Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
e ^püjsäg 1981. június 28. Múltunkból — Half mann elvtárs! Milyennek látja a megye párttagságának fegyelmi helyzetét? — Mint országosan a pártban, a megyében is rend és fegyelem van. A megye párt- szervezetei és pártszervei jó légkörben dolgoznak, eredményesen végzik munkájukat, politikai, ideológiai, szervezeti és cselekvési egység van. Egyébként, erről adott számot a múlt év tavaszán a megyei pártértekezletnek a fegyelmi bizottság, amelynek 1958 óta vagyok tagja, a pártértekezlet óta pedig elnöke. Azonban tudni kell, hogy ez az egység nem egyszer, s mindenkorra adott, érte naponta meg kell dolgozni. Párttagságunk nagy többsége a megyében is példát mutat a munkában, magatartása megfelel a párt által támasztott követelményeknek,, a munkahelyek legtöbbjében jó a szellem, megfelelő az embereknek egymáshoz való viszonya, erősödik a közéletiség, az egymásért és a társadalomért vállalt felelősség. Ebben a párttagok élen járnak, példamutató szerepet töltenek be. Mindenekelőtt ezt kell leszögezni. De előfordulnak fegyelemsértések is, nem mindenki él, dolgozik példamutatóan. Ám a párttagság összlétszámához viszonyítva ezek száma elenyésző, évente egy százalék körül mozog azok aránya, akiket fegyel- rnileg felelősségre kell vonni. — Sok, vagy kevés a fegyelmi bizottság munkája?- Ha csak ezt az arányt tekintem, úgy a megyei és a többi fegyelmi bizottság munkája kevés. Ám ez a kevés tulajdonképpen sok. Mindenkinek be kellene tartania a szervezeti szabályzatot, kommunista módon élnie, dolgoznia. De ez ideális állapot, számítani kell arra, hogy mindig is lesznek olyanok, akik megszegik a szervezeti szabályzatnak a kommunista magatartásra vonatkozó, a párttagok kötelességeit szabályozó előírásait. És itt még valamit el kell mondani. Sokan úgy vélik, hogy a pártban a fegyelmi bizottság munkája csak konkrét fegyelmi ügyek kivizsgálására és „a döntés előkészítésére korlátozódik, amikor is a pártbizottságnak, végrehajtó bizottságnak javaslatot tesz a pártbüntetésre. Akkor kerültem a megyei fegyelmi referensi tisztségbe — ezt töltöttem be nyugdíjaztatásomig - amikor, 1970- ben, a X. kongresszus után egy új folyamat kezdődött: a Központi Ellenőrző Bizottság kezdeményezésére valamennyi pártszervezet és pártszerv egyre nagyobb figyelmet fordít a fegyelmi munkára. A fegyelmi bizottságok rendszeresen vizsgálnak és napirendre tűznek a pártegységgel, a pártfegyelemmel kapcsolatos témákat, segítséget adva ezzel is a munkához. Ma ott tartunk, hogy a fegyelmi munka a párt egész te- vékenységének szerves része, kölcsönhatásban van a párt- munka más területeivel. I-— A pártlegyelmi munkát a pártmunka árnyoldalához szokták sorolni. Mi a véleménye erről? — Valóban, így él a köztudatban. Én mégsem osztom ezt a nézetet. Több mint három évtizedes pártmunkás pályafutásom során nemegyszer kellett kezdeményeznem egy-egy elvtárs felelősségre vonását. Ám ma nem mehetek úgy végig az utcán, hogy meg ne állítsanak. „Hogy vagy... mi újság ott nálatok...” Úgy érzem, tisztelnek. — Annak ellenére, hogy mindig szigorúan megkövetelte a rendet, a fegyelmet, a pontos munkát... — Rossz ez a megfogalmazás. Mármint az „annak ellenére”. Talán éppen azért tisztelnek, becsülnek, mert az vagyok, aki vagyok, olyan vagyok, amilyen vagyok. Visszatekintve egész munkás életemre, mindig arra törekedtem, hogy munkámat pontosan elvégezzem, ezt követeltem meg, amikor már vezető voltam, munkatársaimtól. Törekedtem arra, hogy jó emberi kapcsolataim legyenek, sértéseket ne kövessenek el, hiányosságokat ne hagyjak. | — Van haragosa? — Ha szó szerint értelmezzük a kérdést, nem tudok ilyenről. De ha azt nézzük, hogy van-e, aki nem értett egyet velem, vagy a fegyelmi bizottság állásfoglalásával, megállapításaival, ilyenek vannak. Ezek egy része már megváltoztatta véleményét, van, aki ma is fenntartja. — A fegyelmezés, a felelősségre vonás nem tetszik annak, akit ér... — Ez természetes. Ám az illető rendszerint később belátja, hogy az jogos volt. Erről számos példát tudnék mondani. A postán dolgoztam a negyvenes években, a kommunista pártnak még nem voltak üzemi alapszervezetei a városban, én, mint pártbizalmi irányítottam az ott dolgozó négy-öt kommunista tevékenységét. Egyikük fokozatosan, egyre fegyelmezetlenebbé vált. Megmagyaráztam neki, hogy mi, kommunisták reflektorfényben vagyunk és ellenségeink minden lehetőséget megkeresnek, amibe beleköthetnek, hogy mondhassák: „ilyenek vannak a kommunista pártban.” Többször nem kellett szólnom, megváltozott. Néhány évvel ezelőtt az egyik üzem vezetője ellen merültek fel különféle,. jogos észrevételek. Durva volt a beosztottjaival szemben, nem megfelelően bánt az emberekkel, helyzete tarthatatlanná vált. Szigorú pártbüntetést kapott a fegyelmi bizottság javaslata alapján és vezetői beosztásából is le kellett váltani. Mostanában újra foglalkoztunk az ügyével és jó érzéssel vettük tudomásul, hogy új munkakörét azóta példásan látja el, korábbi hibáit leküzdötte. Megnyugtató érzéssel javasoljuk pártfegyelmi büntetésének törlését. — Csak ilyen kellemes emlékei vannak? — Túl szép lenne. Nehéz helyzetben érzem magam akkor, amikor régi harcostárs ellen kell eljárni, tudva azt, hogy a negyvenes, az ötvenes, a hatvanas években milyen keményen kiállt igazságunk mellett, elítélt minden anyagiasságot, pártszerűtlen cselekedetet, maga is példamutatóan élt, aztán ... fejébe szállt a dicsőség. Vagy amikor egy-egy régi harcos, munkásember ügyét vizsgáljuk. Az egyik ilyen eset: raktáros volt az illető, majd félállásban maszek iparengedélyt kapott, elkapta a szezrési láz, végül is súlyos árdrágításért vonták felelősségre. Természetesen nemcsak a bíróság előtt kellett felelnie, hanem a pártból is ki kellett zárni. — Kellett? — Nem volt, aki idejében figyelmeztesse? — Lehetett volna. A kommunisták - akár vezető emberek, akár a munkapad mellett dolgoznak - mint már említettem, reflektorfényben vannak. A környezetük, a pártszervezet, ahova tartoznak, közelről látja, mit csinálnak. Vagy a közönyösség, vagy a bírálat elfojtásának kifinomult, nehezen bizonyítható módszerei gátolják a kommunista kollektíva fellépését. — Tehát a környezet, elsősorban a kommunista kollektíva megakadályozhatja az ilyen eseteket... — Itt azért valamit határozottan ki kell mondani. Mert néha túlzottan is hangsúlyozzák a környezetet, a kollektíva szerepét, esetleges mulasztásait. Cselekedeteiért minden ember elsősorban maga felel. Nem fogadunk el olyan védekezést, hogy elsősorban a környezet a hibás. Ám mégis szólni kell a kommunista kollektíva felelősségéről. Időbeni közbelépésével megakadályozhatja a fegyelemsértéseket, elejét veheti annak, hogy egy-egy párttaggal szemben fegyelmi úton kelljen eljárni. | — Hogyan történhet ez?