Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

A NÉPÚJSÁG

1981. június 28.

A századelőn még szekérrel mentek, összeálltak a jószomszédok, befogták a lovat, felpakoltak a szekérre és elpo- roszkáltak Harkányba. Szállást többnyire magánházaknál talállak, Általában télen mentek, fiatalok, s öreg szülők felváltva, hogy mindig legyen otthon valaki, aki ellátja a jószágot és vigyázza a házat. A helyzet a későbbi évtizedekben sem változott, legfeljebb annyit, hogy a harmincas-negyvenes években már vonatra ültek.

Abban az időben még külön fürdőztek a férfiak és a nők, és nem volt divatban a kétrészes fürdőruha. Harkány meleg, gyógyító hatású, kénes vízében enyhülést kerestek és találtak fájó Ízületeikre azok, akiknek keze a kapanyéltől fordult marokra, s háta a hajladozós- tól görbedt a föld felé.

A tsz-szervezés utáni években is vitték az embereket, többnyire egy-egy napra a melegvizű fürdőhelyekre. Eleinte teherautóval mentek, aztán mikor már buszra is tellett, azzal. Több napos országjáró kirándulásokat szerveztek, s kevés olyan dolgozó tsz-tag akad manapság, aki ne járt volna még Debrecenben, Gyulán, vagy Zalakaroson. Fokozatosan alakult ki az igény a parasztemberekben, az üdülés, a kikapcsolódás iránt, olyannyira, hogy ha szervezett keretek között mehettek, hát mentek a saját költségükre. “ Méghozzá nemcsak télen, hanem nyáron, aratáskor is, hisz az ember helyett jórészt a gépek végzik a mező- gazdasági munkákat.

Lehetetlen összeszámolni, hogy hány parasztember üdül manapság, hisz pzok a szövetkezetek, amelyek nem építettek üdülőt, bérelnek a Balaton mellett, Hévízen, Debrecenben, Hajdúszoboszlóig A Bala- ton-parton épített üdülők a sióagárdi és a mőcsényi tsz, Harkányban 15 tsz-nek van részjegye a TOT-üdülőben, s külön villában üdülhetnek a györkö- nyiek, az aparhantiak és a fad- diak.

A faddi tsz Táncsics utcai üdülője 1979-ben épült, ízléses és kényelmes. Két-három és négyágyas szobákban egyszerre hét családnak van .* itt helye. Az idő éppen esőbe hajlik, úgyhogy ezen a keddi dél- előttön a társalgók pille foteljeiben ülnek és beszélgetnek az emberek. Jókedvűek, vidámak, gondtalanok.

— Mennyibe kerülhetett az üdülő? — kérdem Kalló János rakodómunkást.

— Pontosan megmondani nem tudnám, de biztosan többe, mint egymillió. Pedig ezt az üdülőt mi magunk építettük. Egyedül a vízvezeték- meg á központi fűtésszerelést bíztuk iparosra.

— Kinek az ötlete volt, hogy építkezzenek?

— A tagságé, mert ugye akárhová mentünk, mindenütt sokba került a szállás és a koszt. Most aztán a magunkéban nyaralhatunk. Pénteken busszal hozza a. tsz a nyaralókat, akinek meg letelt a hét, azokat viszi haza. Amit ezért a hét napért fizetni kell, az majdhogynem semmi: hárman jöttünk, 140 forintba került — mondja Kalló Jánosné, aki szerelő a műanyagüzemben.

— Hol étkeznek?

— Hát itthon. Mint afféle falusi emberek, hoztunk magunkkal mindent. Lesütöttem két kacsát, a hűtőbe tettem két megpucolt kakast, van háziszalámink, hoztunk zsírt, sót, lisztet, paprikát. Két-két család

együtt dolgoznak, rakodók mindketten.

Németh László eredeti faddi borral kínál. Pénteken jött, de vasárnap már hazament megpermetezni a szőlőt.

— Muszáj volt. Előtte héten esett az eső, hiába volt meg bennem a szándék, nem tudtam permetezni. Lejárt a tíz nap én meg hazamentem és megszórtam a szőlőt. Még szerencse, hogy volt otthon valameny- nyi vegyszerem, mert hiába kerestem, itt Harkányban is, meg Pécsett is Miltox spéciéit nem kaptam. A szőlő most már rendbe van, jöhet a kikapcsolódás.

Az üdülőben ezen a héten tizenöten nyaraltak, négyen közülük gyerekek. A nyolcadikos Kalló Kati játszik a kisebbekkel, sétálni viszi őket, moziba, mesél nekik. Könyvet egyébként egyedül ő hozott az üdülésre: Thury Zsuzsa Tűzpiros üveggömbjét. Esténként tévét néznek, vagy elmennek a ' Zöldkert vendéglőbe táncolni, zenét hallgatni. Az étteremben tam- burazenekar szól, szép „szívhez szóló" zenét játszanak.

Németh Lászlóné most negyvenöt éves, és életében először négy éve volt nyaralni. „Soha előtte se gyerek-, se felnőtt koromban. Az előzményekről nem is érdemes beszélni. Hagyjuk a múltat, volt ahogy volt, elmúlt.”

— Gondolnak-e az otthon- maradottakra? — fordulok Kal- lónéhoz.

— Őszintén szólva, úgy jöttem el, hogy rá se gondolok, mi van otthon. De azért mindennap eszembe jut: szegény asszonyok, izzadnak a 45 fokos hőségben, én meg itt hűsölök.

A faddi Lenin Tsz harkányi üdülője 1979 november elsejétől fogad vendégeket. Azóta 443 tsz-tag és családtag üdült itt. A nyugdíjasokkal együtt a szövetkezet taglétszáma meghaladja az ezer embert.

D. VARGA M.

Fotó: BAKÓ J.

összeáll és hol az egyik, hol meg a másik asszony főzi meg az ebédet. így praktikus, meg hát azért csak olcsóbb, mintha étterembe mennénk.- Mindennap elmennek fürödni?

— Hol délelőtt, hol délután, persze csak akkor, ha nekivaló idő van. Izületesek vagyunk majd mindannyian. Nekem is a karom, meg a hátam. Dolgozik ugye az ember a szerelősoron, és a nyolc órát szinte azonos testhelyzetben töltik. Most aztán fürdünk, meg kikapcsolódunk. Megspóroltuk rá a pénzt. Ha már itt van az ember, nem tagad meg magától egy sült halat, és megiszik rá egy üveg sört. A gyereknek se mondhatom, hogy nem ehetsz fagylaltot, mert nincs rá pénz.- Maguk döntik el, hogy kikkel üdülnek?

— Hát persze. Egy hónappal korábban be kellett jelenteni a tsz-irodán... Mi Némethékkel jöttünk, régóta ismerjük egymást, jó barátok a férfiak is,

Harkányfürdő, 1948

Strandolás, 1981

... *__________________________________________________I

A faddi tsz üdülője

Kalló Jánosné: mindennap strandolunk

Németh László: vasárnap hazamentem permetezni

Anyavállalat erbéemerbéemerbéem

Világszínvonalon

A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat Rákospalotán van. A Dembinszky utca elején, szemközt a Landler Jenő MÁV Járműjavító üzem, a környéken lakótelep szép földszintes, kertes családi vonal, tehát meglehetősen zajos az 1950-ben alapított gyár környezete.

Szalámigyár volt az épületben, amikor az államosítás következtében itt alapították a bőrkonlekcióüzemet, féltucat ki- sebb-nagyobb szíjgyártó, díszmű és hasonló terméket gyártó magánvállalatot egyesítettek. A Szegő-féle Bőr- és Gépszíj- üzem, a Bőrművek, a Mauth- ner és a WOLF valamint a Váczi-féle gyár volt a legerősebb az „összehordott” vállalkozások közül, kezdetleges gépekkel, termelői apparátussal.

A harminc év rendkívül dinamikus fejlődést hozott. A bőrt kiszorította a piacról a műbőr, s ennek számos felhasználási módja éppen a divat gyors változása miatt került felszínre.

A rákospalotai anyavállalat a világpiacon jelentős helyet foglal el, termékeinek majdnem kilencven százalékát exportra küldi.

Győri Károly igazgatóval és Slitt Károly főmérnökkel beszélgettünk.- Az alapításkor a vállalatnak 370 alkalmazottja volt, 1953-ban 943, 1960-ban, amikor a szekszárdi üzem beindult 1846-an voltak, 1969-ben 2180- an, s ma is közel kétezren dolgoznak a vállalat gyáraiban illetve központjában. Marcali, Sárvár, Zalaegerszeg és Záhony adott helyet a gyár bővítésének — Szekszárd után —, mert a fővárosban nem volt mód erre. A helyi tanácsok, így Szekszárdon is, hathatós támogatást adtak a vállalatnak a fejlesztés további programja a belső korszerűsítés — mondja az igazgató.- A piacon maradni csak úgy tudunk, ha termékeink korszerűek, jó alapanyagból, kiváló ihinőségben készülnek. A legnagyobb vásárlónk a RAZ- NOEXPORT szovjet külkereskedelmi vállalat. Rendszeresen kapjuk tőlük az elismerést, és ami számunkra nagyon fontos, a rendelést. Megbízható partnert csak úgy tudunk megtartani, ha az árunk divatos, s tetszik a vásárlónak - összegzi a termelési programot a főmérnök.

A vállalat gyáregységeit szakosították. A szekszárdi és fővárosi üzemben van például szabászat, itt készítik elő varrásra az összes anyagot. Azt kevesen tudják, hogy négy iparművészt is foglalkoztatnak: Molnár Árpád tavaly kapott Murikácsy-díjat, de Lázárné Balus Annamária, Radnai Mária és Kaliczi Katalin is jó hírű a bőrdíszmű szakmában, mint tervező.

A gyár bőven kap rendelést a hazai kereskedőktől is, így 1983 ig például máris kész a program. Folyamatosan dolgoznak a művészeti tervezők, keresik az új anyagokat. így a legutóbbi, a szekszárdi bemutatón, a RAZ- NOEXPORT-nak ismét új kollekciókat tudnak bemutatni.

Természetesen nincs gond nélkül ilyen nagy vállalatnál sem a termelés. A legtöbb baj a különféle kellékek késedelmes szállításából ered. Például azért kellett fémkellék-gyártó üzemet is létesíteni, mert a csatokat, zárakat, kereteket szállító cégek rendre késtek. Előfordult, hogy zárak hiánya miatt nem tudtak igen nagy tétel táskát időben külföldre küldeni.

Meglehetősen nagy szériát gyártanak egy-egy termékből. Például idén 655 ezer aktatáskát készítenek, s csaknem egymillió különféle női táskát. A kazettából is - diplomatáskó- nak, diplomata táskának, attasé koffernek is mondják - 410 ezret gyártanak. Ezenkívül 120 ezer bevásárlótáskát, kizárólag belföldre, hetvenezer iskolatáskát, és több mint százezer egyéb, vegyes terméket is készítenek, főleg olyan tárgyakat, amelyeket a szabászatkor lemaradó anyagok felhasználásával állítanak elő. Néhány év óta új terméket kezdtek gyártani Szekszárdon, a bőröndöket. A kezdeti huszonöt ezer darabos szériát idén már 67 ezresre emelik fel.

A vállalat így osztotta fel üzerpei között a termékeket: Szekszárd: bőrönd, aktatáska és kazetta, Zalaegerszeg: aktatáska, Marcali és Záhony női divattáskák, Budapest és Sárvár vegyes termékek. A vállalat központi üzemében hétszázan dolgoznak, Szekszárdon 420, Zalaegerszegen 260, Marcaliban 310, Sárváron és Záhonyban 200—200 személy dolgozik. Több mint száz ipari tanulót is foglalkoztatnak, idén huszonhat fiatal kapott szakmunkás-oklevelet a bőrdíszműves mesterségről.

PÁLKOVÁCS JENŐ

Kazetta, aktatáska - világszínvonalon