtőmű. * Ismét Kránicz Józseffel beszélgetünk a „kimaradt” témákról... Egyebek között a szolgáltatás kapcsán arról, hogy a kisiparosok mind-mind a központban szeretnének üzletet nyitni, noha a pe/emrészeken és a lakótelepeken is jó forgalmuk lenne. Egyébként Bonyhádon a közelmúltban magánházban nyílt divat-, valamint autóalkatrész- bolt.- Kránicz elvtársnak mikor van fogadónapja?- Mindig és mindenütt - mondja nevetve. — Természetesen itt a tanácson keresnek legtöbben, de sokan az utcán szólítanak meg, vagy eljönnek a lakásomra. A múlt héten harmincán kerestek fel otthon . . .- Milyen témákban és kik?- Több sportoló jött el: az atléták azt kérték, segítsek autóbuszt szerezni budapesti útjukhoz, a labdarúgók állástémában kerestek, a kölesdi művésztelep időszakos alkotótábort szeretne rendezni Váralján, ami talán jövőre megvalósítható. A leírtakon kívül még számtalan kisebb-nagyobb téma maradt ki a tanácsülés jegyzőkönyveiből, de mindezekkel nagy gonddal foglalkoznak a tanács illetékesei. V. HORVATH MARIA Fotó: K. A. HÍRRE Olyan statisztikát még senki nem készített (nem is lehet), mely felmérné, hogy az év különböző szakaiban mi a főbb beszédtéma országszerte. Ilyen vizsgálódások hiányában is meg merném kockáztatni azonban azt a véleményt, hogy az utóbbi időben a legfőbb beszédtéma az volt, amit a bőrünkön is éreztünk. ., A kánikula Sokakkal együtt a legizzóbb lokálpatriotizmus ellenére is le tudtam volna mondani arról, hogy itt, a Kárpát-medence legközepén döntögessünk észak-afrikai hőmérsékleti rekod- dokat. Pedig ha a Meteorológiai Intézetnek hinni lehetett — és miért ne lehetett volna hinni? —, ez volt a helyzet. Mellékesen szólva, felfigyeltek már arra, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb a meteorológus-vicc? Valószínűleg, mert a jóslási melléfogások száma is csökkent. A meleggel való foglalkozásnak vannak fozokatai. Végigpergetve az elmúlt heti számokat, az ember arra a megállapításra jut, hogy a puszta „meleg idő” közlése sima közhely volt. A „Sörexpedíció" című írást olvasva bizonyára kévésünkön vett erőt a közön- bösség. A „Strandidő" feliratú fénykép-összeállításon jóleső irigységgel lehetett merengeni, de ki vágyódott a „Téglapor és 50 fok" című riportunk színhelyére, mely az égetőkemencék, környékére (sőt beléjük) vezette el a kedves olvasót? A „Rejtélyes tüzek" szerencsére — ugye, milyen önző az ember? — nem nálunk, hanem Görögországban lobbantak lángra. Nálunk a tűzoltóság semmilyen rendkívüli híradással nem tudott szolgálni, sőt, egy országrészi versenyre is sor került. Ez utóbbi nagyon jó dolog. A tűzoltók iránt munkál bennem némi elfogultság. Ennek gyökerei egészen az 1944. áprilisi nagy amerikai légi támadásokig nyúlnak vissza, amikor a maiaknál lényegesen gyatrábban felszerelt elődeiket láttam csatát vívni a Fanto-gyár égő olajtartályaival. Akkor van jó világ, amikor a tűzoltók gyakorolják az oltást, de csak „játszásiból'' és nem „igazi" füzekhez vonulnak ki. Persze, azért senki nem haragudott volna meg, ha ezen az o.rszágrészi versenyen a megyénkbeliek valamivel jobban szerepelnek. . . Szekszárdon, a Prométheusz-szobor előtti területen tíz bolondul pörgő szórófej naphosz- szat permetezte a vizet. Teljesen feleslegesen, mert az ottani gyephez mérten egy alaposan megjáratott birkalegelő is pázsit. Olvashattunk vízzel, illetve vízhiánnyal kapcsolatos különböző nyilatkozatokat. Az ilyeneknek van egy kellően nem értékelhető tulajdonsága. Mindig tökéletesen tárgyilagosaknak tűnnek, és ez jó. A vízhiányt viszont nem szüntetik meg, ami sokkal kevésbé jó, amiként azt Zomba, Űzd, Pincehely és még sok más település, továbbá a szekszárdi Baktán lakók tanúsíthatják. A vízről jut eszembe, hogy Domboriban mostanság ugyan nem jártam, de másik — vitathatatlanul tisztább vizű — üdülőhelyünkön, Gunarasban igen. Csütörtök volt, tehát a legközönségesebb hétköznap, de gépkocsi gépkocsi hátán. A földek szomját is csillapítani kell Az idegenforgalom Mintha a tények csak igazolni akarták volna a megyei IBUSZ, Tolnatourist, Volán Utazási Iroda, Cooptourist és Expressz illetékeseit, akik nem szívesen dicsekedtek az első félév idegenforgalmi eredményeivel, hiszen számukra a szezon júliusban kezdődik. Alaposan elkezdődött. Mindkét