Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
1981. augusztus 20. Képújság 11 H cédrus nepe Európai körútija után hazánkba, a Néprajzi Múzeumba érkezett a kanadai kulturális minisztérium kiállítása Kanada csendes-óceáni partvidékének indián kultúrájáról. Havas (hegycsúcsok, buja növényzet, ködös és csipkézett csendes-óceáni partvonal: immár 10 000 éve itt élnek Kanada északnyugati partvidékének indiánjai. Közülük a legismertebbek a tlingitek, a haidák, stimsiának, bella coolák, nootkák és szali- sok, akik cédrusfából készítik a mindennapi élethez szükséges tárgyaikat. A francia és az angol nyelvben cédrus a neve az óriás tu- jafának. Ez nem a bibliai libanoni cédrus, hanem a ciprusfajták rokona, 60-70 méter magasra nő, átmérője 2 méternél szélesebb is lebet. A nyugati partvidéki népek mítosza szerint a fáknak lelkűk és hatalmuk van, akárcsak az állatoknak és az embereknek. Hitük szerint a cédrus az égig emelkedett és egyszerre volt a világ tengelye és út a mennybolt felé. A cédrus nagyon tartós, ellenáll a nedvességnek, de elég lágy ahhoz, hogy kezdetleges eszközökkel megmunkálhassák, egyenes erezete pedig lehetővé teszi, hogy nehézség nélkül hasíthassák hosszú, egyforma méretű deszkákra. A partvidéki törzsek cédrusból építették nagy, nyeregtetős 'házaikat és 20 méteres kenuikat, ebből faragták totemoszlopaikat és készíthettek sokféle fatárgyat. Még ruhaneművel is ellátta őket ez a fa, mivel rostos háncsából ruhát, fejfedőt, takarókat és szőnyegeket szőttek. 200 évvel ezelőtt a fehér ember megérkezésével gyökeresen megváltozott a cédrus népeinek élete. Nemcsak újszerű gazdasági, társadalmi, kereskedelmi, politikai viszonyokkal ismerkedtek meg, hanem a kereszténységgel és sok eddig ismeretlen, de annál inkább pusztító betegséggel. A század elején minden jel arra vallott, hogy fokozatosan kihal a cédrus népeinek kultúrája- Napjainkban igen kedvező megújhodási folyamatnak lehetünk szemtanúi. a régi életmódjukból bizonyos vonások újraszületnek, természetesen a mai életviszonyok keretében. Újra felhasználják a nagy cédrusokat, újra faragnak maszkokat, használati tárgyakat, totemoszlopokat, újjáélesztve gazdag művészeti hagyományaikat és megőrizve kulturális identitásukat. A negyvenhat tárgyat számláló kiállítás nem másolatokat, (hanem mai modern népművészeti termékeket: maszkokat, ötözeteket, vadász-halász szerszámokat vonultat fel. A rendkívül érdekes kiállítást szeptember 7-ig látogathatják a Néprajzi Múzeumban. Női maszk alak-dísszel Kígyóevő Haida fej Strobl Alajos szobrai Kisfiú mellszobra Gönczy Pál Strobl Alajos születésének 125. évfordulójára emlékezve a Magyar Nemzeti Galéria kiállítással idézi fel a kiváló magyar szobrász művészetét, géniusza előtt műveinek bemutatásával tisztelegve. A szobrász közel ötven esztendőre terjedő munkásságát mintegy ugyanannyi szoborral tárja a közönség elé a kiállítás. 'Strobl Alajos 1881-ben, éppen 100 esztendővel ezelőtt telepedett meg Budapesten. A kiegyezés és a millennium közötti időszakban a fővárosban sok feladat várta képzőművészeinket, iparművészeinket, így Strobl Alajost is. Ennek a korszaknak az építészettörténetét joggal jelképezi Ybl Miklós, a társművészetek közül a szobrászokat Stróbl Alajos, a murális piktú- rát Lotz Károly és Székely Bertalan. Már az első megbízásra készült alkotásai, az Operaház homlokzatára került, Erkel Ferencet és 'Liszt Ferencet ábrázoló szobrok is legjobb oldaláról mutatták be a fiatal szobrászt. Művészetének kiemelkedő alkotásai közé tartoznak arcmásai, mellszobrai, olykor egész alakos portrészobrai. Mint ismert, sőt elismert szobrász, főiskolai tanár, igazgató igen sok portrémegbízást kapott. A reprezentatív portrék mellett számos műve született belső indítékból, barátságból, szimpátiából. Portréinak sorát az 1878- ban mintázott Önarcképével kezdte. Feleségének gyermekkori (1884) és fiatalasszonyként mintázott (1896) arcmása a lelki azonosulás, a művészi kifejezés ragyogó példája. 