Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-27 / 149. szám

1981. június 27. ^NÉPÚJSÁG 3 A NEB életéből Fogyasztói érdekvédelem A Paksi Járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság, csütörtöki ülésén többék közt a fogyasz­tói érdekvédelem helyzetével foglalkozott a kiskereskedelem és vendéglátás területén. Két évvel ezelőtt történt e témában alapvizsgálat, a mostaninak a célja az volt, hogy megállapít­sa: az 1979-es májusi vizsgá­lat alkalmával felszínre került hiányosságokat hogyan szün­tették meg a vizsgált egységek. Kilenc kiskereskedelmi és vendéglátóegységet vizsgáltak a népi ellenőrök. Az általános megállapítás: többségük az alapvizsgálat óta a hiányossá­gaikat felszámolta. Az utóellen­őrzés két üzletben állapított meg szabálytalanságot. A pró­bavásárlás során az egyik áru­házban az eladó 1,15 forinttal számolt kevesebbet, a másik­ban 4,60 forinttal többet. Vizsgálták a népi ellenőrök az áru minőségét is. Az esetek többségében ez ellen nem volt kifogás, ám találtak minőségi előírásoknak nem megfelelő zöldség-gyümölcsárukat, a bolt dolgozói elmulasztották az áru válogatását, illetve a nem meg­felelő, romlott árunak a forga­lomból való kivonását. Találtak olyan konzervárut és szörpöt, amelyen nem volt címke, így az áru megnevezése és egyéb kötelező feliratok, köztük a fo­gyasztói ár hiányzott. Az egyik vegyesboltban 21 csomag 10 dkg-os félédes paprikát talál­tak a pult alatt. A paprikán a 11,70 forintos ár szerepelt, holott már három héttel koráb­ban, a szavatossági idő lejár­ta miatt, a bolti ellenőr le­értékelte 9 forintosra. Egyébként, a lejárt szava­tosságú árukkal kapcsolatban az alapvizsgálatkor 12 egység­ből 4jben találtak szabályta­lanságot. Ezek olyan élelmi­szerek, amelyek annak ellené­re, hogy a szavatossági idejük lejárt, emberi fogyasztásra még alkalmasak, ám elkülönítve kell árusítani, és a vásárlókat tá­jékoztatni és természetesen az árat csökkenteni. A mostani utóvizsgálat — az előbb emlí­tett paprikán kívül — nem ész­lelt szabálytalanságot. Az ér­tékcsökkent áruk elkülönítve, még a fogyaszthatósági időn belül kerülnek csökkentett áron forgalomba. Vizsgálták a népi ellenőrök az áruellátást is. Az ellátás FDSZÉRT-vonatkozásban ja­vult, de még most is hiányos. Alapvető élelmiszerekből, kon- zervekből megfelelő mennyisé­get és választékot kapnak az üzletek, hiányosságok a lisztes árunál és az édességeknél for­dulnak elő. Az olcsóbb lisztes­áruk — például háztartási keksz — helyett más, drágább árut szállították. Előfordult, hogy normál kristálycukor he­lyett a másfél forinttal drágább finomított kristálycukrot szállí­tották. Továbbra sem kielégítő a péksütemény-, a hús- és hús­készítmény-ellátás. Néha késve érkezik, néha a sütőipar ke­vesebbet szállít a megrendelt­nél. Tőkehúsból az ellátást az zavarja, hogy néha a bolt ren­del kevesebbet a szükségesnél, máskor meg a húsipar szállít kevesebbet. Javult a tej-, tej­termékellátás, bővült a válasz­ték az üzletekben. A járási-várösi NEB a paksi és a dynaföldvári áfész figyel­mét felhívta a most megálla­pított hiányosságok kiküszöbö­lésére és a mulasztók felelős­ségre vonására. Energiatakarékos kábel Eddig huszonhat országban szabadalmaztatták, s tflég ez év végéig néhány kilométeres táv­vezetéket kiépítenek hazánk­ban és Dániában abból az új kábelből, amelyet a December 4. Drótművek egyik kollektívája alakított ki. Kis és nagy soro­zatú gyártására berendezkedik a Magyar Kábel Művek. A két vá Hálát erről megállapodást kötött. A szabadalmaztatásban, a gyártás megszervezésében, illetve a partnerek összehozá­sában jelentős szerepet vállalt az Alkotó Ifjúság