Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-30 / 177. szám
1981. július 30. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK „Tulajdonképpen a zongoramuzsikát a francia gyarmatosítóknak köszönhetjük. ök hozták be az első zongorákat Vietnamba. Természetes, hogy nálunk később hódított ez a szép hangszer. Máig is legnagyobb mesteremnek tartom a nálam alig idősebb Hoang Viet-et. Itt végzett Magyarországon, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, de miután hazatért, a honvédő háborúban életét áldozta népünk szabadságáért.” A KISZ Központi Bizottsága Nemzetközi Osztályának szervezésében vietnami fiatalok csoportja népesíti be Dombo- riban a KISZ Mátai Antal-tábo- rának pavi Ionjait, oktatótermeit ezen a héten. A Magyar- országon tanuló vietnami fiatalok képviselői jöttek el egy hétre, hogy kikapcsolódjanak, pihenjenek, és hogy a nóluik aktuális ifjúságpolitikai kérdéséket megvitassák. A tábor vezetője Nguyen Kim Khangt, a Magyarországon élő vietnami fiatalok KíSZ- bizottságának a főtitkára. Mint elmondotta, négy éve tanulmányozza a magyar ifjúsági mozgalmat és természetesen Irányítja az itt élő, tanuló vietnami fiatalok munkáját. — Mikor járt utoljára otthon? — kérdeztük. — Tavaly novemberben tartottuk a Ho Si Minh Kommunista Ifjúságii Szövetség — a mi KISZ-ünk — negyedik kongresszusát. A kongresszuson beszéltem a magyarországi diákok helyzetéről, a tudományos életben előttük átló szinte korlátlan lehetőségekről. — Miről' tárgyalt a IV. kongresszus? — Talán nem minden mag yar fiatal tudja, hogy tizen- ilenc év után ült össze a vietnami ifjúkommun isták kongresszusa. Addig a honvédő háború, hazánk függetlenségének megvédése kötötte le minden erőnket. Most, hogy végre béke van, szükséges volt az új Viszonyokhoz alkalmazkodó ifjúság mozgalmi munka meghatározása. Kongresszusunk elsőrendű feladata ez volt. Meghatároztuk, hogy a vietnami fiatalokra milyen feladatok hárulnak a béke megőrzése, a szocialista társadalom felépítése, a gazdasági célkitűzéseink Nguyen Cuong Vietnamból Domboriba Nguyen Kim Khangt megvalósítása és az internacionalista hazaszeretet terén. — Mondana erre konkrét példát? — Nagyon sokat tudnék, de hogy érzékeltessem a feladatainkat; nálunk a parasztfiatalokat a gazdálkodásra kell először megtanítanunk. A fegyverrel tudnak bánni, de gazdálkodni, a mezőgazdaságban termelni, a. hosszú honvédő háború során nem tudtak megtanulni. Most egyszerre nemcsak gazdálkodni, de annak egy minőségileg magasabb fokával, a szocialista mezőgazdasággal leéli megismerkedniük. Természetesen vannak olyan fiataljaink — itt Magyar- országon is —, akik a tudományok magasabb régióival ismerkednek. Államunk minden lehetőséget megad ahhoz, hogy minél több fiatal gyarapítsa külföldi egyetemeken ismereteit, hogy utána otthon a szo- ciöiista építés során kamatoztassa azokat. Magyarországon is közel háromszáz fiatal tanul. Ök, hazakerülve, különböző tudományos pályákon és az építés minden területén bizonyítják majd rátermettségüket, felkészültségüket. * Tran Yen kisfiát, feleségét hagyta otthon, almikor 1977- ben Magyarországra utazott. Azóta nem látta szeietteit. Itt a gyógyszerkutatással foglalkozik. Aspirantúrája után hazatér Vietnamba. — Tanítja is honfitársait? — Nemcsak azokat. Ha lehetőséget kapok, tanítok az orvostudományi egyetemen magyar hallgatókat is. Persze elsősorban szőkébb területem', a gyógyszerkutatás témaköreiből. — Nem okoz gondot o magyar nyelv? — Négy éve itt élek, megtanultam a nyelvet, megszerettem a magyarokat. Mint a Magyarországon élő, Budapesten tanuló fiatalok KlSZ-titká- ra naponta kapcsolatba kerüNguyen Tvan fők a. magyar fiatalokkal. Nem tudnám elképzelni, hogy ehhez tolmácsot kelljen igénybe vennem. * A freskáfestőkiről nálunk a templomok mélyén dolgozó művészék jutnak majd minden emlber eszébe. Nguyen Cuong láttán módosul a kép. A fiatal vietnami fiú vállán divatos farmerdzseki feszül, csak markáns vonalú arca árulkodik származásáról. — Milyen témákat fest egy vietnami freskófestő? — kérdeztük. — Soha el nem múló élményünk a honvédő háború. Nagyon sokszor visszatér munkáim során, de újabban a szocialista építés vívmányait, eredményeit festem meg. — Fiatal ember. Van élménye a honvédő háborúról? — Igen. öt évig, 1968-tól 72-ig a frontokon dolgoztam. Riportrajzökat készítettem népünk hősi harcóról. győzelmeiről. Egyébként ezekből a munkáimból kiállításom is volt Hanoiban. — Magyarországon mit tanul? — Úgy tapasztaltam, hogy itt a legelterjedtebb az olajfestészet. Nálunk kevésbé ismert, gyakorolt ez, így szeretnék minél többet megismerni, megtanulni az olajfestészet technikájából. * — Már otthon is hallottam Lisztről, Kodályról, Bartókról, de imagyarországi tanulmányaim során, is elsősorban Liszt lett a kedvencem, az ő zenéje áll legközelebb a szívemhez — mondja Nguyen Tvan, aki a két ország művelődési minisztériumának szerződése alapján került Magyarországra. Otthon ismert zongoraművész. — Alig fél éve vagyok Magyarországon — mondja. — Eddig csak a nyelvvel ismerkedtem, ősztől Lantos István professzor tanítványa leszek, de már eddig is sokat tanultam. Hangversenyeken, koncerteTran Khanh Lan ken voltam, ahol a zongorázás olyan mestermódjával ismerkedtem, amiről nálunk fogalmam se vált. A példaképem Fisdher Annie művésznő. — Őszintén szólva vietnami zongoraművészről még nem hallottam.. . — Világviszonylatban ismert klasszikusaink nincsenek. Nálunk, mint mondtam, a francia gyarmatosítók hozták be az első zongorákat, így komoly múltja nincs is a zongoramuzsikának. Volt egy nagyon tehetséges művészünk, Hoang Viet —, de róla már meséltem, ő is a honvédő háború áldozata lett. * Tolmácsunk, kisegítőnk Ho Ngce Luat, hét éve él Magyar- országon. Az ELTE matematika- szakán gyarapítja ismereteit. — Elvégeztem az egyetemet, programozó matematikus lettem. Otthon nagy szükség van az ilyen képzettségű szakemberekre, de annak ellenére, hogy rövidesen hazatérek, lehetőséget kaptam', hogy visz- szajöjjek Magyarországra, az aspirantóróm megszerzésére. — Hét évet töltött itt, milyennek látja a magyar embereket ? — Sokszor feltették ezt a kérdést, de nem tudtam soha reális választ adni. Magyarország a második hazám. Csak szüperjelzökben tudok beszélni az itteniek barátságáról, vendégszeretetéről', udvariasságáról, az ország szépségéről, gazdagságáról. * Csak a szakmai beszélgetés, a fortran, a cöbol, a PL-I- nyélv említésekor szolt bele e beszélgetésibe Tran Khanh Lan, aki nálunk a rádiótechnika magasabb tudományával ismerkedik. Szintén a spirant órára jött Magyarországra 1977-ben. — Mire hazatérek, több mint ötéves lesz a kislányom. Legutóbb tízhánapos korában láttam — mondja. — A család mit szólt ahhoz, hogy egy ilyen távoli országiba, Magyarországra utazik hosszú évekre. — A feleségem' középiskolai tanárnő. Biológia1—kémia szakos. Él-hal a munkájáért. Nem mondom, hogy könnyű szívvel, de megértette, hogy szakmai fejlődésemhez, kiteljesedésemhez szükség van magyarországi tanulmányaimra*. * Nálunk tanuló vietnami fiatalokról szerettem volna írni, de Nguyen Kim Khangt, a tábor vezetője nem javasolta, hagy „.munkaidőben”, előadások alatt (amelyek reggél fél kilenctől délután ötig tartottak) a tanulókkal