Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
1981. július 26. NÉPÚJSÁG 11 Lossonczy Tamás és az absztrakt festészet Az'absztrakt művészet keletkezésének időpontját is tudjuk) Vaszilij Kandinszkij 1910-ben festette első absztrakt akvarell- jét, s mintegy tudatában a merész tettnek, ezt a címet adta nek1; ,,Az első absztrakt akva- rell". 1912-ben keletkezett ,,A fekete ív", aminek már mérete is (189x198 cm) érzékeltette, hogy mestere nem alkalmj kísérletnek tekinti, majd két év múlva a „Nagy tanulmány", s ezzel elkezdődött a művészet- történet egyik legtöbb vitára alkalmat adó fejezete. A vita tulajdonképpen jna is tart, jóllehet a tények és eredmények már régen igazolták ezt a látszólag előzmények nélküli törekvést, Csak mellékesen jegyezzük meg: az előzmények, amelyekre most nem térhetünk ki, nagyon is pontosan mutatják az utat, amelyen a művészet eljutott a tiszta formához, ahol a kép már nerrT ábrázol, a szó megszokott értelmében, nem hozható kapcsolatba a valóság valamilyen felismerhető elemével, tehát nem tükrözi, hanem megteremti a maga kizárólagos valóságát. A magyar absztrakt művészet kezdetét Martyn Ferenc jelenti, „a legrégibb, legtudatosabb és legrendszeresebb absztrakt iskolázottságé művész", mint Kállai Ernő írta róla, s másik jeles és következetes mestere Lossonczy Tamás, akinek 82 festményét és számos rajzát mutatja be a „Győri zenéjő nyár” alkalmából a Xántus János Múzeum. Lossonczy tagja volt az Európai Iskolának, amit annak idején Gegesi Kiss Pál alapított és az Elvont Művészek Csoportjának, s következetesen kitartott korai törekvései mellett. Első kiállítása kapcsán ugyancsak Kállai Ernő jegyezte meg, „bizonnyal sokan megütköznek azon, hogy ezek a képek nem valóságos tárgyakat vagy élőlényeket ábrázolnak. Ránézésre pusztán csak néhány geometriai alakzat", - s a mostani győri kiállításon is valószínűleg nagyon sokan csodálkoznak éppúgy, mint majdnem negyven évvel ezelőtt, jóllehet a képek megértése ma már jóval köny- nyebb - s ezt a látogatók tetszése is bizonyítja — mint annak idején. Lossonczy alapvetően lírai alkat, aki derűs egységbe tudja foglalni a világ jelenségeit, a színek és formák maguktól értetődő természetességgel követik színes képzeletét, s érezzük, hogy itt mindennek önmagában van jelentése és mondanivalója. A hagyományos ábrázolásokhoz szokott néző szeme előbb valami tárgyi valóságot keres, de hamar megérti, hogy még a képcímek is gyakorta megtévesztők (Gyorsforgalom a kertvárosbas, Vendég érkezése stb.), mert Lossonczy Tamás valóságát a vonalak, formák és színek szükségszerű harmóniája jellemzi, melyeknek nem kell feltétlenül „emlékeztetniök" valamire, amit a közvetlen látvány jelentett, itt minden a maga egyszeri törvénye szerint él, néha titokzatos szépséget idézve (Távlatok), máskor sejtelmes messzeségekhez vezetve a képzeletet (Világok, vagy a líraion szép Kettős hang). A győri kiállítás legkorábbi képei 1946-ban keletkeztek, s innen 1981-ig tekinthetjük át Lossonczy Tamás művészetét, ami a XX. század magyar művészetének egyik jelentős teljesítménye. Sik Csaba a katalógus előszavában „nélkülözhetetlennek" nevezi Lossonczy Tamás művészetét, mi is így gondoljuk. Ma már az absztrakt művészet körüli viták elültek, s ez azt is jelenti, hogy egyenrangú bármelyik ért'éket jelentő művészi törekvéssel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a jövőt kizárólag absztrakt képek fogják díszíteni, miként az ellenkezőjét sem lehet kívánni. De Lossonczy Tamás művészete bizonyítja, hogy nélküle sokkal szegényebbek lennénk, mert ezt és így másként nem lehetne elmondani. A győri életműkiállításnak ez a tanulsága és művészettörténeti jelentősége. A kiállítást, ami augusztus végéig van nyitva, Salamon Nándor rendezte, érzékenyen reagálva a képek egymást építő világára. CSANYI LÁSZLÓ Az első gőzhajó Kiállítási jegyzet Derkovits Tihanyban Derkovits Gyufa, a XX. századi magyar festészet nagy alakja sohasem, járt a Balatonnál. Amikor a papagájos- plániétás jövendőmondó alakját megfestette, hátterében a megjósolt tengerrel, élményt gyűjteni a Dunához járt, hogy a hullámokat tanulmányozza. Rövid életéből mekkora életműre futotta! Egyre polgária- suíó életünkben már el sem tudjuk képzelni azt az életvitelt, melylet a. kor szabott ki Deriko-vitsnaik, s melynek következtében negyvenévesen éhen- ha'lt 1934-ben. De micsoda életművet épített fel másfél évtizednyi időben, s micsoda szellemi magasságokba emelkedett utolsó éveiben! A világon nem volt hozzá hasonló festő, aki kora — a húsZas- hanmincas éveik —‘ szociális problémáit magasabb művészettel tükrözte volna. Ezt nem közismert magyar elfogultságunk, hanem a tény mondatja velem. Különösen érzékeny formaművészetéhez kora ideológiai, poliltikai harcaira irányuló figyelem és páratlan művész- etika párosult, mely csak egyet engedett meg: hogy arról beszéljen műveiben, amiről szólDerkovits Gyula fametszete: Dózsa a várfokon ni a legfontosabbnak tartotta — és arról nem is hallgatott. A látogató az egykori tihanyi kolostor kis fehér termeiben megcsodálhatja az asztalosból lett művész tünékenyen finom, átszellemített színeit és kemény, könyörtelen éleslátással formált grafikáit. Legnagyobb tiszteletűnket váltja ki, ahogy ezekkel az eszközökkel súlyos társadalmi gondokról beszélt. MŰVÉSZET Elkötelezettebb és felelősebb nagy művészetet nem ismerek. S ha a mestert is oda'képzel- jük a fény járta kis termekbe soványan, félszeg mosollyal‘ és tüzes izzásé szemeivel, állítsuk mellé képzeletben modelljét és mecénását, ápolóját és. védelmezőjét, elvtársát és feleségét is, Dombay Viktóriát, akitől húsz év előtti beszélgetéseink során hallottam, mint vágyakoztak a Balatonihoz Dorkával, de soha el nem értek a „magyar tengerihez”. Oerkó ezen a nyáron Tihanybain fogadja mindazokat a híveit, akiik — mint e sorok írója is —, gyakran ka pják mag (lkat képei előtt azon, hogy tekintetűik fátyolasad'ik. És azokat is, akik először lépnék a lélek legmélyéig ható művei elé, hogy megismerve őket híveivé váljanak. HEITLER LÁSZLÓ „Legsajátabb műformája a fametszet...” Monográfia Gy. Szabó Béláról A címben idézett igazságot Pogány ö. Gábor fogalmazta meg a kolozsvári festőművész 1966-os gyűjteményes kiállítását méltatva. Gy. Szabó Béla egész, azóta tovább gazdagodó, beteljesedő pályája, fába vésett- metszett képeinek hosszú sora erősítette meg, hogy sokoldalúsága ellenére e műfajban emelkedett az egyetemes magyar művészet újítói közé. Szűkebb hazája nemes hagyományait szerencsés kézzel társította az emberi kultúra kimagasló értékeivel, s ebből fakadó munkái a világ bármely tájékán értőbefogadó hívekre találtak. Az erdélyi, romániai művészetben kivívott rangját jelzi a közelmúltban megjelent monográfia, amelyet a bukaresti Kriterion gondozott, itthoni istápolását pedig a Corvina vállalta. A het- venötödik születésnapot köszöntő kötet Muradin Jenő szorgalmas, lelkiismeretes és alapos búvárlását dicséri. Az idők folyamán világhírnévre emelkedett Gy. Szabó Béla még a monarchiában ide- oda helyezett vasutascsaládban született — Gyulafehérvárott. Tehetségére az egykor Székely Bertalan-növendék Reithofer Jenő figyelt fel. A művészethez mégis kerülővel jutott. Gépész- mérnöknek tanult a műegyetemen, de szenvedélyes rajzolási vágya korán elragadta. Saját erejére, szorgalmára támaszkodva sajátította el a mesterséget, tanulta meg a fametszést. Csak később, túl az első sikereken, került a budapesti képzőművészeti főiskolára. Három esztendeig Varga Nándor Lajos irányította, de ekkor már rengeteg rajz, metszet mellett elkészült a Liber miserorum című album, amelyet remek metsze- tes könyvek sora követ a Barangolókönyvtől a Divina Co- mediáig, a legújabb Jelenések Könyvéig. Valamennyi siker, és bibliofil csemegének számít. Évtizedek óta Kolozsvárott él, de tanulmányutak keretében bejárja a fél világot az erdélyi havasoktól az alföldi homokpusztákig, Kínától Mexikóig. Évekig dolgozott a Balaton mellett és a Kinkunságon. A vándorútok termését mappák százai őrzik, művei a legnevesebb magán- gyűjtemények és múzeumok díszei. Hallatlan intenzitással dolgozik. Rajzol, fest, illusztrál — sok egyebek mellett Dsida Jenő, Nyíró József, Nagy István, azután Petőfi, Csokonai, Arany hősei keltek életre kézvonásai nyomán — s főként metsz. Közben vagy 125 egyéni kiállításon mutatkozott be, így 1979-ben Szekszárdon is. Közös tárlatai számát, helyét alig lehet számba venni. Jelentős állami kitüntetések, díjak jelzik munkássága hivatalos méltánylását. Időnként. publicisztikai, kritikusi feladatok megoldásával erősíti meg műveiben tükröződő világ- szemléletét, művészetfelfogását. Lenyűgöző azonban a művészetével foglalkozó, közel ötszáz cikk, kritika, tanulmány mennyisége, terjedelme is. Mindezek a kiragadott tények sokszorozva hangsúlyozzák szerepét, jelentőségét. Muradin Jenő gondosan felépített tanulmánya élvezetes, szépírói eszközökkel is élő stílusban rajzol érzékletes képet e pálya jól elkülönülő, de mégis szerves folyamatba illő szakaszairól. Mondandóját a festő vallomásaival, önéletrajzi részletekkel, tanulmánybetétekkel árnyalja sokoldalúvá. Bőségesen közöl adatokat, idézeteket, ezek szervesen illeszkednek a vezérfonalhoz, nem zavarják meg a gondolatok gördülékeny előadását. Talán nem hat értékcsökkentésnek, ha azt mondjuk: egy fordulatos regény kiváltotta izgalommal olvastuk végig a nem kevés regényes élemet felmutató élet e szép összefoglalását. Muradin Jenő a tudományosság igényeit is teljes mértékben kielégíti. A jegyzetapparátuson kívül teljes kiállításlistát, bibliográfiajegyzéket, életrajzi vázlatot közöl. Az életmű gazdagságáról mintegy hetven reprodukció nyújt képet. Mintaszerű kismonográfiát tehettünk polcunkra, amelyet szívesen veszünk kézbe máskor is. SALAMON NÁNDOR Táncművészetünk 1981-ben Tánc kultúránk egészét meglehetősen súlyosan érintette az Operaiház épületének tavalyi bezárása. A balettegyüttes éppúgy, mint a közönsége is, az élműit báróim évtizedben hozzászokott a két szíraparibz és a kettős repertoárhoz, s most egyszeriben sürgőssé vált a Népköztársaság úti darabok megmentése, átplántálása az Elkel Színháziba. Nos, a mentőakció hozzávetőleg sikerüllt, legal áibb is az évad végiére kiald- kulí a nydlc-tíz önálló balettestre száló választék. A társulat nagyjából átlá'bailt a krízisen, s ma már kevésbé kell aggódnunk azért, hogy a budapesti balettet törölni. kéll-e a szám on tartott, nagy európai társulatok névsorából1. Mégis, miért a „nagyijából”? Mert változatlanul' kemény feltété lék ura lkodnak. Hiszen az ape raiprodu ke ió k ugyancsak egy színpadra szorulnak össze (márpedig szűk lakásban nehéz ai társbérlet), s két színház előadásszámát egyszerűen lehetetlen egy színpadon reprodukálni. Szerencsére a fiatal művészek ráébredtek a helyzet fonákságára. Az évadban ugyanis megalakult az operaházi balettstúdió, a legújabb koreográfus-nemzedék és a fiatal előadóművészék összefogásával. Kamarabalettjeik már az idén tavasszal átestek a tűzkeresztségen, biztató benyomást keltve, s nem is akármilyen pódiumon. A Budai Táncfórum ugyanis szintén ebben az évben nyitotta1 meg kapuit a különböző hivatásos és amatőr, balett- és néptáncegyüttesek előtt. Míg a Budai Táncfórummal most már akár a kísérleti művek is pódiumhoz jutnak Budapesten, Vidéken tagadhatatlanul szűkebb a választék. Nem utolsósorban azért, mert ba- lettegyütteseiak közül o táj- eíőadásakbt egyedül a Pécsi Balett érzi feladatának. Érdekes, hogy az Operaház társulata még új helyzetében sem vállalt eddig vidéki fellépéseket, s nem. adhatunk számot a Győri Ballett tájelőadásaiiráf sem. Bármilyen öröm pedig, ha egy győri vagy budapesti bemutatójukra valóságos nép- vándorlás indul, fontos volna, hogy sóikkal jobban megmutassák magukat az országban. Hivatásos néptáncegyütte- seink közül1 a Népszínház tánc- együttese szinte egyidős a Győri Balettel, csak éppen működésében a néptáncból’ kiindulva tűzte ki céljául a korszerű táncművészet megteremtését, A társutalt nevéhez méltón két év óta lankadatlanul rója az ország kis színpadait, tulajdonképpen úgy, hogy a Budai Táncfórum megnyitásáig szinte nem 'is jutott fővárosi fellépéshez. Az Állami Népi Együttes az elmúlt évékben amolyan kettős életet élt: műkőiben lelkesen vagy rutinnal rendre teljesítette fellépéseit, s Japántól Dél- Amerikáig újabb babérokat is szerzett, műhelymunkájában az egyre kórosabb pangás jeleit mutatta.. A „hogyan tovább?" kérdésére a társulatnak ezután kell megadnia a választ, a nemrég kinevezett művészeti vezető, Tiimór Sándor irányításával.
