Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-06 / 131. szám
2 rtÉPÜJSÁG 1981. június 6. Közös köziemenv A lengyelországi helyzet Kania és Olszowski beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Kölcsönösen tájékoztatták egymást Magyarország és Jugoszlávia társadalmi-gazdasági és politikai fejlődésének időszerű kérdéseiről, valamint az. MSZMP, és a JKSZ belpolitikai téren kifejtett tevékenységéről. Lazar Mojszov szólt az eddigi szocialista fejlődés eredményeiről, az ország gazdasági és politikai helyzetéről, a gazdaság stabilizálására irányuló program megvalósításáról, az önigazgatási rendszer továbbfejlesztéséről és a JKSZ XII. kongresszusának előkészületeiről. Kádár János tájékoztatást adott a szocialista építés magyarországi eredményeiről, az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak megvalósítása érdekében kifejtett sokoldalú politikai, társadalmi aktivitásról, valamint a gazdaság kiegyensúlyozott, s hatékony fejlesztése, a dolgozó nép élet- színvonalának megőrzése terén tett erőfeszítésekről. A két párt vezetői megelégedéssel állapították meg, hogy az MSZMP és a JKSZ, valamint a két ország együttműködése eredményesen fejlődik, s kiemelték, hogy a kapcsolatok sokoldalú előrehaladása politikai, gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális és más területeken az állandó közös erőfeszítések gyümölcse. Aláhúzták, hogy a magyar— jugoszláv baráti kapcsolatok a szuverenitás és területi integritás, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elvein nyugszanak, a szocialista fejlődés különböző útjainak, tapasztalatainak, és gyakorlatának, a két ország nemzetközi helyzetében meglévő különbségeknek a figyelembevételével fejlődnek. Hangsúlyozták, hogy ezeknek az elveknek a tiszteletben tartása, melyeket Joszip Broz Tito és Kádár János találkozóin elfogadott magyar—jugoszláv dokumentumokban fektettek le, tartós alapját képezi a sokoldalú, kölcsönösen előnyös, magyar—jugoszláv együttműködésnek a szomszédos Magyar- ország és Jugoszlávia népei közötti barátság és bizalom erősödésének. Nagyra értékelve az MSZMP és a JKSZ közötti együttműködésben eddig elért eredményeket, Kádár János és Lazar Mojszov megerősítették pártjaik készségét, hogy a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdésekben továbbfejlesztik az együttműködést, a nyílt és konstruktív párbeszédet, ösztönzik a különböző szintű rendszeres találkozókat és véleménycseréket, gazdagítják az együttműködés meglévő formáit. . Aláhúzták a gazdasági kapcsolatok területén elért eredmények jelentőségét. Megelégedésüket fejezték ki, hogy a kiegyensúlyozott árucsere-forgalom jelentősen növekedett, hosszú távú gazdasági megállapodások születtek, erősödtek az együttműködés fejlettebb formáj, megteremtődtek a szilárd ' kapcsolatok feltételei. Egyben rámutattak az e területen meglévő további kedvező fejlődési lehetőségekre is. Pozitívan értékelték a kapcsolatok fejlődését a kultúrái a tudomány és az oktatás terén, s kifejezték készségüket azok további előmozdítására. Megállapították, hogy kedvezően alakul a közvetlen együttműködés a Magyar Nép- köztársaság, valamint a JSZSZK szocialista köztársaságai és autonóm tartományai, a helyi és területi szervek, valamint a társadalmi és politikai szervezetek között. Rámutattak, hogy ezek az együttműködési formák fontos tényezői a magyar— jugoszláv kapcsolatoknak. A két párt ve?etői külön is aláhúzták annak a szerepnek a jelentőségét, amelyet a Magyar Népköztársaságban élő horvát, szerb és szlovén nemzetiségűek és a JSZSZK-ban élő magyarok töltenek be a jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében, a két szomszédos szocialista ország népei közötti bizalom és barátság erősítésében. Kiemelték a nemzetiségek sajátos igényei teljesebb, sokoldalúbb kielégítésének jelentőségét, mellyel hozzájárulnak a két ország népei közötti együttműködés és barátság erősítéséhez. Beható véleménycserét folytattak az időszerű nemzetközi kérdésekről, külön figyelmet fordítva a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a békéért és biztonságért, a nemzetközi politikai és gazdasági együttműködés fejlődéséért folytatott harc kérdésére. Aggodalommal állapították meg, hogy feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, komoly nehézségek mutatkoznak az enyhülés folyamatában. A világ- politikában felerősödtek a negatív törekvések, újabb lendületet vett a fegyverkezési hajsza, nem számoltak fel egyetlen régi tűzfészket sem, sőt, újabbak keletkeztek, s mindez súlyosan fenyegeti a világ békéjét és biztonságát. A jelenlegi nemzetközi körülmények között különleges jelentősége van valamennyi ország, valamennyi haladó és demokratikus erő fokozott erőfeszítéseinek, a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok fejlődésének, a feszültségek és a konfliktusokat előidéző problémák igazságos és tartós megoldása érdekében. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a békés egymás mellett élés megszilárdítása a világ békéjének és biztonságának elengedhetetlen feltétele. Tartós és szilárd alapját képezi a különböző társadalmi rendszerű államok közötti együttműködésnek. Támogatják mindazokat az építő javaslatokat és kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak a nemzetközi feszültségek csökkentéséhez és a nemzetközi problémák megoldásához, a fegyverkezési hajsza korlátozásához, illetve megállításához és a leszereléshez. Aláhúzták, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése és a kölcsönös bizalom erősítése fontos előfeltétele az égető világproblémák megoldásának és valamennyi ország aktív részvételével állandó erőfeszítéseket kell tenni az enyhülési politika megszilárdítása és kiszélesítése érdekében. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai biztonság és együttműködés folyamatának, a helsinki záróokmánynak, amelynek következetes és maradéktalan érvényesítése megkülönböztetett fontosságú az európai népek és országok létérdekei szempontjából. Úgy vélik, hogy az európai biztonság és együttműködés ügyével foglalkozó madridi találkozó eredményes befejezése erőteljes ösztönzést adna az enyhülési politikának, ami nemcsak európai, hanem világméretekben is pozitívan tükröződne a biztonság erősödésében és Helsinki szellemében folytatott együttműködés előmozdításában. Aggodalommal szóltak a közel-keleti helyzetről és erőteljesen elítélték az arab területek izraeli megszállása, valamint az arab országok és a palesztinai arab nép elleni agresszív politika folytatódását. A tartós és szilárd békét a Közel-Keleten Izráelnek az 1967-ben megszállt valamennyi arab területről való feltétel nélküli kivonulásával, a palesztinai arab nép, a Palesztin Felszabadítási Szervezet által képviselt elidegeníthetetlen nemzeti jogainak elismerését — beleértve a saját állam- alapításra való jogát — valamint a térség valamennyi államának szuverenitása, függetlensége és biztonsága garantálása alapján megteremtett átfogó és igazságos rendezéssel lehet biztosítani. Kiemelték, hogy az el nem kötelezett mozgalom nagyban hozzájárul a békéért, a biztonságért, a feszültség enyhüléséért az egyenjogú együttműködésért, a viták és összeütközések békés úton történő rendezéséért, az igazságosabb politikai és gazdasági kapcsolataikért, az imperializmus, a kolo- nializmus és a neokolonializmus, valamint a hegemonizmus ellen vívott küzdelemhez. Kádár János és Lazar Mojszov véleményt cserélt a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom, s más haladó mozgalmak fejlődéséről. Megállapították, hogy a nehézségek ellenére világszerte növekednek a béke, a haladás és a szocializmus erői. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége képviselői ismételten aláhúzták, hogy a” kommunista és munkáspártok, és minden más haladó mozgalom — országa társadalmi, gazdasági és politikai feltételeiből, nemzeti sajátosságaiból, valamint a saját munkásosztálya és népe iránti felelősségből kiindulva — önállóan és szuverén módon alakítja ki politikáját, történelmi céljai elérésének útját és módját. Rámutattak az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini konferenciájának dokumentumában elfogadott elvek jelentőségére a kommunista és munkáspártok, valamint a világ összes haladó erői közötti önkéntes, internacionalista együttműködés és szolidaritás fejlesztésében. Kifejezték meggyőződésüket, hogy Lazar Mojszovnak, a JKSZ delegációja élén Magyarországon tett baráti látogatása és az ebből az alkalomból folytatott széles körű véleménycsere új ösztönzést ad a magyar-jugo- szláv kapcsolatok és együttműködés sokoldalú fejlődéséhez, a két szomszédos szocialista ország népei közötti barátság erősítéséhez. Lazar Mojszov, a JKSZ KB elnökségének elnöke, a JKSZ Központi Bizottsága nevében jugoszláviai látogatásra hívta meg Kádár Jánost, az MSZMP KB első titkárát, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A LEMP Központi Bizottságának székházában csütörtökön tanácskozást tartottak Lengyelország, a LEMP helyzetéről, a tömegtájékoztatási eszközöknek ezzel kapcsolatos feladatairól. A megbeszélésen részt vett Stanislaw Kania, a KB első titkára, továbbá a KB öt titkára, a pártlapok fő- szerkesztői, a lapok, a rádió és a televízió pártszervezeteinek titkárai. A tanácskozáson elhangzott több mint egyórás beszédében Stefan Olszowski, a pb tagja, a kb titkára egyebek között hangsúlyozta, hogy a tömegtájékoztatási eszközök nagy mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ország kijusson a válságból. Olszowski felszólalását többórás vita követte, majd Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkárának zárszava hangzott el. Kania szólt az ifjú nemzedék problémáiról is, és sajnálattal állapította meg, hogy az eddig megválasztott kongresszusi küldöttek között alig néhány fiatal van. * A katowicei pártfórum felfüggesztette tevékenységét. BUDAPEST A környezetvédelmi világnap alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak pénteken a Hazafias Népfront székházában. Az eseményen — amelyet az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa rendezett — részt vett Sarlós István, a HNF főtitkára. SAN SALVADOR Újabb huszonnyolc holttestre bukkantak csütörtökön a salva- dori Santa Ana, Apopo és más városokban. A tetemeken kegyetlen kínzások nyomai láthatók. A meggyilkoltak között van Carlos Hernandez, a San Mi- guel-i Vöröskereszt-bizottság vezetője - jelentették be csütörtökön a salvadori fővárosban. Salvadori források szerint mámiután a héten a LEMP Politikai Bizottsága bírálóan értékelte a csoport tevékenységét. A fórum, mint emlékezetes, a közelmúltban olyan dokumentumokat tett közzé, amelyekben egyrészt a jelenlegi lengyelországi helyzet veszélyeire figyelmeztetett, ugyanakkor élesen bírálta a párt politikai irányvonalát. * Bydgoszczban a Szolidaritás országos egyeztető bizottsága több, mint tizenegy órás rendkívüli ülésen jóváhagyta a szakszervezet regionális vezetőségének döntését arról, hogy a bydgoszczi vajdaságban június 11-én kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak. Ezzel amiatt kívánnak tiltakozni, hogy még mindig nem tisztázódott véglegesen a márciusi bydgoszczi incidens ügye. Csütörtökön este Mieczyslaw Rekowski miniszterelnök-helyettes Bydgoszczba érkezett, ahol magállapodás jött létre arról, hogy három nappal a tervezett figyelmeztető sztrájk előtt, június 8-án Varsóban találkozóra kerül sor a Szolidaritás országos egyeztető bizottságának munkacsoportjával. jusban 536-an vesztették életüket az elsősorban a polgári lakosságot sújtó szélsőjobboldali terror következtében. BÉCS Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter Kari Sekanina osztrák szövetségi építészeti és műszaki miniszter meghívására Bécsben a két ország közötti építésügyi együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseiről tárgyalt. A magyar miniszter pénteken hazaérkezett. WASHINGTON Az amerikai kormányzat arról tájékoztatta az ország törvény- hozását, hogy hozzákezdtek a neutronfegyver gyártásához — közölte pénteken a The Washington Post című amerikai napilap. Minisztercsere és atom botrány Tüntetők és tiltakozók tömege „fogadta" tegnap Jokoszukában a Midway amerikai atomfegyverekkel felszerelt repülőgép- anyahajót. (Képtávirónkon érkezett.) Hosszú hetek óta „tartósan borús” jelzést adnak a japán politikai légkör megfigyelői. Tokióban még el sem ült a váratlan külügyminiszter-csere hulláma, máris egy új, az atomfegyverekkel kapcsolatos botrány tartja izgalomban a hivatásos politikusokat és a közvéleményt. ITO UTÁN SZONODA _ lto Maszajosi május közeoi távozása nem pusztán azért jelentős, mert a második legerősebb tőkés hatalom diplomáciájának vezetője hagyta el posztját szinte egyik napról a másikra. Azért is fontos, mert a lemondás egy sokkal mélyebben fekvő problémának, a távol-keleti szigetország katonai szerepének a megváltozását jelzi. A napi és a hosszú távú politikai döntéseket tekintve egyre sokasodnak a kérdőjelek: meddig megy el Japán az Egyesült Államok, s az egyes belső körök által is szorgalmazott „fokozottabb katonai szerepvállalásban"? Ez a dilemma állt Szuzuki Zenko májusi washingtoni látogatásának középpontjában. A japán kormányfő —ameny- nyire ez a kiadott közös közleményből kihámozható — több engedményt tett Reagan elnöknek a hadikiadások növelése, illetve a két ország „biztonsági együttműködésének továbbfejlesztése” terén. Az ellenzéki erők ezt olyan felháborodással fogadták, hogy a kormányfő a csúcstalálkozó után hazatérve, meghátrálásra kényszerült. Először tagadta, hogy washingtoni ígéretei a japán—amerikai szövetség katonai jellegű elmélyítését jelentenék (emiatt viszont saját pártjának jobbszárnyáról kezdték bírálni), majd arra hivatkozott, hogy a közlemény „pontatlanságairól” és „hiányosságairól" a külügyminisztérium tehet, mivel abba olyan megfogalmazások kerültek be, amiket ő állítólag nem hagyott jóvá. lto lemondása — amelyet hivatalosan úgy indokolt, hogy a parlamenti viták zűrzavaráért, a Az újonnan kinevezett külügyminiszter, Szonoda Szunao kabinetet ért sajtókritikákért akarja vállalni a felelősséget — jelzi azt is, hogy magán a kormányon belül sincs összhang Japán katonai tevékenysége, az amerikai igények teljesítése terén. Ugyanakkor az új külügyminiszter, Szonoda Szunao azonnali kinevezése sem vetett véget a kormányfő elleni támadásoknak. Több újság Szuzuki szavahihetőségét is megkérdőjelezte, rámutatva a miniszterelnök oolitikai alapelveinek tisztázatlanságára. A befolyásos Jomiuri Simbun például azt a kétkula- csos magatartást kifogásolta, hogy Szuzuki sorozatosan engedményeket tesz az USA-nak, majd a hazai közvélemény előtt tagadja ezt. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy Szuzuki több téren határozottan kiállt Reagan elnökkel szemben, aki voltaképp a jelenleginél is egyértelműbb elkötelezettséget várna el legfontosabb távol-keleti szövetségesétől. AZ EX-NAGYKOVET „LELEPLEZÉSE” Ezt az elvárást látszik alátámasztani egy kétségkivül gondosan kitervelt washingtoni akció is. Az USA volt tokiói nagykövete közvetlenül a Reagan— Szuzuki csúcstalálkozó után hozta nyilvánosságra, hogy az amerikai hatóságok a japán kormánnyal egyetértésben rendszeresen bevihetnek atomfegyvereket a szigetország területére, annak ellenére, hogy ezt a japán alkotmány tiltja. Reischauer professzor nyilatkozatának' a megfigyelők egyöntetű értékelése szerint az a célja, hogy a tokiói kormánnyal elismertesse — a közös védelmi szükségletekre hivatkozva — az atomeszközök jelenlétének tényét. Az akció szorosan kapcsolódik ahhoz a több éve tartó, s az utóbbi időben kétségkívül erősödő próbálkozáshoz, amely a szigetország alaptörvényének megváltoztatására irányul. A második világháború után amerikai felügyelettel létrehozott alkotmány ugyanis nemcsak a nukleáris eszközök birtoklását, tárolását és gyártását tiltja, hanem elméletileg a hagyományos hadsereg nagyságát és szerepét is korlátozza. VIHAR VAGY NAPSÜTÉS? Az időzített „leleplezés” a jelek szerint nem járt sikerrel. Az „atombotrány" valóságos sokkot váltott ki Japánban, a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek és pártok fejezték ki tiltakozásukat. Szuzukinak, tagadva Reischauer állításait, ki kellett jelentenie: Japán változatlanul ragaszkodik az atomtilalmak csorbítatlan betartásához. Az ellenzéki pártok a japán—amerikai szövetség militarizálódási veszélyeit, az atombotrány homályos részleteit, s Szuzuki ellentmondásos reagálásait mégis elég súlyosnak találták ahhoz, hogy kikényszerítsék a parlament mostani ülésszakának meghosszabbítását. Teljes joggal illik hát a „tartósan borús" jelző a tokiói politikai meteorológia szótárába. Szuzuki helyzete kétségkívül megingott, s most első íz&en került nyílt összeütközésbe saját pártjának egyes frakcióival. A közvélemény nyomása, s az észszerű gazdasági megfontolások az ellenzék számonkéréseivel együtt a katonai elkötelezettség növelése ellen hatnak. A miniszterelnöknek, akit a kompromisszumok nagymestereként ismernek, szüksége lesz tehát minden ügyességre, hogy az előrejelzésekben hívei ne „közelgő vihart”, hanem „derűs, napos időt" jósolhassanak. SZEGŐ GABOR
