Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-16 / 165. szám
a Képújság 1981. július 16. Gyógyító szóval... ■T ^ x ■ * * •. ' < ' S ' ^ ' ♦'"’v '''*■* ' ' ' ' A 75 éves Buga Lászlóról „Leülök oi írógépem n\pl- lé, úgy, ahogyan ölven esi- tendövel ezelőtt az orgona mellé ültem. Ujjaim a billentyűkön, a c-moll lágy akkordjainak betűit keresik, hogy az orvos-iró írógép-orgonáján felcsendüljön az egészség csodálatos muzsikája ...” (Idézet dr. Buga László naplójából.) A nem sok reménnyel kecsegtető telefonhívás váratlan sikert hozo-tt. Két-három csengetés után a milliók által ismert hang jelentkezett. És közölte, hogy ráér. Buga doktor ráér, és szívesen fogad. Elképesztő, hogy mi mindenre képes magának időt „teremteni"! Egy egész országot lát el orvosi tanácsokkal az éter hullámain, és a nyomtatott betűn keresztül. Nem mond le arról sem, hogy személyesen találkozzon az okos, jó szót igénylő hallgatósággal. Tavaly például - az év há- romszázhatvan-egynéhány napjából — 207 alkalommal, az ország legkülönbözőbb helyein tartott előadást, leggyakrabban falun. • — Elmegyek én a pokol fenekére is, ha hívnak! Nem a honoráriumért, hanem ezért, mert ott jóban rászorulnak! - mondja. íme Buga doktor ezért elsősorban a falu orvosa!- Elárulná a titkot: hogyan ejti rabul hallgatóságát?- Az ember ne csak szellemileg készüljön fel az előadásra, hanem külső megjelenésében is. Nos, hát én is előszedtem a régi falusi csizmámat, a csizmanadrágot és rövid kabátot. Aztán elmentem a kocsisok kultúrházába. Oda, ahol már három alkalommal maradt el a TIT-előadás, mert nem ment be senki. Régen volt, de jól emlékszem: roppant elegáns, bún. dás hölgy állt a kapuban. Próbálta becsalogatni az embereket. De bizony azok akkor sem menték ibe. Én meg bementem. Az istállóba. Elkezdtem beszélgetni a kocsisokkal, akik akkor szerszámozták le a lovakat. Kérdezem: gyerekék, mi lesz itt a kultúrházban? — Valami pasas jön, aztán az alkoholról fog beszélni. — Hát arról nem beszélni kell, azt meg kell inni! Mondom: ez igaz, de azért vigyázni kell, hogy mennyit iszunk! Mert a magyar ember könnyelmű. - Mi az, hogy köny- nyelmű? - kérdezik. — Mert olyanért fizet, ami kijön belőle. Hát ez kár! — Az istenit magának, igaza van! — mondja a kocsis. — Meg aztán másért is vigyázni kell! Mert az alkohol elkapja óm az embernek a gyomrát, a veséjét, a szívét. A máját is tönkreteszi. — Maga honnan tudja? - kérdik többen. A rádió stúdiójában — Hót az ember olvas egyet, mást. - Aztán hallja, nem tudja ki ez, aki az előadást tartja? — Orvos — mondom -, aki ismeri a módját. — Aztán vajon mit mond? - Azt, hogy nem mondta senki, hogy ne igyanak. Csak mindig annyit, hogy az ember legyen az úr, ne a szesz. — Hallja, miért nem maga tartja az előadást? - mondják. - Hát én tartom! — Mi, hát maga az az orvos?? — Én! - Aztán maga ide bejön? - Be hát! — Aztán itt lekezelt?! - Miért, maguk más emberek, mint én? —, — Akkor mondja már, lehet, hogy a Lajos bácsinak tényleg az alkoholtól van májzsugora? — És záporoztak a kérdések. Mire azt mondtam: jól van, emberek, de ne itt a ló faránál intézzük ezt el. Inkább jöjjenek be. - Hát magával bemegyünk! — Lényeg az, hogy a „közös nyelvet” megtaláljuk. Ennek érdekében, én például az Alföldön - Kecskeméttől lefelé — szegedi dialektusban beszélek. Ott mögrágom a Ibeszédöt, és úgy mondom ki a szót — ha lelőni az ottanit, — ahogyan azok az embörök mondják. így aztán azok az emberek jobban megértik és meg is becsülik az én szavam. írói stílusáról is sűkat beszélnek. Ezúttal Lőrincze Lajost idézzük, aki az „Orvosnaplóm” megjelenése kapcsán írta a szerzőnek: „Nagy élvezettel olvasom szellemes, bölcs, humánus cikkeidet. írásaid stílusát tanítani kellene. Hogyan lehet egyszerűen, világosan és vonzóan, szellemesen ismereteket terjeszteni. Nyelvi megjegyzéseid is igen találók. Kijegyezget- tem, és majd alkalomadtán fel is használom őket.”- Gondolom, Buga doktornál a művészi hajlam, kifejezésvágy, és az orvosi hivatástudat szerencsés találkozásáról van szó ... — Talán! Előadásaim során valóban nagy hasznát érzem annak, hogy a színészi pályába is belekóstoltam. Ez még gimnazista koromban történt, Komáromban. Az irodalom szere- tete - és az írás kényszere - pedig végigkíséri egész életem. Még nem voltam érettségis ember, amikor 1924-ben egy tanítóval közös első könyvem megjelent. Aztán sok verset, és egy színdarabot is írtam. A szegedi egyetem elvégzése után sokáig több helyen dolgoztam gyógyító orvosként. Eközben bő. ségesen tapasztaltam: milyen nagy szüksége van a „gyógyító szónak". Hát - valahogy így jött össze ...- „Buga doktort”, „Laci bácsit”, a „főorvos urat” az egész ország ismeri. Milliók hallgatják a rádióban, havonta levelek százaival keresik fel. Úgy tudom, mégis sok gáncs érte ...- A támadásokkal kapcsolatban „Orvosnaplóm" című könyvéből idéz: „Higgyék el a kutatók és gyógyítók, a kicsik és a nagyok, hogy az egészség szószólói ugyanazt a szekeret tolják, amit ők, és nem csökkent- értékűségük, hanem rátermettségük vitte őket erre a ma még kissé hináros talajra”. - Nos, előadásaim alkalmával is mindig hangsúlyozom: kérem, én nem vagyok kutató, én nem vagyok tudós! Nekem az a mesterségem, hogy amit ellesek a nagyoktól, azt az igazságot el tudjam mondani magyarán. Úgy, hogy mindenki megértse! E „mesterség” gyakorlásában kívánunk még nagyon sok sikert a 75 éves néptanító „faluorvosnak". És kívánjuk, hogy bőségében legyen, amire mindnyájunkat tanít: az egészségnek! ALBRECHT GYULA Levél egy olvasótól A levél Kispestről jött, a Jáhn Ferenc utca 85. szám alól, a szerkesztőségünk címére. A 81 éves Miklós Györgyné ragaszkodva a tollhoz és a tintához, ezzel irta a levelet, a borítékra pe-. dig a pontos címet, a postafiókot, sőt az irányítószámot is, ahogy azt a posta mindenkitől elvárja. Szerkesztőségünknek, s rajtunk keresztül olvasóinknak küldte a levelet, mert Tolnában nem maradt senkije, akinek írhatna. „Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon szomorúan írom a levelemet. Többé nem olvashatom a képújságot. Tizenöt évig nagyon sok örömet, sok jó órát szerzett nekem a lap. Sajnos, öregségemre, nyolcvanegy évesen el kellett költöznünk Magyarkesziből. A régi házunknak kidőlt az egész hátsó fala, úgy, hogy csak a hátsó szoba maradt meg, de most már abban sem lakhattunk, mert repedezett. Így aztán a kisebbik lányomékhoz költöztünk Kispestre. Nagyon szép lakásunk van, jól megférünk. Mind nyugdíjasok vagyunk. A lányom is nyugdíjas. Hatvankét évesen még sokat dolgozik. Az én járandóságom 