Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-29 / 176. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXI. évfolyam, 176. szám. ARA: 1,40 Ft 1981. július 29., szerda Mai számunkból FIZETÉSNAPON A FIZETŐKNÉL (3. old.) ON KÉRDEZ — Ml VÁLASZOLUNK (4. old.) RENDHAGYÓ DÉLELŐTT A STRANDON (6. old.) i V I / ■ í i# A KONKURRENSHEZ SZEGŐDÖTT (3. old.) Társközségek Sok szó esik az utóbbi időben a falvak védelméről. A községekből a városokba áramlás csökkentése, megakadályozása csak úgy lehetséges, ha a tanácsok eddiginél többet törődnek a falusi lakosság alapellátásának fejlesztésével, ha a megyék költségvetéséből a korábbiaknál több pénz jut a községek pénztárcájába. * Különösen az elmúlt években önálló tanács nélkül maradt úgynevezett társközségek ellátása, fejlesztése igényel megkülönböztetett gondoskodást. A falvak közös tanácsba szerveződése ma már a községek 76 százalékára terjed ki. A Magyarországon működő 714 közös tanácsnak több mint 2300 úgynevezett tagközség gondjaival kell megbirkóznia. És ezek nem kis gondok. Mert bár alapvetően aligha vitatható annak az elvnek a helyessége, hogy szükség van a körzetesítésekre, hogy a székhelyközség tanácsa magasabb színvonalon tud gondoskodni a környezetében lévő települések lakosságának ellátásáról, az erők koncentrálásával szakszerűbb lehet az ügyintézés —, ez az újfajta településkapcsolat elég sok feszültség hordozója is lehet. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben négy megyére és csaknem száz társközségre kiterjedő vizsgálatot tartott, hogy a mindennapok gyakorlatában tájékozódjon a jelenlegi helyzetről. A szakemberek megállapították: a kis községek elnéptelenedésének egyik oka éppen az, hogy ezek gyakran óhatatlanul is hátrányos helyzetbe kerülnek a székhelyközségekkel szemben. A közös tanácsok megalakítása több kis falu lakóiban azt a benyomást keltette —s nem teljesen alaptalanul —, hogy velük most már senki nem törődik, nincs, aki képviselje az érdekeiket. A társközségi közélet kárát látta annak is, hogy a pedagógusok és a mezőgazdasági szakemberek — tehát a falusi értelmiség egy része — a székhelyközségbe költözött, s így az ottma- radottaknak a közös tanácsban nemigen akad tekintéllyel rendelkező és befolyásos szószólója. Sajnálatos tény, de jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy a közös tanácsoknak eddig még csak alig fele tárgyalta meg egy-egy társközségének helyzetét, a legégetőbb tennivalókat. így nem csoda, hogy ezeknek a kis településeknek a lakói elkedvetlenednek, alig érzékelik, hogy érdemileg is beleszólhatnak a településcsoport közös ügyeibe. A társközségek lakói joggal várják el, hogy sajátos gondjaik megoldásához több segítséget kapjanak a különféle szintű tanácsoktól, de még a központi szervektől is. Annál inkább, mert a tervtörvény egyértelműen fogalmaz: „a településhálózat hosszú távú fejlesztési céljainak megfelelően folytatódik a különböző településcsoportok közötti ellátási különbségek csökkentése ..." Nehéz persze általánosítható receptet adni ahhoz: hogyan kaphatnának megfelelő támogatást a közös tanácsoktól a társult községek. De több konkrét, jó példa van már erre is. Sokszor csak olyan apróságokon múlik a dolog, hogy jól előkészítenek, megszerveznek a településen egy falugyűlést, s az ott elhangzott észrevételek, javaslatok nem maradnak pusztába kiáltott szavak. Máskor elég a közéleti klíma javításához, ha egy-egy, elsősorban a székhelyközséget érintő fontosabb döntés előtt a társközségek lakosságának véleményét is kikérik. A tanács nélkül maradt falvakban az emberek általában a törődés, az odafigyelés bizonyítékaként értékelik azt is, ha hetente egyszer-kétszer az ügyintéző „házhoz megy”, s helyben, a tanácsi kirendeltségen próbálja elintézni az egyszerűbb ügyeket. Vagy ha csupán összegyűjti a nyomtatványokat, hogy ne az ügyfél, hanem az ügyirat utazzon. Sok múlik persze azokon a tanácstagokon is, akik a társult falvak lakosságát képviselik a közös tanácsban. Leginkább nekik kell a sarkukra állniuk ahhoz, hogy az apró falvak ne kerüljenek a jelenleginél is hátrányosabb helyzetbe, a székhelyközséghez képest. Sokat segítene, ha ezeknek a tanácstagi csoportoknak a vezetője — erre egyébként központi iránymutatások is ösztönöznek — egyre több helyen tanácselnök-helyettesi rangba kerülne. így természetesen eredményesebben tudná képviselni választópolgárainak érdekeit. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a centralizáció, a körzetesítés az életben, a gyakorlatban soha nem lehet kizárólag sematikus, egyirányú folyamat. Miközben tehát indokolt lehet például a jól előkészített és valóban valamennyi környékbeli település érdekeit szolgáló iskolakörzetesítés, elképzelhető, hogy más területeken éppen a decentralizáció lehetőségeit kell fontolgatni. Egy-egy kisebb község tanácstagi csoportjai, mint helyi önkormányzati szervek, saját településükre vonatkozóan bizonyos hatásköröket önállóan is elláthatnának. Ezzel tekintélyük, súlyuk is növekedne, s talán az ügymenet is egyszerűbbé válna. Már csak azért sem kell minden hatáskört a közös tanácshoz összpontosítani, mert államigazgatásunkban immár jól bevált alapelvnek számít, hogy az ügyeket célszerű ott elintézni — ha lehetséges —, ahol azok keletkeznek. A kisebb települések közéletének megélénkülését jelenthetné az is, ha a több község közös tanácsa nemcsak mindig a székhelyfaluban tartaná meg üléseit. Az egy-egy kisebb faluba kihelyezett tanácskozások mindenképpen az egyenrangúság érzését keltenék a társközségekben. Egy a lényeg: azok a kisközségek, amelyeknek hosszú távon is fontos funkciójuk van az ország településhálózatában, tanács nélkül se maradjanak tanácstalanok. DEÁK ANDRÁS Kádár János hazaérkezett a Szovjetunióból Kedden hazaérkezett a Szovjetunióból Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki a Krímben találkozott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. Kádár János fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelentek Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Havasi Ferenc és Korom Mihály, a KB titkárai, a Politikai Bizottság tagjai és Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. Jelen volt Valerij Musza- tov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Kádár János Aczél György és Korom Mihály társaságában a Ferihegyi repülőtéren Megnyílt a Spanyol KP X. kongresszusa Madrid,. Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Kedden délelőtt a madridi Quevedo filmszínházban megnyílt a Spanyol Kommunista Párt X. kongresszusa. A küldöttek és a meghívottak nagy tapssal fogadták az elnöki emelvényre elsőként fellépő Dólores Ibárrurit, a párt elnökét, majd megválasztották a kongresszus elnökségét, amelyben az első helyet Dolores Ibárruri foglalta el. Az elnökség tiszteletbeli tagjává választották Rafael Albertit, a nagy spanyol veterán kommunista költőt. A kongresszus elnökének tisztségére Gerardo Igle- siast, az Aszturiáí Kommunista Párt főtitkárát választották meg. iA kongresszus ezután jóváhagyta a tanácskozás napirendjét és ügyrendjét. Az ügyrendhez több módosító indítványt terjesztettek elő. Aczél György Baranyában Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese kedden kétnapos látogatásra érkezett Baranya megyébe. A látogatás első napján megtekintette a Bólyi - Mezőgazda- sági Kombináthoz tartozó sátorhelyi ifjúsági építőtábort, amelyben jelenleg mintegy négyszáz Somogy és Tolna megyei diák tartózkodik. Aczél György a táborlátogatás után politikai fórumon vett részt, s válaszolt a diákok által feltett kérdésekre. Kongresszusra készülnek a szovjet szakszervezetek A jövő év márciusára hívták össze a szovjet szakszervezetek kongresszusát. A döntést a Szakszervezetek Központi Tanácsa hozta, kedden Moszkvában megtartott ülésén. A több mint 130 millió dolgozót egyesítő szovjet szakszervezeti mozgalom az ősztől kezdve készül fel a nagyszabású tanácskozásra. A SZÁG húsüzeme Újbereken 'Az egyszer bizonyos, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság újbereki kerületének vágóhídja nem jelenthet konkurrenciát a szekszárdi húskombinátnak, de a megyeszékhely, s környéke el látásában kétségtelenül1 jelentős szerepet játszik. ^z újbereki kerület vágó- hídján évente tizenkét-tizenhá- romezer sertést dolgoznak fel, az állami gazdaság saját sertéstelepeiről. litt készül a többi között a lángolt kolbász is, amiből a gazdaság havonta száz mázsát szállít a megye Népbo'lt- és TSZKERjüzletein kívül Komlóra, Dunaújvárosba és Siófokra1 is. Havonta hetven-nyolcvan mázsa hurkafélét is készítenek a szak- és betanított munkások, akik egyébként összesen húszán vannak. A kisüzem havi forgalma közel hárommillió forint. Nemrégiben fejeződött be a vágóhíd korszerűsítése, hárommillió forintos költséggel. Készítenek itt sonka-, szalonnaféleségeket és friss-ropogás tepertőt is, a vásárlók legna- gyöbb megelégedésére. Minden füstölés után a lángolt kolbászból öt-öt szálat vizsgálatra küldenek, s amíg meg nem jön az engedély a szállításra, a vágóhídon, tartják. Az üzemből hetente harmincöt mázsa tőkehús is kikerül a Népbolt- és a TSZKER-üzletek- be. A hárommillió forintos beru- ----- " ......... há zás után az újbereki hús- Fekete József, Agócs Miklós és Pusztai Károlyné készítik üzem korszerű körülmények kö- a kolbászt zött termel. S.-Cz. Készül a sonka Zsikó Lajos a sertést hasítja
