Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

1981. augusztus 16. Képújság 9 Kambodzsai esküvő Szinte hihetetlen, de ez a kép a kambodzsai fővárosból érkezett! Abból a Phnom Penh- ből, amelyet két évvel ezelőtt még halott városnak nevezett a világsajtó. Ki ne tudná, hogy a polpotista rezsim milliók életét oltotta ki, mérhetetlen pusztí­tást végzett az országban. A gyilkos bandákat 1979 január­jában vietnami segítséggel el­űzték a kambodzsai hazafiak. A népi Kambodzsa kormánya azóta nagy lépést tett a károk eltüntetése, az ország konszoli­dálása, az emberhez méltó élet megteremtése érdekében. Hogy az élet lassan visszatér a ren­des kerékvágásba, arról tanús­kodik az a felvétel, amely egy fiatal pár esküvőjén készült Phnom Penhben. Lengyelország Nyílttengeri halászat Először csak a szomszédos vizekre, a Keleti- és az ÉSzaki- tengerre merészkedtek ki a len­gyel halászflották, majd a gaz­dag zsákmány reményében egyre távolabb hajóztak. 1947- ben meghódították a Barents- tengert, eljutottak Izland és Grönland partjai közelébe, a hatvanas években pedig már a korszerű, lengyel gyártmányú hajókkal nyugat-afrikai, új­fundlandi vizeken próbáltak szerencsét. Megfordultak a ka­nadai és az amerikai partok kö­zelében, az Atlanti-óceánon is. A hetvenes években a flotta fel­fedezte a namíbiai és argentí­nai halászterületeket, majd el­hajózott a Csendes-óceánra, az Indiai-óceánra és végül a sarki vizekre is. Ez utóbbi terü­letről 1979-ben 63 ezer tonna hallal tértek vissza. A flotta 1980-ban 820 ezer tonna halat fogott. A lengyel halászhajók a tá­voli vizeken kihalászott hal­mennyiségnek mintegy a felét tudják hazaszállítani, a zsák­mány többi részét bérelt hajók­kal továbbítják. Ilyen helyzetben a közeli vi­zek jelentősége ismét megnö­vekszik. Jelenleg a halászzsák­mány egyharmada származik a Keleti-tengerről. A kötelező ti­lalmi szabályok betartásával is évente 200 ezer tonna tőkeha­lat, heringet, sprotnit fognak a Keleti-tengeren. Ez a mennyi­ség 150 ezer tonna hús értéké­vel egyenlő, s ezért jelentős szerepet kap a lengyel élelmi­szeriparban. Moszkva a jövőjét tervezi 1981-től a 8 milliós Moszk­va belépett az általános re­konstrukció második évtizedé­be. Ezzel a szovjet főváros 20 —25 évre szóló, 2000-ig terje­dő, általános városfejlesztési tervének megvalósítása egyik legfontosabb szakaszához ér­kezett. A tizenegyedik ötéves terv­ben 8 önálló városnegyecj, „város a városban" alakul k^. Ez a világon egyedülálló vá­rosépítési program lehetővé te­szi számos olyan probléma megoldását, amelyek a főváros történelmileg kialakult mono­centrikus tervezéséből adód­ták. Az idén elkészülő 4 millió négyzetméter lakóterület dön­tő többségét a 11—15 emele­tes házak teszik ki. öt év múl­va a moszkvai épületek fele 15 emeletes, egyötöde pedig 24 emeletes lesz. Az új mikrokör- zetek a város hivatalos határa­in túl fognak kialakulni, főként a nemzetközi autópályák ten­gelyében. A magasépítkezés lehetővé teszi a több zöldterü­let kialakítását, sportpályák lé­tesítését. Valamennyi háznak játszó- és pihenőtere lesz. Moszkva régi kerületeiben, ahol sok építészeti és történel­mi műemlék található, új épít­kezésre — a korábbihoz hason­lóan — csakis szigorúan kor­látozott mértékben kerül sor. Ami a lakásellátást illeti, a XI. ötéves terv végére minden moszkvai lakosra több mint 17 négyzetméter hasznos terület jut: 2 négyzetméterrel több, mint ahogy azt az egészség- ügyi normák előírják. Majdnem minden család önálló lakással fog rendelkezni, annak minden kényelmével együtt. Jelentős változások követ­keznek be a gyári házépítés technológiájában. Minden válla­lat, amely előregyártott ház­elemeket állít elő, az egységes