Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-05 / 130. szám
1981. június 5. ^ÉPÜJSÁGS Környezetvédelmi világnap két környezetvédelmi világnapnak nyilvánította. Már maga ez a tény is bizonyítja: a környezetvédelem világméretű feladatát. De ezt a feladatot csak úgy tudjuk megoldani, ha mindenki a maga területén megtesz mindent annak érdekében, hogy minél szebb, minél egészségesebb környezetben élvezhessük mindazt az áldást, amit a tudomány és a technika biztosít. Minden az emberért történik Furcsa, de így van - még a környezetszennyezés is az emberért történik. A gyárak nemcsak új termékeket állítanak elő, de szennyezik a környezetet is. A műtrágya, a növényvédő szer nemcsak több táplálékot biztosit az embernek, de veszélyt is jelent vizeinkre, talajainkra. A feladat: minél kisebbre csökkenteni a veszélyt. Az ember nemcsak úgy avatkozik be a természet rendjébe, hogy időnként és helyenként kisebb-nagyobb mértékben felborítja azt, hanem úgy is, hogy begyógyítja azokat a sebeket, amelyeket a természet önmagán ejt. Nemzeti vagyonunk több mint 22 százaléka a termőtalaj. Ennek okszerű művelése mező- gazdasági termelésünk alapja. A termőtalajban nemcsak az ember okozhat kárt mechanikai vagy más eszközökkel, hanem a vízerózió is. Tolna megyében az erősen erodált terület mintegy 40 ezer, a közepesen és gyengén erodált terület pedig 170 ezer hektár. Óriási terület ez! Az erózió elleni eredményes védekezés alapja az agronómiái beavatkozás, de csak akkor, ha ez műszaki beavatkozással párosul. Különösen Szekszárd környékén jelentős a vízerózió. A védekezés és a borvidék szőlőrekonstrukciója szorosan kapcsolódik egymáshoz. ÖVÁRKOK - TAVAK Szekszárd történelmi borvidékének rekonstrukciója — ez hazánk egyik legerősebben erodált területe - a dombvidék lejtős területein valósul meg. Ezen a területen az erózió következtében a talajveszteség átlagosan eléri az évi 290 tonnát. E nagymérvű talajpusztulás óriási károkat okoz Szekszárdon és a környező borvidéken. E veszély elhárítása érdekében a Gazdasági Bizottság döntése alapján 1970-ben intenzíven elkezdődtek az erózióvédelmi munkák. Első ütemben elkészült a kerékhegyi, a baranya-völgyi terület vízrendezése és tereprendezése: a teraszosítás, a nagyüzemi szőlő- és erdőtelepítés mintegy 210 hektáron. Természetesen ezzel nem fejeződött be a munka. Szekszárdon két övárok épült: az előhegyi és a Mérey utcai felső övárok. Az alsó övárok feladata megvédeni a várost az iszapelöntéstől, a felső övároké pedig az alatta lévő lakótelep védelme a külső vizektől és az erózió megszüntetése. A vízimunka illeszkedik a Sédvölgy rendezési tervébe. A vízfolyás megrendszabályozása már az 1930-as években elkezdődött és napjainkban is folytatódik. A megyeszékhely e legnagyobb eróziós és vízgyűjtő területét zárt vasbeton csatorna védi majd a patak alsó szakaszán, a felső szakaszon hordalékfogó gátakat létesítenek, rendezik a medret. A jelenlegi és a következő ötéves tervben megvédik e tájat az eróziótól, az övárok alatt épülő 1200 lakásos lakótelepet az iszapelöntéstől. Megszűnik a két erősen bevágódott szurdok. Az ötödik ötéves terv idején kezdődött el a Szálka térségében, a Lajvér patak vízgyűjtőjében a komplex vízgazdálkodási és környezetvédelmi munka. A szálkai tározó 25 négyzet- kilométer erősen dombos, nagyobbrészt erdő és szántó, kisebb mértékben szőlős terület csapadékvizét gyűjti össze. E tározó megépítésével az édesvíz védelme, a vízgyűjtőkön keletkező csapadék visszatartása, tározása, ezzel a mezőgazda- sági termelés fokozása és a környezeti viszonyok javítása volt a cél. E tározó azonban nemcsak így szolgálja az embert, hanem úgy is, hogy környékén parkerdő létesül, sétautak, esőbeállók, erdei, iskolai tornapálya épül. A váraljai patak rendezése sem csak azért történt, hogy megszüntessék a vízgyűjtő terület vízmosásokkal szabdalt, jelentősen erodált részeit. A patak vízmosásainak megkötésével, a hordalék visszatartasaval, erősen csökkent az eróziós hatás és ráadásul a parkerdő területén kialakult tófüzér esztétikai élményt nyújt, pihenési célokat is szolgál. A táj ember által fokozott szépsége kínálja a lehetőséget a kirándulásra, a pihenésre. A sötétvölgyi csónakázótó az állandó vízhozamú mintegy 110 négyzetkilométer vízgyűjtőjű Rák-patakra települt. E tó fő feladata az üdülést szolgálni, de része ez annak a hatalmas munkának is, amit az ember végez a környezet megvédése érdekében. TISZTÍTVA ÉS ANÉLKÜL A víz az élet hordozója, de lehet a járványoké is. Megyénk egynapi víztermelése mintegy 40 000 köbméter. Körülbelül ugyanennyi az a szennyvíz is, amely egy nap alatt megyénkben keletkezik. Ezt a hatalmas mennyiséget bocsátjuk környezetünkbe úgy, hogy ennek felét tisztítjuk meg szennyvíztisztító telepeken. A többi sajnos tisztítatlanul kerül a talajba, a vízfolyásokba. A szennyvíztisztító telepek építése igen költséges. Egy napi ezer köbméter kapacitású tisztítótelep építése 30 millió forintba kerül. A jelentős költségek ellenére is meg kell oldani — természetesen fokozatosan — a szennyvizek tisztítását, mert ezek ivóvízkészleteinket, egészségünket veszélyeztetik. Az elmúlt két évtizedben sokat tett a megye a szennyvízcsatorna-hálózat, a szennyvíz- telepek kiépítése érdekében. A szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése csak a hatvanas évek végén kezdődött. Szekszárd kivételével a megyében akkor mindössze néhány kilométer szennyvízcsatorna volt. Szennyvíztisztításról ekkor még nem is beszélhettünk. Bonyhádon 1968- ban lépett üzembe egy napi 350 köbméter kapacitású modern biológiai szennyvíztisztító. Ez akkor úttörő jellegű volt. A megye többi településén is ilyen telepek épültek, illetve épülnek. Ma már Dombóvár, Tolna, Paks, Tamási, Fadd- Dombori, Bátaszék rendelkezik ilyennel. Gyönkön, Nagymányo- kon, Dunaföldváron van csatornahálózat, a tisztítótelep azonban nem megfelelő. Ha 1970-től napjainkig vesszük számba a fejlődést, akkor kiderül: Tolna megyében 1970- ben még csak 37 kilométer volt a szennyvízcsatorna-hálózat hossza, 1980-ban ez már elérte a 167 kilométert. A tisztítótelepek kapacitása is hasonló mértékű volt. 1970-ben még napi 5000 köbméter szennyvizet tisztítottak meg. 1980-ban már 22 550 köbméter víz került tisztítotton visz- sza a folyókba. A hatodik ötéves tervben természetesen tovább folytatódik a szennyvíz- tisztító telepek építése, a csatornázás. Várhatóan Hőgyészen létesül szennyvízcsatorna-hálózat és tisztítótelep. Ugyanebben az időszakban bővítik a bonyhádi és a tolnai szennyvíztisztítókat. A szekszárdi szennyvíztisztító telep is tovább bővül. A megyeszékhelyen 1979-ig csak egy napi 3500 köbméter kapacitású tisztítótelep volt. Ez természetesen nem tudta megtisztítani a város ösz- szes szennyvízét. 1980-ban új szennyvíztisztító lépett üzembe Szekszárdon, 10 700 köbméter napi teljesítménnyel. A telep iszapkezelő egysége a hatodik ötéves tervben készül el. Ugyancsak a hatodik ötéves tervben szükséges a már meglévő telep bővítése is. A húskombinát és a tejüzem nagy mennyiségű szennyvizet bocsát ki, ezért szükséges Szekszárdon napi 5300 köbméterrel növelni a szennyvíztisztító teljesítményt. több termes v KÖRNYEZETSZENNYEZÉS A mezőgazdaságban termelődő környezetszennyező anyagok káros hatásával mintegy két évtizeden keresztül nemigen számoltak még a szakemberek sem. Néhány éve következett be e téren is a szemléletváltozás. És a cselekvés, amelynek következtében nagyot léptünk előre, de a probléma még közel sem megoldott. Az élővizek szennyeződése gyakorlatilag ma már elkerülhető, mert olyan növényvédő szerek vannak, melyek a taláj- részecskékhez kötődnek. Ma már elsősorban a technológiai előírások be nem tartása, a rendkívül szeszélyes időjárás okozhat vegyi szennyezést. Még gyakori, hogy a növényvédő szerek csomagolóanyagait nem az előírásnak megfelelően semmisítik meg, a permetlémara- dékot a vízbe juttatják, megszegik az élővizek partsávjára vonatkozó rendelkezéseket, a vízi életre veszélyes növényvédő szereket használnak. A méhpusztulások mögött is mindig az előírások megszegése rejlik. Ha nem kellő körültekintéssel alkalmazzuk a növényvédő szereket, nagy károkat okozhatunk a vadállományban is. A szabályok betartásával sokat tehetnek a mező- gazdaságban dolgozók a környezet tisztaságáért. Tehetnek, de nem mindig tesznek. A hatóságok a szabálytalankodókat felelősségre vonhatják, de sajnos, nem mindig és nem megfelelő eréllyel élnek ezzel a lehetőséggel. Hosszú évekig a mezőgazda- sági üzemek nem sok gondot fordítottak a szerves trágyára. Olcsó volt a műtrágya, szórták is. Az elmúlt két évtizedben a szerves trágya mennyisége oly mértékűre duzzadt, hogy néhány év alatt — főleg anyagi háttér miatt — ezt az állapotot felszámolni nem lehet. Különösen a hígtrágya okoz gondot. Megyénkben évente mintegy 1,2 millió köbméter hígtrágya termelődik és ennek tárolása, kezelése, a korábban épült állattartó telepeken nem megoldott. Emiatt nagymértékű a környezetszennyeződés és ráadásul tömegesen megy veszendőbe az értékes tápanyag. Az elmúlt években annyi javulás történt ugyan, hogy a hígtrágya egyre nagyobb hányadát juttatják ki öntözővízzel a mezőgazdasági területekre, ahol az hasznot hoz és ráadásul nem szennyezi a környezetet. A szilárd szerves trágya is hosszú évekig ment veszendőbe. És szennyezett. Ma már elértük, hogy az évi termelésnek megfelelő trágyamennyiséget kiszórják a gcjzda- ságokban. A termelés fokozása érdekében rendkívül megnőtt a műtrágyafelhasználás is. A műtrágya is csak akkor szennyezi a környezetet, ha szakszerűtlenül, túlzott mennyiségben használják, ha úgy tárolják, hogy a szél, vagy a csapadék az élővizekbe juttatja. Az agrokémiai hálózat létrejötte óta e káros jelenségek egyre csökkennek. A táblaszintű ellenőrzésekkel csaknem teljes egészében sikerült kiküA környezetvédő (Dallos László rajza) Paks város szennyvíztisztító telepe, amely külső megjelenésében ipari üzemre emlékeztet szöbölni a felhasználóssal kapcsolatos hiányosságokat. Ma már kötelező talajvizsgálat van a nagyüzemekben. Ezzel biztosítani lehet, hogy a műtrágya optimális mennyiségben jusson a növények alá. A műtrágya tárolásában is jelentős változás történt. A műtrágya 35 százalékát a létrehozott agrokémiai társulások korszerűen tárolják. A fennmaradó részt fóliatakarás védi széltől, csapadéktól. A növényvédelem és az agrokémia az embert szolgálja. Ma már számottevő veszélyt nem jelent az emberre, a környezetre. E szerek használata nélkül elképzelhetetlen az életünk. Ugyanúgy elképzelhetetlen lenne, mint a nem kevesebb veszélyt rejtő közlekedési eszközök nélkül. DRÁGA KINCSÜNK ~ AZ IVÓVÍZ Megyénkben sokat tettek és tesznek a lakosság jobb ivóvíz- ellátása érdekében. Tolna megyében ma már a lakosság nyolcvan százaléka vezetett vízzel ellátott területen él. Az elmúlt évtizedekben azonban nemcsak a fúrt kutak száma szaporodott, a vízvezetékek kilométerhossza nőtt, hanem a vizek kémiai és bakteriológiai szennyezettsége is. Az ivóvíz minőségét úgy biztosították a különösen veszélyeztetett településeken: Mórágyon, Őcsény- ben, Cikón, Magyarkeszin, Szálkán, Mucsfán, Diósberényben, Závodon, Bátaapátiban, Bony- hádvarasdon, Lápafőn, Nagy- vejkén, hogy mélyfuratú kutakat adtak át a fogyasztóknak. Ahol. erre még nem került sor, oda a víz- és csatornamű vállalat szállít jó minőségű ivóvizet. Nemcsak megyénkben, hanem általában is igaz: a vizek, az édesvíz szennyezettsége a legnagyobb. A víz felhasználása megnőtt az iparban és. a lakosság körében egyaránt. Tények bizonyítják, ha egy területen megtörténik a közművesítés, a lakossági vízfogyasztás mintegy a tízszeresére növekszik. Hasonlóan pocsékol az ipar isi Ez pedig azt jelenti: nemcsak a víz minőségére kell jobban vigyáznunk, hanem takarékoskodnunk is kell vele. E takarékosságot hivatott szolgálni az a rendelkezés is, amely szerint ma már fürdőt csak visszaforgatóval lehet építeni. A víz védelme érdekében tett intézkedések eredménye, hogy felszíni vizeink minőségében — a Kapos kivételével — az utóbbi években nem volt romlás. Ipari üzemeinkben ma már kezdik alkalmazni a kevés víz felhasználását és a szennyvízmentes technológiákat. A viszszatérő víz bekapcsolása a technológiai folyamatokba, ugyancsak megfigyelhető üzemeinkben. Tisztított vízzel üzemel ma már például a Paksi Konzervgyár. Ebben a gyárban méq az ötödik ötéves tervben építettek egy szennyvíztisztítót, amely lehetővé teszi, hogy az egyszer már felhasznált vizet ismét visszavezethetik a technológiai folyamatokba. A jövő a zárt ciklusú vízellátásé. Jelenleg az ipar számos ágazatában kidolgozták és részben meg is építették azokat a zárt víztisztító rendszereket, amelyek csak egy-egy technológiai folyamathoz kapcsolódnak. Ennek következtében csökkent és csökken a vízfelhasználás és lényegesen kevesebb szennyező anyag kerül az élővizekbe. MIT TEHETÜNK Ml?' Sokat, nagyon sokat. A Hazafias Népfront, a Vöröskereszt aktivistái az elmúlt években számos olyan akcióban vettek részt, amelyeknek célja környezetünk tisztaságának védelme volt. A népfrontbizottságok és a Vöröskereszt ma is szervezi ezeket az akciókat. A horgászok is bekapcsolódtak a környezet- védelmi munkába. Az egyesületek tagjai a téli klubfoglalkozásokon környezetvédelmi szakelőadásokat hallgatnak, a nyári ifjúsági horgásztáborokban kötelező a 10 órás környezet- védelmi munka. Az egyesületek vízvédelmi felelősei vízvédelmi hálózatot alkotnak és jelzik, meggátolják a vizek szennyezését. A környezet védelme érdekében a nagydorogi, a szekszárdi közalkalmazottak, a ten- gelici Petőfi, a tamási Kossuth Horgász Egyesület tagjai fásítottak, parkosítottak. A Szedres és Vidéke Horgász Egyesület tevékenysége még ennél is jelentősebb. Nagy anyagi ráfordítással és társadalmi munkával újjávarázsolták a teljesen eutrofizálódott holt Sárvíz egy- egy szakaszát. Ott, ahol elpusztult a természet, ma horgászparadicsom van. A horgászok valamennyien részt vesznek a Tiszta víz, rendezett vízpart mozgalomban, önként, társadalmi munkában védik a természetet. Ezt valamennyien megtehetjük. Megtehetjük, ha felesleges mennyiségben nem használunk mosóport, mosogatószert, ha nem ott engedjük le a fáradt olajat, ahol kárt okozhatunk vele, ha a szemetet a kijelölt helyen és nem az ivóvízgyűjtő terület közepén rakjuk le, ha a fát nem kitörjük, hanem ültetjük... Államunk nagy anyagi áldozatokat hoz környezetünk védelme, az ember védelme érdekében. A jövőben védjük jobban mi is önmagunkat!
