Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

1981. július 15. Képújság 3 Két idős férfi csákányozza az úttest és a járda közötti földet a decsi Fö utcában, a könyvtár előtt. A „fiatalab­bat" Benedek Jánosnak hív­ják, a másik Kovács Sándor. Előbbi 63, utóbbi 81 éves. Nyugdíjasok. Dehát akkor miért csákányoznak a forró nyári napsütésben? Hiszen csendesen üldögélve elsöröz- gethetnének valahol az ár­nyat adó fák alatt... Mégis csákányoznak, mintha kincs lenne elrejtve a kemény föld alá, s azt kutatnák ... Pedig dehogy erről van szó! A dolog magyarázata decsí szemmel nézve roppant egysze­rű: az 59-es létszámú nyugdí- jasklu'b tagjainak egy része rendszeresen eldolgozgat ere­jéhez, egészségi állapotához mérten minden évben a tsz- ben, ha jön például a kordon­lekötés ideje, most meg a Sár­közi lakodalom közeledtével a nagyközség szebbé tételén munkálkodnak. Néhány hete be­mentek a tanácshoz, hogv tár­sadalmi munkában segíteni akarnak.- Az útszegélyt hozzuk most rendbe — mondja Benedek Já­nos, társa pedig hozzáteszi: — A klubból a nők kapáltak, öntöztek, virágokat ültettek, zászlókat varrtak, mert sok kül­földi is jön az eseményre.- Kevés a fiatal Decsen, hogy a nyugdíjasokra is szük­ség van? — sikeredik akaratla­nul is évődővé a kérdés.- Dehogy! - felelik sértő­döttség nélkül. - Csak mi sem maradhatunk ki a közös fel­adatokból. Aztán az utca vége felé mu­tatnak, ahol fiatal férfiak mun­kálkodnak, betonozzák a csa­padékvíz-elvezetőt: — Beszéljen Galambos Lász­ló építésvezetővel - tanácsol­ják. Akárhogy nézem az utca vé­gét, „építésvezető-forma" em­bert (mások szerint főműveze- - tőt) sehol se látok. Pedig ott van. Bronzszín-bőrű férfi egye­nesedik fel kérdésemre a beto­nozok közül és türelmesen el­magyarázza az idegennek: irá­nyítani úgy is léhet, 'hogy együtt dolgozik a többiekkel, még ha ez nem is munkaköri, kötelessé­ge. Az irodai, p papírmunkát szerinte villanynál is meg lehet csinálni. Jóhoz kalauzolt hát a két nyugdíjas, mert - mint megtu­dom — Galambos László a Ki­váló Társadalmi Munkáért érem tulajdonosa. Lehet, hogy máskor szaporább a szava, de most nem bőbeszédű: dolga van. Csak megemlíti, hogy az óvodaépítéskor is sok társadal­mi munkát végzett, aztán foly­tatja az abbahagyott betono­zást. No, nézzük azt az óvodát! Az alacsony kilincsű ajtón épp egy csapat fiú és lányka lépeget ki párosával, Kovács Tamásné óvónő vezetésével. — Hová indulnak?- Az alsótagozatos iskolánál van egy nagy füves térség, napfénnyel is, árnyékkal is — válaszolja —, oda megyünk. Az Ady utcán sétálva alig győzünk köszöngetni.- Nagy most a sürgés-forgás - magyarázza Kovácsáé. — Aki csak teheti, csinosítja a házát, utcáját. Szívügye mindenkinek a „lakodalom". Még olyan utcák­ban is festik a házakat, ültetik a virágokat, ahol nem vonul majd végig a menet. — Hogyan készült az óvoda? — Itt volt akkor Decs apraja- nagyja az alapozástól a festé­sig, de lakossági összefogás nélkül nem lenne ma tornacsar­nokunk sem - hangzik a vá­lasz. Arra pedig később derül fény, hogy ha társadalmi mun­káról van szó, akkor Kovácsnét és a férjét nem kell invitálni. A férje egyébként az óvodaépí­téskor katona volt, s amikor a honvédségtől időnként eltávo­zást kapott, jórészt dolgozni, ta- licskázni jprt haza Decsre. Négy férfi érkezik a füves tér­séghez.- Megszemléljük a „lakoda­lom" helyszíneit - mondja az egyik, a tanácselnök. Kovács Sándor, s hozzáteszi: — Itt lesz a menyaszonykikérés. Ö már a harmadik Kovács, akivel e napon találkozom. Az idős férfival névrokonok, az óvónő pedig a menye. Mondom: A társadalmi mun­káról akarok érdeklődni . , .- Azt lehet - feleli, s miután hárman várnak rá, javasolja, keressem fel a népi iparművé­szeti szövetkezetben a műszaki vezetőt.- Színién Kovács*? — -kérde­zem magamban, s úgy is csak „halkan", de már mondja: Tóth Istvánnak hívják, s tanácstag csaknem 15 éve.- Mi a titka annak, hogy a megyei településfejlesztési ver­senyben folyamatosan az elsők között vannak? — kérdezem Tóth Istvántól.- Nincs annak titka - feleli. - De tény, hogy az elmúlt öt évi társadalmi munka alapján és az 1980. évi szerint is a má­sodik helyet szereztük meg a nagyközségek kategóriájában. A dolog megértéséhez a még korábbi esztendőkre kell. vissza­gondolni, mert nálunk nem be­szélhetünk kampányról e téren, hanem hosszú időn keresztül alakult ki az, hogy most már mindig az élenjárók között va­gyunk.- Mégis: miként sikerült ez? Megújul a Fö utcán lakó Mo- zolai Sándorék öreg háza — Egyrészt szükséges egy reá­lis lakossági igény, mint volt az az óvoda vagy a tornacsarnok építésekor, és van most, amikor mindenki szükségesnek, íratlan szabálynak érzi: a lakodalomra a falunak a legnagyobb rend­ben kell lennie. Másrészt Decs vezetői, tanácstagjai úgy igye­keznek a társadalmi munkákat megszervezni, hogy meglegyen hozzá mindén feltétel, s látható legyen a közös tevékenység ér­telme. Ebben az esetben nálunk nagy a húzóerő: vállal valaki feladatot például szocialista brigádtagként, de ugyanakkor egy másikat mint KISZ-es, s ha még netán kisgyerekes is az il­lető, még többet fáradozott az óvodaépítésen, példát mutatva a többieknek. — Vállalni könnyű, de a tel­jesítés olykor nehezebben megy. — Decsen - szerencsére - nagyon ritka az, hogy bárki is kizárólagosan csak a felaján­lásban jeleskedjen. És még egy: aki önzetlenül segíteni akar, annak olyan munkát kell adni, hogy még véletlenül se erőn fe­lül végezzen valamit, vagy esetleg feleslegesnek érezze magát. — Az utóbbi években több la­kossági igény kielégült. Nem okoz ez majd visszaesést a tár­sadalmi munkában? — Ahol ilyen az összefogás, a légkör, ott megállni nem le­het. Sok járdára, játszótérre van szükség, s ha kimagaslóan nagy társadalmi munkák esetleg 'nem is lesznek, de átlagon felüliek mindenképpen. — Uszodát mikor építenek a gyerekeknek? — Már hallott róla? Ügy ér­zem, ma még ez nem egészen reális igény, bár többen sze­retnék, ha teljesülne ... Mint később Szőke Istvánné- tól, a tanács vb-titkárától meg­tudom, a VI. ötéves tanácsi terv­ben nem szerepel uszodaépítés Decsen. De hát az V. ötévesben a tornacsarnok építése sem volt benne . . . Ezen morfondírozva ér utol a Rákóczi utcában ke­rékpárján Deákvári Mihály, a Hazafias Népfront helyi elnöke, az iskola gazdasági vezetője. — Könnyű Decsen társadalmi munkát szervezni? — kérdezem. — Egyeztetjük a megvalósít­ható elképzeléseket, s miután a lakosság megértette, miről .van szó, segít nemcsak a saját vá­lasztókerületében, hanem el­mennek például a Tabánból - ha szükséges - az Újtelepre is. — Hová indult most, a nyári iskolai szünetben? — A diákotthonból az iskolá­ba. össze kell hangolni a „la­kodalomra” való készülődés kü­lönféle munkáit, mert egyetlen napon 1600 személyt kell majd ellátni. * Este háromnegyed 9-kor né­hány családot látok a Fő ut­cán: kihasználva a nyári idő­számítás előnyét. — még nincs sötét -, rendezik a házuk táját. Előveszem a noteszomat: A te­lepülésfejlesztési verseny idei értékelésekor a két második helyezésért kétszer 500 ezer fo­rint