Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

e^fepüJSÄG 1981. augusztus 20. Fenyegeti-e földünket vízhiány? KUBA Szovjet-kubai együttműködés Gyümölcsözően fejlődnek a Szovjetunió és Kuba gazdasági kapcsolatai. Az elmúlt terv­időszakban az áruforgalom megháromszorozódott az 1971 -1975-ös időszakhoz képest. 1980-ban a Szovjetunió ré­szesedése a kubai külkereske­delemben elérte a 70 százalé­kot az 1975. évi 48 százalékkal szemben. Ugyanakkor Kuba is jelentős szerepet játszik a szov­jet gazdasági külkapcsolatok- ban. A Szovjetunióból a legkülön­félébb ipari és fogyasztási cik­kek érkeznek a karib-tengeri szigetországba - gépkocsik és hajók, repülőgépek és gépso­rok, bulldózerek és műszerek, tv-készülékek és kerékpárok, fa­anyag és fémáru. Kuba többek közt cukrot, déligyümölcsöt és nikkelt exportál a Szovjetunió­ba. Az előző tervidőszakban, például, 5,5 mjjlió tonnával nö­vekedett a kubai cukorexport mennyisége. A szovjet fél segítséget nyújt a kubai ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez. 1980-ban 83 ku­bai létesítmény részére érkez­tek szovjet gyártmányú komplex berendezések - köztük van az ország első atomerőműve is. A Szovjetunió részt vállal a kubai nikkelipar fejlesztésében és re­konstrukciójában. LAOSZ Új közúti híd Savannakhet tartományban a kilences számú főútvonalon átadták a forgalomnak laoszi —bolgár együttműködés kere­tében felépült közúti hidat. Az építmény hossza 130 méter, a szélessége 9 méter. A kilences számú út Laosz legfontosabb közúti útvonala» amely a testvéri Vietnammal köti össze az országot. Az út korszerűsítésében. Bulgárián kí­vül tevékeny részt vállal a Szovjetunió, Vietnam, Cseh­szlovákia és Lengyelország. Komplex program és integráció Az Éhség sztyeppe, mely még ellenáll a talajjavító munkáknak (Fotó: APN-KS) Valentyin Korzun, az UNES­CO Nemzetközi Hidrológiai Programja szovjet bizottsá­gának elnöke interjút adott Irina Mgerjannak, az APN tu­dósítójának. — Egyes nyugati futurológu­sod sötét képet festenek boly­gónk jövőjéről: kiszáradt, meg­repedt föld, sehol egy bokor, sehol egy fa. Az egész föld­golyó sivatag... Mi az ön véle­ménye ezzel kapcsolatban? — A vízprobléma természete­sen létezik. De nem arról van szó, hogy a víz kevés, vagy el­tűnhet a Földről. Ismereteink szerint a Föld összes vízkészle­tei 1386 millió köbkilométert tesznek ki. Ez óriási szám. Az élethez szükséges édesvíz azon­ban csupán 35 millió köbkilo­méter. Emellett az édesvízkész­letek 70 százalékát az Északi- és a Déli-sark, valamint Grön­land gleccserei és hótömegei őrzik, vagyis napjainkban gya­korlatilag hozzáférhetetlenek. A víz, ellentétben az olyan termé­szeti erőforrásokkal, mint a kő­olaj, a szén, a földgáz, nem tűnhet el, összmennyisége bolygónkon nem csökken, bár­mennyit is használnak fel be­lőle. Ezt a természetben a víz körforgásának köszönhetjük. A víz az „óceán—légkör—talaj— óceán" rendszerben állandóan cirkulál. ‘ A vízhiány egyrészt azért kö­vetkezik be, mert a vízkészletek területi megoszlása egyenetlen, másrészt, mert felhasználás után a víz szennyeződik, nem mindig vetik alá hatékony tisz­tításnak. — A Szovjetunióban sok száz tudományos és tervezőintézet foglalkozik ezzel a problémá­val. Az északi területek és Szi­béria bővizű folyói gyéren la­kott, ipari és mezőgazdasági szempontból fejletlen területe­ken folynak keresztül. Ugyanak­kor délen, ahol a Szovjetunió lakosságának többsége össz­pontosul, nincs elegendő víz. Egyébként hasonló tervek ki­dolgozása ma valamennyi kon­tinensen folyik. Dél-Amerikában az Amazonas és a La Plata fo­lyók vizének átirányítására, Észak-Amerikában a Yukon, a Fraser és egyéb folyók, Afri­kában a Kongó folyó vízhoza­ma egy részének átirányítására a Csád-tóba, a Szahara szom­szédos területeinek az öntözé­séhez, Ázsiában az Indus folyó vízhozama egy részének átirá­nyítására északról délre. Két­ségtelen, hogy ez fontos tar­talékot jelent a vízprobléma megoldásában. — Különösen kedvezőtlen helyzet figyelhető meg a fejlő­dő államokban. Mennyire ko­moly ez a probléma?