Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-23 / 196. szám
2 NÉPÚJSÁG 1981. augusztus 23. Ezt mzta a hét Hétfő: Az iráni parlament bizalmat szavazott Bahonar áj kormányának. - A libanoni miniszterelnök látogatása Szaúd-Ará- biáiban. - Az USA 'leszállítja Izraeinek a visszatartott F—16-os vadás zibombázókat. Kedd: Reagan elnök Los Angelesben a nemzetbiztonsági tanács tagjaival fegyverkezési kérdésekről tárgyalt — Olést tartott a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága. — Nyugatnémet-lengyel külügyminiszteri találkozó Bad Reichen- ha libán. Szerda: Súlyos légi incidens Líbia partjainál. — Genfben megnyílt az OPEC rendkívüli ülésszaka. — Dél-Jemea, Etiópia és Líbia vezetői barátsági és együttműködési szerződést írtak alá Aden ban. Csütörtök: Véget ért Lengyelországban a sajtósztrájk, a Szolidaritás újabb akciókat helyez kilátásba. - Megadták magukat a „Táborain” iráni őrnaszád monarahista elrablói. — Pinto Balsemao ismét vállalta a kormányalakítást Portugáliában. Péntek: Nem tudtak megegyezni egységes olajárban az OPEC tagországai. — Szovjet—román kormányfői tárgyalások voltak Moszkvában. — Kadhafi líbiai elnök összefogásra szólította fel az imperialistaellenes arab erőket. Szombat: Az amerikai hadügyminiszter londoni tárgyalásain a neutronfegyverről vált szó. - Amerikai olajtársaságok hazatérésre szólították fel a Líbiában dolgozó amerikai szakértőket. - Véget ért Nairobiban az ENSZ energia-világkonferenciája. — Az IRA jelöltje győzött egy észa'k-írországi'pótválasztáson. A hét 3 kérdése 1. Milyen új elemek jelentkeztek a héten a szovjet-amerikai viszonyban? A moszkvai Kreml és a washingtoni Fehér Ház között közvetlen összeköttetés van az úgynevezett „forró drót” segítségével. (Ez éjjel-nappal működő telexvonal.) S léteznek az úgy nevezett szokványos „diplomáciai csatornák”. Hartman eddigi párizsi nagykövetet épp most nevezte ki Reagan az USA moszkvai nagykövetévé. Dobrinyin már huszadik esztendeje áll a washingtoni szovjet nagykövetség élén. Az egyik esetben az a figyelemre méltó, hogy új ember minden bizonnyal új megbízatással megy Moszkvába, a másik esetben a szovjet tárgyalási szándék állandóságát is jelzi a nagykövet szokatlan hosszú szolgálati ideje. Bonnban tárgyalt a héten Josef Czyrek lengyel külügyminiszter, Genscherrel, NSZK-beli kollégájával El nem hanyagolható tényező a két nagyhatalom viszonyában, ha az amerikai közvéleményhez eljutnak a szovjet nézetek. Bármennyire is hihetetlennek tűnik: az a „szabad sajtó”, amelyre Amerika oly büszke, rendkívül manipulált, gyakran épp azáltal, hogy befelé forduló, a külvilágra oly keveset adó módon tájékoztatja olvasóit, nézőit, hallgatóit. Jó példa volt erre, hogy a neutronfegyver elleni tiltakozásról napokig hallgatott az amerikai sajtó, amikor aztán kényszeredetten említést tett a Hágától Rómáig, Stockholmtól Bonnig terjedő tiltakozó akciókról, akkor egyszerűen „moszkvai kezdeményezésnek” minősítette az egészet. Reagan, Haig, Weinberger érveit, vagy álérveit nap mint nap hallhatja az amerikai polgár, a szovjet ellenérveket azonban ritkán. Erre nemrégiben akadt példa. A Soviet Life, a szovjet életet Amerikában 'bemutató folyóirat — megjelenésének 25. évfordulója alkalmából - Leonyid Brezs- nyevnek az amerikai néphez intézett üzenetét közölte, s ha nem is ez az eredeti példány került sok amerikai kezébe, hiszen a folyóirat példányszáma alacsony, de az üzenet tartalmáról már az amerikai lapok, rádiók, tévéállomások is kénytelenek voltak szólni. Ez a tartalmi lényeg pedig a szovjet tárgyalási ajánlat megismétlése volt. Arbatov professzor, a moszkvai Amerika-kutató Intézet igazgatója pedig az ABC amerikai tévétársaságnak adott interjút. A jelenlegi légkörben nem mutatkozott túlságosan derűlátónak a szeptemberi Gromiko—Haig találkozó eredményeit illetően. „Az amerikai vádaskodások és a fegyverkezés folytatása csak azt eredményezheti, hogy a két ország továbbra is ütközőpályán halad.” Ugyanakkor lehetségesnek tartotta a tényleges párbeszéd megkezdését és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy egy csúcstalálkozó „komoly és pozitív változásokhoz" vezethetne a két nagyhatalom viszonyában. 2. Mi jellemzi az iráni válságot? Irán mindennap hallat magáról: hol teheráni kivégzések, hol egy elrabolt őrnaszád révén. Ez utóbbiakkal kezdve: Baniszadr, a tisztétől megfosztott és Franciaországba menekült köztársasági elnök mind több interjút ad lapoknak és tévétársaságoknak, mondván, hogy rövidesen összeomlik Khomeini rendszere. Ugyancsak sűrűn nyilatkozik Radzsavi (nem tévesztendő ösz- sze Radzsaival, a jelenlegi iráni államfővel), a Modzsahedin Khalk elnevezésű iszlám szervezet szintén Franciaországba szökött vezetője, ellenállásra tüzelve otthon maradt híveit. Eredménytelenül ért véget az OPEC genfi tanácskozása, amelyen a fő téma az olaj ára volt A Modzsahedin Khalk nem is tétlen, sokasodnak a merényletek, amelyek mögött e szervezet embereit lehet sejteni, s az iráni hatóságok lecsapnak rájuk. Június 22-e óta több mint 2000 személyt tartóztattak le, közülük 504-et ki is végeztek. A hét leglátványosabb, Iránnal kapcsolatos eseménye — P. Howard címét kölcsönkérve — „Az ellopott cirkáló” ügye volt. Monarchista irániak ha nem is cirkálót, de egy őrnaszádot elraboltak abból a három hajóból, amelyet egy francia hajógyár készített még a sah megrendelésére. A számlát ki is fizették, de a teheráni fordulat után Párizs nem engedélyezte a hajók leszállítását. Most annak ellensúlyozására, hogy Baniszadr Franciaországban menedékjogot kapott, a párizsi kormány útnak indította a hajókat. A spanyolországi Cadix kikötője közelében a „Tabarzin"-t monarchista ellenállók kaparintották kezükbe, de aztán egy marokkói kitérő után Marseille előtt megadták magukat. Az eset arra irányította rá a figyelmet, hogy Kairóban éi a néhai sah fia, akit a monarch isták II. Keza Pahlavi néven sahnak kiáltottak ki. Ö is arra számít, akárcsak Baniszadr, Rad- zsawi, vagy a szintén Párizsiban élő Bakhtiar volt iráni miniszter- elnök, hogy Khomeini rendszerének bukása után hazatérhet s magához ragadhatja a hatalmat. Az iráni belső események el nem hanyagolható új tényezője, hogy megalakult — és egy miniszter kivételével — megkapta az iráni poriam ént jóváhagyását Bahonar miniszterelnök új kormánya. Musszavim Khamenei külügyminiszter az új kormány külpolitikai céljaként a külfölddel való kapcsolatok bővítését jelölte meg. 3. Miért nem tudott egységes olajárban megegyezni az OPEC? Az OPEC, az olajexportáló országok szervezetének miniszteri szinten Genfben összeült értekezletétől olajtermelők és fogyasztók egyaránt azt várták, hogy talán sikerül az egységes olajárat kialakítani. Az elmúlt decemberi döntés még igen széles árskálát engedett: 32 és 40 dollár közti árakon adhatták olajuk hordáját (T59 liter). Most a genfi viták középpontjában az a kérdés állt, hogy hány dolláros egységes árat alakítsanak ki, ugyanakkor pedig csökkentsék-e az olaj termelését? A háromnapos vita végén sem született eredmény. Szaúd- Arábia híres-híihedt olajminisztere, Jamani sejk, nemet mondott mind a 34 dollárosnál magasabb egységárra, mind pedig a többiek ama követelésére, hogy Szaúd-Arábia olajkútjaiból naponta 2 millió hordóval kevesebbet hozzanak a felszínre. Főként Nigéria, Algéria és Líbia sürgette, hogy a szaúdiak csökkentsék a termelést, mert a világ olajpiacán már túlkínálat jelentkezik. Azok az országok, amelyek 36 dollárt meghaladó árat kértek olajukért, értékesítési nehézségekkel kellett, hogy szembenézzenek. Szaúd-Arábia (az Egyesült Államok első számú szövetségese az arab világban!) ugyanakkor valósággal ontja oz „olcsó” olajat, főként az USA gazdaságát látva el vele. S fontos szerepe van annak, hogy az olaj általában dollárért talál gazdára, az amerikai vevő tehát saját pénzéért valójában viszonylag „Olcsón" vásárolja meg. Mindenki más viszont - aki o dollárt a rendkívül magas árfolyamon veszi meg Partraszállási gyakorlatot tartottak amerikai haditengerészeti egységek egy hadgyakorlat keretében a kubai területen lévő USA-támaszponton, Guantanamóban- nagy árat fizet érte. Ezért hiába hullámzik oz olaj ára néha már lefelé is, a benzinkutaknál még mindig igen sokát kell fizetni a benzinért. Az NSZK-ban például az idén nem kevesebb, mint nyolcszor emelték a benzin árát! PALFY JÓZSEF Magyar vezetők üdvözlő távirata Románia nemzeti ünnepe alkalmából Nicolae Ceausescu elvtársnak, a' Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román- Szocialista Köztársaság elnökének, Nie Verdet elvtársnak., a Román Szocialista Köztársaság kormánya e l ső miniszterének.