beszéljek. így az oktatókkal, a csoportvezetőkkel ültünk le baráti beszélgetésre. Ügy érzem, amit elmondtak, mindannyiukra', a nálunk tanuló, dolgozó fiatalokra jellemzőek. TAMASI JÁNOS Fotó: Czakó Sándor Pophírek Eddig ismeretlen Beatles-fel- vétel került elő — jelentette be egy londoni hírügynökség. A tizenkét dalt 1961-ben rögzítették a Cavern klubban. Az együttesben ekkor még Pete Best dobolt. A szalagon lévő felvételek remek minőségűek, és közöttük három olyan Len- nőn—McCartney szerzemény is szerepel, amelyek sohasem kerültek még lemezre. Jelenleg lemezcég jelentkezését várják az album kiadására. Lehetséges, hogy hamarosan befejezi pályafutását az egykor oly népszerű Uriah Heep. Egykoron remek dalaik, kemény hangszerelésük és látványos hangversenyeik nagy rajongótábort biztosítottak számukra. Az utóbbi időben erősen leromlott az együttes népszerűsége, ugyanis a csoportból nemrégiben távozott Ken Hensley billentyűs, az együttes vezér- egyénisége. Most pedig John Slomon, a rockcsoport énekese is bejelentette, hogy nem kíván a csoportban dolgozni. * A múlt hét végén tartották a szelidi-tói rockfesztivált. Az első napon tizenötezren nézték végig az együttesek műsorát. A második napon már csak néhány ezren tekintették meg a műsort, amit időnként futó záporok szakítottak meg. * A Tolna megyei fiatalok körében kedvelt Szignál együttes a nyáron Balaton környéki programokon is fellép. Műsoraikban a ska stílusú dalok is szerepelnek. Építőtáborban Amt forinttal nem mérhetií MIT ÉR a d iákok nyári munkája? Évről évre olvashatjuk az összegezést: ennyi és ennyi millió forintot. Nélkülük jóval kevesebb gyümölcs, zöldség kerülne a piacra, a konzervgyárakba, valamivel lassabban épülne út és vasút. A nyári szakmai gyakorlatnak is kiszámítható a pénzbeni értéke, sejthető az is, hogy miként kamatoznak majd a gyakorlati ismeretek néhány évvel később az igazi munkahelyeken. Föltételezve persze, hogy a diákok érdemes munkát folytatnak, folytathatnak. Többnyire nem tőlük függ, hogy milyen feladatok várják őket. Bár akad példa orra is, hogy a táborozok mindent fontosabbnak vélnek a munkánál és rosszul értelemezett va- gányságból, a hecc kedvéért többet ártanak, mint használnak. De ez a ritka kivétel. Maradjunk az általános gyakorlatnál: a diák értelmes, hasznos munkát kap, jól dolgozik, értéket produkál. Mit kap cserébe? Némi fizetséget csuprán? Már a kezdet kezdetén, az első építőtáborok szervezésekor nevelési célokról is szó esett, arról, hogy a munkára nevelés a fizikai munka megbecsülésének eszköze lehet a tábor. A Hanságot lecsapolni, árkot ásni, csatornát építeni kemény fizikai munka volt, különösen annak, aki csákányt, ásót, lapátot nenj próbált korábban. Ott az iskolaitól eltérő értékrend alakult ki. Másból „feleltünk” nap-nap után, mások lettek irányadók, hangadók, mint az iskolában. Valami keveset felfogtunk abból, amit oly gyakran emlegettek a felnőttek, hogy ugyanis az életben nem egészen az iskolával azonos mércével mérnek majd. Hogy az irodalom, a matematika, a történelem és a többi tantárgy tudása fontos ugyan, diáknak a legfontosabb, de azért más is van. Másfajta teljesítmény. Amihez a puszta fizikai erőn kívül szellemiekre is szükség van. Még az olyan egyszerű műveletek esetében is, mint amilyen például a rézsű készítése. Az eminensnek magyarázott fogásokat a gyenge tanuló, mintegy visszaadva a kölcsönt, a tanév közbeni segítségért. BRIGÁDOK versengtek’, s közben közösséggé formálódtak. Egymásra utalt brigádtagok közösségévé. Jól tudom persze, hogy másként is történhet. A jobban dolgozót is illethetik stréber