katalógus szerinti egységesí­tett termékek gyártására szako­sodik. Ez lehetőséget ad az építőknek a kapacitások rugal­mas alkalmazására, és bizto­sítja az építőszalag folyamatos munkáját, amely évente mint­egy 100 ezer lakást fog előál­lítani, magas igényeket kielé­gítő komforttal. Minden nagyváros számára az egyik legégetőbb problémát a megfelelő közlekedési, szállí­tási útvonalak jelentik. Moszk­vában ennek megoldására az új, jelenlegi ötéves tervben 100 főútvonal építését és rekonst­rukcióját, 45 többszintes köz­lekedési csomópont és 4 híd felépítését tervezik. Ez idő alatt másfélszeresére növekszik a metróépítés üteme. Csaknem 30 kilométer új földalatti vonalat és 17 állomást adnak át. Befe­jeződik a 12 kilométer hosszú Szerpuhovi sugárút építése, amely a centrumot köti össze a déli lakókörzetekkel. A szovjet Az 1. számú házgyár elemeiből 36 nap alatt épült fel ez a lakóház. főváros több mint másfél ezer új autóbuszt kap, közöttük 200 népszerű magyar Ikarus buszt, 100 csehszlovák Tátra—3-as villamost és 210 új, hazai gyárt­mányú trolibuszt. A nagy nyu.- gati városoktól eltérően Moszk­va nem mond le a villamosról, amely jól kiegészíti a metrót, autóbuszt és trolibuszt a for­galmas útvonalakon. A tömeg- közlekedés ésszerű fejlesztésé­vel elkerülhetők lesznek a nagy­városokra jellemző közlekedési dugók. Az eddiginél nagyobb mértékben folynak majd az is­kola-, óvoda- és bölcsődeépí­tési munkák. Idén 116 csemege- és iparcikküzlet nyílik. Szolgál­tatókombinátok, mozik, színhá­zak épülnek. Tervezik például, hogy a „Romen” cigányszín­ház és a Kis Akadémiai Szín­ház új épületet kap. Növekszik a restaurációs munka mértéke 9 védett körzet­ben. Itt sok, jelenleg intenzív közlekedést lebonyolító út tel­jesen a gyalogosok birtokába megy át. Az eddigiekhez hasonlóan most is nagy figyelmet fordíta­nak a kellemes ökológiai kör­nyezet biztosítására a város­ban. Annak ellenére, hogy Moszkva már évek óta annyi vizet használ fel, amennyit megtisztít, megnövelik a víz­tisztító rendszer kapacitását. A cél, hogy ne csak az ipari és közszennyvizek, hanem a fel­színi, a hóolvadásből és eső vízből keletkezett vízkészletek is csak alapos szűrés után jus­sanak el a Moszkva folyóba. A szovjet főváros szociális és városfejlesztési terve előirányoz­za a zöldövezetek növelését. Valódi erdősávokat telepítenek a város területén, új parkokat létesítenek, a kerületek belse­jében is megnövelik a zöldte­rületeket. A számítások szerint 1985-re a városi zöldterület ará­nya meghaladja a szakértők által javasolt 50 négyzetmé- ter/fő nagyságrendet. Itt figye­lembe veszik, hogy a parkok, kertek, terek és sétányok nem­csak a város levegőjét javítják, hanem a moszkvaiak pihenőhe­lyei is lesznek. A potsdami Hildrud Berndt kermérnök. Feladata gondoskodni arról, hogy Potsdam lakói minél ott­honosabban érezzék magukat városukban. Tervezi a lakóhá­zak kertjeit, a lakótömbök zöld­területeit. A virágairól neveze­kertmérnök tes Erfurt példája adja számá­ra az ihletet, az ötleteket. Igaz, magának Potsdamnak is gaz­dag kertészeti hagyományai vannak. Munkáját előkészíten­dő már a lakónegyedek terve­zésében is együttműködik az építőkkel. Barbara Czychol épí­tészmérnöknővel együtt például a földszinti lakásokat úgy ter­vezték, hogy azok terasza előtt kiskerteket alakítsanak ki. Az egyes kertecskéket sövénnyel választották el és csupán né­hány kisebb fát és bokrot tele­pítettek. A többit a lakók egyé­ni fantáziájára bízták, akik ily módon kedves kis „hobbikerte­ket” alakítottak ki a maguk számára. Zöld pázsit, rózsák és más virágok színesítik a házak előterét. A házak közti teret úgy ter­vezték, hogy mindenki minél szabadabbnak érezhesse