Egyesülés, az Állami Fejlesztési Bank és a KISZ Központi Bizottságának Gazdasági Társulása. Barkóczi István gépészmér­nök üzemvezetőnek és munka­társainak szolgálati szabadal­mát három évig vizsgálta és tesztelte a Viillamosipari Ku­tató Intézet és néhány külföldi cég, két éven át pedig több, Magyarországon kiépített, úgy­nevezet referencia vezetéksza­kasz vizsgázott. Az új anyag- és energiata­karékos kábeltípushoz hasonló még nincs a világpiacon, így a sorozattermelés beindulásá­vá1! nagy megrendelésekre szá­míthatnak. A kábel iránt máris igen nagy az érdeklődés pél­dául japán cégek részéről, nemrég export-ajánlatot tettek pakisztáni vállalatoknak. Az új kábelt a korábbi típu­soktól eltérően nem kell hor­ganyzott huzalbevonattal ellát­ni, hanem csőszerű alumínium- bevonattal készítik. így az nem­csak hogy jobban vezeti az áramot, hanem a kábel előállí­tásához mintegy 25 százalékkal kevesebb acélbetét kell, s al­kalmazásával legalább 10 szá­zalékkal csökken a szállításnál az elektromos energiaveszte­ség. További igen nagy előnye kocrózióál'lósága. Ha most a 35 kilométeres dán tengerparti vezeték bevá­lik, már jövőre nagyobb meg­rendeléseknek tehetnek eleget az exportpiacokon.-----------— —y- TT "" ............ ................ ■ ■■—; ■■ ■ . . • ' .* " v.t* i A víz nem törődik az aktaköteggel Döbrököznek nincs folyója. Án/ize viszont volt, az utóbbi öt évben kétszer is. Június 23-án éjjel lél tizenegy körül nagy vi­har kerekedett. Negyed egykor keltették Eckert Istvánt, a községi tanács elnökét. Engedélyt kértek, hogy átvágják az utat. E rövid idő alatt sok minden történt, sok mindent átgondoltak az emberek. Illés Ferenc öreghegy 116/A. számú háromszobás lakásá­nak szuterénjét birtokba vette a szennyes viz. Tönkretette a kazánt, a mosógépet, a hűtő­szekrényt, mindent, ami az alagsorban volt. A lelsö helyiségek lalai is megrepedtek. A kert lelöl betörő víz — öt évvel ezelőtt is elöntötte már ezt a házat az ár, akkor az utca felől védőgátat és nagyobb ellolyót építettek — behatolt a garázsba, az autóba, a sertés­ólba, amelyben tizenöt süldő és egy anya­koca volt. A kocát, a süldőket sikerült átmen­teni a szomszédba, a baromliak mind elpusz­tultak. A kert iszaptengerré változott: oda a leszerződött hatezer lej fokhagyma, a bab, a krumpli, minden. Nincs szomorúbb látvány, mint amikor oda az ember munkája. Illés Ferenc traktorosé és családjáé odalett. És nincs aki megtérítse a kárt. Nincs biztosítása. Öt évvel ezelőtt még volt, de amikor elöntötte házát a víz, a Biztosító nem térítette meg a kárt. Arra hivatkozott, joggal, hogy a kár elhárítható lett volna. De ki háríthatta volna el? Az árok, amelyből kilépett a víz — senkié! Olyan is. A Mecseki Erdőgazdaság, a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság, a döbröközi termelő- szövetkezet és a döbröközi tanács területéről gyűjti össze a vizet és zúdítja öreghegyre, Homokhegyre ez a vízfolyás, amely a jogsza­bályok értelmében közcélú víziói yds lehetne, de nem az. Kezelését senki sem vállalja: sem a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, sem a Kapos—Koppány menti Vizitársulat. A ta­nácsnak a közel két és lél kilométeres víz­folyás megrendszabályozásához nincs elég pénze, a termelőszövetkezet sem tudja vállal­ni a több milliós kiadást, a lakosság egy vésze érdekelt, más része nem... Évek óta folyik a levelezés hivatalos meder­ben és nagy esőzésekkor folyik a viz, nem a kijelölt mederben. Nő az aktacsomó, de köz­tudomású, hogy aktákat hiába tennének a viz útjába. Aktákból nem lehet gátat építeni. A viz nem tisztel se aktát, se személyi, se állami tulajdont, megy a maga útján, kilép abból az ároknak nevezett valamiből, amit benőttek a bokrok, amit teledobáltak az em­berek szeméttel, rossz sparhelttel, ócska mosó­géppel. A víz nem törődik azzal: van-e pénz, vagy nincs. Ha van, ha nincs, kiköveteli magának. Június 23-án csak a döbröközi tanácsnak mint­egy másfél millió forint kárt okozott, tönkre­tette a léiig kész utakat. Az öreghegyi, a homokhegyi lakók kárát még lel sem mérték. A kár tetemes. A kár megelőzésére pénz nem volt, a kár helyreállításához nem tudni honnan lesz. A víz mindezzel nem törődik. ’ A víz rombolását az illetékesek szemrevéte­lezték. Az árkot is megnézték. A senki árkát. Amely se a tanács nyilvántartásában nem sze­repel, se a közcélú vízfolyások között nem tartják nyilván. Csoda, ha a víz sem veszi fi­gyelembe, hogy van egy árok, amelyben neki folynia kellene? SZALAI JÁNOS Közétkeztetés Bonyhádon Ha dolgaink normális kerék­vágásban mennek, semmi nem térít el bennünket napirendünk­től, akkor menetrendszerűen ét­kezünk: reggel, délben és este. Mi magyarok a két, vagy több fogásból álló főétkezésnek a délit tartjuk, akkor veszünk magunkhoz főtt ételt, akkor fo­gyasztjuk napi kalóriaszükség­letünk oroszlánrészét. S mivel a déli órákban legtöbben mun­kahelyünkön tartózkodunk, a déli étkezést ott ütjük nyélbe, mégpedig szervezetten és a következők figyelembevételével: az ebéd legyen olcsó, ízletes, és feleljen meg a korszerű táp­lálkozás követelményeinek. Munkahelyünk, illetve a köz- étkeztetésünket szervező válla­lat gondoskodik még arról, hogy étkünket szép környezet­ben, nyugodtan, elfogadható külsőségek között fogyaszthas­suk. S ha mindez, s még sok egyéb apróság biztosított, ak­kor mondhatjuk, hogy közét­kezésünk jó. * Bonyhádon Kránicz Józseffel, a városi tanács elnökhelyette­sével beszélgetve megtudtuk, hogy az ifjú városban 8300-an dolgoznak, közülük 2400-an veszik igénybe a közétkeztetést. 1 — Városunkban.a közétkez­tetést illetően nincs kielégítet­len igény. Persze, ha a válasz­ték bővebb lenne, bizonyos, hogy még jó néhányon jelent­keznének — mondja az elnök- helyettes. — Többfajta menüre gon­dol? — Is, de nem elsősorban. Inkább az a probléma, hogy az étlapokon ritkán szerepel gyümölcs és friss saláta. Nyá­ron is általában savanyú ubor­kát adnak ahelyett, hogy a vi­taminban gazdagabb, s a sze­zonban olcsóbb, friss uborká­ból! káposztából vagy papriká­ból készítenének salátát. Ugyanez áll a főzelékfélékre is... amiket általában konzerv- ből készítenek. Ez a gond nemcsak a bony­hádiaké, hanem majd minden helyen — ahol ,,közétkeztet­nek'’ — találkozhatunk vele. Persze, megoldásnak kell len­nie. Csakhogy a számonkéré­sek során a konyhák arra hi­vatkoznak a gyümölcstémában, hogy X forintból kell kigazdál- kodniok az ebédeket, amibe harmadik fogásként nemigen fér bele a gyülmölcs, legfel­jebb ősszel egy-egy alma for­májában. A főzeléktémának is megvan a magyarázata: a friss dolgok elkészítése munka- és időigényes. Azaz, a konyhá­kon dolgozókat nagyon leter­helnék, s ki lennének téve an­nak, hogy az ebéd esetleg nem időre készül el. Optimista lévén, bízom ab­ban a közeli megoldásban, amit a gépesítés ígér, s szeret­ném hinni, hogy nem egy ör­dögi körben keringünk. Hiszen a napnál is világosabb, hogy Bonyhádon és másutt is miért alacsony a „közétkezők" száma. A zománcárugyár konyhá­ján — aminek a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat a fenntar­tója — naponta átlag 900 adagot főznek. Ottjártunkkor, délelőtt 11 kö­rül nagy volt a nyüzsgés. Leg­alábbis a külső szemlélőnek tűnt úgy. Mindenki tette a dol­gát, Rigl Józsefet, a konyha­főnököt is a burgonyahámo­zásban zavartuk meg. — Néha