jelzővel, ahogy az iskolában a jobban tanulót. De azért a józan ész, az egészséges gondolkodás mégiscsak arra késztet, hogy a nagyobb teljesítményt becsüljük. Ezért is fontos, hogy legyen mit megoldani, hogy legyen mérhető teljesítmény. Ha a feladat mindössze a jelenlét, s a megbízatás annyi, hogy a diákok ne zavarják a felnőttek tevékenységét, akkor a cél, a munkára nevelés, a munka megbecsülése semmivé foszlik. Nincs szándékomban eltúlozni a nyári építőtáborok, a szakmai gyakorlatok jelentőségét. A tizenéves korban szerzett tapasztalatok csak a kezdetet jelentik, ami azután módosul az igazi munkahelyeken. Ám alá*, becsülni sem szabad a nyári élményeket. A gyümölcsszedő, az utat építő diák fejében nyilván megfordul, hogy amit csinál, annak hasznát látja az ország. Ha nem csinálná, valamivel szegényebbek lennénk. A diák a keresetével, a társadalom a gyümölcs, az út stb. értékével. És ez az érték sokak munkájának eredménye. Ezt oszthatjuk el, ebből élünk, ébből jut egyebek között az oktatásra is. Alapigazság, amit nem nehéz megtanulni, akár tanári magyarázatból megérteni. TAPASZTALNI, átélni viszont csak úgy lehet, ha próbáljuk is, ha részt veszünk az értékek létrehozásában. Az is nyilvánvaló, az is lehet akár iskolai lecke, hogy a társadalmi munkamegosztásban mindenkinek megvan a maga helye, a maga részfeladata. A nyári munka „mindössze” visszaigazolja, bizonyítja a tétel igazságát. Azzal, hogy a brigádnak össze kell tartania, hogy egyetlen kiemelkedően szorgalmas brigádtag teljesítménye nem határozza meg a brigádét, egy brigádé a táborét és egy táboré az összes többiét. Akkor állunk jól1, akkor van minden rendben, ha valameny- nyi brigádtag, valamennyi brigád, valamennyi tábor képessége javát adja. Csakúgy, mint a felnőttek világában. Élményként elraktározni ezeket a — szándékosan leegyszerűsített — összefüggéseket ugyancsak a nyár hozadéka lehet. A NYÁRI MUNKA végeztével a diák egészen mást mond, szerencsére esze ágában sincs el- méletieskedni. „Jól éreztük magunkat, dolgoztunk is, meg is fizették, szórakoztunk is, van néhány új ismerősöm, barátom” — normális körülmények között ennyi a véleménye. De nem árt tudnunk, hogy ebben a véleményben azért általánosabb tanulságok is rejlenek — kimondatlanul. M. D. Két keréken a Balatonra A tavalyi, három megyét átfogó akció kétségkívül látványosabb volt, de ne fukarkodjunk a dicsérettel akkor sem, amikor az ideiről, a mintegy hetven fiatalt megmozgató kerékpártúráról beszélünk. Mert mindenképpen komoly teljesítmény amatőröktől, hogy alig öt nap alatt mintegy háromszázötven kilométert kerekezzenek. A megyei KISZ-bizottság szemezésében indult a túra a szekszrádi Gemenc szálló mögül. Később, a sióagárdi elágazónál, Zombán, Hőgyészen is csatlakoztak kerékpárosok, igy mire az első szálláshelyet, Gunarast elérték, már hetvenen voltak. A teniszezés, a horgászás, a stranddiszkó után másnap indultak Kaposvárra. A városnézés után Ba- latonszemesig kerekeztek a fiatalok, ahol a középiskolás üdülőtáborban vacsora várt rájuk. Másnap a tervezett lengyeltóti barackszedésből csak barackevés lett, mivel a gazdaság nem tudott munkát adni az előre bejelentkezett csoportnak, igy a délutáni kerékpáros ügyességi versenyen vezették le versengő Indulataikat a Tolna megyeiek. Szombaton az egész napos eső elmosta a tervezett társadalmi munkát, így szabad program köszöntött a kerékpárosokra. Vasárnap viszont már csak a kemény pedáltaposás várt rájuk, mert Balatonszemestől Szekszárdig — senki sem számolta, igy a krónikás sem tud róla —, mennyit kellett fordítani a lábpedál hajtotta fogaskeréken. — T.J.—
