Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

a ^fepÜJSÄG 1981. június 2. Moziban A nyúllelkű kalandor Azt a gyakorlottabb moziné­ző természetesnek tartja, hogy ilyenkor nyáron, a meleg idő beköszöntével a könnyedebb hangvételű filmek kerülnek mű­sorra a mozikban. Nincs eb­ben semmi természetellenes, hiszen a szabadságolások, a nyári lazítások idején a leg­több néző igényli, hogy „csak" kikapcsolódást nyújtó, szóra­koztató filmeket nézhessen. Tisztességes iparág, és igen nehéz mesterség a jó, szóra­koztató vígjáték, vagy egy-egy kalandfilm elkészítése. Nem egy példát tudnánk ennek iga­zolására felhozni. Mindeneset­re Yves Robert, francia film­rendező Bátorság, fussunk cí­mű filmje nem szaporítja a fent említettek sorát. Az első képsorok csetlő-botló - közben nősülő — gyógyszerészén még tudunk nevetni. A 68-as diák­lázadás eseményeibe való be­kapcsolódása már valószínűt­len, no de miért követeljünk feltétlenül logikus fordulatokat egy filmvígjátéktól? így még ez is elfogadható, ha az alaphely­zetből pergő cselekményű, oly­annyira sodró, hogy apróbb hibáit is elfeledtető, vígjáték bontakozik ki. Erre azonban hiába várunk. A drámai színészként a francia színházakban jelentős karriert befutott Jean Rochefort szere­pében is csak csetlik-botlik, mint az általa alakított főhős az életben. Persze ezt nem szí­nészi tehetsége, hanem a for­gatókönyvíró páros — Jean- Loup Dabadie és Yves Robert - — rovására kell írnunk. Mert, hogy a kétségkívül vígjátéki alaphelyzetet nem sikerült ki­bontani, szellemes poénokkal, szituációkkal, bő humorral fű­szerezve pergő vígjátékká ala­kítani, az elsősorban a szerzők hibája. Mellettük lehet hibáz­tatni a színészeket, de „fele­lősségre vonni” az alapjában elhibázott alkotásért nem sza­bad. A bevezetőben leírtam, hogy ilyenkor nyáron igényeljük a könnyedebb hangvételű filme­ket. A „túlfűtött" teremmozik­ban, vagy a szabadtéri mozik nézőterének esti hűvösében ne­héz odafigyelni az ún. „művé­szi” filmekre. De a Bátorság, fussunk-szerű „vígjátéknak” hirdetett valamire nem is érde­mes. . Kossuth-könyvek Gecse Gusztáv: Bibliai történetek A Kossuth Kiadónál ismét megjelent egy hasznos és fon­tos könyv a Bibliáról. Gecse Gusztáv, a Kérdések a Bibliá­ról című ismeretterjesztő össze­állítása után az Ó- és az Újszö­vetség történeteit veszi sorra. A Biblia elsősorban ugyan vallási könyv, de mivel az em­beriség történetének, egészen a legutolsó szakaszáig része volt a vallás, ezért az ember törek­vései, problémái is vallási kön­tösben jelentkeztek. Arról már nem is beszélve, hogy az euró­pai kultúra, művészet nem ért­hető meg a Biblia ismerete nél­kül. A magyar irodalomból elég csak Ady Endrét említeni, akinek költeményei teli vannak bibliai utalásokkal. Az általá­nos és középiskolai tanköny­vek hosszas jegyzetanyagában kénytelenek magyarázni az utalásokat, mert a fiatalabb korosztályok műveltségének nem része a Biblia ismerete. A közelmúltban megjelent ha­sonmás kiadásban a Károji- Biblia, de egyrészt korlátozott példányszámban, másrészt bor­sos áron, harmadrészt pedig nem is kell az egész könyvet mindenkinek elolvasnia. Elég, ha a legfontosabb neveket, történeteket ismeri a mai em­ber, és van néhány informá­ciója az egész könyv keletkezé­séről, ismeri főbb részleteit, összetevőig. Ehhez nyújt segítséget a Bib­liai történetek című könyv is. TAMÁSI JANOS Június 9-10-én a szekszárdi Panormáa filmszinházban az Asz- szony férj nélkül cimű amerikai filmet vetítik Rádió Fábián