Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

1981. augusztus 6. I^PCUSÄG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK Pophírek Lezárult a Robert Stigwood és a Bee Gees közti per. A sajtó képviselői előtt békültek ki, be­jelentették, hogy ezzel megszün­tetnek egymás ellen minden jo­gi követelést. Ezzel egy időben közölték azt is, hogy az ősz fo­lyamán ismét lemezt ad ki az együttes és a kiadó Robert Stig­wood lesz. Popszenész számára rendkívül komoly feladat az, amivel Pres­ser Gábort megbízták. Kiváló zenészünk egy balettdarabhoz készít zenét. A film Róna Viktor balett-táncosról készül egy fran­cia tévétársaság rendezésében. Az újhullámos AC/DC együt­tes Európa után Amerikáiban is sikert aratott. Több százezren látták látványos koncertműsoru­kat. Énekesük, Bon Scott halála után nem sokan gondolták, hogy az ausztrál zenekar ilyen hamar talpra áll. Szerencséjükre az énekes-gitáros Angus Young lelkesedése és remek színpadi szereplése átsegítette őket a holtponton. Összeállította: KINDL GABOR Klub Munkásklubot alakítanak ki a szekszárdi 3. számú AFIT-üzem- egységben. Az eddigi helyén lé­vő felvételi iroda és az Állami Biztosító irodája az új üzem­csarnok egyik részébe költözik. A megüresedő faházban a vállalat KISZ-eseinek és szocia­lista brigádjainak egy olyan klubot alakítanak ki, ahol rend­szeresen megtarthatják az ösz- szejöveteleiket. Innen működik majd a házi stúdió is, melynek a megteremtéséhez a szekszár­di városi KlSZ-bizottság anyagi támogatást nyújtott. A munkás­klubot szeptemberben nyitják meg. Két zsák paprika Mit csinálnak szombaton a kisdorogi fiatalok? A kocsmamozinak befellegzett EGYSZER VOLT, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, Szekszárdon túl, volt (van) egy kis falucska. Kisdo- rog. Ebben a faluban (volt) van egy fiatalember. Ez a fia­talember KISZ-titkár. A falusi élet jó ismerője, lévén falusi lakos. Nem tanulta iskolában a népművelő mesterséget, de nagy kedvet érez (érzett) irán­ta. A mesebeli legény hús-vér ember, ismerve faluja (kisköz­ség) minden polgárát, a lehe­tőségeket, az igényeket (az igénytelenséget). Egyszer elha­tározta, hogy kocsmáros lesz. Egyből „beugrik" a tájékozat­lan embernek: Biztosan meg akart gazdagodni! A mesebeli (mert ez csak a mesében és Kisdorogon fordulhat elő), fiú nem akart gazdag lenni, csak szeretett vola valamit tenni (ez máshol is előfordul) a falujá­ban élő, unatkozó, részegeske- dő, vagy józan életet élő em­bereiért. Tudta, hogy a kultúr- házba, a moziba, meg egyéb, a kultúrának szánt helyiségbe nem mennek el. Sem a tudós népművelők kedvéért, sem a mozigépész, meg a világ ösz- szes filmjének a kedvéért sem. A fiatalok sem mutatkoztak nagyobb kultúrafogyasztólcnak az idősebbeknél. A KISZ-titkár, amatőr nép­művelő gondolt egyet, kettő lett belőle. Itt van ez a kocsma — mondta magának üres órái­ban —, idejár a falu apraja- nagyja, hát akkor itt kell kul­túrát adni a sör, a féldeci meg a vörös bor mellé. Mikor megkötötték a szer­ződést, meg leadta a munka­könyvét a bonyhádi áfésznél, már előre dörzsölte a tenyerét. — Enyém a kocsma, lesz. kul­túra Kisdorogon — mormogta csak úgy magának. Aztán a fantáziája (a botcsinálta nép­művelőnek ez is van) a ma­gasba röppentette. Szép zárt udvara van a kocsmának, meg a boltnak. Itt lehet valapiit kezdeni, mondjuk egy kerthelyi­séggel, aztán apró léptekkel lehet araszolgatni előre. Sza­badtéri színpad, táncparkett, stb. Munkába állt. A villanysze­relő (mert ez az eredeti foglal­kozása) KISZ-titkár kocsmáros lett. Júniusban — 1979-ben — megkezdte a finom sörök (ha kapott) árusítását. Nem tartott népszavazást, nem kérdezte: — Na, emberek, kell-e a kul­túra? Mert tudta a választ: „Sör kell, hideg és sok”. MESEBELI ez a legény — áruljuk el a nevét: Bittner Má­tyás —, mert kocsmáros létére fájt neki, hogy nagyon sok az ital, s ezzel egyenes arányban emelkedő tendenciát mutat zá­róra felé a részegek, az itta­sok aránya. Szövetkezett a mo­zissal — mert az meg azon mérgelődött, hogy hétfőn és vasárnap nagyon kevesen kí­váncsiak vetítési tudományára —, a megyei moziüzemi vál­lalattal. Csütörtök esténként moziztak a kocsmában! (Nagy bűn, nagyon nagy bűn... Ezt nem egy villanyszerelő KISZ- titkárnak, aki éppen kocsmá­ros, kellett volna kitalálnia, ha­nem a kultúra fizetett munká­sainak, de azok, a jelek sze­rint, már lemondtak a kocsmák népeiről.) Szóval megindult a kocsma­mozi Kisdorogon. Nem mese a történet, való­ság. Aki olvasta a Magyar If­júság című lapot, megnézte a Stúdió '81 című televíziós mű­sort, megtudhatta, hogy a kocsmamozi a faluban feno­menális sikert aratott, a hiva­talban (hivatalokban) pedig bajt okozott. Szentségtörő tett: mozizni a kocsmában... Korsó sör (soha sem volt, csak üve­ges) mellett kultúrát Togyász- tani ma még bűn Magyaror­szágon. Ha nem is az egész országban, de annak Tolna megyei szeletkéjében, Kisdoro­gon igen. A mozizás nem egyeztethető össze a kocsmá­val. Summa-summárum, be kell rekeszteni a botcsinálta nép­művelő partizánakcióját. HAT HÓNAPIG ment a heti egy előadás. A kocsma népe (meg mások is) megszokták a mozit. Igényelték a mozit. A letiltás akkor érkezett, amikor a magyar filmművészet egyik legnagyobb filmjét akarták ve­títeni, a Valahol Európában címűt. A kocsmamozi megszűnt. Jött a sajtó, a televízió... A SZÖ- VOSZ egyik vezetője úgy nyi­latkozott a televízióban — meg erre van határozat is —, hogy lehet a kocsmában kultúrát is árulni. Ügy látszott, hogy ismét lesz kocsmamozi. A mesebeli hús­vér fiatalember megint dörzsöl­te a markát. Győztem — mond­ta magának. Ezt más nem hal­lotta meg. A botcsinálta nép­művelő (hogy miért is hiány­zik neki az a fránya diploma?) lemérte a hatást is. Változtak az emberek, csendesebb lett a kocsma, olyanok láttak mozgó­filmet, akik (mivel a kocsmába- járás miatt nincs idejük) még a televíziót 'sem hajlandók megnézni. Sőt, még arra is gon­dolt (ebben segített ismét a megyei moziüzemi vállalat), hogy feliratos filmet ne küldje­nek, mert a hatvan-hetven éve­sek, sajnos, nemigen tudnak olvasni. Meg ez a mesébeli fiatalember azt is hallotta, hogy tárgyalják a „pógárok" a látottakat (fővárosi kritiku­sok is tanulhattak volna tőlük), oly annyira tárgyalták, hogy a vetítés után még két-három óráig is az volt a téma a kocs­mában. AZTÁN ELJÖTT 1981. április 29-e. A kisdorogi tanácstagi csoport tárgyalta az ügyet. Le­het-e kocsmamozi Kisdorogon? Szóval megtárgyalták az ügyet és úgy szavaztak, hogy legyen mozi. A következő ki­tételek szerepeltek az ajánlás­ban. .. De először a hivatálos állásfoglalás következzék: „Többségi szavazat alapján ja­vasoljuk az engedélyt megadni a filmek vetítésére”. A megkötések: 1. Legyen vizesblokk. (Van, csak állítólag nem megfelelő helyen.) 2. A dohányzást és a szeszes­ital-fogyasztást tiltsák meg. (A kocsmában?) 3. A moziüzemi vállalat he­lyes műsorpolitikát alakítson ki. (A 24 filmből, amit vetítet­tek, szerepelt szovjet, cseh, olasz, spanyol és magyar film. Különben csak olyan filmet vi­hetett oda a moziüzemi, amit az országban forgalmaznak...) Ment a levél. Jött a levél. Határozat született. Építsen vi­zesblokkot az áfész. Pénz hiá­nyában az áfész a vizesblokk építéséről lemondott. EZZEL a mesének vége. Bitt­ner Mátyás huszonnyolc éves villanyszerelő, KISZ-titkár, kocs­máros, beadta a felmondását. Most Szekszárdon, a Tolna me­gyei Tervező Vállalatnál dol­gozik, villanyszerelő. Mit csinálnak szombatonként a kisdorogi fiatalok? Elmennek a kocsmába! HAZAFI JÓZSEF Fotó: Kapfinger András A fiatalasszony hajnalban kö­rüljárta a piacot, megérdeklőd­te az árakat. Az öccse segített kipakolni az árut. Jöhettek a vevők. Két zsák paprikát hoztak, egy kis paradicsomot, meg sár­gadinnyét. Mi szombaton délelőtt kilenc órakor találkoztunk. A papriká­ból talán volt még két-három kilogramm, a paradicsomból pár szem, a dinnye régen elfo­gyott. Idősebb piacos szakember is­meri az idei, meg a tavalyi, meg a húsz évvel ezelőtti kofa­helyzetet. — Ennyi fiatal még nem volt sohasem, mint az idén — mond­ja örömmel. — Tehát lesz utánpótlás? — Lesz, talán lesz. Habár ezek a fiatalok már tudományosan csinálják. — Hogy? — Tudományosan. — Adna bővebb felvilágosí­tást? — A primőrszezon kezdetén lát­tam sok fiatalt. Fóliáztak. Ezek a gyerekek már számolták a munkabért. Ez nekünk soha nem jutott az eszünkbe. Ők fillérre, órára kiszámították a kiadáso­kat. — Türelmetlenek voltak? — Nem. Csak tudták, mit kell kapniok az árujukért ahhoz, hogy jövőre is érdemes legyen fóliázni. — Lesznek jövőre fiatalok? — Úgy érzem, megérte nekik. Sokszor és sokféleképpen ke­rül manapság szóba a fiatalok és az idősek - őstermelők, vagy kiskerttulajdonosok — helyzete. Aggódunk, fiogy az öreg néni­kék helyett nem lesz utánpót­lás, ha ők kiöregszenek, vég­képp megszűnik a piac. Zöldsé­get, gyümölcsöt termelni keser­ves dolog, gazdaságosan ter­melni pedig komoly számtani feladat. ,/Maris néni” soha sem számolta, hogy a napi 10-12 órai munkáért neki bér is jár. Alkalmazkodtak a piac törvé­nyéhez. Ha sok volt az áru, akkor olcsón adták a termést, ha kevés, akkor emelték az ára­kat. Manapság — az idősebb piaci szakember szerint - meg­változott a világ. Csak az adja el, illetve hozza be a városba a terményt, akinek megéri. Ezt főleg a fiatalabb korosztály tartja számon. Visszatérve a fiatalasszony­hoz. . . Borsi Jánosáénak hívják, paksi lakos, a MÉH-telepen dol­gozik. Nem saját termést hozott, a szüleinek segít.- Háromszáz ölön, vagy négyszázon termelnek Csámpán, a háznál, ök már nem tudnak piacozni, hát besegítünk. Ezzel támogatjuk a családot. Kilencen vagyunk testvérek, öten még otthon vannak - mondja.- A művelésben is segítenek?- A hét végén mindig otthon vagyunk.- Megéri?- Két éve fóliázunk. Azt hi­szem, jövőre nem engedjük már csinálni, ez egy borzalmas munka. Hajnalban kelni, figyel­ni a fóliában minden változás­ra, legyen elegendő hő, a mes­terséges csapadék ...- Máskor is volt már a pia­con?- Megszoktam. Gyerekkorom­ban.- Milyen a szekszárdi piac?- Jó. Csak szemtelenek a törzstagok. Előre lefoglalt he­lyek vannak, ránk meg úgy néz­nek néha, mint a piros kukori­cára. Féltik sokan az üzletet. De engem nem zavar, a szomszé­dokkal jóban vagyunk, a többi még nem érdekel.- Mennyit árult?- Nem is tudom. Borsiné azért kíváncsiságból megszámolja a gyűrött tízese­ket.- Úgy ezer körül van - mondja végül.- Megérte?- Meg. Hj.-Czs. Sörös Pál fazekassága Nehéz lenne megszámolni, hányán vallják magukat faze­kasnak a megyeszékhelyen. Jól­lehet, kevesen űzik ezt a mes­terséget kellő színvonalon. Sörös Pál mindenesetre már bizonyította, hogy ott van a „kisujjában” a szakma, elis­mert, jó kerámiakészitő. Sióagárdon áll a nemrég el­készült műhely. A régi, Mérey Már alakul utcaihoz képest valóságos pa­lota. A műhely előtt, akárcsak egy cégér, száradnak a gyönyö­rűen megformázott, amforasze­rű vázák. Sörös Pál agyagos kötényben siet elénk, kezet fogunk, a mű­helybe kísér, de ott nem lehet megmaradni. Égetés után a hő­mérő éppen negyven fokot mu­tat. Inkább a szabadban be­szélgetünk munkájáról. Csak finoman ... — Sok gubanc volt körülöt­tem, valahogy nem találtam a helyemet. Amibe csak belefog­tam, mindig félsiker volt — kezdi a beszélgetést. A nyolc általános után a szekszárdi ipari iskolába került, kerámiakészítő szakra. 1973- ban sikeresen vizsgázott. — Még általános iskolás ko­romban, jóval a nyolcadik előtt döntöttem úgy, hogy ezt a szak­mát választom. Nem is tudom, hogy miért, csak úgy jött. Az ipdri suli szüneteiben nemigen mentem nyaralni, mindig Mo­hácson vagy Pesten voltam olyan embereknél, akiktől ta­nulni lehetett. Mohácson Hor­váth János bácsitól, aki nem­régen halt meg, rengeteget ta­nultam. Nála szerettem meg a fekete kerámiát, amivel most is dolgozom. — Az ipari suli után Csatár­ra kerültem dolgozni, a kerá­miaüzembe, majd a budapesti Lignifer szövetkezethez men­tem. Akkoriban Szekszárdon, a Rózsa utcában volt a műhe­lyem. Három év múlva megint Csatár következett, majd kivál­tottam az ipart. A Mérey utcá­ban már önálló kisiparosként dolgoztam. A korongozás — A fekete kerámiát szíve­sen vásárolják az emberek? Szívesebben, mint a terrakottát vagy más, mázazott kerámiá­kat? — Erre nem lehet egyértel­műen válaszolni. Kinek milyen az ízlése. Egy-egy vásáron dől el. Mert gyakran járok vásá­rokba is. Előfordult már, hogy alig adtam el árut. Máskor meg már reggel kilenkor nem volt egy darab sem, csak fogtam a fejem, miért nem vittem ma­gammal többet. Az átka ennek a fekete kerámiának, hogy so­kan úgy készítik, hogy nem füs­tölik, hanem csak festik. Aztán ha vizet kap, leázik róla a fes­tés. Én kilencszáz fokon, hosszú ideig égetem, így vízállóak lesznek. Előfordult egyszer, a balatonkiliti vásárban, hogy el­kezdett zuhogni az eső. Addig nem vettek meg tőlem egy da­rabot sem. Bezzeg az esőben! Látták, hogy nem ázik az áru. Akármennyi vizet is kapott. Né­hány óra alatt elfogyott mind egy szálig a tányér, a korsó, minden. — Mi kell ahhoz, hogy vala­kiből jó mester váljék? — Legelőször is jó kézügyes­ség. Fantázia, hogy új és új formákat tudjon készíteni. Per­sze, ez így nem teljesen igaz, mert vannak fazekasok, akik sosem csinálnak új formákat, mert a népi formákat nemigen szerencsés megbontani. Aztán meg nem árt, ha szívvel csinál­ják ezt a munkát. — Látom, egyszerű kemencé­vel dolgozik. Gyakorlatilag nem más, mint egy téglák közé sül­lyesztett kótrányoshordó. — Igen, lehet így is .. . Nem muszáj százezres beruházás ah­hoz, hogy valaki jó munkát csináljon. Én fával tüzelek. A régiek még trágyát is tettek a Sörös Pál és az „áru" kemence alá, manapság a füs­tölést levéllel és szalmával vég­zik. — Mit gondol, meddig lehet megélni ebből a szakmából? Mikor jön el az idő, amikor már az emberek nem keresik ezt az árut? — Először is remélem, soha. De komolyan, nekem az a vé­leményem, amíg az emberek lakásokban élnek (s hol élné­nek másutt), mindig lesznek, akik ilyen tárgyakkal akarják díszíteni otthonukat. S. J. Fotó: K. A. Bittner Mátyás, a mesebeli hús-vér amatőr népművelő Borsi Jánosné az alkalmi árus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents