Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
1981. július 26. 2 KÉPÚJSÁG A fegyverkezési verseny, a háború fenyegetése ellen Usztyinov marsall cikke a Pravdában A Pravda szombati száma közli Dmitrij Usztyinov marsallnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének terjedelmes cikkét, „A fegyverkezési [verseny, a háború fenyegetése ellen" címmel. A cikk lényegében válasz az Egyesült Államok vezetőinek megnyilatkozásaivá, a Reagan-kormányzat fenyegető és rágalmazó kijelentéseire, ugyanakkor részletes kifejtése a Szovjetunió néhány igen i fontos javaslatának. Szovjet részről huzamosabb időn át várakozó álláspontra hjelyez'kedtek az új aimerikai kormányzat politikáját illetően. Fél év elteltével azonban már világosan kirajzolódtak ennek a politikának jellegzetes vonásai, és azokat olyan személyiségek fejtik ki rendszeresen, mint Haig külügyminiszter, Weinberger hadügyminiszter és maga az elnök, Ronald Reagan. A szovjet vezetés már több ízben szólt ennek a politikának az egész vliág békáját fenyegető elemeiről. Usztyinov marsall most elsősorban katonapolitikai szempontból végzi el a washingtoni tervek elemzését, fogalmazza men az igen határozott szovjet választ cikkében, amelynek legfontosabb megállapítása az, hogy a Szovjetunió határozottan szembeszáll a fegyverkezési versennyel, a háborús veszply megnövelésével. Ugyanakkor a miniszter rendkívül erélyesen szögezi le, hogy az amerikai kormányzat minden lépésére a Szovjetunió meghatározott ellenlépéssel válaszol, nem engedi meg katonai fölény kialakítását, nem hagyja magát megfélemlíteni. A szovjet politika célja az, hogy biztosítsa minden nép biztonságát, fejlődésük feltételeit, csökkentse a katonai kiadások terheit, rendezze a vitás kérdéseket. A Szovjetunió kész a tárgyalásokra, minden kérdésben, de arra is, hogy felvegye az odadobott kesztyűt. A cikk megállapítja: a hidegháború korszaka óta még soha ilyen nyíltan nem mutatkozott meg az, hogy az Egyesült Államok erőpolitikát kíván folytatni. Ehhez mind nyíltabban csatlakoznak Washington atlanti partnerei és Japán vezetői, akik — egyesek közülük szándékosan, mások akaratuk ellenére — támogatják Washington világuralmi igényeit, bekapcsolódnak a fegyverkezési versenybe, a háborús veszély megnövelésének útjára lépnek. Usztyinov marsall leszögezi: a világban kialakult katonai egyensúly nem változott meg — noha Weinberger, Haig és más amerikai vezetők ezt állítják, ezzel akarják igazolni az esztelen fegyverkezést. Ami változott, az az amerikai vezetés hozzáállása ehhez a kérdéshez. A két ország között kialakult katonai egyensúly nem felel meg a jelenlegi kormányzat harcias képviselőinek, mert akadályozza az Egyesült Államok világméretű agresszív terveinek megvalósulását, korlátozza terjeszkedését. Az amerikai kormányzat fegyverkezési politikájának, a tárgyalások felfüggesztésének, a fennnálló szerződések gyakorlati felmondásának politikája, a katonai fölény megszerzésén kívül más célt is maga elé tűzött: a példátlan arányú fegyverkezési versennyel meg akarja ingatni a Szovjetunió és a szocialista országok gazdaságát. „Washingtonban egyesek már azt számítgatják, vajon a Szovjetunió hány gazdasági programját kell emiatt megszakítani, mennyivel kevesebb árucikket, orvosi segítséget és egyebet kapnak emiatt a szocialista országokban. Ma azonban másmilyen időket élünk. Rosszakaróink számításai homokra épülték. A szocialista ország-oknak minden lehetőségük megvan arra, hogy meghiúsítsák a reakciónak a katonai fölény megszerzésére irányuló terveit” — írja, Usztyinov. „Olyan benyomás alakul ki, hogy a Washingtonban hatalomra került személyek képesek az emberiség létérdekeit is kockára tenni, saját önző, szűk céljaik érdekében. A „szabad világ védelmének" ürügyével konfliktusokat szítanak a világ különböző részein, fokozzák a fegyverkezési versenyt, a társadalmi-politikai stabilitás megbontására törekednek Európában. Ez közvetlen fenyegetést jelent a Szovjetunió és szövetségesei számára. Az ilyen fenyegetés példáit jelentik a lengyelországi események, ahol a belső ellenforradalmi eTők tevékenysége mellett megnyilvánul az imperializmus rosszul álcázott beavatkozása is. Az Egyesült Államok vezető személyiségei, sőt szenátusa is, nyíltan avatkoznak be nyilatkozataikkal az ország belügyeibe. Az amerikai külügyminisztériumban . különleges „lengyel csoportot” hoztak létre, amely a kormány utasítására javaslatokat dolgoz ki a lengyelországi „ellenőrzött feszültség” fenntartására. Azoknak, akik ilyen, a népi Lengyelország szocialista vívmányai * ellen irányuló mesterkedésekkel próbálkoznak, eszükbe kell vésniök, hogy a lengyel nép meg tudja védeni ezeket a vívmányokat és barátaira, szövetségeseire is támaszkodhat” — írja cikkében Usztyinov marsall. Cikkének e részét összefoglalva a szovjet honvédelmi miniszter megállapítja: a tények arról tanúskodnak, hogy Washington most ismét a hidegháború nyelvén akar beszélni a Szovjetunióval, nem tartja tiszteletben a két ország között a hadászati fegyverek terén korábban létrejött megállapodásokat. „Mit akar elérni a szovjet-amerikai kapcsolatok terén az Egyesült Államok kormánya? Ki akarja hajítani a felgyülemlett pozitív eredményeket? Ezzel azonban az amerikai vezetők nem tudnak megijeszteni bennünket - a Szovjetunió Kommunista Pártja, a mi népünk nem ijedős” — állapítja meg Usztyinov. A cikk második része a Szovjetunió új békejavaslatait, azok fogadtatását elemzi, kifejti a Szovjetunió álláspontját néhány javaslat értelmezéséről. így a bizalomnövelő intézkedésekről, a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták kérdéséről és a hadászati támadó fegyverek korlátozására vonatkozó szovjet javaslatokról. A szovjet békejavaslatokat összegezve a miniszter megállapítja: e konkrét javaslatok között nincs olyan, amely egyoldalú előnyök megszerzését célozná, reális lehetőséget nyújtanak a kölcsönösen elfogadható határozatok elérésére. Ha az Egyesült Államok és a NATO vezetői lemondanak arról a ’ fennálló lehetőségről, hogy megállapodásra jussanak a reális politikai és katonai enyhülésről, megjavítsák kapcsolataikat a Szovjetunióval és a szocializmus többi országával, ha a kölcsönös bizalom alapjait megteremtő, tárgyalások helyett a fegyverkezési versenyt, a kockázatos katonai kalandok útját választják, súlyos felelősséget vállalnak magukra népeik és az egész emberiség előtt. „A Szovjetuniónak sohasem állt szándékában, és most sem szándékozik támadással fenyegetni valamely országot vagy országcsoportot. Hadászati doktrínánk, ahogyan ezt Leo- nyid Brezsnyev is kijelentette, teljes mértékben védelmi jellegű, és ez a Szovjetunió alkotmányában is kifejezésre, jut.” „A szovjet katonai doktoriba lényege az, hogy a béke és a nemzetközi biztonság lenini külpolitikájának elveitől vezettetve biztosítsa a Szovjetunió és a többi szocialista ország védelmét, ne engedje meg az imperialista agressziót. A szovjet katonai doktrínától idegen az, hogy bármiféle, bármilyen méretű megelőző, hódító háborút folytasson, figyelmeztető nukleáris csapást mérjen. Emlékeztetnünk kell néhány óceánon túli személyiséget arra, hogy a szocializmus országainak béke- szeretetét nem szabad gyengeségük jelének venni. A Nagy