Ágostonná Könyv . " 1 ”... ■'::v'■/.v'';,V:■ -------­Ké t szerző ugyanarról a korról Az elátkozott kastély, A sánta réce, A kőszívű ember. Az aranyborjú, Annácska és Mári- ka, A szőrdisznócska és a fekete kakas, A varjúkirály. A rádió- hallgatók egy igen jelentős ré­sze, mármint a gyerekek, na­gyon jól tudják, hogy ezek me­secímek. Mesecímek a kakasdi Sebestyén Adóm gyűjtéséből, akinek szülőfalujával — András- falvával - kapcsolatos tevé­kenységéről már nem egyszer hírt adtunk. Andrásfalván, ami­ről remélhetőleg már nemcsak a gyermekek számára világos, hogy az Óperenciás tengeren is túl található, egyebek között van egy rengeteg nagy erdő, mely erdővel kapcsolatban a legkülönbözőbb dolgok történ­nek. Mondjuk egy szőrdisznócs­ka vezeti ki belőle az eltévedt királyt, amely szőrdisznócska később „hintát ír a porba" és beléülteti menyasszonyát. Sebestyén Adám gyűjtőmun­kájának egyik tiszteletet érdem­lő része, melyet a mesékkel végzett. A Rádió mesefelelősei­nek (valószínűleg az ifjúsági osztály üveghegyein túl rejtőz­A kommunista és munkás­pártok elméleti és tájékoztató folyóiratának májusi száma közli Mihail Szuszlovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának cik­két az SZKP XXVI. kongresszu­sának történelmi jelentőségé­ről. A cikk elemzi a kongresz- szus békekezdeményezéseit, gazdaságpolitikai határozatát, a párt társadalompolitikai programját. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalaku­lásának 60. évfordulója alkal­mából Gustáv Husák, a párt központi bizottságának főtitká­ra „Útunk tanulságai” című cikkében a CSKP hat évtizedes útjának mérlegét vonja meg. Portugáliában a hét évvel ez­előtt kezdődött forradalom sor­sa még nem dőlt el — állapítja meg cikkében Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára. Folytatódik a küzdelem, amelyben eldől, hogy fennmaradnak-e a de­mokratikus vívmányok, fenn­marad-e a demokratikus rend­szer. Erwin Scharf, Ausztria Kommunista Pártja KB titkára a párt programtervezetének vi­tájáról ad összefoglalót. Az nek) mesébe illően pompás gondolata volt ezeket nem hi­vatásos művészekkel, hanem az aranyos Fábián Ágostonnéval elmondatni. Egy szőrdisznócská­ért, sánta récéért se kissebbíte- nénk a főiskolán alakított han­gú művészek szövegmondásá­nak értékét. Valószínűleg Fábi­án Ágostonná se óhajtana ve­lük versenyre kelni egyetlen há- romfelvonásos drámában sem. Itt azonban verhetetlenül ő volt' fölényben. Nemcsak mesterké- letlenségével, szavainak ízével, zenéjével, hanem azzal az utol­érhetetlen előadásmóddal is, melynek segítségével egyszerre érzékeltette, hogy amit mond, az mese ugyan, de azért tes­sék halálosan komolyan venni, hiszen a mesében minden meg­történhet, ott és abban a pilla­natban a mese maga a tömény valóság. Szerepeltetése ritka telitalálat volt, emellett a legfogékonyabb kor ízlését is nevelő, amit - tisztelet a főleg lengyel kivéte­leknek - televíziónk hasonló es­ti produkcióiról még erőltetve is bajos elmondani. O. I. idén 60 éves Román -Kommu­nista Pártnak a társadalomban betöltött vezető szerepét elem­zi Virgil Cazacu, az RKP Poli­tikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára. Marxista tudósok részvételé­vel nemzetközi szimpoziont szer­vezett a Béke és Szocializmus szerkesztősége „A környezetvé­delmi mozgalom és a kommu­nisták” címmel. Ebben a szám­ban összefoglaló olvasható a szimpozionon elhangzottakról. A jelenlegi feszült nemzetközi légkörben egyre újabb, igen különböző áramlatokat képvi­selő társadalmi erők kapcso­lódnak be a háborús veszély elleni küzdelembe. Ib Nörlund, Dánia Kommunista Pártja Vég­rehajtó Bizottságának tagja a baloldali erők felelősségét ecseteli, Rodny öhman, a svéd kommunisták képviselője inter­jút készített Olof Palméval, a Svéd Szociáldemokrata Mun­káspárt elnökével, volt minisz­terelnökkel a SALT—II. szerző­dés ratifikálásának halogatá­sáról, a leszerelés és az új gazdasági világrend megte­remtésének összefüggéséről. Az idei könyvhétre jelent meg a Tények és tanúk soro­zatban Kosáry Domokos hézag­pótló munkája, a „Széchenyi Döblingben” és Nemeskürty Istvánnak „Parázs a hamu alatt” című kötete. Utóbbinak alcímében olvasható a kor, melyről szól: „Világostól Solfe- rinóig”. Mindkét könyv gondo­zója a Magvető Könyvkiadó és más-más nézőpontból nagyjá­ból mindkettőnek ugyanaz a kor a tárgya. Széchenyi alig egy esztendővel Világos előtt vonult dr. Görgen szanatóriumába és tíz hónappal se élte túl I. Fe­renc József hadainak solferinói csatavesztését. Kosáry könyve a tudós párat­lanul érdekes dokumentumokon alapuló elemzése a század egyik legnagyobb magyar egyé­niségének sorsáról. Nemeskürtyé inkább csak a bizonyítékok fel­sorolása amellett, hogy az a bi­zonyos „passzív rezisztencia” a szabadságharc leverése után mily kevéssé volt passzív és mi­lyen — napjaink diktátoraihoz méltó — vérengzésekre volt ké­pes I. Ferenc József, válogatot­ton tehetségtelen tisztviselői ka­rával egyetemben. Nagyjából ennyi az, ami a két szerző mun­kájában összehasonlítható. Ne- meskürtyről bőségesen olvasha­tunk a Ki-kicsoda? című kötet­ben. A 30-as évek óta (részben a szabadságharc koráról, pél­dául Görgeyről is) remek köte­tek sorát produkáló neves törté­A Pécsett szerkesztett irodal­mi és művészeti folyóirat új szá­mának lírai rovatában többek között Békési Gyula, Kelemen Lajos, Parti Nagy Lajos, Páko- litz István, Pál József és Rába György verseit olvashatjuk. A szépprózai rovatban Albert Gá­bor és Békés Pál elbeszélését, valamint Mészöly Miklós re­gényrészletét közli a folyóirat. A tanulmányok, esszék sorá­ban Pomogáts Béla Jékely Zol­tán felszabadulás utáni költé­szetéről, Rónay László Juhász Ferenc lírájának szintézis-törek­véseiről ír. A „Versről versre” nészről, Kosáry Domokosról egy sort se, pedig utóbbi írásainak érdekessége — olvasmányossága sem — marad előbbi mögött. A Magvető jóvoltából itt is az tud meg többet a korról, aki a Szé­chenyivel kapcsolatos kötetnek szentel nagyobb figyelmet. Leg­alábbis a dolgok mélyére en­nek jóvoltából hatolhat, amivel egyáltalán nem akarjuk vitatni a felszín érdekességét. Széchenyi évekig tartó birkó­zása a kétségtelen idegössze­roppanással, az első próbálko­zások, kétségbeesett kísérletek az ismételt tollforgatással (a Szatíra), végül a mindent elsöp­rő „Blick” megszületése léleg­zetállító. A konspiráció szabá­lyait sosem tanult magyar főúr konspirációs ténykedése a bécsi udvar orra előtt és az a mód, hogy egy szanatóriumból miként tudott a (nem mindig) passzív ellenállás kétségtelen vezetőjé­vé válni, nem kevésbé az. Ko­sáry egy sor korábbi kutató ál­láspontjával helyezkedik szem­be. Az öngyilkosságról is bebi­zonyítja, hogy az egyáltalán nem valamiféle per és netáni kivégzés előli menekülés volt, hanem annak elkerülése, hogy egy „igazi”, állami tébolydába zárják. Mindkét könyv a kor iránt ér­deklődők, a történelem kedve­lőinek könyvespolcára kívánko­zik. Kosáry Domokosét alig le­het letenni. ORDAS IVAN sorozatban Jékely Zoltán Madár­apokalipszis című költeményét elemzi Domokos Mátyás és La­tor László. — Figyelmet érdemel Tüskés Tibor: A képíró Nagy László című írása, valamint Né­meth Lajos képzőművészeti ta­nulmánya. A kritkai rovat élén Béládi Miklós Gabriel García Marquez: Száz év magány című világhírű regényét méltatja, az új kiadás alkalmából. Fenyő István Né­meth László: Utolsó széttekin- tés című kötetét, Futaky Hajna Gáli István: Vaskor című elbe­szélésgyűjteményét elemzi. A. Béke és Szocializmus májusi száma A Jelenkor júniusi száma Vers szombat este Ritka vendég a tv-ben a vers, akármivel is hasonlítjuk össze. A műsorszerkesztők valószínűleg keresik az arányo­kat: ennyi színház, ennyi ismeretterjesztés, film, miegyéb, csak a sportra nem vonatkozik szabály, s Árkus Józsel Pa­rabolájának jóslata már be is vált: riportereink minden­képp ott vannak a világbajnokságon. Máshol is, talán több helyen is, mint kellene. Á versnek viszont nincs rubrikája, a műsorösszeállítási arányoknál nem hiányzik, a szegény magyar vers árván kullog ti divatos műsorszámok után, s várja, hogy valame­lyiknek löl tud kapaszkodni a szekerére. Itt se kell, ott se kell, a költő halála is ritkán jelent megváltást, mert Pi­linszky Jánosnak is be kellett érnie a kötelező kegyelet szabványmondataival, pedig csak néhány sornyi idézet is mennyivel méltóbb lett volna! A vers valahogy kikopott a mindennapok gyakorlatából, kapcsolt áru lett, töltelékanyag, ami itt-ott megszólal, de már régen nem önálló műfaj. Szívesen áltatjuk magunkat azzal, hogy „Urai nagyhatalom" vagyunk, ami természete­sen csak üres frázis, az viszont tény, hogy az olvasók nem lettek hűtlenek a vershez, amit a könyvhét is példáz, mert mint minden évben, az idén is igazi siker a szép versek kötete. Költőkben pedig nincs hiány, ha nem is kell ide sorolni a hírnévért buzgólkodó valamennyi lantverőt, a kortárs költészet legjobbjaiból összeáll egy olyan húsz-harminc fős csapat, amelyik valóban állja a világversenyt, ez pedig nagy szó. Vagy még több, szép szó„ a költészet szép szavát jelenti. A tv-műsor ezt nem tükrözi. Nem tudni miért, talán félre­értés diktálja, hogy „úgysem kell", talán a feledékenység, talán valami más. Mígnem valakinek eszébe jutott néhány hónapja, hogy a szombat esték erősen változó műsorát be lehetne vezetni egy verssel. Dicsérendő gondolat, bár azt is el tudnám képzelni, hogy a híradó után minden este el­hangzik egy vers: a magyar Ura birná! Ne legyünk telhetetlenek. Ez a szombat esti vers biztos pont az életünkben, lehet rá számítani, s a kockázat a szó igazi értelmében semmi, mert sokkal több a jó magyar vers, mint a szombat. Nem tudom, a szerkesztőnek van-e valami terve, koncep­ciója, ahogy mondani szokták, a versek kiválasztását il­letően. Ha van is, nem vettem észre, de ha nincs, az sem baj, a jó vers ugyanis mindig időszerű. Ahogy Balassi Bá­lint remekműve is, a Borivóknak való, függetlenül attól, hogy „pünkösdnek gyönyörű ideje" majd csak most vasár­nap lészen. Sinkovits Imre mondta el, bölcs megértéssel, s talán azzal a titkos reménységgel is, hogy foganatja lesz egyszer a szép sornak: „Igyunk, lakjunk egymással vígan szeretetbül". így legyen. CSÁNYI LÁSZLÓ Tízen Túliak Társasága A televízió gyermekműsorokat készítő szakemberei, vala­mint a pedagógusok, a pszichológusok és az úttörőmoz­galom képviselői nemrég a kőszegi gyermektévé-szemlén ül­ték körül az asztalt, hogy áttekintsék, értékeljék az e kor­osztálynak forgatott irodalmi, szórakoztató, ismeretterjesztő és mozgalmi műsoraik helyét, szerepét és értékét. A szemlével több tévéadás is foglalkozott, így természe­tes, hogy a 10—14 éves korosztály méltán népszerű műso­rának, a TTL-nek a stábja is ellátogatott Kőszegre, ahol a gyermekriporterek arról fogatták az érdekelteket, magukat a pajtásokat, amire a tárgyalóasztal körül a felnőttek is kíváncsiak voltak. A TTT — amelyet én nem tartok csak gyermekműsornak — nagy tömegeket mozgat. Úttörők és kisdobosok tíz- és tízezrei vitatják meg a műsorban elhangzott témákat, riportokat, hiszen kivétel nélkül mindegyik róluk szól. A TTT éppen ezért egyike a tv legjobb gyermekműsorai­nak. Jellemző rá a sziporkázó, következetesen végigvitt szerkesztés. Az adásban sok apró műsorblokkot pörgetnek le, amelyet egyetlen szerkezetben fog össze a műsonvezető összekötő szövege. A múlt hét csütörtöki adás mozgalmas­ságával még az eddigieken is túltett. Az egyik blokkban úttörők beszéltek arról, hogy szerintük milyennek kellene lenni az úttörő—KISZ átmenetnek. Tanulságos, nagyon megszívlelendő válaszokat hallottunk. A TTT ezúttal is komoly politikai kérdést vetett lel, tisz­tességesen körül is járta a témát, a végszó után nem ha­gyott sem kétséget, sem kérdőjelet a nézőben. A közel tíz­perces mozgalmi blokk annyira jól sikerült, hogy a tele­vízió más, nemcsak gyermekeknek készített műsorainak szerkesztői is méltán megirigyelhetik. — szűcs — Játék a munka Szombaton délelőtt, a hét végi bevásárlás utolsó fázisa­ként a pénztárnál álltam sorban, amikor akaratomon kívül végighallgattam két középkorú nő párbeszédét az este vár­ható tv-műsorról. Fanyalogva sorolták az 1-es és a 2-es csatorna programkínálatát, majd nagy egyetértésben álla­pították meg: „megint semmi". Szívesen kérdezném meg őket most a műsorról: s bizonyos vagyok benne, ha ők is az 1-es programot nézték 20 óra 5 perckor, kellemes csa­lódás érte őket. Itt indult útjára egy sorozat: „Előttem az utódom" cím­mel, melyben mester és tanítvány, idősebb és fiatalabb pályatárskettősök szerepeltek. A korosabb művészek maguk választottak egyet-egyet a fiatalok közül, s hozták el a tv- nézők elé, hogy a közösen művelt műfajban bemutatkoz­hassanak, hogy megismerkedhessünk velük, hogy elmond­ják azt, miként készülnek a további bemutatkozásokra... A műsor művész-vendéglátói pedig az eddigiekről vallot­tak. Mindannyian örömüket lelik munkájukban, Rátonyi Róbert szavait idézve „játék a munka" számukra, s nem megerőltető, immel-ámmal végzett tevékenység. Az motosz­kál bennem, hogy talán sok fiatal nézte végig az „Előttem az utódom“-at, s tanultak, okultak a hires művészek munka­szeretetéből, abból az őszinte lelkesedésből, mely napról napra új izgalommal, új vágyakkal hajtja őket a színpad leié. A műsorban nagy pillanatoknak is tanúi lehettünk: Si- mándy Józseffel, mint tanítómesterrel ismerkedhettünk meg, aki tanítványainak a hazaszeretetről, mint a művészet egyik forrásáról beszélt. Találkozhattunk még Rodolfóval, Besse­nyei Ferenccel, Petress Zsuzsával, Rátonyi Róberttel. Mind­egyiküket örömmel fogadhattuk, hiszen szép élményben részesítettek bennünket nézőket, s úgy is köszönthetjük őket, mint egy nagy sikerre várományos műsor „előfutárait". Okos, célratörő műsort láthattunk szombaton este a te­levízióban, aminek várjuk a folytatásait. S egyszer talán majd sor kerül olyanra is, amikor esztergályosok, bánya­mentők, népművelők adják át a stafétabotot. —hm—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents