Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-24 / 197. szám
4 NÉPÚJSÁG 1981. augusztus 24. Kényszerleszállás Mözsöb Szombaton Pincehelyről Ocsénybe tartott a TRANSHUNCÁRIA léggömb-távrepülés négy hőlégballonja. A szél csökkenése miatt azonban — a környéken lakó, arra járó gyerekek és Telnőttek nagy örömére — Mözs határában, a 6-os út mellett este fél 8-kor kénytelenek voltak leszállói. A MALÉV és a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálat 2—2 léggömbjét összecsomagolták, kocsikkal, utánfutókkal szállították Őcsénybe. A hazánkban mindössze négyéves múltra visszatekintő sport képviselői tegnap továbbindultak, keresztül a Duna felett, hogy az egyhetes túra végén, augusztus 27-én — kedvező időjárás esetén — elérjenek Nyíregyházára. Gottvald Károly felvételei. A földet érést követően érdeklődők veszik körül a gondolát Polgár László — aki „civilben" Tu—154-es gépen fedélzeti mérnök — az égőfejet kezeli Kieresztik a meleg levegőt a kupolából Rögtönzött ismeretterjesztő előadás Mi van a ballonban? A gyerekek örömmel segítenek kiszorítani a levegőt a ballonból Szombaton 19.55-kor a tv „A Hét” műsora riportot közölt a hőlégballon-túráról — egy másik kényszerleszállásról — amit a helyszínen lévők mini tv-készüléken néztek. Dunántúli napló Zavarban a- Herbaria, mert eddig ismeretlen . és jelenleg „zuggyűjtők-nek" minősített gyógynövénygyűjtők tűntek fel Déí-DunántúIon. Érdekes, hogy az alkalmi felvásárlók éjszaka érkeznek hatalmas teherautókkal és a hivatalos árakon „felül” vásárolnak fel. Az éjszakai „portyázó'k" Baranyában és Somogy megyében is megjelentek és meglepő, hogy nemcsak a vadon termő gyógynövényeket gyűjtőik fogadják őket szívesen, de a Herbáriának szerződésben elkötelezett termesztőik is. Állítólag egy szövetkezeti társulás kezdte meg ezzel a működését budapesti székhellyel. A gyorsaság és a jó árkíná'lat jellemzi őket. Eredménye, hogy szokatlanul heves verseny kezdődött el a gyógynövény-felvásárlásban. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Erőteljesen növekszik a javító-szolgáltató szövetkezetek és állami vállalatok kapacitása Székesfehérváron, de még mindig sok területen aránytalanság tapasztalható a kereslet és a kínálat között. Ennek az az oka, hogy a megyeszékhelyen — a hiányos ellátású vonzáskörzet hatására — rohamosan nő a javíttatások iránti igény, a legutóbbi években egyharmaddal emelkedett az egy lakosra jutó szolgáltatás y mennyisége. Különösen a ruházati javítások területén sok a gond. A textifruha-készítés és -javítás kapacitása ugyanis csak lásson fejlődött az utóbbi időszakban, a szakmában alacsony a szakember-utánpótlás, ugyanakkor a javíttatási igények dinamikusan nőttek. A magánkisipar sem' tud, az elöregedés miatt, segítséget nyújtani, így — főként a női szabóság munkaterületén — jelentős kontártevékenység is tapasztalható. Dinamikusan fejlődött a lábbelikészítés, a -javítás szolgáltatási ágazata Székesfehérváron. Ezen a területen az terheli le a kapacitást, hogy a hibás, reklamációs lábbeliket a kereskedelem megjavíttatja, cserét csak nagyon indokolt esetben^ végeznek. A javítások átfutási idejét kedvezőbbé teszi, hogy a gyorsszolgálati munka a lakossági igények jó részét teljesíteni tudja. PETŐFI NÉPE A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, valamint a megyei gabona- forgalmi és malomipari vállalat együttes kezdeményezésére megnyitották Kecskeméten az első malomipari szaküzletet. Az elárusítóhelyen kapható a malomipar jelenleg forgalomban lévő valamennyi terméke-, ezek között több olyan is van, amely egészségügyi szempontból kedvező hatású. Ilyen például az étkezési búzacsíra-, a búzakorpa. Vannak — kis számban — olyan emberek, akik a- búzából készült termékekre érzékenyek. Ezek részére készült a növényi fehérjében gazdag szója-- és rizsliszt. A nagyközönség számára eddig még általában ismeretlen termékek konyhai felhasználásának segítésére receptgyűjteményt is kaphatnak a vásárlók, amelyet Nemeskövi Dénes, a Du-na^lnterkontinentál szakácsa állított össze. SOMOGYI^ Somogybán az idei év első felében hárman meghaltak, tizenegyen csonkulásos balesetet szenvedtek, több százan pedig enyhébb kimenetelű üzemi sérülések miatt maradtak távol munkahelyüktől hosszatob-rövi- debb -ideig. Ha a megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben hat hónap alatt történt üzemi baleseteket figyelmen- kívül hagyjuk — noha ott -is elgondolkodásra késztet a m-unkavédellmi helyzet alakulása —, akkor is el kell gondolkodnunk azon: 1980 első feléhez képest az idén számottevően nőtt az üzemi balesetek száma valamennyi szakmában. Tavaly június végéig heten vesztették életüket üzemi baleset következtében, az idén „csak" hárman. Viszont a-z akkori nyolccal' szemben- most tizenegyen- szenvedtek csonkulásos balesetet —, tehát nincs semmi ok a megnyugvásra!-Figyelmeztetnek a következő adatok is: a- múlt év első felében 601 baleset fordult elő, s ezek együttvéve húszezerhatvanhét kiesett munkanappal jártak; az idén a közvetlenül munkavégzés közben történt 701, illetve az utakon előfordult 156 üzemi baleset már 26 ezer 130 munka-napot „vitt el". A több -mint -hatezer munkanap- kiesés olyan „plusz” az előző éviher képest, amely nemcsak a táppénz-statisztikában és az egyének kereseti összegében mérhető, ha-nem a munkahelyek termelésére is kedvezőtlenül hat. lötyög velünk a vicinális. (Erről a szóról is megleledkezünk lassan.) Szárnyvonal. ízes jó- napottal köszön, aki felszáll, míg jegyet kezel szőleje állapotát mondja a kalauz. A vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, iramodásaival egyre közelebb a végállomás. Vasutasok a tudói, hogy a vasárnapi vonatoknak sajátos közönsége van. A hétköznapi bérletes, a péntek—hétfői munkásjegyeket ilyenkor kiszorítják a nyugdíjas félárú, az egész árú jegyek, a retúrok. Hétköznapokon himnemű, vasárnapokon nőnemű a vonat. Jobbára nagymamák utaznak. Ölök és hallgatom őket. Egy átszállás után majd száz kilométernyire a város. Fonott kosarak, fonatos korsók, illatos jonatán, töltött káposzta, sült húsok szaga érzik. Táj a városnak, életforma életformának, nemzedék nemzedéknek izekkel üzen. Egyszer érdemes lenne a szociológusoknak feltérképezni ezeket a vasárnapi vonatokat. Versiró embereknek érdemes lenne megmérni a kosarak súlyát, költőknek képzeletben összeadni az ízeket, kóstolót kapván így a hétfőkhöz, keddekhez, a hétköznapokhoz. * Még alig vagyunk a kocsiban, amikor már elkezdődik a beszélgetés: — Éjfél elmúlt, mire kisütöttem a tésztát. A vejem is kérte, hogy ilyet süssek. Tudja, hogyan van: azok nem sütnek maguknak. Megveszik a presszóban... — Olyan is az. Én egész szombaton a hús után szaladgáltam... — Az enyimek hívnak, hogy menjek hozzájuk, de hát nem tudják, hogy milyen lenne akkor. Nem lenne hízott kacsa, tyúk... Az „enyim" hosszú „i"-jében érzik a Nyírség, de üzen a beregi táj is, tiszta hangzókkal, képes beszéddel. — Az enyimek tavaly szüretkor voltak otthon. Mondtam a gyereket hozzák el legalább, de kicsi még, féltik. így aztán én megyek, két hete voltam. Nem is akartam nekiindulni, de hát ott vagyok magam... — Mérnök a fiam. A konzervgyárban. Hoz az ezt-azt, de csak nem olyan az... — Nekem a lányomék most kaptak lakást. Azoknak minden arra kellett... Nekem mi kell már otthon? Egy kicsit történelem itt minden mondat. Nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok, törődött idős emberek utaznak a kortynyi örömért. Fiút, lányt, unokát látni, ölhetett kézzel elüldögélni a csupa fehér konyhákban, és szélesen mosolyogni, ha ízlik nekik a hazai iz. Talán még hajnalban is kiszaladtak az udvarra, megfogni azt a tyúkot, aminek gondolatban megkegyelmeztek. A tyúkok most élve utaznak főtt és sült társaikkal. Szép a vasárnap. Utazik az örömet adni akaró szándék. És hús, gyümölcs, végtelen tájak, füstös nyárikonyhák, sövénykeritéses udvarok hangulata van a vonatnak. — Az én kislányomat hívták, hogy jönne haza a szövetkezetbe, de hát nem adja már az a várost. Nem is akarták elengedni az igaz... — Nekem egy kislányom van még otthon. Jövőre érettségizik, de annak is helye van már, ott, ahol a fiam dolgozik... Vágyakat hord a vonat. Istent emleget a reménység, de tervezni a távoli város segít. Váltókon csattog a vonatkerék. Valaki meséli, hogy régebben mindig fürdött egy nagyot ^ a fiánál, de amióta van vízvezeték otthon, azóta jön vissza az első vonattal. Más azt meséli, hogy ugyan nem akarta elengedni a gyereket, de ha így fordult, akkor már örül neki. — Azt a kertet, ami van, elbabrálom, amíg mozogni tudok... Igen, elkelne most itt egy szociológus, hogy mérje: hány televízió- és rádióműsor, hány napilap, folyóirat, hány jó könyv munkája érződik a változó véleményekben. Hányfajta új igény él abban a töltött káposztát hozó nagymamában, aki otthon a szennyest a lányától kapott mosógépen mossa, de mert jobban esik neki igy, hazaviszi kimosni a lányáék nagyobb szennyesét, és hozza a vasaltat? örömet hord a vasárnapi vonat. Átszállunk, utazunk még egy nagyobb, gyorsabb vonaton, beszélgetünk még, de a növő kényelem elveszi a meghittség felét. Az állomáson a „gyerekek" várnak. Ki saját kocsival, ki taxival, ki autóbuszon indul tovább, de a buszon már a gyerek szájába kerül az első sütemény, otthoni üzenetként a nagymamák által már felfedezett, lassan érteni kezdett másik világnak. * Ma már hétfő van. Este sok családban még „hazai" lesz a vacsora, aztán kedd lesz, megszokott napi gondokkal, aztán szerda és soksok faluban már készülődni kezdenek a vasárnapi utazók. Nincs szakadék a két világ között, ami van, annak vonat a hídja. Az otthont, kenyeret adó városok pedig az esti vonatok után fényekkel küldenek üzenetet az itt boldoguló életekről. BARTHA GÁBOR
