Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-07 / 132. szám
1981. június 7. ^íépüjság 11 Szentendrei séta Szerb műemlékek A cikk, amelyet megírni szándékoztam, valahogy így kezdődött volna: A középkorban a törökök elől menekülő pravoszláv népek egyes csoportjai hazánkban leltek oltalmat. Az akkortájt lakatlan ' Szentendre árván*maradt házai önként kínálkoztak otthonul a délszláv menekülteknek. Ezután néhány szóban említést tettem volna a délszlávok településszerkezetéről, arról, hogy az ugyanazon vidékről, városból érkezők ösz- szetartozásuk jeleként Szentendrén is igyekeztek egymás közelében maradni. Szóltam volna arról, hogy az ily módon kialakult, ún. mahalák mind külön templomot emeltek maguknak. Hát így lett Szentendrének hét szerb temploma. Napjainkra ezekből azonban csak négy maradt a szerbség birtokában. Milyen is egy szerb templom? — tettem volna fel a kérdést az olvasó nevében. Gyönyörű — hangzott volna a válasz. Dúsan aranyozott, keleties motívumokkal tarkított, az ötvösművészet remekeiben gazdag. Szobrok nincsenek. A padokat pedig támaszkodásra szolgáló állószékek helyettesítik. Az oltárt és a szentélyt az ikonosztáz választja el egymástól. Az ikonosztáz jobb felső második ikonja rendszerint a templom védőszentjét ábrázolja. Az ikonok szépségét nem lehet szavakba foglalni. Azt látni kell! Hol? — hangzott volna a második kérdés. A szentendrei Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény termeiben. LAKATOK, PÁNTOK... És itt következett volna a gyűjtemény bemutatása. De az egykori püspöki rezidencia kertjében található múzeumot vaspánt védte. E pánt láttán nyomban azok a lakatok jutottak eszembe, amelyek a magyarországi szerb templomok kincseit rejtik el előlünk. De hisz’ a Szerb Egyházművészeti Gyűjteménynek épp e lakatokért kellene kárpótolnia az érdeklődőket. Mostanában annyiféle évforduló, esemény sűrűsödik hétköznapjainkba, hogy szinte nem is csoda, ha a magyar hangosfilm megszületésének 50. évfordulójáról majdnem megfeledkeztünk. Éppen fél évszázada, hogy a Hunniában forgatni kezdték az első, egész estét betöltő magyar produkciót, amely immár nemcsak a rendező, a színészek, a producer nemzetisége, de elsősorban hangja miatt is magyar. Az előrelépés óriási, még ha szükségszerűen eddig biztos külhoni piacok elvesztésével is járt együtt. Erre a nemzeti kultúránk hírnevét, létét sok mindenben befolyásoló történelmi dátumra - a Magyar Híradó és Dokumentumfilm Stúdió jóvoltából azonban szerencsére nemcsak kommentárok, megemlékezések figyelS felrémlett előttem Szentendre négy szerb templomának képe. A felállványozott görögkeleti püspöki templom (Belgrad székesegyház), amelynek a még épen maradt ablakait a szomszédos iskola diákjai céltáblául használják, a környék galambjai pedig az ikonosztáz réseiben fészkelnek. A Pozsa- revacska- és a Preobrazsensz- ka-templom ugyan jobb állapotban van, de ezeket is csak kívülről szemlélhetik a turisták. (Igaz, az utóbbi említett templom évente egyszer, a szentendrei búcsú napján, augusztus 19- én kitárja kapuit.) És itt van még a Marx téri Blagoveszten- szka, másik nevén görög templom. Tatarozásait alig néhány hónapja fejezték be, mégis zárt ajtók fogadják a látogatására érkezőket. Vajon miért? ELHÁRÍTHATATLAN AKADÁLYOK? Száva Pál a városi tanács volt műemlékvédelmi főelőadója (utódját nemrégiben nevezték ki erre a posztra; még járatlan a város dolgaiban. Ezért nem őt kerestem fel.) — Előre kell bocsátanom, hogy a műemlékvédelmi törvény értelmében a műemléképületek fenntartásáról a tulajdonosnak kell gondoskodnia. Tudjuk persze, hogy ez a legtöbbször anyagi akadályokba ütközik. Honnan teremtené elő például a templomok felújításához szükséges nem csekély összeget a szerb egyház, ha bevétele szinte a nullával egyenlő? Ezért mi, felismerve, hogy a város templomai sok turistát csalogatnak Szentendrére, összefogtunk az Országos Műemléki Felügyelőséggel, és közös erőből rendbehoztuk a főtéri templomot, továbbá világító- és hangosító berendezéssel láttuk el. A BIg- govesztenszka istentiszteletre és kiállítások bemutatására készen áll. — Mégsem használják.- Ezt én sem értem. Pedig még azt is felajánlottuk, hogy a gondnokot a saját bérkeretünkből honoráljuk. meztetnek, hanem Borsodi Ervin új, csaknem egyórás alkotása is, amely lakonikus egyszerűséggel csak „ötvenéves a hangosfilm” címmel került az ünneplés legstílusosabb módjaként a mozik műsorára. Szerencsére még sokan élnek az első magyarul megszólaló filmek készítői közül — elsősorban a kitűnő, nagynevű hangmérnök, Lohr Ferenc, aki aktívan részt vett a produkcióban, s ő kalauzolja végig a nézőt, az első ma már megmosolyogtató kísérletektől — a legmodernebb, legrafináltabb technikát is felhasználó alkotások megjelenéséig. Mert való igaz, a némafilm 30 évének sok nélkülözhetetlennek vélt fogása illant el a zene, a szó rögzítésével, új sztárok jelentkeztek — s az új sztároknak új rajongói. Nálunk — És az egyházművészeti gyűjtemény miért zárt be? — Elsősorban azért, mert fűt- hetelen az épület. Különben is abban reménykedtünk, hogy a múzeum felújításának idején a főtéri templom pompája kárpótolni fogja az érdeklődőket. A gyűjtemény vezetője égyéb- ként többet tudna erről mondani! Vujicsics D. Sztoján, a szentendrei Szerb Egyházművészeti és Tudományos Gyűjtemény igazgatója: — A kiállítási épületként szolgáló egykori püspöki konyha nem felelt meg a korszerű mu- zeológiai követelményeknek. Átalakítása és bővítése szükségessé vált. Továbbá néhány műtárgy restaurálását és konzerválását is el kell végeznünk. Reméljük, hogy 1982-ben az eddiginél is gazdagabb anyaggal nyithatjuk meg újra a múzeumot. — Addig sehol sem láthatják az érdeklődők ezeket a műkincseket? — Gondoltunk rá, hogy Pesten és Szentendrén is rendezünk egy-két kamarakiállítást. — Az újjáalakított Blagovesz- tenszka-templomban is? — Ezt az édesapámtól kérdezze meg! Egyházi ügyekben ő az illetékes. SEGÍTENI AKARUNK Vujicsics Dusán, a budai görögkeleti szerb püspökség vikáriusa nem hajlandó nyilatkozni, a templomot félti a turistainváziótól. Némethy Lászlóné, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség főelőadója: — A minap értesítettek, hogy a Blagovesz- tenszka-templom néhány üvege hiányzik. Már intézkedtünk is, hogy ezeket mihamarabb pótolják. — És mi lesz a többi templom sorsa? — A Pozsarevacska-temolo- mon a tetőt kijavítottuk. A Pre- obrazsenszka is viszonylag jó állapotban van. Mindkettőt be lehetne kaocsolni az idegenforgalomba. Már csak gondnokot minden, szinte minden a Bónyi Adorján regénye nyomán született bűnügyi komédiával, A kék bávánnyal kezdődött, s a publikum ebben fedezte fel — hogy évtizedekre szinte kizárólag neki hódoljon — Jávor Pált. (Persze, mint mindenütt, volt néhány rövidebb-hosszabb film- szkeccs, összeállítás nálunk is, mint a Nevető Budapest, a Csak egy kislány van a világon, vagy a Budapesti hangosfilmkabaré — de ezék alig többek filmszalagra vett színházi produkciónál. . .) Borsodi Ervin természetesen idéz az első, a legelső, 1931. április 14-i híradóból is, ami bizony nemcsak hazai szenzáció volt, hiszen Anglia, Franciaország és Németország után Európában nálunk készült az első hangos beszámoló, benne a nagy komikus, Harold Lloyd pesti kirándulásával, Gömbös Gyula beszédével, a magyar óceánrepülők tragédiájával. A továbbiakban Nemeskür- ty István számol be az első magyar filmek fogadtatásáról, s mellette ott az akkor pályája kezdetén álló fiatalember, a megszámlálhatatlan filmzene komponistája, Fényes Szabolcs - és persze sok sláger is. Akkoriban szinte mindenki énekelt a hazai alkotásokban: Gázon Gyula, Makláry Zoltán, Erdélyi Mici, Ágai Irén, Törzs Jenő, Perczel Zita, Bársony Rózsi no meq persze Jávor és Kará- dv.. . És a filmcímek a Hyppo- littól - a Meseautóig, az Ida regényétől — a Halálos tavaszig. Felvillan Bajor Gizi arca is egy másodpercre egy soha el nem készült film próbafelvételéről, s a későbbi korszak nagy színészegyéniségei is ránk köszönnek az Emberek a havason, a Valahol Európában, A tanítókellene találni, és a fizetéséről gondoskodni. — A Belgrád-székesegyház esetében, gondolom, nem ilyen egyszerű a helyzet. — Valóban. Az épületet statikailag is meg kell erősíteni, így legalább 2—3 millió forintba kerül. A templomot 1977-ben állványoztuk fel, de a költség- vetés módosítása miatt a munka kezdési ideje eltolódott. — Most már dolgoznak az épületen? — Látszólag nem. Valójában pedig a visegrádi műhelyeinkben végzik a kőfaragó munkát. — Eközben a betört ablakokon beszálló por és beröppenő madarak tovább rongálják a templombelsőt. — Hát igen. De a mi támogatási keretünket is csökkentették. Ennek ellenére sokat fordítunk a templomok felújítására. nő, a Talpalatnyi föld kockáiról. Borsodiék mintegy tízezernyi méter filmet néztek végig, hogy a maguk negyven percében elmondják a leglényegesebbet erről a korszakról. Kétévi munka gyümölcseként vallanak, hogy a sokak által csak szemfényvesztésnek vélt furcsaság hogyan szerzett nemcsak köHiggye el, mi tényleg akarunk segíteni. * Gondatlanság? Figyelmetlenség? Rossz szervezés? A felelősség továbbpasszolása? Talán mindegyik, talán egyik sem. Az is lehet, hogy túl sokan sürgölődnek az újjászülető Szentendre bölcsőjénél. Csupán a tenniakarók szándékának egyeztetésére nem akadt vállalkozó. Akármi is legyen a megoldás nyitja, annyi biztos: az állam a jelenlegi pénzügyi lehetőségeihez képest sokat áldoz a műemlékek, köztük a szerb templomok megóvására. Mi se hagyjuk veszni ezeket az értékeket! Még bel- és külföldiek ezrei és generációi szeretnének gyönyörködni bennük. ,zönséget, de tekintélyt is magának a társművészetek koszorújában. Ezért is több az „ötvenéves a hangosfilm” a mostanában divatos nosztalgiahullám termékénél, s azért is, mert nemcsak a múltba réved, hanem a jelen produkcióin át fürkészi azt az utat is, amerre a hangos film, magyar film is halad. Higgyünk neki. NEMLAHA GYÖRGY A leleplező radioaktivitás A műalkotások és a régiségek keresettek. De minél nagyobb a vásárlók érdeklődése, annál több a hamisítás és imitáció, amelyekkel elárasztják a világpiacot. Modern módszerek lehetővé teszik, hogy - mindenesetre csak az élvonalban - eddig még soha nem látott tökéletességű utánzatokat készítsenek. Gyakran a legjobb szakértők sem képesek az eredetit és a hamisítványt megkülönböztetni. Az egykor egyedül illetékes tudományok, kezdve a régészettől egészen a műalkotás-kutatásig, ezért fokozódó mértékben veszik igénybe a természet- tudományok és a technika se- segítségét. Fizikusok, vegyészek és az olyan látszólag távoli szakterületek, mint a biológia képviselői is, gyakran szolgálnak jótanáccsal, ha a kultúrá- lis-tudományos eljárások ható- távolsága már nem elégséges; például rendkívül fontos kormeghatározások esetében. így nem rég múzeumok és gyűjtők a világ minden tájárgl Rubensnek, a híres holland festőnek 70 fatáblára festett képét küldték a Német Szövetségi Köztársaságba. A hamburgi egyetem fabiológusainak egy csoportja a táblákat a dend- rochronológia segítségével vizsgálta meg, amely igen fontos módszer a fa korának meghatározására. A vizsgálatok eredménye döbbenetes volt. Nemcsak arra derült fény, hogy a művészettörténészek eddig a legtöbb kép keletkezési idejét helytelenül állapították meg, és így a nagy Rubens stílusbeli fejlődésének torz ábrázolását adták, hanem azt is felderítették, hogy a kasseli múzeum egyik képe a „Leány tükörrel", amelyről eddig azt hitték, hogy Peter Paul Rubens műve, valójában évekkel Rubens halála után készült. A KÍNAI TÁNCOSNŐ KORÜLI BOTRÁNY Jelenleg a legmegbízhatóbb és legpontosabb természettudományos kormeghatározási módszerek az atomkutatásból származnak, s az anyag meghatározott radioaktív tulajdonságainak mérésén alapulnak. Egy műalkotás keletkezési dátumának pontos megállapításához gyakran elegendő egy picinyke próba, amelyet - alig láthatóan — a műalkotás egy nem feltűnő helyéről vesznek. A mann- heimi Reiss Museum megbízta a közeli heidelbergi Max Planck Intézet egyik magfizikai kutatócsoportját világhírű ókinai kerámiagyűjteménye általános kormeghatározásával. Nagy botrányt váltott ki, hogy pontosan a gyűjtemény legjelentősebb darabjáról, az i. e. a IV. évszázadra tett kis kínai táncosnő képéről derülj ki, hogy hamisítás. A kis kerámia ugyanis, amelyet állítólag a Ming Csi kor egyik kegyelt művésze készített sírmellékletként, világhírű volt és szaktudósok által nemzetközileg elismert, mint korszakának felbecsülhetetlen értékű remeke. A távol-keleti művészetről szóló egyik alapvető tudományos mű címoldalát is díszíti. A maglaboratórium józan kormeghatározása azonban úgy hangzott: „Kora körülbelül 70 év." Lohr Ferenc a „magyar hang” nagymestere, a film közreműködője, tanácsadója MÁTRAHÁZI ZSUZSA Fél évszázada beszél magyarul a film Borsodi Ervin, az „Ötvenéves a hangosfilm” rendezője