1300 forint, úgy, hogy kettőnknek van 3000 forintunk. Ebből másik házat nem tudunk venni. Ez kell a mindennapi kiadásokra. Keszin volt sok baromfiak, abból mindig jutott elég a konyhára is. Most pedig bocsássanak meg, ha levelemmel zavarok, de muszáj írnom..." Olvasóink nagy családjából irt egy nyolcvanegy éves asszony. Mintha családtagoknak irt volna. Ő tud ott rólunk, közülünk talán senki sem találkozott vele, mégis ott voltunk vele tizenöt éven keresztül. „Az újságból megismertem mindenkit a szerkesztőségből. Sok szerencsét és sok jóegészséget, boldogságot kívánok mindenkinek, a családjuknak is." Nem tagadjuk: jólesett a jókívánság, annak tudata, hogy hiányzunk valakinek. Valakinek, akinek nemcsak bánata, de öröme is van, mint minden embernek. „Az unokám, Hermann László, aki fizikus Csillebércen, Velencébe ment. Oda küldték egy konferenciára. Angolul tartotta az előadást.. Sok országból voltak ott, még Amerikából is. Kedden mentek és szombaton jött haza. Az ősszel volt Isztambulban, decemberben meg Moszkvában. Nagy öröm ez nekünk. Két kis csalása van. A gyerekek a mi örömünk is. Most kapnak egy másik lakást. Még ezt megírom önöknek. Nagyon köszönök mindent." Mi is köszönjük a levelet, s kívánjuk, hogy lapunk e száma jó egészségben találja. BTfeBETOtESSE A 26. sajtóünnepről szóló tudósítások terjedelmes helyet kaptak testvéflapuakban. Érthető is, hiszen a helyszínen járt munkatársaink maguk is tapasztalták, de a vendéglátó testvérlap vezetői is elmondották, hogy minden eddiginél nagyobb szalbású volt ez a hagyományos ünnepség, amelyet ebben az esztendőben július 3-án nyitott meg a , lap főszerkesztője és 5-én este színpompás tűzijáték zárt le. Százezerre teszik azok számát, akik Karl-Marx-Stadtban és Zwickauban részt vettek a nagyszöbású rendezvényen. Volt itt olvasó-újságíró találkozó, beszélgetett a közönséggel számos ismert személyiség, sor került ifjúsági találkozóra,, szolidaritási akcióra, kultúrműsorra, tombolára, óriási sátraikból szabadtéri étterem- és büfé sort állítottak fel. A háromnapos rendezvény- sorozaton részt vettek a Freie Presse testvérlapjainak főszerkesztői, a szovjetunióbeli Vol- gográdszkaija Pravdától, a csehszlovákiai Uszti nad Labem „Pruiboj” című lapjától, a lengyelországi Lodz „Glos Rabot- niczy"-tól, a romániai Bacau- ból és Tolna megyéből. TflMEOBCKflSI ripriBan Állandóan bővül a Tambov megyei múzeum gyűjteménye. Több mint nyolcvanezer tárgyat tartanaik mór nyilván: köztük könyvet, orosz és külföldi fegyvert, pénzt, geológiai és földrajzi dokumentumokat, régi bútorokat, edényeket, kitömött, a tájra jellemző vadakat, halaikat, madaraikat. Az idén az üzemek; a különböző szervezetek és a lakosság, mintegy 2000 új tárggyal ajándékozta meg a múzeu- mait. A múzeum birtokába ke- rlüt V. A. Suko akadémikus, híres építész életének több dokumentumai. V. A. Suko Tambov megye szülötte. Különösen értékesek azok az írásos és fényképes dokumentumok, amelyek az akadémikus munkájával kapcsolatosak, így V. A. Suko 1939-ben írt cikkei és Rajzok és akvarellek című könyve is. Érdekes dokumentumokat ajándékozott a múzeumnak A. I. Aluskinai, a híres Tambov megyei sztahanovista munkás- nő. Sok Tambov megyei sportoló vett részt a moszkvai olimpián. Vain, aki a múzeumnak