Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-30 / 177. szám

1981. július 30.

TOLNA \

ríÉPÜJSÁG 3

A tomerömű-építkezés

Társadalmi munkában Tolnán

Kati néni

számítógépen könyököl

Iskolabővítés,

napközistábor-építés

Azt nem tudom, hogy Frank Jánosné összecsapta-e a tenyerét az első találkozáskor, de az biztos: most itt áll előttem a számítóközpontban, az egyik M—60-as gép szekrényén könyököl.

A tenyérösszecsapás azért kellett volna, mert igencsak meglepődött, amikor meglátta az atomerőmű-építkezést. A csodák ideje lejárt. Főleg manapság. Erre mondja tapasztaltabb kollégám: „Megérett az emberiség a pusztulásra!" Ez annyit jelent — mert pusztulásról szó sincs —, hogy nincs idő a csodálkozásra, minden előfordulhat a huszadik században. A következő századokról meg még nem érdemes beszélnünk. Annyi biztos, Frank Jánosné húsz évi téesztagság után beállt az atomhoz.

Ez még mind semmi.

Az atom az atom. Lehet ott segédmunkás úgy is az ember, hogy a „csodához" közel sem kerül.

De Kati néni most itt könyököl a számítógépteremben.

Fiát nem érdekes a világ?

*

Jobb híján mást nem tudok kérdezni;

— Féltek az atomtól?

— Nem volt eszünkben.

— Biztos?

' — Azt se tudjuk, mi az.m

Ahcjl dolgoznak, ott szemét is keletkezik. Takarítani kell. Azt ugyan nem tudom, hogy a bükkábrányi termelőszövetkezet miképpen került Paksra, azt sem, hogy a tengelic-szőlő- tíegyi asszonyok hogyan találkoztak a téesz embereivel. Itt vannak az asszonyok. Takarítanak. A szerződésről ennyit mond Kovács Ferencné:

— Egyik a másika után jöttünk !

Olyan, mint a népdal, szájról szájra terjed. Tavaly novemberben szegődtek el a bükkábrányiakhoz. Pár hét múlva a tengelici téesz is megirigyelte a bükkieket, mert azóta ők is szerveztek takarító- brigádot.

— Mit szóltak a téeszben.? — kérdezem Franknét.

gf— Azt mondta az elnök: ha könnyebb lesz, próbálja meg.

Megpróbálta. Reggel felülnek a buszra, az atomos járatra, majdnem húszán, asszonyok. Közülük Frank Jánosné- val, Kovács Ferencnével és Kovács Györgynével beszélgetünk. Később csatlakozik Bresovszky Józsefné és a brigádvezető La- cza Jánosné, ők paksiak.

■" *

Beszélgetünk. Aki ismeri az asszonyi természetet, az tudja, idegen előtt az asszonyok irul- nak-pirulnak, mosolyognak, kiki vérmérséklete szerint hamar megnyilatkozik, vagy nem hajlandó egy árva szót sem ejteni.

A szőlőhegyi asszonyok mosolyognak.

Ebben a mosolyban benne van Frankné „tűzrőlpattant menyecske” természete. Hamar szót értünk.

— Úgy gondoltam, hogy a nyugdíj előtt könnyebb munkát keresek — mikor itt tart, akkor jönnek oda a többiek. Sűrűn bólogatnak, őszülő tincseik jelzik, közel lehet már a nyugdíj.

— Mennyi a forint?

— 3400 alap, plusz ebédtérítés, de most helyette háztájit kapunk.

— Háztájit?

— Téesznél dolgozunk, vagy nem?

— Téesznél dolgoznak. Habár Bükkábrányban egyikőjük sem járt, talán majd augusztus 20-án. Meghívásuk van.

— Jó pénz ez a 3400 — folytatom.

— Meg néha mozgóbér is jár. Olyan prémiumféle.

— Hallottak eddig mozgóbérről?

— Azt nem. Mi csak a falunkban dolgoztunk eddig.

Kovács Ferencnének volt már előbb is munkakönyvé, de mégis ez az első munkahelye.

— Jobb is arról nem beszélni — mondja, s néz rám bánatos szemekkel— Tizennégy évig beteg volt az uram.

— Tetszik az erőmű?

— Sok itt az ember.

— Zavarta a tömeg?

— Eleinte igen. Megszoktam. Jól befogadtak.

Nem tudom megállni, hogy közbe ne szóljak. Hányszor és hányszor hallottam már: „megszoktam". Asszonyok szájából, keserves életet megélt emberek mondják beletörődve: „megszoktam".

De ennek a szónak itt és most más a hangsúlya. Ahogy kiejti a szót KováCsné, érzem, hogy örömmel mondja, nem beletörődve, hanem az új megszokásának a gyönyörűségével. Kifejezni nem tudja az érzéseit, csak a kiejtés, a pillanatnyi arcjáték jelzi a szó mai jelentését. A többiek többször mosolyognak — Kovács Ferencné is — és mondják: „Majd maga megfogalmazza.”

A paksi asszony méregből jött. Négyórás takarító volt a városban. Áttették a munkaidejét délelőttre. Bresovszky Józsefné azóta atomos. „Ha már dolgozok, akkor pénzért."

Dolgozik. Es dicsekszik.

— Voltunk a tisztasági szerelésnél, ott, ahol működni fog az atommag.

— A reaktortérben?

— Ott, ott, csak nem győztem betegállományba menni. Valahogy nem jó a levegő, poros is meg az az argongáz vagy mi a fene, nekem nem tetszett.

— Kiszáradtak olt az asszonyok! — mondja a brigádvezető.

— Sok érdekeset láttunk azért — fejezi be a mondatot Bresovszkyné.

Végighallgatta a többieket Kovács Györgyné. Szelíden, olyan légynek sem ártó módon támaszkodik a számítógéohez.

— Mikor hallott először az atomról? — próbálom kizökkenteni a félrevonultságból.

— Nem régóta.

— De mégis, mikor?

— Nem figyeltem oda.

*

„Nem hall ám tőlünk érdekeset" — mondják, annyi mindent láttak, hogy nincs miről beszélni. „Szóban nem lehet azt elmesélni."

— Mondom is az uramnak múltkor, mikor nézte az újságban az atomot, ez ez, ez meg amaz. A fényképről el tudtam magyarázni, de szóban csak úgy, nem lehet — mondja a paksi asszony.

Érdekes a világ. A tengelic- szőlőhegyi asszonyok elszegődtek az atomhoz takarítónőnek. Korábban soha egyikőjük sem járt még üzemben, gyárban, építkezésen, még nagyvárosban sem.

HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Vége a műszaknak

Csak az anyag kerül pénzbe

A tolnai üzemek szocialista brigádjai kezdeményezték a gyermekintézmények ' fejlesztésére irányuló mozgalmat két- három évvel ezelőtt. A „kézzelfogható" eredmény: 1979—80- ban száz férőhellyel bővült a nagyközség óvodahálózata, é' ma minden óvodáskorú gyermek óvodába járhat. A bővítés 1,8 millió forintba került a tanácsnak, ténylegesen tízmillió az új létesítmények értéke.

Az idén az általános iskolák bővítése, korszerűsítése került sorra. Különösen az új telepen égető a tanteremhiány. A nagyközségi tanács fejlesztési alapjából nem tellett volna új tantermek építésére. Az ötéves tervben összesen negyvenmillió áll rendelkezésére, a községfejlesztési tervben nyolcvannégy- mifliónyi fejlesztést irányoztak elő, a hiányzó negyvennégy milliót társadalmi összefogással kell pótolni. E nyolcvannégy millióban tekintélyes hányadot képvisel az iskolák, gyermekintézmények fejlesztése, bővítése. A tanács vb és a községi pártvégrehajtóbizottság úgy döntött, hogy az üzemeket, intézményeket és a lakosságot megpróbálják mozgósítani társadalmi munkára.

Sikerült. A Bartók Béla utcai iskola jelenleg nyolctantermes. Ez kevés, hiszen itt, az új telepen az utóbbr években sok lakás épült, főleg fiatal házasok építkeztek, sok a gyerek. Két tanterem építését határozták el. Ennek beruházási költ sége kétmillió forint, de ténylegesen félmillió állt a tanács rendelkezésére.

„Megmozgatták”, elsősorban a közvetlenül érdekelteket, a környéken lakó szülőket. Azokat, akiknek iskoláskorú gyermekeik vannak és azokat, akiknek gyermekei az idén vagy jöA külső vakolás még hiányzik a dombori, 300 négyzetméteres épületen, de belül már teljes a komfort. Fürdésből jönnek „haza” ebédre a gyerekek.

vőre lesznek iskolások. A tanácstagok szinte házról házra jártak, az iskola vezetői úgyszintén. Felmérték - kérdőíveken —, hogy ki, mikor, milyen szakmában tud segíteni. A tavasszal kezdődött meg az építkezés, irányítója a tanács költségvetési üzeme volt. Hétvége-, ken néha húszan-harmincan is dolgoztak. Alapot ástak, betonoztak, habarcsot kevertek és hordtak, falaztak. Erős alapot kellett készíteni, hogy a jövőre építendő emeletet is elbírja.

Ma már állnak a falak, a héten tető alá kerül a két új tanterem és a tervek szerint szeptemberben már tanítanak bennük.

Az Eötvös utcai iskolát új vizesblokkal bővítik, hasonlóképpen a mözsi iskolát is. Itt is csak az anyag kerül pénzbe a ta nácsnak, a többi társadalmi munka. Mindkét helyen mór csak a festés-mázolás és vízvezeték-szerelés van hátra.

A télen döntött a tanács vb: létre kell hozni Domboriban egy napközis tábort. A lehetőségek adottak, A két évvel ezelőtt megrendezet ODOT területén van egy vizesblokk: mosdók, zuhanyozók, WC-k. A járás már felállított néhány faházat. Van hely még egy épületnek, ezt a járási hivatal a tolnaiak rendelkezésére bocsátotta.

A nagyközségi tanács vezetői sorra járták az intézményeket, üzemeket. Valamennyi készségesen vállalkozott a segítésre. Fejlesztési alapjukból pénzt ajánlottak fel, a szocialista brigádok, KISZ-szervezetek pedig munkát. Márciusban kezdték meg az alapozást — tíz gimnazista és a tanácselnök betonozott — majd pontosan kidolgozott ütemterv szerint jöttek a brigádok. A GÉM-től, a Gemenc. Ipari Szövetkezettől, a PATEX- től, a selyemgyártól, a Herbá- riától, az Aranykalász Tsz-től,'a ZÖLDÉRT-től. A tetőszerkezetet a mözsi téesz brigádja készítetA két új tanterem falai már ál Inak. A héten tető alá kerül a Bocskai utcai iskola „toldaléka”. A jövő évi program: az emelet.

te és állította föl, a ZÖLDÉRT- esek a Hungarocell-födémszigetelést készítették el, a DÉDÁSz brigádjai az elektromos hálózatot. Júniusban már a berendezést vásárolta meg a tanács, igen nehéz volt nagyon gyorsan összeszedni, különböző helyekről az ágyakat, matracokat, takarókat, párnákat. A hónap végén a tanács dolgozói kitakarítottak, húzták föl az ágyneműt. Kevesen hitték, hogy július elsejével megtörténhet az üzembehelyezés. Ám nekik leit igazuk. A bizonytalanság az oka1, hogy az első turnus létszáma nem teljes. Hatvan helyett csak negyvenhárom iskolásgyerek jött, hogy közel négy hetet töltsön itt. Ám a második turnus már teljes lesz.

Hétszázezer forintba került a tanácsnak az új létesítmény. Tényleges értéke mintegy két és fél millió forint.

írógépek

exportra

Szólő és gyümölcsös is lehet illetményföld

Kedvező tapasztalatok

Három földrész tíz országában ,mutatkoztak be sikerrel a magyar gyártmányú írógépek az utóbbi fél évben. A világpiacra vezető utat a hazai írógépek előtt az a megállapodás nyitotta meg, amely értelmében az Iroda gép ipa rí és Fin ommecha n ika i Vá Illatat 1981. januárjától1 az IGV—Hfermes kooperációban készülő médha- nikus táska- és irodai írógépek önálló exportálójaként is jelentkezhet az egyezményben rögzített piacokon. A magyar vállalat 1974. óta működik együtt a svájci Hermes céggel.

A gyártók között, a piacfelosztást szabályozó egyezmény életbe lépése után az első üzletet egy egyesült államokbeli céggel kötötték. Az első szállítmányt, 550 írógépet már februárban elküldték a tengerentúlba, jelenleg pedig újabb 200 darab van úton. Az év végéig, hasonló mennyiség szállítására vállalkoztak, A kairói nemzetközi vásáron történt megállapodás szerint bemutatkozásként 250 táskaírógépet küldtek Egyiptomiba'.

Az idén első alkalommal tette lehetővé egy új rendelkezés, hogy az állami gazdaságok dolgozói illetményföldként ne- csálk szántót, hanem szőlőt és gyümölcsöst is kapjanak. Máris több gazdaságban éltek e lehetőséggel. Az eddigi tapasztalatok igen ikedvezőek. A szőlő- és a gyümölcs művelésre fordított szabad idő és a szakszerű munka, lehetővé teszi a termés növelését és így a gazdaságaik és dolgozóik egyaránt jól járnak.

Az adatok szerint mintegy 3 ezer hektár szőlő és 5 ezer hektár olyan gyümölcsös van az álltami gazdaságaik tulajdonában, amelyekben a nagyüzemi gazdálkodás költségei nem térülnek meg. Az elöregedésnek indult szőlőikiben, korszerűtlen gyümölcsösökben a magas hozamok már csak

aranytalanul sok kézi munkával biztosíthatók. E gyümölcsösök azonban még adnak any- nyi termést, hogy korai lenne felszámolásuk. Ezért kerestek olyan megoldást, amelyben érdekeltté válnék a gazdasagok dolgozói a többlet munkaérő- ráfordításban. E feltétéinek, az illetményföld-rendszer kiterjesztése felelt meg leginkább. A kézimunka-ráfordítás, a gondos kezelés — metszés, zöldmunka — ugyanis átlagban egyharmoddal növeli a hektáronkénti hozamokat. A termés a bérlőé, s a gazdaság is jól jár. Amellett, hogy lekerül válláról a jövedelmezőséget rontó területek gondja', az innen származó termés — amelyet szerződéssel vesz át — növeli árualapját és lehetővé teszi o fel- dolgozókapacitás jobb kihasználását.