magát. Szabad itt gyepre lépni, fára mászni. Csak a labdarúgást tiltják. (Erre más helyeket jelöl­tek ki.) A területek a gyerme­kek valóságos paradicsomai. Persze, vannak olyan lakók is, akiknek terhes a játszó gyerme­kek lármája, mások panaszkod­nak, hogy a gyerekek kárt tesz­nek a kertekben. És emiatt fel-, mondják vállalásukat a kertrész gondozására. A ligetek gondo­zását ugyanis a helyben lakók vállalták. Mindez gondot okoz a 36 éves mérnöknőnek, de az vigasztalja, hogy a megértő környezetbarátok száma sokszo­rosan felülmúlja az aggályos­kodókét. Nyáron, a fiatalok sokszor es­te 11 óráig is a szabadba kí­vánkoznak. Ezért és hogy ne zavarják a pihenni vágyók nyu­galmát, egy kicsit távolabb a lakóházaktól fedett szórakozó­helyet rendeztek be számukra: tekepályával, pingpongasztal­lal és hintákkal. A létesítmény­hez az anyagiakat a városi ta­nács adta, a környék lakói és a kertészeti hivatal pedig társa­dalmi munkában segítették. (Gáti) Szovjetunió Találmányi hitel A Szovjetunió 13. ipari minisztériumának tudományos kutatóintézetei 1981. januárjá­tól kezdve fokozatosan beveze­tik a fejlett technika kifejleszté­sét és megteremtését célzó munkák új gazdasági elszámo­lásos rendszerét. Ez a tudomá­nyos-termelési mechanizmus át­szervezésének a soron követke­ző szakasza: 15 minisztérium intézetei ugyanis még 1980-ban áttértek erre a rendszerre. Az új rendszer fő sajátossá­ga a tudományos munkák fi­nanszírozásának formájában rejlik. Míg korábban a megren­delő vállalat szakaszonként számolt el az intézettel, havon­ként finanszírozva a munkát, addig most a megrendelő a teljesen befejezett és átvett munkáért fizet. Ez természete­sen növeli a tudósok felelősségét, hiszen ha a vállalat képviselői nem írják alá a bevezetésre vo­natkozó jegyzőkönyvet, akkor az intézet ráfordításai nem té­rülnek meg. Ugyanakkor a vál­lalatok felelőssége is nagyobb: ha nem elég korszerű vagy sike­res a megoldás, és mégis beve­zetik, komoly károkat okozhat­nak a népgazdaságnak. Az új rendszerben az intézet a folyó kiadásait (a munka­társak bére, anyagok beszerzé­se) elsősorban az állami bank által nyújtott hitelből fedezi. Vagyis az intézet kölcsönt vesz fel, amelyet meghatározott idő­ben törlesztenie kell. Ha a visz- szatérítés határidejét nem tart­ják be, felemelik a kamatlábat, ami természetesen kihat az in­tézet pénzügyi helyzetére, a munkatársak premizálására. A tudományos munkatársak prémiumának nagysága közvet­lenül az elvégzett munka gaz­dasági erelményességétől függ. Az intézet által végzett munkák nagy részét ma már találmány­ként jegyzik be. A tudományos kutató- és tervező-szerkesztő­munkákat szorosabban össze­kapcsolják — gazdaságilag és szervezési tekintetben egyaránt — a termeléssel. A pénzügyi kapcsolatok átszervezése a tu­dományos intézetek és a válla­latok között elősegíti ennek a feladatnak a megoldását. A gyémántok születésének titkai A gyémántok nemcsak a föld­köpeny mélyében keletkeznek, mint azt korábban gondolták. Erre a következtetésre jutottak a szovjet tudósok, mikor meg­vizsgálták a jakutiai lelőhelye­ken talált gyémántok izotóp­összetételét. Kiderült, hogy szá­mos gyémántban könnyű szén­izotópok találhatók, melyek nem a földköpenyben, hanem a földkéreg felső részében fordul­nak elő. A szovjet tudósok sze­rint a gyémántok kialakulásá­hoz szükséges hatalmas nyomás ezekben az esetekben a kim- berlit — dél-afrikai és a jakut- földi gyémánt anyakőzete (Kim­berley dél-afrikai város nevé­ről) — kürtőkben keletkező ka- vitációs nyomás eredménye. a Hildrud Berndt Potsdam legújabb lakónegyede, a Schlaatz kertjeit tervezi. Valóságos gyermekparadicsom Reménység sugárzik arcukról

Next

/
Thumbnails
Contents