-Bukarest. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságáénak, a Román Szocialista- Köztársaság államtanácsának, kormányának és népeinek hazájuk nemzeti ünnepe, Románia felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából. A felszabadulás óta eltelt 37 év alatt o Román Szocialista Köztársaság dolgozói a Román Kommunista Párt vezetésével jelentős előrehaladást értek él a népgazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesztésében. A magyar kommunisták, a- magyar nép megbecsüléssel tekint szocialista építőmu-nkájuk eredményeire. A felszabadulás megteremtette a történelmi feltételeket ahhoz, hogy országaink a szocializmus építésének útjára léphessenek. A népeinket összekötő forradalmi hagyományok szellemében-, közös érdekeink alapján, a marxizmus—leninizmus- és a proletár internacionalizmus elveivel összhangban pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy sokrétűen bővüljenek kapcsolataink, fejlődjön népeink barátsága és jószomszédi viszonya. A magyar—román kapcsolatok fejlődése hozzájárul a testvéri szocialista országok egységének erősítéséhez, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa- keretében megvalósuló együttműködés elmélyítéséhez. Nemzeti ünnepükön kívánjuk, hogy a Román Szocialista Köztársaság újabb sikereket érjen el az ország népgazdaságának fejlesztése, a szocialista építőmunka minden- területén. ";^ Kádár János ’ - . ' * d‘Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Losoriczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban- üdvözölte Nicolae Giosant, a nagy nemzetgyűlés elnökét; a KISZ Központi Bizottsága-, a- SZOT elnöksége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa és az Országos Béketanács pedig román partnerszervezetét. (MTI) Az SZKP KB Politikai Bizottságának határozata a Krím-télszigeti találkozókról (Folytatás az 1. oldalról.) Államok és partnerei katonai költségvetésének felduzzasztása, a Reagan-kormányzat által a neutronfegyver gyártásáról hozott döntés, az állandó törekvés arra, hogy a válsághelyr zeteket mindig kiélezett formában tartsák, a más országok belügyeibe történő beavatkozási kísérletek — az imperialisták mindeme, a szocialista országok és sok más ország biztonságát fenyegető akciói azzal a következménnyel jártak, hogy lelassult a nemzetközi enyhülés folyamata, általában megromlott a nemzetközi politikai légkör. Az imperializmus irányvonalával és Peking ehhez mind szorosabban kapcsolódó politikájával a szocialista közösség országai szembeszegezik világos, következetes, a béke megvédésére, a fegyverkezési verseny megfékezésére és megszüntetésére, a válsághelyzeteknek a tárgyalóasztal mellett történő igazságos rendezésére irányuló politikájukat. A szocialista országok úgy vélik, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak, különösen nukleáris korunkban, a békés egymás mellett élés elveire kell épülniök, s ez feltételezi a katonai szembenállás szintjének csökkentését, az állandó konstruktív párbeszédet, a kölcsönösen előnyös békés együttműködés fejlesztését. Adva van a lehetőség a vitás nemzetközi problémák észszerű és igazságos rendezésére, de az erő, vagy erővel történő fenyegetés nyelve nem alkalmas erre — hangoztatja a szovjet állásfoglalás. — A szocialista országok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy megvédjék létérdekeiket és ezen a téren minden szükségeset megtesznek. Ugyanakkor azonban az volt a véleményük, s az ma is, hogy minden népnek, minden országnak egyaránt szüksége van a béke áldásaira. A béke közös vívmány és védelme, megszilárdítása is minden ország közös ügye. Mint az idei Krím-félszigeti találkozók is világosan bizonyítják, a szocialista országok készek arra, hogy mindenkivel párbeszédet folytassanak, aki aggódik a nemzetközi helyzet jelenlegi állapota miatt és a nemzetközi biztonság megerősítésére törekszik. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a határozatban megállapítja: a Krím-félszigeti találkozók megvalósították a szocialista közösség országai külpolitikájának szükséges egyeztetését. Ez kétségkívül elősegíti majd, hogy a szocialista országoknak a jelenlegi világpolitika legbonyolultabb, leginkább robbanásveszélyes problémái megoldására tett békés kezdeményezései a gyakorlatban megvalósuljanak. (MTI)