1896-ban alkotta meg XIX. századi szobMŰVÉSZET rászatunk egyik kiemelkedő alkotását, Anyánk című főművét. A mű kifejező ereje, emberi közvetlensége, megrendítő humánuma méltán emeli ki ezt a munkáját saját életművéből is. A magyar szobrászat e kétségkívül igen bensőséges teljesítményét az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-vel jutalmazták. Megragadóak Strobl Alajos női arcmásai, mint a Pulszky Ferencné, Pálrnay Ilka, Perczél Miklósáé vagy a Fiatal nő című szobrai. Férfiakról mintázott portrégalériájában a Liszt Ferencről, Munkácsy Mihályról, Szilágyi Dezsőről, Guido Roma- nelliről és Bánffy Miklósról készített szobrai a legnevezetesebbek. Éppen egyik utolsó portrészobrának, az 1919-ben készített Guido Roman elll arcmásának idején újult meg művészete. Ebben a szobrában nagyjából levetette a XIX. századi hagyományokat, egyszerű és nemesen tiszta előadásmódja valósághűen ábrázolta az olasz katonatisztet. Kivételes képességeinek birtokában 70 évesen fel tudta frissíteni művészetének eszközeit. (Stróbl mitológiai tárgyú fej- szotyai sajátos hangvételű tanulmányok. Ezek többnyire valamelyik nagyobb kompozíciójához készültek, hogy megszemélyesítsék a mondanivalót, indokolják a választott motívumot. E plasztikai „melléktermékek” az életmű legvonzóbb alkotásai közé tartoznak. A balatonfüredi színház Színészeink a múlt század első felében sanyarú viszonyok közt tengődtek. Adósságokkal küszködő vándortársulatok járták az országot, amelyek a .kisebb helyeken egy-két napig, a nagyobbakon ugyanannyi hétig vagy (hónapig vendégszerepeltek öltöző nélküli csűrökben, vendéglőkben.. Színházépülettel csak Erdély rendelkezett, Kolozsvárott, és 1828-tól Miskolc. Legnagyobb üdülőhelyünk Balatonfüred volt. 1821-ben a nádor felesége is ott nyaralt, s ez még jobban divatba hozta Füredet. Nyaranta több ezer vendég kereste fel, nemzeti társadalmunk szfne-java, amely a magyar színészét felkarolását hazafias kötelességének érezte. Teátristáink minden nyáron ellátogattak ide pár hétre, az előadásokat deszkából összetákolt fészerben tartották, amely esős időben beázott, napsütéskor tűrhetetlenül forró volt. A színészek ebben a fészerben laktak is, olyan nyomorúságos körülmények .közt, hogy sokszor az évad közepén felbomlott a társulat. Kisfaludy Sándor, a kor egyik Jegünnepeftebb költője, megfordult olasz, francia, német színházakban is, s így jól látta a hazai viszonyok tűrhetetlen voltát. Ezért 1830-ban o nyaralók közt gyűjteni kezdett az állandó füredi színház építésére. Beadványt intézett Zala megye közgyűléséhez (Füred akkor Zalához tartozott), ebben előadta: minden hazafi kívánja,, hogy a színészek ne nyomorogjanak „silány deszkákon, kitéve a szél és eső alkalmatlanságainak, sőt néha veszedelmének”. Párhuzamot vont köztük, s a német színészek közt, „akik roppant palotákban kevélykedve lépdelnek, s a királyi városokat még jobban elmémetesítenék, 'ha lehetséges volna”. A megye pártolta a tervet, mindenkit adakozásra szólított fel, és a létesítendő színházat Kisfaludy igazgatása