- Az egy emberre jutó napi vízfogyasztás a különböző or­szágokban nem egyforma. Kü­lönösen komoly a helyzet a fej­lődő országok mezőgazdasági körzeteiben, ahol földünk la­kosságának egynegyed része él. Az ENSZ adatai szerint 1980-ban 1 milliárd 320 millió ember nélkülözte a tiszta ivó­vizet. Ezen országok lakosságá­nak 90 százaléka nem ismeri a vízvezetéket, igen rossz minő­ségű vizet fogyaszt. A trópusi országokban sok folyó egész­ségügyi állapota katasztrofális. Az Egészségügyi Világszerve­zet véleménye szerint földün­kön a betegségek 80 százalé­kát a szennyezett víz okozza, emiatt hal meg a világon öt­éves kora előtt 15 millió gyer­mek. Az elmúlt évben az Egyesült Nemzetek Szervezetének köz­gyűlése az 1981-től 1990-ig ter­jedő időszakot az ivóvízellátás és az egészségügyi körülmé­nyek javításának nemzetközi évtizedévé nyilvánította. A program sikeres megvalósítása valamennyi ország tudósainak az erőfeszítésétől függ. CSEHSZLOVÁKIA a ár •• I" #■ •• i w n r Az epulo-szepulo Praga Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa meghatározta a feladatokat a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság fővárosa számára is. A feladatok elvégzését a VI. ötéves tervidőszakban (1976— 1980) folyamatosan ellenőriz­ték és a párt 1981. évi városi konferenciáján értékelték. Az utóbbi tíz év során Prá­gában 95 ezer lakás épült, ez a mennyiség az 1945 óta eltelt 35 év alatt épült lakásoknak több mint a fele. A többnyire Prága külső kerületeiben lé­tesült 32 új lakótelepen 300 ezer ember számára épültek lakások. Az utóbbi öt év folya­mán kiépült — 20 kilométer hosszú — metróvonalak éven­kénti forgalma mintegy 250 millió utas. Restaurálták a prágai várat. A Szent György és Szent Ágos­ton kolostor helyiségeit a Nem­zeti Galéria kiállítótermeivé alakították át, újjáépítették a Nemzeti Színházat, és felépítet­ték az új kultúrpalotát. A Zelivka folyó környékére vezető, több kilométernyi hosz- szúságú vízvezeték kiépítésének segítségével növelték az ivóvíz­szolgáltatást, újjáépítik a csa­tornahálózatot, a prágai laká­sokat a világítógáz-vezetékről a. szovjet földgázvezetékre» kap­csolják át. Ez többek között azt is lehetővé teszí, hogy további háztartásokat kapcsoljanak be a gázszolgáltatásba, ami Prága levegőjének tisztasága szem­pontjából is előnyös lépés. Prága ipara az ország egész ipari termelésének jelentős ré­szét képezi. Ez idáig még nem sikerült biztosítani az iparüze­mek komplex korszerűsítését, de például a Hostivar negyed­ben működő TOS Vállalat (szerszámgép gyárak) üzemei — több más vállalattal egye­temben — már áttértek az ön­működő, számítógépekkel irá­nyított, teljesen automatizált vezérlésű üzemelésre, s ez utat mutat a Prága környéki iparüzemek továbbfejlesztésé­hez. A lakosság életkörülményei­nek javítását szolgálta. 48 kör­nyező község hozzácsatolása a fővároshoz. Prága mai területé eléri az 500 négyzetkilométert. Az utóbbi évek során jelentős mértékben javultak a lakosság­nak nyújtott szolgáltatások és az ellátás is. Több nagy be­vásárlóközpont épült, csupán a VI. ötéves tervidőszakban (1976 —1980) 50 ezer négyzetméter­rel bővült az üzlethálózat — többnyire az új lakótelepeken. Sikereket lehet feljegyezni az egészségügy terén is: új kór­házi komplexumok épültek, mint például Prága Motol-ne- gyedének kórháza és a II. ke­rületi urológiai klinika. Az elmúlt időszak eredmé­nyeinek mérlegéből születtek meg a jövő évek feladatai. Csehszlovákia Kommunista Pártja 3 ezer prágai alapszer­vezetének 140 ezer tagja — minden prágai lakossal együtt — még nagyobb erőfeszítést kell kifejtsen az elkövetkező időszakban, hogy