Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

Világ proletárjai, egyesüljeték!

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai számunkból

A PARTHATÁROZATOK FELDOLGOZÁSA,

A VÉGREHAJTÁS MEGSZERVEZÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE (3. old.)

XXXI. évfolyam, 162. szám.

ÁRA: 1,80 Ft

1981. július 12., vasárnap

Ne csak óriásokat!

Gond nélkül megélt a tanácsi kisvállalat a zempléni lankák karéjában, több mint két évtizeden keresztül. Igaz, meg kellett becsülniük minden betévedő megrendelőt, mert sokszínű ténykedésük legjavát a járműjavítás-karbantartás tette ki. Telt az idő, és a vállalati önállóságba belekóstolva nekibátorodtak ők is. Eleinte csak egy műhelyt nyitottak, ahol diódákat, áramköri lapokat, és más efféle, ügyes kezet igénylő „mütyüröket” szereltek a környékbeli asszonyok. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem is akármilyen üzlet. A műhelyből üzem lett, gépeket vettek, és híradástechnikai vállalatok megbízható szállítói lettek. Mígnem egy szép napon — úgy a hetvenes évek derekán — utolérte őket a tanácsi vállalatok akkortájt sanyarú sorsa: túladtak rajtuk. Egyik napról a másikra egyik híradástechnikai nagyvállalatunk kebelében találták magukat. A „gazdának" persze csak nyűgöt jelentett a sokszínű szolgáltató-javító tevékenység, első dolga volt, hogy kisöpörje a gyárból. A környékbeliek eztán „megjárhatták Tolnát—Baranyát”, ha elromlott egy gép a ház körül.

A fővárosi törzsgyárból hamarosan megérkeztek az újdonsült üzembe az öreg masinák. Mert a nagyvállalatnak arra nem volt pénze, hogy újakat vegyen, többségében nullára leírt gépmatuzsálemek lepték el az eredeti profiljától tökéletesen megtisztított üzemet, s ezzel elkezdődött a kínlódás. Az egykori rangos alkatrészszállítóról kiderült, hogy „kebelbeliként" több terhet jelent, mint amennyi hasznot hoz. Szervezete sehogyan sem illeszkedett az évszázados nagyvállalat hierarchiájába. A műtéti beavatkozás viszont azzal járt, hogy sokan otthagyták a gyárat, és inkább vállalva az ingázás keserveit, új munkahely után néztek. A terv, hogy a patinás cég önerőből megoldja majd az alkatrészhiányból adódó gondjait, dugába dőlt.

A történet korántsem egyedi. Ki ne tudna az iparból akár cifrábbakkal is szolgálni. Intő jeleként annak, hogy a népgazdaság szervezeti változásai, hol megkésve, hol kapkodva követték a gazdasági mechanizmus minőségi átalakulását. Méghozzá azzal az évtizedeken át makacsul ható kényszerképzettel párosulva, hogy annál szocialistább egy válla- fat, minél nagyobb. A hatvanas években majd egy évtizeden át tartott a kicsik nagyvállalattá duzzasztása, beolvasztása. A — sok esetben — mesterséges centralizáció azonban gyakran nem jelentett többet a meglévő szervezetek egymáshoz illesztésénél, és — mivel azok amúgy sem illeszkedtek össze pontosan — sokszor a termelékenység visszaeséséhez vezetett.

Azt, hogy a korszerű vállalatiságot jobbára az óriás méretekkel azonosítjuk, nemcsak az iparban figyelhetjük meg, hanem ott is, ahol a hagyományok ellentmondanak a gigantomániának. Tanulságos példa erre a vendéglátás és bolti kiskereskedelem fejlődése. Az államosítás után sok kisboltot és kiskocsmát területi hovatartozásuk szerint nagy- vállalatokká olvasztottak egybe. Később a cégeket egyesítették, az egyesítetteket összevonták, és milliárdos értéket „termelő” mammutok jöttek létre. Csakhogy hazánkban a boltok és a vendéglátó helyek háromnegyed része továbbra is kisüzlet maradt. A vállalat őrizve méreteihez tapadó presztízsét, a szétszórt kis egységek áttekinthetetlen hálózatát továbbra is ellenőrizte, „leiratokat" gyártott számukra,, és a központi áruelosztás kétes előnyeiben részesítette őket. A vendéglősöknél enyhített a helyzeten a gebin bevezetése —, pontosabban annak valamiféle sajátos, hazai változata, a szabadkasszás rendszer. Igazi megoldást azonban ez sem hozott, mert a gebines lényegében nem más, mint a vállalat teljes felelősségére és kockázatára működő magángazdálkodó.

Most végre friss szellők fújdogálnak. A gebineket 1982 végéig fölváltja a szerződéses forma, amivel a kockázat a vállalkozóé lesz, q vállalat nem hatóságként lép fel velük szemben — mégsem kerül ki az üzlet az állam tulajdonából.

Nem csoda, hogy az ország egyik-másik vendéglátós igazgatója alig várja, hogy ötszázmilliós vállalattá „zsugorodjanak”’. De vajon az új forma így, önmagában megáll-e a saját lábán? Vajon azok, akiknek kilencven gebinre tíz szoros elszámolású egység jutott eddig, nem érzik-e úgy, hogy veszélybe kerül vállalati mivoltuk? A szerződéseseknek sem lesz könnyű az életük. Hiszen a nagykereskedelmi vállalatok — tisztelet a kivételnek — már most sem állnak szívesen szóba velük. Nekik — úgymond — nem tétel egy- egy kisvállalkozó. Több vele az adminisztráció, mint a tényleges munka. A kérdésekre, úgy tűnik, csakis a kisvállalatok egységes, bürokratikus kötöttségektől mentes rendszere adhatja meg a méltó választ.

Nemrégiben jó nevű bankszakemberrel beszélgettem, aki az államosítás kezdete óta vezető szerepet vállal a gazdasági életben. Elárulta: azt, hogy a sok kicsiből miként lehet nagy egységeket létrehozni, már tökéletesen tudja. Azt viszont, hogy mi módon lehet adott esetben mindezt visszacsinálni, egyelőre csak tanulja.

Vannak kedvező jelek: így az egyre-másra alakuló, nemegyszer hiányt pótló, vagy a teljes vertikumot átfogó, laza, rugalmas egyesülések, társulások. Ez azonban még kevés az üdvösséghez. Elégedettek csak akkor lehetünk, ha a szervezetek sokszínű, a vajóságos igényekhez rugalmasan alkalmazkodó rendszere alakul ki a magyar gazdaságban. Van mit tanulni. No és az sem mindegy, hogy mennyi lesz a tanulópénz.

G. L. F.

Lázár György hétfői Görögországba utazik

Georgiosz Rallisz görög miniszterelnök meghívására Lázár György, a Minisztertanács elnöke július 13-án, hétfőn hivatalos látogatásra Görögországba utazik. (MTI)

Folytatódtak a magyar-kambodzsai tárgyalások

A Magyar Népköztársaság kormánya és a Kambodzsai Népköztársaság kormánya közötti, két évre szóló kulturális oktatási és tudományos együttműködési munkatervet írtak alá szombaton a Külügyminisztérium vendégházában. A dokumentumot Púja Frigyes külügyminiszter és Hun Sen kambodzsai külügyminiszter látta el kézjegyével.

A munkaterv — a marxizmus —leninizmus szellemében és a proletár internacionalizmus elvei alapján — a két ország együttműködését határozza meg a kultúra, az oktatás, a tudomány, a sajtó, a rádió és a televízió, valamint a sport területén abból a célból, hogy tovább bővüljenek és erősödjenek a két nép baráti kapcsolatai.

Az okmány szerint a felek a jövőben megvizsgálják a tudományos kapcsolatok alakításának és fejlesztésének lehetőségeit; a magyar szakemberek segítséget nyújtanak partnereiknek a tudományos kutatáshoz, a tudományszervezéshez. A felsőoktatási intézmények együttműködésének elmélyítését szolgálja a kambodzsai egyetemi és főiskolai hallgatók rendszeres magyarországi képzése.

A tervidőszakban mindkét ország kulturális delegációt küld tapasztalatcserére, egymás kulturális életének megismerésére, s a további együttműködési lehetőségek megvizsgálására. *

Szombaton délelőtt a Külügyminisztérium vendégházában folytatódtak a magyar—kambodzsai külügyminiszteri tárgyalások. A megbeszélésen részt vett Khuon Ran, a Kambodzsai Népköztársaság magyarországi nagykövete is.

HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE (3. old.)

ÖTSZÁZ (4. old.)

SZÓRAKOZTATÓ ELEKTRONIKA (9. old.)

A BIZTONSÁGOS KÖZLEKEDÉSÉRT (9. old.)

SZÚNYOGIRTÁS A LEVEGŐBŐL (4. old.)

TÖRŐDÜNK EGYMÁSSALT (5. old.)

MÚLTUNKBÓL (6. old.)

KALANDOS SORSÚ LOVAGVAR (10. old.)

A HOMÁLY FELÉ (10. old.)

ÚJ MÚZEUM DEBRECENBEN (11. old.)

KATONA ÁRON SÁNDOR TŰZZOMÁNCAI SIMONTORNYÁN (11. old.)

ELKÖLTÖZNEK A FEHÉREK (12. old.)

AZ ISMERETLEN „KONTINENS”

(12. old.)

VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.)

VASUTASNAP, 1981 (7. old.)

GYORSABBAN,

HATÉKONYABBAN

(8. old.)

MINDEN NEGYEDIK EMBER TANUL (8. old.)

MEGKEZDŐDÖTT A VII. GEMENCI NAGYDÍJ NEMZETKÖZI VERSENY (14. old.)

Építőtábor

Kétszázhúsz diák szedi a meggyet az Alsótengelici Állami Gazdaság alsópéli gyümölcsösében. Róluk készült képriportunk, lapunk ötödik oldalán található.