fejlesztési alap hozzájáru­lást kapott Decs. Ez összesen 1 millió forint, s ha a korábbi évek jutalmait is hozzáadjuk . .. Akár kincsnek is nevezhetjük, s akkor képletesen talán így is fogal­mazhatunk: e kincset kereste és az esetleges továbbit keresi a két csákányozó nyugdíjas, meg a decsi emberek mind­egyike, aki társadalmi munkát végzett és végez. Azonban az igazi kincs nyilvánvalóan még­sem az 1 milliót meghaladó kapott összeg, hanem mindaz, amellyel ezt kiérdemelték. VITASZEK ZOLTÁN Fotó: Czakó Sándor. A lakásépítés lehetőségei és feltételei (XI.) Értékesítés és vásárlás Feloldott korlátozások - Szabad forgalmi áron - Érdekelt az eladó, érdekelt a vevő A lakásállomány bővítése mellett a jogos lakásigények kielégítését segítheti az indo­kolt lakáscserék megoldása is. Ugyanis a meglévő lakásállo­mány újraelosztásának támo­gatása enyhítené gondjainkat. Közismertek azok a nehézsé­gek, amelyek az elmúlt évek során megmerevítették a la­káshasználatot és szinte lehe­tetlenné tették az indokolt la­káscseréket is. Viszont nem vi­tatható, hogy e merevségek ugyanakkor a lakáspiacon is részben a nyerészkedést kíván­ták kizárni. Tulajdonképpen már a hetve­nes évek közepén megkezdő­dött az a jogi szabályozás, amely a személyi tulajdonú la­kások indokolt cseréjének elő­segítését kívánta szolgálni. Az új jogszabályok e korábbi ren­delkezéseket továbbfejlesztik és egyidejűleg szabályozzák az ál­lami támogatások elszámolásá­nak rendjét is. CSERÉK ÖSZTÖNZÉSE Szocialista államunk a lakás­építés keretében már kezdettől fogva sokoldalú kedvezmények­kel segítette az alacsony jöve­delműeket és szociális körülmé­nyeik miatt arra rászorulókat, hogy lakásproblémájukat saját. tehervállalásuk mellett megold­hassák. A kedvező kamatozású kölcsönök folyósítása, az eltar­tott családtagok számához iga­zodó szociális kedvezmény mel­lett, az állami beruházásban lé­tesült, tanácsi értékesítésű la­kásokat jelentős árkedvez­ménnyel vehették meg, míg az OTP-beruházású lakások meg­vásárlásához, lakások felépíté­séhez állami támogatásként nagy összegű hozzájárulást kaptak az új szabályozások sze­rint továbbra is. Ebbe a csoportba tartoznak az 1959-től értékesített szövet­kezeti, majd az 1971-től épített tanácsi értékesítésű lakások, to­vábbá az ugyanezen időponttól az állami vállalatoknál dolgozó munkások részére nyújtott álla­mi támogatással épített laká­sok. A lakáscsere-forgalom élén­kítése, rugalmasabbá tétele és nem kevésbé a saját tulajdon­nal való rendelkezési jog kor­látozásának feloldása céljából vált lehetővé az említett laká­sok forgalmi áron történő érté­kesítése. A munka nélküli jö­vedelem megakadályozása cél­jából viszont az állami támoga­tások elszámolását is szabá­lyozták. TÁMOGATÁSOK ELSZÁMOLÁSA Aki az állami támogatás-al vásárolt, vagy épített lakások körébe tartozó tulajdonát 15 éven belül első ízben értéke­síti, az köteles az állami támo­gatást visszafizetni. Ez a kötele­zettség ajándékozási szerződés esetében a. megajándékozottat, életjáradéki szerződés esetén pedig a tartásra kötelezettet terheli. Ha viszont másik lakás meg­szerzése céljából csereszerző­déssel történik az elidegenítés, akkor az állami támogatást csak akkor kell visszafizetni, ha ezt az újabb lakást öt éven be­lül értékesítik. Számos feltétele van annak, hogy mikor nem kell az állami támogatást visszafizetni. így például a tanácsi értékesítésű lakás újraelosztásra történő visszaadása esetén, ha az ilyen lakást tanácsi bérlakásra cseré­lik és annak a használatbavé­teli