Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-08 / 185. szám
1981. augusztus 8. NÉPÚJSÁG 3 Elkezdődött, folytatni: kell! Játszótér születik? — Miért kell ide játszótér? — kérdez vissza emelt Hangon Szép Mihály este nyolc óra után a lépcsőház előtt. — Mit csinálhat itt egy gyerek? Hol tanuljon kerékpározni? Autók között? Jó, én még játszhattam falun. Erdőkben és a mezőkön. De ők? — mutatná a kicsiket, ha nem parancsolta volna már rég ágyba őket az esti mese mackója. — A játszóteret a magam, de más ember gyerekének is építem. EGY LAKÓ FOGTA MAGÁT... Az új lakótelepen néhány hónappal a beköltözés utóm és a végső tereprendezés közötti időben a kevésnél is kevesebb játéklehetősége van a gyermekeknek. A szekszárdi Béri Balogh Adóm utcai házak — 23- tól a 41-ig — apróságainak még most is a kocsiút a játszótere. Nap-nap után tapasztalom, hogy a délutánonként a lépcsőházak előtt összeverődő kismamák és az ővodányi gyerek között sokszor úgy szla- lomoznak a gépkocsik, mintha Forma 1-es versenyen lennének. Máskor pedig a lépésben haladók sebessége is magában rejti a veszélyt. Ez az állandó balesetveszélyes állapot ösztönözte a 31-es lépcsőház bizalmiját, Tischler Károlynét arra, hogy megtegye az első lépéseket a házak mögötti területre építhető játszótérért. — Ott minden csupa beton! — mondja Tischler Károlyné munkahelyén, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat központjában.' — Nekem is van két gyerekem, másoknak is. Valamit tenni kellett. Fogtam magam és a városi tanácshoz fordultam segítségért. Ott hasznos tanácsokkal láttak el. A TÁÉV-et is megkerestem. Július első hetében felhívást gépelt Tischler Károlyné és kifüggesztette mind a tiz lépcsőház hirdetőtáblájára. Tudatta a lakókkal, hogy a hét végén társadalmi munka lesz. A cél: füvesítésre előkészíteni a lép- csöházak és a Fáy utca közötti terület egy részét, valamint kimérni, elegyengetni és egészen a betonozásig elkészíteni egy sportpályát. A társadalmi munka irányítója, és „atyamestere1’ Bartal Pál volt, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat főépítés-' veztője, aki szintén itt lakik. Szerszámokat kért vállalatától. A társadalmi munka alapja az a szerződés volt, amely a szekszárdi Városi Tanács és a TÁÉV között köttetett meg, pontosan egy társadalmi munkában oda építendő sportpálya tárgyában. A munka megkezdéséig mindenkiben ott motoszkált a kérdés: vajon hányán ismerik fel a közös célt, hányán jönnek dolgozni? Az eredmény még a borúlátókat is meglepte. Az első hat lépcsőházból jöttek az emberek. Szombaton száznál is több férfi és nő, gyerek és nagymama dolgozott. A rendelkezésre álló szerszám kevésnek bizonyult. Az asszonyok az elburjánzott gazt kézzel irtották. A munkanap végén megelégedéssel néztek körül a lakók. A látvány már más volt. A lépcsőházak mögötti kis terület várta a fűmagot. A pályát kemény munkával ásták ki és egyengették el a férfiak. Ide már jöhetett is a beton. Néhány nap elteltével ismét volt társadalmi munka — pályabetonozás. Ezen harmincon jelentek meg. Nem kevesebb, mint nyelvennyolc köbméter betont terítettek szét. Július utolsó napjaiban pedig a TÁÉV emberei társadalmi munkában 45 mázsa bitumenből szőnyeget fektettek rá. A pálya elkészült! Bartal Pált a lakásán kerestem fel. Úgy láttam rajta, mintha aggódna kissé a munkák további folytatása miatt. — Csinálni kellene. Meg kell fogni az ásót és a lapátot. Vagy a szerszámok arányában kellene lépcsőházanként megosztani az erőt, vagy megfelelő mennyiségű szerszámot kell szerezni. . . Kiterítjük a dohányzóasztalra a kertészeti helyszínrajzot, Mert az is van. . . A Szegedi Tervező Vállalat munkája, már látványnak is csodálatos. Zöldövezet körben, amoda fából készített játszószereket álmodott meg a tervező, rönkvárat. A másik részen sakkasztalok, és sok olyan pad, amilyen a megyeszékhely központjában is látható. — Mennyi a pálya értéke? — Anyagköltsége kétszázezer foiint. „ELLENPROPAGANDA" A lakótelepen volt kisebb „ellenpropaganda" is. Elhangzott többek között, hogy „a játszótéren öt éven belül úgyis garázsok lesznek!” Néhány lakó azért zárkózott el a társadalmi munka elől, mert a lakás vételárában bennfoglalta- tik a tereprendezés, még a játszótér isi Mindkét állítást cáfolják a városi tanács szakemberei. A REALITÁS A szekszárdi Városi Tanács V. B. terv- és munkaügyi osztályán Jencski Ferenc csoport- vezetővel és a Költségvetési üzem kertészeti ágazatvezetőjével, Varga Andrással találkozom. A téma a közeimben leírt realitás. Jencski Ferenc: — A Béri Balogh utcai komplett játszóteret a tanács költségvetéséből nem tudja megvalósítani, de a lakók társadalmi munkájával igen. — Mit tudunk adni? — teríti ki a tervrajzot a csoportvezető. — A tervben megjelölt játszószereket, a padokat, a homokozót, ezenkívül a játszótérhez szükséges zöldnövényeket és a fákat. — A leendő játszótérről nemsokára végleg levonul a TÁÉV. Mi következhet ezután? — A durva tereprendezés után megkezdődhetnek a kertészeti munkák. Továbbá ki kell ásni a padok alapját és ki kell helyezni a játszószereket. Gyöngykavicsot is tudunk adni. — A szakmunkákhoz lesz szakember is? — fordulok Varga Andráshoz. — Lesz. — Ezek szerint minden együtt van a játszótérhez? — Igen — feleli Jencski Ferenc. — Ha a lakók is igazán akarják a játszóteret és további társadalmi munkát is végeznek érte, akkor sem a városi tanácson, illetve a költségvetési üzemen nem múlik. ERŐSÖDIK A SZERVEZETTSÉG A leendő játszótér ügyének több gazdája is van. A tanács, a TÁÉV és a lakók. Most az a legfontosabb, hogy az érintettek közötti kapcsolat rendszeres munkakapcsolattá ála- kuljon. A Szekszárdi Lakásfenntartó Szövetkezet tisztségviselőit — Erős István ügyvezető igazgatót és Palotás Alajos gondnokot — is felkerestem, azt tudakol- -ván, hogy ők mit tehetnek a játszótérért. A társadalmi munka szervezéséhez és a koordinációhoz tudnak segítséget adni — mondták. Már léptek is... Most — a Béri Balogh Adóm utca egyik lépcsőházába — megbeszélésre hívták össze az érintett tiz lépcsőház bizalmiját és a hivatalból érintett szakembereket. A cél: munkák megbeszélésén felül egy olyan koordinátort megbízni, aki a lakók és az üzem között tartja a kapcsolatot. — Gyakorlati tapasztalatunk — mondja Erős István —. hogy a beköltözés utáni egy-másfél évig mindenre készek az emberek. Olyan mozgékonyak, mint soha. Ha ezalatt az idő alatt nincs közös eredmény, akkor sokszor már késő. A Béri Balogh Adóm utcában van eredmény. Egy kétszázezret érő sportpálya. Van továbbá egy terv, aminek megvalósításához minden adott. Megkezdődött az a munka, amit vétek lenne abbahagyni. A játszani kívánó gyerekek miatt. . . SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Bakó Jenő A zöldterület és a játszótér tervrajza Munkaprogram az építőipar rugalmasságának ösztönzésére Nyári határjárás Kétszer annyi másodnövényt vetettek idén, mint tavaly Csapadékot igényelnek az őszi növények Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az együttműködésben érintett tárcák előterjesztésére az állami tervbizottság munkaprogramról határozott a szabályozórendszer egyes elemeinek korszerűsítésére, amellyel rugalmasabb vállalkozásokra, a tényleges építési igényekhez igazodó feladatok elvégzésére ösztönzik az építőipari vállalatokat. A változtatást indokolja, hogy a lényegesen mérséklődött építési igények kielégítésében is sok feszültség tapasztalható, mert a kivitelezők nehezen alkalmazkodnak a változó feladatokhoz, a korábbinál jóval nagyobb arányú felújítási és rekonstrukciós munkálatok követelményeihez. A munkaerő gyors átcsoportosítását is számos objektív és szubjektív körülmény akadályozza. A határozat szerint — amelyet csütörtöki ülésén a Minisztertanács is megerősített — az ár-, költségkalkulációs és elszámolási rendszer, a bér- és jövedelemszabályozás, továbbá az építési szervezetek továbbfejlesztésivel ösztönzik racionálisabb intézkedésekre, a körülményekhez való alkalmazkodásra az építőipart. A rugalmasabb építőipari árrendszerrel azt kívánják elérni, hogy a kivitelezők vállaljanak nagyobb kockázatot és ezzel járjon együtt nagyobb nyereség, ám a szabályozás állítson ésszerű gátat az indokolatlan áremelkedésnek is. A kivitelezés vállalkozási jellegének erősítésére fokozatosan általánossá kívánják tenni a versenyeztetést. Az ÉVM és partnerei az év végéig kidolgozzák a ver-_ senytárgya lások rendszerének, az ajánlatok tartalmi és formai feltételeinek és a verseny tisztaságának szabályait. A fejlődés útja a versenyár-rendszer, amely szerint a megrendelő és a versenyző vállalkozó megegyezése szerint alakítják az árakat, a megbízó tehát a legkedvezőbb ajánlatokat veszi figyelembe. Az építési feladatokhoz igazodó rugalmasabb munkaerőgazdálkodást a bérszabályozás két alaptípusa: a bértömeg- és a bérszínvonal-szabályozás vegyes . alkalmazásával kívánják elősegíteni. így azoknál a kivitelezőknél, amelyeknél a növekvő építési feladathoz a munkaerő számát is növelni kell, lehetővé teszik a relatív bérszínvonal-szabályozást. A módosított jogszabályokat még ez év november végéig kidolgozzák. Érdekes kísérletre is sor kerül, elsőként a Dunai Kőolajipari Vállalat krakküzemének építésénél, ahol a fontos népgazdasági érdek is indokolja a munka gyorsításának ösztönzését. A beruházóval és az alvállalkozókkal közösen az egész létesítmény kivitelezésére egy ösz- szegű munkabért állapítanak meg, amit - ha a feladat jóval a határidő előtt és az előírt minőségben teljesül - korlátozás nélkül számolhatnak el. Terveznek még más jövedelemszabályozási kísérleteket is. Az építőipari szervezetek kor, szerűsítésére a jövő év közepéig széles körű vizsgálatokat végeznek az országban, s az érintett tárcák közös javaslatokat dolgoznak ki a fejlesztésre. Egyebek között új szervezeti és működési formák ágazati bevezetésével növelik az építőipari szolgáltatás hatékonyságát, s folytatják a fenntartási munkák komplex elvégzésére alkalmas vállalatok kialakítását is. A munkaprogramban foglaltakon túl központi intézkedéseket fogadtak el a szűkös budapesti építési kapacitásból eredő feszültségek feloldása érdekében is. A jövő évtől az eddiginél több preferenciával segítik a főváros komplex lakásépítkezéseit, továbbá a fontos közintézmények és kórházak rekonstrukcióit. A Budapesten foglalkoztatott építők lakásgondjainak megoldását is támogatják, s lehetővé teszik, hogy az építőipari szervezetek dolgozói évente legalább 500-600 munkáslakáshoz jussanak. A munkaprogramban részletesen megjelölték az elvégzendő feladatok határidőit és a felelősöket. Az ösztönzőbb jogi és egyéb szabályozók módosításának kidolgozása lényegében máris megkezdődött, hiszen néhány feladatot már augusztus végéig, illetve szeptember végéig be kell fejezni, mint a krakk- üzem kísérleti bérgazdálkodásának szabályait is, Idén igen jó ütemben haladtak a gabonabetakarítós munkái: míg az elmúlt évben augusztus 14-én, addig idén július 24-én végeztek a megye mezőgazdasági üzemei az aratással. Ezzel párhuzamosan jó ütemben haladtak a betakari- tássol együtt járó kiegészítő munkák, mint a bálázás és o kSílazás. A búza termésátlaga idén kevesebb lett, mint arra a szakemberek a tervezés idején számítottak. Éppen ezért igen nagy területet másodnövénnyel is bevetettek — pótolandó a ki- esést. Tolna megyében a gazdaságok összesen 6254 hektáron vetettek másodnövényeket ez a terület duplája a tavalyi, nak. A másodvetés legnagyobb része - 3815 hektár - rövid tenyészidejű kukorica. Az igen rövid tenyészidejű kukorica még akkor is képes beérlelni a termést, ha az őszi időszak viszonylag nem hosszú. Pe'sze, jó termésre csak akkor lehet számítani, ha elegendő csapadékot kap a kukorica. Megyénkben a korán lekerült takarmány, növények, a borsó és a gabona után zöldségnövényeket is vetettek, összesen 89 hektáron. Ezekben a napokban igen magasra emelkedik a hőmérő higanyszála, ami megviseli a növényeket. A paksi járásban a dohány és a homokereken lévő kukorica alsó levelei száradnak. Az egyenetlen fejlődésű napraforgótáblákon egyes növények érése, illetve száradása is látható. Az előrejelzések szerint viszont az elmúlt évit meghaladó termésátlaggal számolhatunk idén paradicsomból és vöröshagymából. A gazdaságok többségében 'megkezdték az őszi munkákra való felkészülést, szántanak és javítják a gépeket. A nagyüzemekben jelenleg a legtöbb munkát a paradicsom, a paprika, az uborka szedése adja. Munkában vannak a kaszálógépek is: készítik a télre való takarmányt. dA NEB életéből FŐ az udvariasság! Az áll ampolgárok ügyeinek intézése az utóbbi években sokat javult. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a népi ellenőrzéshez alig érkezik például az államigazgatással kapcsolatos bejelentés. Éppen ezért relatív növekedést mutat a szolgáltatások- aal, ezen belül—is a kereskedelemmel kapcsolatos panaszok száma. Az ügyintézés udvariasságát ez esetben sem lehet általában kifogásolni. A válaszok tartalmát már gyakrabban. A mi „ön kérdez, mi válaszolunk!" rovatunkhoz is gyakran érkeznek semmitmondó vagy éppen bürokratikus stílusban és tártalommal írott válaszok. A legmókásabb példa bizonynyal írógépelütésből származik, de mivel bentmaradt a válaszlevélben, meg is érkezett szerkesztőségükhöz. Egy illetékes azt írta, hogy a 0 mm-es homok még sódernek tekinthető. . . Hát „sóder" az van bőven az ügyintézés háza táján. A megyei NEB-hez fordult egy szekszárdi lakos bútorügyben. Az aktákban természetesen megtalálható a neve és címe, a tanulságokat szívesen elmondta, de nevének mellőzését kérte. A dolog jól kezdődött, mert 1980. márciusában vásároltak egy kedvükre való ülő- garnitúrát. Diplomata volt a neve, ó-arany plüss bevonattal készült, és volt rá 18 hónap garancia. Három hét múlva viszont diplomatához nem illően kezdett viselkedni a plüss. A varrások mentén foszladozott, majd itt-ott kiszakadt, a kanapé szivacsbetétje pedig meglepő formákat öltött. Panasz indult. Reklamáció a boltban, majd levél a pécsi Tempó szövetkezetnek, ahonnan villámgyorsan kijöttek, megnézték a garnitúrát, majd udvariasan közölték, hogy a panasz jogos, de kijavítani csak akkor tudják, ha erről értesíti — a vásárló — a Budapesti Bútoripari Garanciális Központ panaszfelvevö irodáját. A javítást ugyanis csak ők rendelhetik meg a pécsi szövetkezetnél. Levél Budapestre. Jön szakember Budapestről, jegyzőkönyvbe foglalja a hibákat, majd udvariasan közli, hogy a munkát megrendelik. Az idő közben telik-múlik, újabb levél Budapestre. Jön a válasz, miszerint — azt már mondani sem kell, hogy elnézést kérnek, nagyon udvariasak — 1980. IV. 28-án megrendelték a javítást. Az idő — mint szokott — múlik. Telefon Pécsre, majd VI. 9-én ismét jönnek Pécsről, megnézik, ismét elismerik, hogy hibás a termék. Közben bekerül az ügybe a gyártócég is, a Gyulai Fa- és Fémipari Szövetkezet. Levelezés körbe. A vevőnek már jó akármilyen szövet, sőt, jobb. ha nem is ó-arany. Választ másikat, a mintát visz- szaküldi, de ekkor már ősz van, hullanak a falevelek és jönnek- mennek az udvarias levelek. A budapestiek XI. 7-én még mindig türelmet kérnek és elküldik a panaszos soros levelének másolatát a gyártó címére. Erre azt válaszolják Gyuláról, hogy a Tempónak küldik a szövetet. Nem küldik, de a reklamációra közük, hogy az 1 hónapja kiválasztott szövet — sajnos — elfogyott, mert azt nem ők gyártják, megrendeltek, de az új szállítmány késik. A javítás is. A végeredmény 17 db ügyirat — csak a panaszosnál — és bejelentés a NEB-nél, de az már idén január közepén, és akkor meggyorsulnak az események. Szinte 1 hónap alatt van szövet, van javítás is, sőt, a népi ellenőrzéshez küldött válaszokban az érdekeltek már nemcsak udvariasak, de panaszkodnak is — egymásra, sőt, más gyártókra is.