- Elsősorban az alapszervezetekben. Természetesen minden más pártszervnek is megvannak a feladatai, de minden párttag alapszervezethez tartozik. Ott ismerik a legjobban, ott észlelhetik, ha kisebb hibákat követ el, ott lehet „tiszta vizet önteni a pohárba" a bírálat elfojtása esetén. Ha egy-egy párttag megsérti a szervezeti szabályzatot, figyelmeztessék, amíg nem késő. És nagyon tanulságosak az egyes, már megtörtént esetek, lezárt fegyelmi ügyek. Az természetes, hogy ha a vezetőség javaslatára az alapszervezet részesíti pártbüntetésben egy-egy tagját, az taggyűlés elé kerül, a taggyűlés dönt. De nagyon fontos, hogy ha felsőbb pártszerv hoz fegyelmi döntést, az érintett párttag alapszervezetének taggyűlésén azt ismertetni kell. Ezt az utóbbi időben már igen következetesen, betartjuk. A konkrét fegyelmi ügyekből okulhat az alapszervezet tagsága. A fegyelmi büntetés célja sohasem a megtorlás, hanem a nevelés. — Az illetőnek a nevelése is az egész párttagságé. — Természetesen. A nevelés, hogy akit felelőségre vontak, máskor ne kövessen el fegyelmi vétséget, és a párttagság is tanuljon az esetből, mások se kövessenek el fegyelemsértést. — Milyen jellegűek, természetűek a fegyelemsértések?- Vannak, amelyek a párton belüli élettel kapcsolatosak, mint például a határozatok végrehajtásának elmulasztása, a pártmegbízatósok nem teljesítése. Aztán, az anyagi természetűek, mint a társadalmi tulajdon megkárosítása, magyarán szólva lopás, sikkasztás és egyéb törvénybe ütköző cselekmények. Vannak erkölcsi természetű ügyek, italozás, botrányos életmód. Előfordulnak olyanok, amelyek általában nem a „közkatona" párttagok esetei, hanem a kisebb-nagyobb vezető állásúnké. Ezek váltanak ki legnagyobb ellenszenvet, amikor egyesek, beosztásukat kihasználva jogtalan előnyökre tesznek szert. Előfordul, hogy egyeseknél — és itt nemcsak vezető állásúnkról van szó - kiütközik az önző magatartás, a túlzott anyagiasság. Az illető elhanyagolja pártmunkáját, munkaköre szerinti tennivalóit is, a szerzés rabjává válik. Aztán: a rosszul értelmezett csoportérdek előtérbe helyezése, a szövetkezet, a vállalati kollektíva „érdekében” a közös tulajdonból való ajándékozgatás. Ilyenkor az illető a közösség érdekére hivatkozik, ám emö- gött mindig megtalálható saját anyagi érdeke is. — Ez utóbbiból fegyelmi ügy még nem lehet... — Miért ne? Ez is pártfegyelmi téma. Csak nehezebben fogható meg. Ám ha valaki ellen súlyos ügy miatt indul fegyelmi eljárás, rendszerint kiderül, hogy ilyen „apróságokkal” kezdte. — Osztályozhatók tehát aszerint is az ügyek, hogy könnyen, vagy nehezen bi- zonyithatók-e.? — Hivatalosan így nem osztályozunk, ám ez a valóság. Ha valaki botrányos életmódot folytat, vagy anyagi kárt okoz és a bíróság emiatt elítéli, ez „megfogható", egyszerűen bizonyítható. Különben is, a fegyelmi vizsgálat során csak hitelt érdemlően bizonyított tények alapján lehet dönteni, fel- tételezésre alapozni semmit nem szabad. Ha valaki öntelt, megtorolja a bírálatot, nem veszi figyelembe az emberek véleményét, elhanyagolja a pártmunkát, környezetében, vagy bárhol ahol megfordul, nem áll ki a párt politikája mellett, ezt nehezebben lehet bizonyítani. De lehet. És szükséges is fellépni az ilyen jelenségek ellen. — És ha bizonyítva van a fegyelemsértés, kiróják a pártbüntetést... — Fontos, hogy az arányban álljon a cselekménnyel. Ha enyhébb, akkor nem éri el célját, úgyszintén akkor sem, ha a kelleténél szigorúbb. Találkozunk ilyennel is, olyannal is. A túlságosan enyhe büntetést néha azzal indokolják, hogy az illető különben jól dolgozik, sok érdeme van. Azonban ez nem lehet indoka az enyhe büntetésnek. Az érdemek elismerésének - ami szintén nagyon fontos — más a módja és a helye. — A pártbüntetésnek tehát a nevelés a célja. A szervezeti szabályzat módot ad a büntetés törlésére. Mikor kerülhet erre sor?- A szervezeti szabályzat ezt pontosan előírja, mikor kezdeményezheti az alapszervezet, vagy a büntetést kiszabó pártszerv, miikor a párttag, mikor kell - ezektől függetlenül vizsgálni és dönteni. A lényeg: a törlésre akkor kerülhet sor, e kereteken belül is, ha a párttag jóvátette, kijavította hibáját. | — És kizárás esetén?- Ez a legsúlyosabb pártbüntetés. De előfordult már, hogy a kizárt párttagnak is_- négy-öt év elteltével - engedélyezték, hogy kérje a pártba való felvételét. — Miben látja Hoffmann elvtárs a fegyelmi bizottság legfontosabb feladatát?- Erre röviden válaszolhatok: a maga eszközeivel segítse a XII. kongresszus határozatainak végrehajtását. De befejezésül hadd szóljak a megye pártszerveinél működő fegyelmi bizottságokban dolgozó mintegy 150 elvtársról, akik nagy felelősseggel végzik munkájukat, becsületesen, odaadóan dolgoznak olyan ügyekben is, ami nem mindenki szerint hálás feladat. JANTNER JÁNOS A megye nehezen viselte az 1929-33-as- gazdasági világválság hatását. A tömeges munkanélküliség arra késztette/ a megye vezetőit is — hasonlóan az ország más területén tapasztaltakhoz -, hogy növekvő mértékben kezdeményezzenek ínségenyhítő akciókat, a téli hónapokban üzemeltessék a népkonyhákat, ahol ingyen ebédet osztottak a rászorulóknak. A korábbiakhoz képest több volt az ingyen kiosztott kenyérliszt, a zsír, zsírszalonna, és mintegy megkétszereződött a karácsonyi ünnepek alkalmával kiosztott cipő, és ruha mennyisége is. KÖVES ÚT NÉLKÜL 35 KÖZSÉG A megye pénzügyi helyzete 1934-ben kissé javult, Ennek hatására a megyei kisgyülés 1934. szeptember 29-i ülésén 10 esztendős útépítési tervet dolgozott ki. A hosszú távú terv indoklása kimondotta: „Úthálózatunk kiépítése érdekében a legutóbbi évtizedben meghozott tekintélyes anyagi áldozatok ellenére is még mindig 35 olyan községe van a vármegyének, amely köves úttal nem rendelkezik, ezen felül vannak olyan transversális jellegű útvonalak, amelyek kiépítésére kedvező összeköttetés biztosítása érdekében szükség van. Ennek a tarthatatlan állapotnak megszüntetése érdekében, melynek káros volta gazdasági vonatkozásban mindinkább érezhetőbbé válik és amely a köves úttal még nem rendelkező községek részéről állandóan kérelmeknek, illetve panaszoknak vált okozójává; elhatároztuk, hogy egy olyan útépítési program kivitelét tűzzük ki, amely hivatva lesz az úthálózat hiányosságait megszüntetni. Arra való tekintettel, hogy ily módon 212,75\m tíösz- szú útvonal kiépítése válik szükségessé, a munkatervet csak hosszabb időszakra beosztva láttuk kivihetőnek, ezt az időszakot a számításba jövő összes körülmények, kiváltképpen pedig közúti alapunk teherbíró képességének mérlegelése után 10 évben állapítottuk meg. Az utak kiépítése sorrendjének megállapításánál azt az elvet tartottuk szem előtt, hogy azok a járások, amelyeknek községei kiépített utakkal kevésbé rendelkeznek, az ilyenekkel jobban ellátott járásokat megelőzzék.” Minden negyedik község tehát, köves út nélkül volt. Az őszi és tavaszi esőzések idején tengelyig érő sárban közlekedtek a szekerek... Ilyenkor szinte teljesen el voltak vágva a világtól. Gyors orvosi segítségre nem volt lehetőség az ilyen községekben, s magukra maradtak tűzvész idején is. S a tűzvész.elég gyakori volt. Az épületek többsége gyúlékony tetővel rendelkezett. Általános volt a nád és a zsúp. 1935- ben kívánták megépíteni többek között a tevel—závodi, a gyönk-miszlai, a felsőireg- kányai utat, illetve egy-egy útszakaszt. Abban az évben a megépítendő út hossza 24,4 km volt. 1936- ban tervezték elkészíteni az Apar-Mucsfa, Györe- Izmény köves útját, és az udvari bekötő utat. Tervezték, hogy Mucsit bekötik a