ajándékozta azokat a dokumentumaikat, jelvényeket, emléktárgyakat, amelyeket az olimpián szerzett. SOMOG/lNÉPUW A ka pó sív ári k ön y v ba rá to k tudják', hogy a kölcsönzés ugyian leggyaikoriibb szolgáltatása a PaJmiro Togliatti Megyei Könyvtárnak — de nem az egyetlen! Négy éve működnek itt a különböző szakrészlegek, s az intézmény, mint a megye legnagyobb könyvtára,’ bizonyos szakkönyvtári feladatokat is ellát; munkatársai gyors tájékoztatást adnak, irodai o mjeg yzék -ös sze ál lítá s okát készítenek, kiadványokkal szolgálnak és — könyvtárközi kölcsönzés keretében például — külföldi könyvtárak állományához is hozzájuttatják az olvasót. A műszaki szakterületre vonatkozó szolgáltatások közvetlenül a, könyvtár műszaki tájékoztatásától igényelhetők, s az ilyen tájékoztatás a szakemberek napi munkáját segíti, hasznos támpont a, tanulmányok folytatásához kapcsolódó irodalmi feldolgozásoknál. A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola kaposvári konzultációs központjának levelező tagozatos hallgatói közül például akik a szakdolgozatukat készítik, szívesen élnek azzal a lehetőséggel, amit a megyei könyvtár műszaki tájékoztatása nyújt. Dunántúlt napló Ilyesmi még nem fordult elő a Pécsi Ipari Vásárok történetében: egyetlen nap — ez az elmúlt forró vasárnapon volt — több mint 15 ezren tekintették meg a kiállítást.-— Nem akartunk hinni a szemünknek vasárnap este, amikor összegeztük a fizető vendégek számát, amihez természetesen még hozzá kell számítani a különböző bérletjegyekkel belépők számát — újságolta hétfőn reggel örömmel Asztalos Ferenc vásárigazgató. Hétfőn délelőtt is sokan keresték fel a három helyszínen — a Köztársaság téri iskolákban, a Jókai úti iskolában és a sportosornakban — zajló vásárt, a délutáni nyári felhőszakadásra viszont mint igen kellemetlen epizódra- emlékeznek majd a kiállítók. A Pécsi Ipari Vásáron felvonult a szövetkezeti ipar, benne az UNIVERZUM szervezésében a baranyai fogyasztási szövetkezetek ipari üzemei. A Köztársaság téri Általános Iskola emeletén bővülő termékválasztékukról adnak képet. A látogatók különösen a konyhai és a hiánycikknek számító kiegészítő kisbútorok iránt érdeklődnek, hol lehet ezt kapni. Egyébként a hazai és a határ- menti kereskedelemben egyaránt érdekelt UNIVERZUM is sorra folytatja üzleti tárgyalásait. A zremjönini Sloga és Luxol cégek képviselőivel tárgyaltak többek között bébi kötöttáruk, kozmetikai cikkek behozataláról. Az UNIVERZUM, a Szatimár Bútorgyár és a dombóvári fogyasztási szövetkezet közös akciója a vásár idején: a Sportcsarnokban a helyszínen előjegyzéseket vesznek fel a Szatmár Bútorgyár termékeire és pécsi raktárról szállítanak. Eddig félmillió forintos forgalmat esi háltak. PETŐFI NÉPE Mialatt sokan nyaralnak és jönnek-mennek a kiránduló- vonatok, nem- minden esemény nélkül telnek egyes szakmák nyári hétköznapjai. Kiskunfélegyházán jócskán találnak munkát a kéményseprők, A Bács-lKiskun megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat kirendeltségének tüzelés- technikai ágazatánál 14 kéményseprő és két olajkályha- szereiő dolgozik. Sok helyen várják őket ilyenkor is, hiszen hozzájuk tartozik — egyebek közt — A'lpár, Lakitelek, Kunszállás, Gátér, Petőfi-szállás és Bugac kéményeinek, olaj- és cserépkálybáinaik a- gondozása. A nyári szabadságok idején, szükség szerint, segítenek a kiskunhalasi k Íren de l t Ségnek. A Móra Ferenc kéményseprő szocialista brigád kedden és pénteken városi szolgálatot lát el. Dolgoznak iskolák, óvodáik, egészségügyi intézmények és eszpresszók kéményeinél. A húsz éve szakmunkás Toldi András és társai naponta: 120 kéményből távolítják el a kormot, a pókhálót és nem ritkán a madárfészket. 