Honvédő Háború tapasztalatai meggyőző erővel bizonyítják ezt. A szocialista országoknak mindenük megvan ahhoz, hogy megbízhatóan védelmezzék meg népeiket. A szocialista közösség ereje, potenciálja elegendő az agresszió visszaveréséhez és soha, senki nem tudja térdre kényszeríteni" - hangoztatja cikkében Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. (MTI). KGST: a nyolcvanas évekbe lépve A KGST-tagóllamok kormányfői, tanácsadóik és szakértőik Szófiában azért jöttek össze a közelmúltban, hogy megtárgyalják a szocialista közösséghez tartozó országokban a hetvenes években elért gazdasági fejlődés eredményeit és megjelöljék a tájékozódási pontokat és fejlődésük irányát a nyolcvanas évekre. Elég megemlítenünk, hogy a KGST-tagállamok területük együttes nagyságát tekintve a földkerekségnek körülbelül az egyötödét foglalják el, lakosaik száma mindössze tizedrésze a világ lakosságának, ipari termelésük viszont eléri a világ ipari termelésének egy- harmadát. A hetvenes évek az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését, valamint a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztését célzó komplex program megvalósításának első évtizedét jelentik. Ezt a programot akkor fogadták el, amikor a KGST-tagállamok már több mint húszéves tapasztalattal rendelkeztek az eredményes gazdasági együttműködésben. így például 1950 és 1970 között a szocialista közösséghez tartozó országokban az ipari termelés csaknem hétszeresére növekedett. S ez az egyes országok saját erőfeszítései mellett a szocialista kölcsönös segítségnyújtásnak köszönhető. A komplex program rendelkezéseinek megvalósítása lehetővé tette az együttműködés pontosabb irányvételét a műszaki haladásra, a gyártásszakosításra és a kooperációra. Az eredmények nem várattak magukra: a gazdasági fejlődés legtöbbet kifejező mutatója, a megtermelt nemzeti jövedelem volumene a KGST* tagállamok egészében a hetvenes években 66 százalékkal növekedett. Nem árt, ha hozzátesszük: a szocialista közösséghez tartozó országok többségében a nemzeti jövedelemnek több mint háromnegyed részét közvetlenül lakossági fogyasztásra, lakás- és szociális-kulturális építkezésre használják fel. A hetvenes évek sajátossága volt a KGST-tagállamok beruházási együttműködésének fejlődése. Ennek hatékonysága jól kitűnik a Szövetség gázvezeték építésének példájából. Ez a négy év alatt megépített gázvezeték — ami rendkívül rövid idő egy ilyen grandiózus építkezés számára — lehetőséget nyújtott arra, hogy az építkezésben részt vevő államok számára a szovjet földgáz szállítását 1979-hez képest már 1980-ban mintegy másfél- szeresére növeljék. A szocialista gazdasági integráció fejlődésének eredményeként kialakult a stabil gépgyártási piac. A szocialista közösséghez tartozó államok gép- és berendezésszállítása 1980-ban több mint háromszorosa az 1970. évinek; a KGST keretében lebonyolított kereskedelemben hányaduk körülbelül 44 százalék. Ez a piac o KGST-tagállamok számára garantálja termékeik stabil, kölcsönösen előnyös eladását’; a testvéri országok itt elégítik ki importszükségleteik zömét. A KGST résztvevőinek gazdasági kapcsolataiban a világpiaci áraknál jóval alacsonyabb árakat állapítanak meg a tüzelőanyagokra és energiahordozókra, a nyersanyagokra és más árukra. A gazdasági integráció enyhíti a kedvezőtlen külső tényezőknek a szocialista közösség fejlődésére gyakorolt hatását. Csehszlovák közgazdászok számításai szerint a szovjet kőolajat importáló KGST-tagállamok együttes valutamegtakarítása az 1974—1979. években legalább évi 3 milliárd dollár volt, s ez az összeg egyre növekszik. Természetesen a Szovjetunió számára is előnyös a KGST-keretében lebonyolított kereskedelem: az előző ötéves tervciklusban a KGST-tagállamok szállításai biztosították a szovjet kereskedelmi flotta kiegészítését 40 százalékban, a vasúti személykocsi-állomány kiegészítését 35 százalékban, az autóbusz-állomány kiegészítését 12 százalékban, a kiskereskedelmi árualapok ruházati cikkekkel, cipővel, bútorral, konzervekkel való kiegészítését 15 százalékban. „A komplex program megvalósításában elért eredményeket nagyra értékelve, az ülésszak megállapította, hogy a kitűzött feladatok végrehajtásánál nem aknázták ki az összes rendelkezésre álló lehetőségeket.” A szófiai ülésszakról kiadott közleménynek ezek a sorai a jövő felé fordulnak: a gazdasági munka feltételei a nyolcvanas években lényegesen különbözni fognak a tíz évvei korábbi feltételektől. A komplex program végrehajtásának időszakában az országok többségében lényegesen csökkentek az extenzív, a mennyiségi fejlődés lehetőségei. Széles körű bevezetésre várnak egyes nagy, tudományos eredmények. Megnövekedtek a nyersanyag (elsősorban a tüzelőanyagok és energiahordozók) kitermelési és szállítási költségei. Egyes államokban munkaerő- hiány észlelhető: aktív életkorba kerültek „a háborús idők gyermekeinek gyermekei". Márpedig ők az előző korosztályoknál lényegesen kevesebben vannak. A nyolcvanas évek megnövekedett követelményeket támasztanak a gazdasági együttműködés hatékonyságával szemben. Vegyük mondjuk a tüzelőanyag- és energetikai szférát. Itt a nyersanyagszállítások részben a partnerek ellátását biztosító feladatnak, részben pedig az exportőrök népgazdasági problémái hatékony megoldásának tekinthetők (lehetőség kínálkozik arra, hogy az exportőrök az energiahordozóként cserébe olyan szűkében lévő termékekhez jussanak, amelyeket kisebb költségekkel állítottak elő, mintha azok termelését ők maguk szervezték volna meg.) Az együttműködés hatékonyságának nyilvánvalóan minden ország számára tájékozódási pontul kell szolgálnia, amikor megvefcsztja aktív részvételének irányát a közösség keretei között megvalósuló gyártásszakosításban és kooperációban. Ugyanis éppen az intenzív termelési és tudományos-műszaki kooperáció, a minőségi tényezők előtérbe kerülése válik meghatározóvá a KGST-tagállamok gazdasági fejlődésében a nyolcvanas években. A. DRABKIN Magyar párt- és állami vezetők üdvözlő távirata Fidel Castro Ruznak Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a' Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének. Havanna Kedves Fidel Castro elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a Moncada laktanya elleni támadás 28. évfordulója, a nemzeti felkelés napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében forró, elvtársi üdvözletünket küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a kubai népnek. A magyar nép ismeri és tiszteli a kubai nép haladó történelmi örökségét, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő forradalmárok tetteit. A sok áldozattal járó harc tette lehetővé Kuba felszabadulását, azt, hogy népe ráléphetett a szabadság, a nemzeti függetlenség, és a szocializmus építésének útjára. A Kubai Köztársaság népének forradalmi vívmányai, épitőmunkájának eredményei elválaszthatatlanul összefor- rottak a Kubai Kommunista Párttal, annak marxista—leninista politikájával. A Kubai Köztársaság megbecsült tagja a szocialista országok közösségének, s hatékonyan járul hozzá a szocialista országok együttműködésének elmélyítéséhez, küzd a békéért, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért. Internacionalista szolidaritást tanúsít a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő erőkkel. Pártunk, országunk és népünk támogatja Kuba igaz ügyét, társadalmi vívmányainak és nemzeti függetlenségének megvédését. Pártjainknak, országainknak és népeinknek a proletár nemzetköziség szellemében fejlődő barátságát és együttműködését a jövőben is tovább erősítjük. Nemzeti ünnepük alkalmából kívánjuk önnek, a kubai kommunistáknak és a népnek, hogy érjenek el további sikereket a Kubai Kommunista Páct II. kongresszusa határozatainak valóraváltásában, hazájuk felvirágoztatásában a szocializmus és a béke ügye javára. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Bias Rocának, a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte kubai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. RÓMA Az Olasz KP egyik vezetője szerint Ciro Cirillo és Renzo Sandrucci azért nyerhette visz- sza szabadságát, mert a terroristák követeléseit kielégítették. Ugo Pecchioli szenátor, az OKP vezetőségi tagja, a párt „belügyminisztere” szerint Ci- rillóért másfél milliárd líra (kb. másfél millió dollár) váltságdíjat fizettek ki. A kommunista vezető nem tartja kizártnak, hogy a váltságdíjat a kereszténydemokrata párt irányítása alatt levő intézmények bocsátották rendelkezésre. Pecchioli „nagyon súlyos engedményekről” beszélt. Mint elmondta, a D'Urso-ügy óta tapasztalható, .hogy megsértik a törvényeket, a szabályokat, terjesztik a terroristák közleményeit. „így aztán a vörös brigádosok elkönyvelhették, hogy a zsarolás kifizetődő” — fűzte hozzá. GENF Genfben befejezte munkáját az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) második ülése. Az 54 tagországot tömörítő szervezet tanácskozásának központi témája a harmadik világ gazdasági helyezte volt. BUENOS AIRES Buenos Airesben szabadon engedtek több szakszervezeti vezetőt, akiket a „sztrájtörvény megsértése" vádjával a hét folyamán tartóztattak le. Közöttük van Saul Ubaldini, az Általános Munkásszövetség főtitkára is. ÚJ DELHI Az indiai hadsereg egységei és a biztonsági erők nagyszabású műveletekbe kezdtek az ország észak-keleti térségében, hogy ártalmatlanná tegyék az ott tevékenykedő Peking-barát bandákat — közölte Vadzsdja altábornagy, India keleti katonai körzetének parancsnoka imphaíban rendezett sajtóértekezletén. Az indiai erők máris több titkos támaszpontot semmisítettek meg, jelentős meny- nyiségben foglaltak le kínai gyártmányú fegyvereket és hadfelszerelést, valamint ellenséges irodalmat. A biztonsági erők mintegy 20 terroristavezért tartóztattak le, és ezek kihallgatásuk során elmondották, hogy Kínában, a tibeti körzetben működő táborokban kaptak különleges kiképzést. PRISTINA •Isimét látogathatják turisták a jugoszláviai Koszovó Autonóm Tartományt, de csak turistairodák által szervezett utazások keretében — közölte a pristingi idegenforgalmi iroda, amely szerint az ily módon érkezett turisták szabadon mozoghatnak mindenütt. Egyelőre nem ismeretes, hogy egyéni turisták át- utaihatnaik-e a tartományon, amelyet az elmúlt hónapkban történt zavargások miatt zártak el az idegenforgalom előtt. ANKARA Az egyik ankarai börtön kórházában éhségsztrájkot folytató politikai foglyok közül tizenkilencnek az állapota válságosra fordult. A törökországi börtönviszonyok ellen július fián megkezdődött éhségsztrájk- mozgalomban jelenleg mintegy 130 szélsőbaloldali fogoly vesz részt. PÁRIZS Párizsban letartóztatták Jean- Pierre Willot-t, a világhírű Christian Dior oég egyik társ- tulajdonosát. Az a vád ellene, •hogy visszaéléseket követett el a vállalat részvényeivel, valamint egy másik párizsi cég tőkéjével.