lengyel- kurdi útba. Az év folyamán ösz- szesen 27,15 km-nyi utat terveztek megépíteni. Az 1937. évi tervben szerepelt a magyarkeszi—felsőnyéki, a németkér—dunaföldvári út kikövezése, megépítése, összesen 26,70 km-nyi utat kívántak megépíteni. Nem részletezzük tovább, csupán megemlítjük, hogy 1938- ban 26, 1939-ben 28,50, 1940- ben 27,50, 1941-ben 17, 1942- ben 7,50, 1943-ban 14, és végül 1944-ben ugyancsak 14 km- nyi utat kívántak megépíteni. Nem vitatható, néhány útszakasz elkészült, de a tervek többsége nem valósult meg _— s egyik-másik út még ma is kikövezésre vár. De ma már nincs olyan községünk, amelyikhez ne vezetne köves út, s minden községünket naponta rendszeres autóbuszjárat kapcsolja be a megye életébe. A SEGÉLYEZETTEK A GARAY NŐVÉREK A megye költségvetésének egyik elkülönített része volt az elszegényedett úrinők segélyezésére fordítandó összeg. Szóra sem méltatnánk az egészet, ha az 1935. június 11-én hozott döntésben két ismert személy neve nem szerepelne. Idézzük a határozat idevonatkozó részét: „... segély elnyerése iránt Garay Jolán és Ganay Erzsébet bátaszéki lakosok, valamint Gyimóthy Erzsébet szekszárdi lakos folyamodtak. Valameny- nyien igazolták vagyontalansá- gukat, hajlott korukat, munka- és keresetképtelenségüket, mindamellett ezúttal csak a Garay nővérek részére szavaztuk meg a segélyösszegeket, tekintve arra, hogy eddigi eltartójuknak, Garay Zoltánnak, a bátaszéki legeltetési társulat intézőjének elhalálozása folytán teljesen gyámolítás nélkül maradtak és így indokoltnak találtuk, hogy Garay János költő rokonainak támogatására siessünk”. ... ÉS SARDY JÁNOS A Tolna megyei zenekedvelők közül - gondolom - sokan tudják, hogy az egykori neves énekes, Sárdy János Du- naföldvárott tanítóskodott, s az is eléggé közismert, hogy nem bővelkedett anyagiakban. Ezért hát a vékony pénzű tanító arra kérte a vármegyét, segítse operaénekesi kiképzését, nyújtson segélyt részére. A tanfelügyelő a kérelmet támogatta, s jó véleményt írt a szorgalmas tanítóról. Nem tudjuk, kik voltak a szakértők, de ők is úgy vélekedtek, hogy Sárdy jó énekes, támogatásra méltó. Ezt követően már csak a határozat volt hátra. 1936. április 27-én a megyei törvényhatósági bizottsági ülésen ez is megszületett: „ „Alispánunk javaslatához képest Sárdy János dunaföldvári r. kath. tanító részére operaénekesi továbbképzéséhez az 1936. évi háztartási költségvetésünk közművelődési rovata terhére 100 pengő segélyt állapítunk meg és annak kiutalására alispánunkat felhatalmazzuk. Megokolás: a segély nyújtásával egy vármegyei szegénysorsú, de szorgalmas és kiváló tanítónak a továbbképzési lehetőségét kívántuk előmozdítani." Dicséretes döntés volt. AZ EGYENLŐTLEN MUNKABÉR A kapitalizmus idején a földművelésügyi minisztériumnak, valamint területi hatáskörrel működő mezőgazdasági munkabér megállapító bizottságoknak joguk volt jogerős határozattal megállapítani a bérek minimális szintjét. Szembetűnő, hogy a nők azonos munkáért nem kaptak azonos bért, s ha mégis azonos egy-egy esetben a bérszint, az csupán véletlen. A szekszárdi mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottság 1935. júliusában a következő béreket állapította meg:- kapálás 1 P 50 fillér férfi, 1 P 30 fillér női napszám;- kaszálás, hordás 2 P 50 fillér férfi napszám;- aratás 3 P férfi napszám;- aratásnál marokszedő 1 P 50 fillér férfi és női napszám;- gyűjtés, forgatás 1 P 50 fillér férfi és 1 P 30 fillér női napszám. Rendeletbe foglalt egyenlőség. K. BALOG JANOS yjiB Hoffmann Jánossal, a magyal pártbizottság fegyelmi bizottságának elnökével