4 A legutóbb egy csókaifészekkel akadt dolguk. FEJÉR MEGYEI HÍRLAPI Fáiból ácsolt, olcsó ketrecekben tartják a kislborjúkat a Mezőiföld jó hírű állattenyésztő üzemében, a Mezőfalvi Mező- gazdasági Kombinátban'. A világospusztai tehenészeti telepen al ka lma zott módszer lényege, hogy a kishonjaikat egymástól elkülönítve, egyszemélyes „lakosztályokban” helyezik el, ahol 90 napos korukig nevelkednék. A ketreceket — egymástól megfelelő távolságra helyezik, óljukat vastagon ki bélel i k sza lmáva l. Az ál la tokat télen-nyáron csupán, háromoldalú deszkáid!', s egy féltető védi az időjárás viszontagságaitól. A ketrecek mindegyikéhez .keskeny „kifutó” is tartozik, aíhol a szaldódban napozhatnak, pihenhetnek a kishonjaik. A módszer a szakemberek szerint a szabadtartásos tehén- nevelés alapja, a borjak ugyanis a ketreoeklből megedződve, a természetes körülményeket megszokva kerülnek át a tehenészeti telepre. A napfény, a friss levegő, valamint a szigorú elkülönítés meghozza a várt eredményt: az így nevelkedett borjak egészségesebbek, minimális köztük a megbetegedés és az elhullás. A világospusztai tehenészeti telepen egyelőre negyvenöt ketrecet állítottak fel, de számukat még az idén kétszáz- kétszázötvenre növelik. összevont intézmények Alkotóház Alapításának huszonötödik évfordulóján — bezár a nagymarosi alkotóház. Elsősorban a leendő dunakanyari vízlépcső és erőmű építési munkái indokolják a döntést: a művésztelep helyén lesz majdan a főkikötő. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, az alkotóház „gazdája”, új megoldást keres. A fővárosi tanáccsal és az Országos Műemléki Felügyelőséggel együtt olyan budapesti vagy Pest környéki épületet, kastélyt szeretnének rövid időn belül kiválasztani, amely pótolhatja a nagymarosi telepet. Szervezetileg összevonhatók a tanácsi óvodák, egyes alsófokú nevelési- oktatási, közművelődési intézmények, valamint az alapfokú, nem versenyzést szolgáló sportintézmények, ott, ahol a tárgyi és a személyi feltételek adottak ehhez —• erről adott ki utasítást a művelődési miniszter. Az összevonások célja javítani az oktatás, a művelődés feltételeit, szervezését, irányítását, és nem kevésbé fontos ezeknek az intézményeknek az eddigieknél jebb hasznosítása. Az összevonásoknál az alapintézmény — az általános iskola. Azokon a településeken, ahol nincs általános iskola, vagy már összevonták az óvodát és az alsófokú iskolát, s ezek további összevonása más intézményekkel nem célszerű, közművelődési intézmények egymással, illetve az úttörőházzal és sportlétesítménnyel is működhetnek egy szervezeti egységben. Az összevont intézmények feladata hatékonyan szolgálni az óvodai, iskolái nevelést, a felnőttoktatást, az ismeretterjesztést, a lakosság — főleg az ifjúság — műveltségének gyarapítását, a könyvtári és más kulturális szolgáltatást.