azokat a fel­adatokat, amelyeket a párt XVI. kongresszusa tűzött ki a prágai pártszervezet számára, maradéktalanul elvégezhesse, megteremtvén ezzel a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság fővárosa, Prága további fejlesz­tésének feltételeit — hangzik a prágai kommunisták felhí­Egy régi mesterség A népművészeti termékek vologdai üzemében különleges mázzal díszített, észak-orosz népművészeti motívumokat áb­rázoló faliképek készítését kezdték meg. Csaknem teljesen feledésbe merült e régi iparág, s a nép­művészeknek csak hosszas ke­resés, kísérletezgetés után si­került elkészíteni az első pró­badarabokat és elsajátítani a helyi mestereik titkait. Az új alkotások e munka sikeres be­fejezéséről tanúskodnak. NDK Új IFA-kismotor A suhli IFA-komblnátban már sorozatban gyártják a legújabb terméket, a Mockick S—51 kismotorkerékpárt. Az új motort elődjétől, az 1974 óta gyártott S—50-estől főként erősebb motorja és a négy- fokozatú sebességváltója külön­bözteti meg. Az IFA termékeit a világ 26 országában vásá­rolják. A komplex programban, ame­lyet a tagországok kormányfői a KGST 1971. júliusában Buda­pesten megtartott XXV. ülés­szakának munkája során írtak alá, kifejezésre jut a testvéri országok objektív szükséglete a kölcsönös gazdasági együtt­működés elmélyítésében. Az az újszerű benne, hogy komplex, sokoldalú módon közelítik meg a gazdasági együttműködés megoldásra megérett' problé­máit. A szocitalista országok az együttműködés konstruktív és konkrét programját dolgozták ki nem csupán az anyagi ter­melés, a tudomány és a tech­nika területén, hanem a külke­reskedelemben, a valutáris- pénzügyi és a hitelkapcsolatok szférájában is. A komplex program elfoga­dásával a szocialista világ po­litikai lexikonjában biztos he­lyet kapott a „szocialista gaz­dasági integráció” fogalom. Mit jelent ez? Az erőfeszítések egyesítését a szocialista közös­ség erejének megszilárdítására irányuló közös feladatok meg­oldása, a szocializmus, mint világrendszer óriási, még nem teljesen feltárt előnyeinek ki­használása érdekében. Az in­tegráció kedvezőbb feltételeket teremtett a legújabb tudomá­nyos-műszaki vívmányok meg­honosításához, a népek élet- és kulturális színvonalának emeléséhez. A komplex program jelentő­ségét a gazdasági együttmű­ködés lényegi problémáinak megoldásában nagyra értékel­ték a kommunista és munkás­pártok nemrégen lezajlott kongresszusai. A tapasztalatok szerint a szocialista közösség, az integráció vágányain fej­lődve, számottevően megerő­sítette pozícióit a világgazda­ságban <is. A KGST országai túlszárnyal­ják a fejlett tőkés országokat a nemzeti jövedelem növekedé­si ütemét tekintve. 1970—80 között együttes nemzeti jöve­delmük 66 százalékkal emelke­dett. A hetvenes években a bruttó ipari termelés volumene az országok egészét tekintve 84 százalékkal nőtt. Az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme 6,3 százalékot tett ki, ami csaknem kétszeresen ha­ladja meg a fejlett tőkés álla­mok növekedési ütemének szintjét. A komplex programnak kö­szönhetően ma jobban kiegé­szítik egymást a testvérállamok gazdaságai. A komplex prog­ram jegyében gyárak és cső­vezetékek létesültek, földi és űrexpedíciókat szerveztek, nem­zetközi gazdasági szervezetek és bankok működtek, nemzeti és nemzetközi ötéves tervek formálódtak. A komplex program nagy fontosságot tulajdonit azoknak a feladatoknak, amelyek a KGST-itaigországok együttmű­ködésének további elmélyíté­sével kapcsolatosak a tervezési tevékenység területén és a nemzeti tervek koordinálásá­ban. E sokrétű féladat lényegé­ben az integráció alapvető módszerévé vált a KGST kere­tében. A folyó ötéves tervidőszakra (1981—1985) széló nemzeti ter­vek koordinálása, a szocialista integráció elvileg új iránya — hosszú távú célprogramok — figyelembevételével folyt. A cél­programok