alá rendelte. A megyei gyűjtés nem zárult nagy eredménnyel, de jelentős összeget adtak a szomszédos Arács földesurai, és még többet a veszprémi káptalan. A tihanyi apátság, Füred földesura ingyen telket ajánlott fel e célra. Bizonyságot tett hazafias érzelmeiről a helybeli jobbágyság: száz lovas és ezer gyalogos napszámmal szolgálta az építkezést. A tervezést és a munkálatok vezetését Fülöp József veszprémi postamester vállalta magára, mégpedig ingyen. Nem volt színházi szakember, ezért Kom- lóssy Ferenc színigazgató, aki ebben az időben Zalaegerszegen játszott, társulatát pár hétre otthagyta, és Füredre utazott, hogy tanácsokat adjon a belső berendezésre. Sok kelléket maga készített el. Az alapozást már 1830 őszén elkezdték, és a munka 1831. július 3-án olyan állapotba jutott, hogy megnyithatták a színházat. A teljes befejezésre csak a következő években került sor. A mai körtem,pom környékén foglalt helyet az épület, melynek alapja TI,5x35,5 méter volt, 400 személyt tudott befogadni. Balatonra néző, görögös stílusú homlokzatát hat jón oszlop díszítette, az oszlopok fölött felírás: „Hazafiság a nemzetiségnek". (Nemzetiség helyett ma nemzetet mondunk.) .Győr, Sopron, Zala, Vas és Veszprém megye már korábban létrehozott jó erőkből álló vándortársulatot „Dunántúli színjátszó társulat” névvel. Ennek vezetője Komlóssy Ferenc volt, főigazgatójává Kisfaludyt nevezték ki. Az első években ez a 'húsztagú társulat játszott Füreden. Tagjai közt találjuk Ba- raoyi Pétert, Lendvay Mártont és későbbi feleségét, Hivatal Anikót, Komlóssynét, Pergő Ce- lesztint... A megnyitó elődáson a Kisfaludy által írt prológot a szín- igazgató szavalta el, a végén Kisfaludyra nézett, s a következőket mondta: „Éljen, akire gondolok, de akit megneveznem nem szabad, mert megtiltotta”. A közönség nem törődött a tilalommal, és viharosan éljenezte kedves költőjét. A prológ után Karl Töpfer németből átdolgozott vígjátékét adták elő „Magyar hölgy” címmel. Valószínűleg Kisfaludy szerénysége nem engedte meg, hogy a megnyitáskor valamelyik színdarabja, kerüljön színre. A társulatnak különösen kapóra jött a füredi színház megnyitása. Minden évben a két nyári hónapot vészelték át a legnéhezebben, ekkor csak gyér közönség gyűlt össze. Most ez teljesen megváltozott, mert a Balaton mellett júliusaugusztusban állandó nézőkre találtak. Komlóssy utóda később Latabár Endre tett, a híres színészdinasztia alapítója, majd a kiváló Shakespeare-színész, Molnár György. 1844-ben a zárt színház mellé egy nyitott, arénaszerű színpadot építettek, és nagy forróságban itt tartották az előadásokat. Zivatarok idején gyakran megtörtént, hogy a szabadban elkezdett előadást a zárt színházban folytatták. Mind a fedett, mind a nyitott színház a hatvanas évek elejére annyira megrongálódott, hogy alkalmatlanná vált előadások tartására. Ezért 1861- ben egy új fedetlen színház készült, s a régit 1878-ban lebontották. Az első világháború óta nem tartottak rendszeres színi előadásokat a savanyúvizes fürdőhelyen. Ennek fő oka, hogy az 1861 -ben készült színház is düledezni kezdett, és nem építettek helyette újat. Balatonfüred nyári élete azóta tovább fejlődött, minden évben a szakszervezeti beutaltak és nyaralók tízezrei keresik fel, sok a beutalt a szívkórházban is, de egyre több a panasz, hogy kevés a kulturális program, Különösen esős időben hiányzik ez nagyon, önkéntelenül felvetődik a kérdés: nem tehetne új színházat építeni, s ott nyáron állandó előadásokat tartani? VÉRTESY MIKLÓS