bizony be kell se­gítenem az asszonyoknak — mondta nevetve, majd az az­napi menüket sorolta fel. (Há­romféléből választhatnak az étkezők.) — Mindegyik menü zöld­séglevessel kezdődik. Azután tarhonyás sertéshús káposzta- salátával, vagy zöldbabfőzelék sertéssülttel, illetve párolt marhaszelet vadas mártással és spagettivel a választék. Hogy miből készítik a kony­hán a leveseket, főzelékeket? Az elsőt úgynevezett „kész le­vesből”, azaz előre tisztított zöldségfélékből, s a mellé cso­magolt rántásból. Az utóbbit pedig konyhakész termékekből. Zöldségtisztitásra nincs kapaci­tásuk, s a munkájukat köny- nyítő gépekkel sem rendelkez­nek. „Ellenőrzésem során rendet és tisztaságot találtam" össze­gezte tapasztalatait június el­sején a KÖJÁL egyik közegész­ségügyi ellenőre. A helyzet azóta is változat­lan — tapasztalhattuk mi is a napokban. A zománcgyárban egy ebéd 14 forint 50-be kerül. Ebből a dolgozónak 9 forintot kell fi­zetnie. * A városi tanács konyháján — itt a pártbizottságon, a rend­őrségen, a költségvetési üzem­ben, a lakáskarbantartóknál, a művelődési központban és természetesen a tanácson dolgozóknak főznek — kétféle ebédből lehet választani. — Tegnap lebbencsleves volt. A választék pedig diós, vagy mákos tészta — mondja csöppnyi lelkesedés nélkül Krá­nicz József. — Nyolcvan étke­zési napot vizsgáltunk meg nemrég. A második fogás negy­ven százaléka tészta. — Mit ebédelt ma? — kér­dem a tanács egyik munka­társától. — Kefirt kiflivel. _ ? — Már egy ideje nem ebé­delek itt. Nem vagyok híve a korszerűtlen táplálkozásnak. Egyik nap bableves, a követ­kezőn babfőzelék, két nap múl­va sárgaborsó... Amíg nem lesz gyökeres változás, addig hideget ebédelek és inkább otthon ütök össze egy kis va­csorát. Hivatalában kerestük fölRu- zsics Tibor szb-titkárt. — Napirendre tűzte a szak- szervezeti bizottság a tanácsi közétkeztetés megvizsgálását. Sajnos problémák vannak. — És megoldás? — Az is. Azt hiszem, az éte­lek gondosabb elkészítésével, a körültekintő anyagbeszerzéssel költségváltozás nélkül lehetne javítani a minőségen. Persze, a helyzet azért nem katasztro­fális. Van, aki elégedett az it­teni koszttal. Mindenki ízlésé­nek minden étel nem felel meg. * Bonyhádon több intézmény és vállalat dolgozói étkeznek vendéglátóegységekben. Négy­százan ebédelnek naponta a Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ két éttermében: az Etelkában és a Rákócziban. Szózhatvanan pe­dig a Tolna megyei Vendég­látó Vállalat fenntartotta Bé­kében. Az utóbbiról így nyilat­kozik egy törzsvendég: — Az ételek minősége kifo­gástalan. Az adag viszont né­ha kevés. Persze, nem ez a probléma. Inkább az, hogy gyakran különbséget tesznek az előfizetéses és az a’ la carte étkezők között. Előfordul, hogy a „közétkezők" asztalara nem tesznek vizet és poha­rakat. * Két óra van. Műszakváltás a vasipari vállalatnál. Ilyenkor benépesül a szép étterem, amit két esztendeje vehettek birto­kukba a dolgozók. (Korábban „papírból” vagy lábasból ebé­deltek.) A vasipariba az Etelkából hozzák az ételt. A megkérde­zettek mind elégedettek. Gusz­tusos és látszatra tartalmas a bográcsgulyás, amit a munká­sok maguk visznek asztaluk­hoz. És igen csábító a fejen­ként két-két darab, tenyérnyi almás rétes... — Nagy öröm volt az ebéd­lő és a tálalókonyha átadása — szól két kanál leves között egy kék overállos fiatalember. — Egyszerű és kényelmes így étkezni. Meg kevesebb a dol­ga otthon az asszonynak is, mert nem kell vacsorát főznie. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Gottvald Károly A kétéves étterem a vasiparinál A zománcárugyár ezer adagos konyhäj«

Next

/
Thumbnails
Contents