arra hivatottak, hogy kiegészítsék a közösség stratégiai dokumentumát — a komplex programot az első­rangú népgazdasági ágakban: az energia-, tüzelőanyag- és a nyersanyagtermelésben, a köz­lekedés és a gépipar terén, to­vábbá biztosítsák az országok gazdaságilag megalapozott szükséglétéit élelmiszerekből és ipardikfcekből. Mégpedig e problémáknak nem részleges, hanem sokoldalú és kétoldalú megállapodások alapján kell megáldani mindazokat a kér­déseket, amelyek a finanszíro­zással', a szükséges anyagi és m u nkae rőf o rrások biztosító sá ­vall, új ágazatok megszervezé­sével, vagy a meglévők kor­szerűsítésével, a tudományos­kutató és a szerkesztési mun­kákkal, valamint az együttmű­ködés közgazdasági feltételei­vel, pl. a hitelekkel és az árak­kal függnek össze. A hosszú távú programok eredményes realizálására épül­ve állt össze a második „in­tegrációs ötéves terv" — a sok­oldalú integrációs intézkedések 1981—1985-ös évekre szóló egyeztetett terve. Ebben visz- szatükiröződnek a szocialista közösség államainak azok a kötelezettségei, amelyeket a folyó ötéves tervidőszakban megvalósuló legfontosabb kö­zös akcióik terén vállaltak. Le­fordítva' őket a számok és a tervfeladatok nyelvére, minden integrációs partnernek segíte­nek valóra váltani a testvér­pártok által kollektiven kidol­gozott irányt: azt, hogy a nyolcvanas éveket az intenzív termelési és tudományos-mű­szaki kooperáció időszakává tegyék. A célprogramok realizálása érdekében a IfűST-országok­ban és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkaszer­verben működésbe lépett az együttműködés valamennyi ha­tékony eszköze. Ez elsősorban a szakosítást és a kooperációt érinti, amelyek segítségével a modern ipar legbonyolultabb feladatait oldják meg. A sza­kosításban gyártott termékek szállításának bővítése — tartós és állandó tendencia a KGST- országok teljes áruforgalmá­ban. A gépipari termékek köl­csönös exportjában például több mint tízezer szakosított termékfajta található. A ter­melés és a kölcsönös szállítá­sok volumenét tekintve legje­lentősebb szakosítási és koope­rációs megállapodások a tag­országok között az atomipari gépgyártás, a „maxi” és a „mini" komputerek, a számjegy- vezérlésű szerzsámgépek terü­letén születtek. A szakosítás és a kooperá­ció hatékonyságát az együtt­működés gyakorlata igazolja. Számos, bennünket körülvevő termék mintegy anyagi kifeje­zője a gazdasági együttműkö­dés eme kísérleti formáinak. Vegyük például a magyar Ika­rus autóbuszt, az NDK gyárai­nak márkájával ellátott utas- szállító vasúti kocsikat, a Tatra csehszlovák tehergépkocsikat, vagy a> Zsiguli szovjet gépko­csit, amelyek előállításához széles körűen használják fel a különböző szocialista országok­ban gyártott alkatrészeket. De akadnak példák az indo­kolatlan termelési párhuzamra is. A szakosítási programok nem ritkán másodramgú termelési ágakat ölelnek fél. A KGST kö­rétében ezért napjainkban meg­határozzák az integráció * el­sőbbséget élvező területeit. Egyebek között kijelöltek két gép- és berendezéscsoportot, amelyekre elsődleges figyelmet fordítanak majd a sokoldalú együttműködés folyamán. Itt egyairánt szó van a ter­melési folyamatokat irányító eszközökről, a> kézimunka- ráfordítást csökkentő géprend­szerekről, az ásványkincseket kitermelő komplex berendezé­sekről és energiatakarékos technikáról. Prioritást kapnak továbbá a nagy teljesítményű szerszámgépek, a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar komp­lex gépesítésére alkalmas gé­pek. A komplex program realizá­lása során felhalmozódott ta­pasztalatokat hasznosítva a KGST-országok napjainkban az integráció olyan irányaira egyesítik erőfeszítéseiket, ame­lyek crz egész szocialista kö­zösség és külön-külön minden egyes ország gazdasági fejlő­désének útját biztosítják. JURIJ SZINNYAKOV

Next

/
Thumbnails
Contents