Németország, Hollandia, Olaszország, Ausztria, Franciaország, Svédország betűjelzéseire figyeltem föl, viszonylag rövid idő alatt. Már előre kíváncsi vagyok az év végi statisztika részleteire. Részben önmagamat kontrollálandó is, mert magánmegfigyelésem szerint az utóbbi időben mintha megszaporodtak volna a svéd rendszámú gépjárművek útjainkon. Egyébként azokkal az első féléves számokkal sem kell túlságosan szégyenkezni. A megyéből 6614-en célozták meg valamelyik határállomást és látogattak külfödre, míg 4416- an belföldi csoportos utakon vettek részt. Ez összesen 11 030 ember, amit úgy tessék elképzelni, mintha Bátaszék, Alsónyék és Báta teljes lakossága felkerekedett volna, hogy hosszabb-rövidebb ideig ne legyen otthon. Az idegenforgalom kapcsán már nem egyszer szóvá tettem azt a véleményemet, hogy ha egyáltalán szabad „súlyozni”, én a belföldit legalább olyan fontosnak tartom, mint a határainkon kívülre irányulót, noha mindkettőnek bőségesen voltam már részetvevője. Szeretek utazni és ha lehorgonyoztam valahol, szeretem békén megismerni egy-egy város, tájegység szépségeit, nevezetességeit. Ide értve a jó szállást és megfelelő ellátást is. Ezért éreztem fontosnak tudósítóink beszámolóit a különböző üdülési lehetőségekről és egyik kolleginám fényképes tudósítását arról a városról, ahol ismeretes módon „pulykakakast kéne venni!” Élek a gyanúperrel hogy a hazai pulykakakas-kinálat meglehetősen gyenge, de — sajnos — tudom, hogy a szálláskínálat is az (Debrecen egyébként épp a gyér számú, tiszteletre érdemes kivételek számát szaporítja!). így aztán ez is közrejátszhat abban, hogy olykor könnyebb diaképek vetítésével kombinált beszámolót hallgatni Krk szigetéről és az Aranyhomokról, mint S'áros- patakról, vagy uram bocsá' Gyuláról. Arra, hogy ez az idegenforgalmi szenzációkban nem bővelkedő megye is fel tudja kelteni külföldiek érdeklődését, decsi beszámolónk szolgáltatott példát. Nem a megszokott sárközi lakodalomról szóló, hanem a japán tévések óltal megörökítésről. Fogalmam sincs, hogy mit vásároltak, vagy vásároltak-e egyáltalán Nippon fiai valamit Decsen. Remélem, igen. Melyiket szeressem? Turisták népi kerámiát vesznek Szekszárdon. Nyári vásár A kereskedelem szakemberei mindenesetre nem dőltek be a kánikulának, amiben már csak azért is igazuk volt, mert a korábbi hetek időjárása nem egy példát szolgáltatott a 24 óra leforgása alatt produkált ±15—20 C-fokos szökdécselésekre. így aztán a hőmérő higanyszálára való tekintet nélkül az idén is megrendezték az árleszállítással kombinált nyári vásárt. Sokakkal együtt én is kivettem részemet belőle. A véletlen azonban a nyárnak egy egész másik vásárát juttatta eszembe. Egyik tudósítónk frissesége jóvoltából fotóriporter kollégámmal együtt lekéstük a tamási Kop-Ka ÁFÉSZ új ABC-áruházának nyitását. Pénteki lapunkban olvasható volt, hogy az áruház alapterülete 650 négyzetméter és — ebben sok ABC-óruház követhetné példáját! —, tőkehúst is árusítanak pultjain. Rövidesen Hőgyészen egy még nagyobb nyílik. Ez mind szép és jó, de mi a kollégámmal attól voltunk elbűvölve, hogy a péksütemények évek óta nem látott széles választékában lehetett tobzódni az e célra rendeltetett részleg pultjain. A megyeszékhelyen és erre-arra a megyében tagadhatatlanul javult a kenyér- ellátás. Óhatatlanul az az álomkép rajzolódott ki lelki szemeink előtt, hogy netón-tán ez egy szép napon a péksütemények és egyéb pékáruk terén is elkövetkezik majd. E pillanatban ugyanis egyik-másik sütőipari „mintaboltunk" legfeljebb annak mintaszerű bizonyítására alkalmas, hogy milyen szegényes is tud lenni a nagy múltú mesterség termékeinek választéka... A mezőgazdaság Felfigyeltek már arra, hogy a valamikori legnagyobb munkák dandárja idején, nyáron, újabban viszonylag milyen kevés szó esik lapjainkban a mezőgazdaságról? Ez sajátos jelrendszerünk szerint azzal egyértékű, hogy rendjén mennek a dolgok. Az elmúlt heti talán legjelentősebb ilyen tárgyú írásunk előre mutatott. A cukorrépakombájnok bemutatójáról szólt, melyek használatba vétele ismeretes módon ősszel történik. . . Egy-egy gépsor idényteljesítménye 250 hektár, azaz 2 és fél millió négyzetméter. . . ORDAS IVAN Fotó: Bakó Jenő Nyári várás — a piacon is. A javításra, illetve lecserélésre váró konténerkazán