díjának háromszoros össze­ge nagyobb, mint a visszafize­tendő támogatás stb. Nem kell a támogatást visszafizetni ak­kor sem, ha a munkáslakást az OTP útján az állam javára ér­tékesítik, továbbá ha az emlí­tett csoportba tartozó lakáso­kat a szabad forgalomban az OTP részére értékesítik és a la­kásigényt állami támogatás nélküli, magánlakás-építés, vagy -vásárlás útján oldják meg. Tehát más feltételek érvénye­sek akkor, ha valaki a szabad forgalomban, vagy újraelosztás­ra történő visszaadással, vagy az OTP részére értékesíti a la­kását. SZERVEZETT AKCIÓK A tanácsi értékesítésű laká­sok elidegenítési szándékát a korábbi rendelkezésektől elté- rőleg már nem kell a tanács­nak bejelenteni, de azok újra­elosztásra bármikor felajánl­hatok. A lakásügyi hatóság csak akkor köteles újraelosztásra visszavenni-a lakást, ha a tu­lajdonos lakásigényét tanácsi bérlakás kiutalásával, vagy má­sik tanácsi értékesítésű lakásra történő vevőkijelöléssel meg tudja oldani, illetve ha a fel­ajánló másik lakásra nem tart igényt. Meghatározott feltételek mel­lett a szervezett akcióban épült, vagy vásárolt személyi tulajdon­ban lévő lakásokat az OTP visszavásárolja az állam javá­ra. Ebben a formában értéke­sített lakásokat eladók a ren­delet feltételei szerint bármely építési formában akkor vehet­nek részt; ha a lakásépítést a munkáltató szervezi, vagy an­nak építéséhez az építési költ­ség legalább tíz százalékának megfelelő támogatást nyújt és a telek tulajdon- vagy haszná­lati jogával rendelkeznék. Említettük már, hogy koráb­ban nem volt olyan szabályo­zás, amely a személyi tulajdo­nú lakások vásárlásának, az új­raértékesítésének szervezett for­mát adott volna. Ez pedig azt eredményezte, hogy akinek volt lakása, de az nem felelt meg részére, vagy arra vala­milyen okból már nem volt szüksége, akkor azt csak nehéz körülmények között, sok fárad­sággal tudta értékesíteni. VEVŐ AZ OTP Három éve annak, hogy az OTP a hagyományos családi ház kivételével, minden 1961. január 1-e után takarékpénztá­ri kölcsönnel épült, vagy így értékesített, továbbá tanácsi ér- tékesitésű személyi tulajdonban lévő lakást megvásárolhat. A korábban épített ilyen lakáso­kat is megvásárolhatják, ha azok korszerűek és állapotuk megfelelő. Az OTP a részére felajánlott lakásokat a forgalmi úr alap­ján vásárolja meg, beszerezve az ingatlanközvetítő értékbecs­lését is. Az eladó pedig új lakása építéséhez az általános felté­telek szerint kaphat építési köl­csönt, munkáltatói támogatást, meghatározott feltételek ese­tén még állami támogatást is, és szociálpolitikai kedvezmény­ben is részesülhet. Az így megvásárolt lakásokat a kölcsönfeltételeknek, szociál­politikai kedvezményeknek, munkáltatói támogatásoknak megfelelő feltételekkel értéke­sítik, de állami támogatás nem nyújtható, .minthogy ezek a la­kások nem új építkezések. Ezek a lakások az OTP sza­bad értékesítésének a kereté­be taitoznak, tehát ezekre ve­vőkijelölés nem szerezhető. Ez egyben azt is jelenti, hogy azok részére értékesítik, akik a legkedvezőbb feltételeket vállalják a lakás értékének megfizetésére. Tehát az kapja meg a vásárlás lehetőségét, aki nagyobb készpénz lefizeté­se, rövidebb törlesztési idő mel­lett vállalja az eladási úr meg­fizetését. SOKRÉTŰ LEHETŐSÉG Sorozatunk végére érve meg­állapítható, hogy a pénzügyi változások sokrétűen bővítették a lakásépítés, vásárlás lehető­ségét, s példáink igazolták, hogy egyúttal az arányosabb teherviselés kialakítását is se­gítik. A személyi tulajdonú lakások cserélődését, a szervezett for­mában történő OTP-visszavá- sárlás csak segíteni kívánja, és nem korlátozza a szabad for­galomban történő értékesítést. Mind az építési, mind a la­kásvásárlási kölcsönök, mind a lakáscseréket elősegítő jogsza­bályok, feltételek egy célt szol­gálnak: a családok jogos igé­nyüknek, szükségleteiknek meg­felelően jussanak — az állam és a lakásszerző arányosabb te­herviselése mel'lett — lakáshoz. Ezt a követelményt a XII. kong­resszus így fogalmazta határo­zatba: „A lakásépítésben és -fenntartásban arányosabbá kell tenni az anyagi tehervise­lést, az állam és lakosság, va­lamint a lakosság különböző rétegei között." — Vége — Érzelmi erdekeltseg Napjainkban egyre jobban előtérbe kerül áz a szemlélet, amely szerint a felmérés ered­ményessége a meghatározója a gazdasági egységek elismerésének. Ennek megfelelően a dolgozó kollektívák és azok tagjai mindin­kább érdekeltek anyagilag abban, hogy a népgazdasági tervek egészéből rájuk jutó fel­adatokat a lehető legtökéletesebben oldják meg. Lényegében az anyagi érdekeltség a szo­cialista gazdálkodás és ezen belül a szocialis­ta bérezés egyik legfontosabb alapelve, mi­által a dolgozók érdekeltté válnak munkájuk eredményében. E közgazdasági fejtegetés után kissé egy­szerűbben fogalmazva meg a lényeget, arról van szó, hogy a minden tekintetben jobban dolgozók nagyobb mértékben részesüljenek a béralapokból. Mindez természetesen jelentő­sen serkenti a hatékonyabb, eredményesebb munkavégzést, ám önmagában nem elegendő, s az sem mindegy, hogy az anyagi érdekeltség ösztönző hatása, a munka szerinti elosztás el­ve alapján többet keresők mire fordítják e többletet. Ugyanis a nagyobb jövedelem egy­féle helytelen szemlélethez is vezethet, ha az egyes anyagi javak megszerzése nem mint a kulturáltabb életmód lehetősége, hanem mint szinte kizárólagos életcél jelentkezik. Felvetődik tehát a kérdés: Az önmagában lévő anyagi érdekeltség személyre szóló ered­ménye nem okoz-e túlzott anyagiasságot? Nos, e veszély kétségtelenül fennnáll, különö­sen akkor, ha a kelleténél kevesebb hangsúlyt kap az úgynevezett „másik oldal”, amit az ér­zelmi érdekeltség fogalmával határozhatunk meg. Más szavakkal: minél kisebb a munka szeretete, magához a munkavégzéshez való érzelmi kötődés és a dolgozó kollektíva együt­tes erkölcsi sikereire való törekvés, annál na­gyobbá válik a pusztán csak a lehető legtöbb forint megszerzéséért folyó egoista hajsza. Ez viszont a célokkal ellentétben végső soron akár csökkentheti is az elérhető közös gazda­sági eredményt. Az elmúlt hetekben a megye különféle üze­meiben járva feltűnt: ahol jobb a közösség, ahol az erkölcsi megbecsülés nem marad el sem egyéni, sem kollektív szinten, ahol a mun­kás nemcsak fizikai erejével „hajt”, hanem szívvel-lélekkel, értelmes okos lelkesedéssel dolgozik, alkot, ahol az anyagi érdekeltségen kívül a le nem becsült érzelmi motívumok is segítik, ott ezeknek az érzelmi szálaknak a ha­tására még nagyobbak a forintban mérhető eredmények is. S ezeket a forintokat viszont éppen megszerzésük mikéntjéből adódóan nem lehet már kizárólagos életcélként kezelni. Miközben oly sokat beszélünk az anyagi ér­dekeltségről, nem feledkezhetünk meg tehát az érzelmiről sem, amely mindenképpen jelen­tős többletét jelent a kitűzött, s nemcsak gaz­dasági célokért folytatott munkában mind az egyéni, mind a nagyobb közösség szempontjá­ból. V. Z. Készül a csapadékvíz-elvezető árok és az útszegély

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents