Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-11 / 135. szám
A népújság 1981. június 11. Aquincum romjai Amikor Augustus császár az időszámításunk kezdete körüli években a római birodalom határát előretolta a Dunáig, az itt élő illír, kelta és eraviscus őslakosságot széttelepítették, katonai ellenőrzés alá vonták. A megszállók — katonák — lassan keveredtek az őslakókkal. Az I. század végére itt, a határ mentén is romanizálód- tak az egykori eraviscus falu lakói - elsajátították a hódítók nyelvét, szokásait, vallását. Traianus császár 103 és 107 között kettéosztotta Pannónia tartományt, s a keleti rész székhelyéül Aquincumot jelölte. S első császári helytartójául a későbbi Hadriánus császárt nevezte ki. Aquincumot Hadriánus római városjoggal ruházta fel, municípium rangjára emelte — a szabad születésű lakosság részére megkülönböztetett jogállást biztosított. 194-ben Septimus Severus császár még magasabb - colonia - rangra emelte a várost. Új középületeket, fürdőket szentélyeket építettek. Külön települt a polgárváros, a katonai tábor és a katonaváros. Kőből, téglából díszes házakat emeltek. Vízvezetéket építettek, központi fűtést és vízöb- lítéses latrinát. A polgárvárost - római mintára - fallal vették körül. A centrumban a fórum az államvallás szentélyeivel, vásárcsarnokkal, fürdőkkel. A főutcákat boltok, kézművesegyesületek és papi testületek székházai szegélyezték. Budapest majd kétévezredes elődje, Aquincum - ma rommező. Versek szólnak a sírkövekről, az elmúlást hirdetik. Hajdan volt dicsőséget, emberek, császárok és birodalmak pusztulását. A múzeum. Pacatus mester műhelyéből a vörös mázas edények, agyagmécsesek. Minerva istennő szobra, bronz igaveret, Jupitert ábrázoló bronzfigura, üvegfúvó, fazekaskemence, Mithras szentély. És itt őrzik az egyetlen római orgona eredeti alkatrészeit - 228-ból. A romkert. A polgárváros központja - a fórum, a bazilika, közfürdő és vásárcsarnok. Lég- fűtéses tornacsarnok, szennyvízlevezető. Mostanában az újjáépített, kiszélesített Szentendrei út mentén az aquaeductus — vízvezeték — néhány szép íve került felszínre. A faragott kőívekkel összefogott pillérsor tetején 4-5 kilométer hosszban futott hajdan a csővezeték. A mai Római-fürdő gyógy- és ivóvizét szállította a városok, lakóházak és közfürdők számára. Néhány évtizedes virágzás. Aztán a barbár támadások, a római birodalom válsága, a hanyatlás jelei érződnek Aquincumban is. S hiába erősítette meg a birodalom határait az első Valentinianus császár a negyedik század 70-es éveiben őrtornyokkal, katonai táborokkal — a barbárok, Aquincumban a hunok, könnyen győzelmet arattak. A lakosság elvándorolt. Az egykor virágzó civilizációnak már nyoma is alig maradt, amikor az V. század első évtizedeiben hivatalosan is elhagyták Aquincumot a római közigazgatás képviselői. Aquincum épületei túlélték a római birodalom összeomlását. Az amphiteatrumba költözött a honfoglaló Árpád fejedelem családja. Zsigmond idején megújították a római falakat. Mátyás király római gyűjteményt rendezett be budai palotájában. 1778-ban a véletlen hozta felszínre a katonai tábor nagyobbik fürdőjének romjait az óbudai Flórián téren. Ekkor, 30 évvel Pompeji feltárása után, Mária Terézia megbízásából indította meg Schönwisner István egyetemi könyvtáros az azóta is tartó ásatást. A polgárváros módszeres feltárásához csak a múlt század nyolcvanas éveiben kezdtek hozzá. A rendezés, a régészeti munka mind a mai napig tart. KADAR MARTA Részlet a múzeumból ______________________________ A 228-ból származó víziorgona A romkert, háttérben a múzeum TflMEOBCKflSI npciBan Tambov megye igen gazdag természeti kincsekben. Hatalmas erdeiben nagy bőségben találhatók a különböző erdei gyümölcsök, gombák, vadak. Az itt begyűjtött gombák, gyümölcsök eljutnak a Szovjetunió különböző részeibe, de az itt elejtett vadak húsát is fogyasztják a különböző köztársaságokban. Az erdő- és vadgazdaságok nemcsak azokat a vadakat védik, táplálják, amelyek természetes körülmények között élnek, hanem vadtenyésztéssel is foglalkoznak. Tizenöt évvel ezelőtt kezdődött el a megyében az ezüst- róka-tenyésztés. Az egyik Tambov környéki vadgazdaság berendezkedett ezeknek az értékes prémesál'latoknak a tenyésztésére. Ma már nemcsak óriási tapasztalatokra tettek szert az ezüstrákák tenyésztésében, hanem meg is alapozták az innen kikerülő rókaprémek hírnevét. Egyre ismertebbé válik Tambov megye mint ezüstrókaprém termelő megye is. Az elmúlt évben tizenhat százalékkal teljesítették túl a prémtermelési tervüket és amire igen büszkék, valamennyi prémük kiváló minősítést kapott. A tizenöt éves ezüstrókafarmot most felújítják, hogy ezáltal még több, még jobb minőségű prémet termelhessenek. PETŐFI NÉPE „Végre esett! A megye minden részéből jeleztek kisebb- nagyobb mennyiségű csapadékot" — kezdi tudósítását a Petőfi Népe. A tudósításból kiderül: Bács-Kískun megyében is csapadékszegény volt a május. Májusban mindössze 29,8 milliméter csapadék esett. Ez lényegesen kevesebb volt, mint a sokévi 59 milliméteres átlag. Június 6-án végre esett. Sajnos későn. Az aszály már sok kárt okozott. Amikor esett, a nagyüzemekben már azon törték a fejüket a szakemberek: miként lehetne a kieséseket pótolni, a károkat csökkenteni. A bajai Augusztus 20. Tsz elnöke elmondta: száz hektár őszi árpájuk és 350 hektár búzájuk kényszerérésben van. Ezen már nem segített a 33 milliméter lehullott csapadék sem. A többi növénynek még használt valamit, de reménykednek abban, hogy a több mint ezer hektáron használ majd a kalászosnak a lombtárgyázás, a növények sorközi kultivátorozá- sa. A legelők öntözésével is nyernek valamit. Tataházán, látva a kiesést, több szálastakarmányt szeretnének betakarítani, száz hektár fővetésű silókukoricát meghagynak szemesnek. Tarlóvetésként csalamádét termesztenek, a lucerna első kaszálása után trágyalét juttatnak a területre, hogy minél több lucemaszénóhoz jussanak. Az idén először ötven hektáron tyfont, nagy zöldtömeget adó takarmánynövényt termesztenek, a kukoricaszárat feletetik, a cukorrépa-koronát silózzák. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben május 25-én úgy döntöttek a vezetőségi ülésen, hogy szennyvíztelepükről elsősorban azokat a növényeket öntözik, amelyek export szempontjából fontosak. Magtermesztés céljára vetettek kardvirágot, tulipánt és lóbabot. A tervek szerint növelik a másodvetések területét is. Dunántúli napló A lap egy hasznos vállalkozásról ír. Egy baranyai ötletből dél-magyarországi méretű vállalkozás született. Március végén megkötötték az alapszerződést az Agrimpex szakemberei a jugoszláv partnerrel a cukorrépa-szállításra. A szerződés szerint Bács-Kiskun, Baranya, Somogy és Zala megyéből 36 termelőüzem több mint 1500 hektárról 50 000 tonna cukorrépát szállít a pélmonostori, az ormosi és előreláthatólag a zágrábi cukorgyárba. Az exportszezon idején két hónapon keresztül napi 500 tonna répát indítanak Jugoszláviába. A minőségi követelmények rendkívül szigorúak. A cukortartalom alsó határa 13,5 százalék lehet. Mindegyik mezőgazdasági üzemben most a legnagyobb figyelmet a gyomirtásra fordítják, ugyanis a száraz időben a vegyszerek alig hatottak. A termelőüzemek bíznak a vállalkozás sikerében és remélik, hogy a korábbi évek mázsán- kénti 80—90 forintos felvásárlási ára megduplázódik az exporttal. SOMOGYINÉRiP Új konténerszállítót terveztek és gyártanak Barcson. A bútoripar szállítási, anyagmozgatási gondokkal küszködött. A legkorszerűbb módszer a konténeres szállítás, ám eddig nem tudták kielégítően ezt megoldani: járműveikkel öt tonnánál nagyobb súlyú rakományt nem tudtak mozgatni, a sok „kicsi” szállítás pedig nem volt gazdaságos. A nagy, húsztonnás konténer- rakodó és -szállítógépek, amelyek négy-öt millió forintba kerülnek és csak nyugatról lehetett őket beszerezni, túl drágák és túl nagyok is voltak a bútoriparnak. A Barcsi Unitechnik Szövetkezet felvette a kapcsolatot a Bútoripari Egyesüléssel és felajánlották bútorszállító konténerüket. A barcsiak egy IFA- alvázra szerelték fel a bútoriparban jól használható konténerrakodó és -szállítóberendezésüket. A helybeli szakemberek tervezték ezt a gépet. Az új konténermozgató tíz tonna terhet bír el és egymillió forinttal olcsóbb, mint az importból beszerezhető. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Martonvásáron tanácskoztak Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Románia, Szovjetunió és természetesen Magyarország bú- zanemesítési és agrotechnikai szakemberei. Négy napon keresztül vették számba az eddig elért eredményeket és azokat a lehetőségeket, amelyek megvalósításával az eddiginél több és jobb minőségű búzát tudnak termeszteni. Közös céljuk: az intenzív termesztési körülmények között is bőven termő, géppel aratható, a betegségekkel szemben ellenálló, az időjárás viszontagságait jól tűrő, az ed-, digieknél jobb biológiai és gazdasági tulajdonságokkal rendelkező fajták előállítása, _ s ezeknek termesztésbe való bevonásával a hozamok növelése. Megállapodtak, hogy mindezek érdekében még jobban összehangolják kutatásaikat, rendszeresen kicserélik nemesí- tési alapanyagukat, ökológiai kísérleteket végeznek, kidolgozzák az új búzák agrotechnikáját, megállapítják az új fajta termesztési igényeit. Mindezekről az Ogyesszábao, tizedik esztendeje működő központon keresztül tájékoztatják egymást. A méhészek fája (TUDÓSÍTÓNKTÓL) „Tele van a város akácfa virággal, akácfa virágok édes illatával". Nem emlékszem, melyik városról szól a dal. Biztosan alföldiről és nem Egerről, ahol a 20-as évek táján mintaszerű utcai fásítást végeztek akáccal. Hazánkban való meghonosulása után inkább a falvak Iája lett. A másik nóta is így hívogat: Gyere velem akáclombos falumba...! így igaz, az akác „otthona" mégiscsak a falu. Megyénk községeiben a házak előtt, az udvarokban, mezsgyéken sok fehér akác volt. Gyorsan növekedett, nyersen is jól égett, jó tűzifa és jó szerszámfa. Szántó, Kónyi, Értény községekben — másutt is — hordót, kádat is készítettek belőle. Kerítésoszlopnak nagyon alkalmas, a hasított akác szőlőkarónak is kitűnően bevált. Változatait is nagyon szerették ültetni. Tamásiban a Deák utcában, a tejüzem szomszédságában a kapu előtt régebben két szép jegenyeakác strázsált. Ugyancsak ebben az utcában a járási hivatallal szembeni udvarban fiatal, pirosló akácok vannak. Az utca 12. sz. házának az udvarában szép, nagy, terebélyes, pirosló akácok virágoznak tavasszal. Odább a járda szélén pár oltott rózsaakác is díszük. A Kossuth tér végében, a Khiesz-ház udvarán és kivül három 10—15 éves halvány rózsaakác nyúlik a fény felé. Ugyanitt és odább kissé sárgás virágú és rövid fürtű, tömör, „dupla virágú" akácot találtam. Vannak szép akácok a henyei iskola körüli és Tamási két akácerdöjében. Megyénk más községeiben a nagy virágú, oltott rózsaakácot találjuk utL cai sorfákként. Virágzásuk gyönyörű látvány. Van tüskéden akác is. A magányos akác, még az alacsony törzsű sem ad olyan kellemes árnyékot, mint egy öreg diófa, tölgyfa, hársfa, vagy éppenséggel a vadgesztenye. Az akácerdő sem oly hűs, mint a tölgyes, aljnövényzete is szegényes. Viszont az akácvirágzás ragyogó jelenség, édes illata feltűnően érezhető. Kosztolányira is hatott, ezért írja olyan szépen: „Akáctömjén röpül a légben, a lomb merengő, szűz fehérség." Váci viszont kesernyés daccal panaszolja: „Akác, sivár vidék hűséges Iája. Dűlők végén áll pásztorolva. Lombleikét virágfürtbe nyitja, hogy édesebb legyen a nyár." Igen, virágának édessége egyik legnagyobb értéke ennek a hűséges fának. Aj akácmézet minden más méznél többre becsülik. Ezért, és mert az akác majdnem minden évben a legbiztosabb tömegesen virágzó és tömegmézet szolgáltató növényünk, a méhészek előtt a legnagyobb becsben áll. És érdekes, hogy csak nálunk ontja igy a mézét, eredeti hazájában, Amerikában nem. S a másik „csoda" az, hogy Amerikába is betört a mi akácmézünk. A kérdés most az: tud-e a magyar méhészet annyi mézet termelni, mint amennyit a piac igényel? Pedig hányszor megkondult a vészharang az akác sorsa felett. Megyénkben is volt példa rá. De a méhészek megszállottan érveJiek az akác mellett. És most itt a reneszánsza: az energiaválság megvilágította, hogy az akác kettős hasznosítású növény, és ha a fahozamot és a nektárhozamot összeadjuk, minden fafajjal versenyképes hasznosságban, nem beszélve az akácnemesítés eredményeiről. DR. KOPPÁN JÓZSEF
