Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-27 / 149. szám
1981. június 27. ^NÉPÚJSÁG 3 A NEB életéből Fogyasztói érdekvédelem A Paksi Járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság, csütörtöki ülésén többék közt a fogyasztói érdekvédelem helyzetével foglalkozott a kiskereskedelem és vendéglátás területén. Két évvel ezelőtt történt e témában alapvizsgálat, a mostaninak a célja az volt, hogy megállapítsa: az 1979-es májusi vizsgálat alkalmával felszínre került hiányosságokat hogyan szüntették meg a vizsgált egységek. Kilenc kiskereskedelmi és vendéglátóegységet vizsgáltak a népi ellenőrök. Az általános megállapítás: többségük az alapvizsgálat óta a hiányosságaikat felszámolta. Az utóellenőrzés két üzletben állapított meg szabálytalanságot. A próbavásárlás során az egyik áruházban az eladó 1,15 forinttal számolt kevesebbet, a másikban 4,60 forinttal többet. Vizsgálták a népi ellenőrök az áru minőségét is. Az esetek többségében ez ellen nem volt kifogás, ám találtak minőségi előírásoknak nem megfelelő zöldség-gyümölcsárukat, a bolt dolgozói elmulasztották az áru válogatását, illetve a nem megfelelő, romlott árunak a forgalomból való kivonását. Találtak olyan konzervárut és szörpöt, amelyen nem volt címke, így az áru megnevezése és egyéb kötelező feliratok, köztük a fogyasztói ár hiányzott. Az egyik vegyesboltban 21 csomag 10 dkg-os félédes paprikát találtak a pult alatt. A paprikán a 11,70 forintos ár szerepelt, holott már három héttel korábban, a szavatossági idő lejárta miatt, a bolti ellenőr leértékelte 9 forintosra. Egyébként, a lejárt szavatosságú árukkal kapcsolatban az alapvizsgálatkor 12 egységből 4jben találtak szabálytalanságot. Ezek olyan élelmiszerek, amelyek annak ellenére, hogy a szavatossági idejük lejárt, emberi fogyasztásra még alkalmasak, ám elkülönítve kell árusítani, és a vásárlókat tájékoztatni és természetesen az árat csökkenteni. A mostani utóvizsgálat — az előbb említett paprikán kívül — nem észlelt szabálytalanságot. Az értékcsökkent áruk elkülönítve, még a fogyaszthatósági időn belül kerülnek csökkentett áron forgalomba. Vizsgálták a népi ellenőrök az áruellátást is. Az ellátás FDSZÉRT-vonatkozásban javult, de még most is hiányos. Alapvető élelmiszerekből, kon- zervekből megfelelő mennyiséget és választékot kapnak az üzletek, hiányosságok a lisztes árunál és az édességeknél fordulnak elő. Az olcsóbb lisztesáruk — például háztartási keksz — helyett más, drágább árut szállították. Előfordult, hogy normál kristálycukor helyett a másfél forinttal drágább finomított kristálycukrot szállították. Továbbra sem kielégítő a péksütemény-, a hús- és húskészítmény-ellátás. Néha késve érkezik, néha a sütőipar kevesebbet szállít a megrendeltnél. Tőkehúsból az ellátást az zavarja, hogy néha a bolt rendel kevesebbet a szükségesnél, máskor meg a húsipar szállít kevesebbet. Javult a tej-, tejtermékellátás, bővült a választék az üzletekben. A járási-várösi NEB a paksi és a dynaföldvári áfész figyelmét felhívta a most megállapított hiányosságok kiküszöbölésére és a mulasztók felelősségre vonására. Energiatakarékos kábel Eddig huszonhat országban szabadalmaztatták, s tflég ez év végéig néhány kilométeres távvezetéket kiépítenek hazánkban és Dániában abból az új kábelből, amelyet a December 4. Drótművek egyik kollektívája alakított ki. Kis és nagy sorozatú gyártására berendezkedik a Magyar Kábel Művek. A két vá Hálát erről megállapodást kötött. A szabadalmaztatásban, a gyártás megszervezésében, illetve a partnerek összehozásában jelentős szerepet vállalt az Alkotó Ifjúság Egyesülés, az Állami Fejlesztési Bank és a KISZ Központi Bizottságának Gazdasági Társulása. Barkóczi István gépészmérnök üzemvezetőnek és munkatársainak szolgálati szabadalmát három évig vizsgálta és tesztelte a Viillamosipari Kutató Intézet és néhány külföldi cég, két éven át pedig több, Magyarországon kiépített, úgynevezet referencia vezetékszakasz vizsgázott. Az új anyag- és energiatakarékos kábeltípushoz hasonló még nincs a világpiacon, így a sorozattermelés beindulásává1! nagy megrendelésekre számíthatnak. A kábel iránt máris igen nagy az érdeklődés például japán cégek részéről, nemrég export-ajánlatot tettek pakisztáni vállalatoknak. Az új kábelt a korábbi típusoktól eltérően nem kell horganyzott huzalbevonattal ellátni, hanem csőszerű alumínium- bevonattal készítik. így az nemcsak hogy jobban vezeti az áramot, hanem a kábel előállításához mintegy 25 százalékkal kevesebb acélbetét kell, s alkalmazásával legalább 10 százalékkal csökken a szállításnál az elektromos energiaveszteség. További igen nagy előnye kocrózióál'lósága. Ha most a 35 kilométeres dán tengerparti vezeték beválik, már jövőre nagyobb megrendeléseknek tehetnek eleget az exportpiacokon.-----------— —y- TT "" ............ ................ ■ ■■—; ■■ ■ . . • ' .* " v.t* i A víz nem törődik az aktaköteggel Döbrököznek nincs folyója. Án/ize viszont volt, az utóbbi öt évben kétszer is. Június 23-án éjjel lél tizenegy körül nagy vihar kerekedett. Negyed egykor keltették Eckert Istvánt, a községi tanács elnökét. Engedélyt kértek, hogy átvágják az utat. E rövid idő alatt sok minden történt, sok mindent átgondoltak az emberek. Illés Ferenc öreghegy 116/A. számú háromszobás lakásának szuterénjét birtokba vette a szennyes viz. Tönkretette a kazánt, a mosógépet, a hűtőszekrényt, mindent, ami az alagsorban volt. A lelsö helyiségek lalai is megrepedtek. A kert lelöl betörő víz — öt évvel ezelőtt is elöntötte már ezt a házat az ár, akkor az utca felől védőgátat és nagyobb ellolyót építettek — behatolt a garázsba, az autóba, a sertésólba, amelyben tizenöt süldő és egy anyakoca volt. A kocát, a süldőket sikerült átmenteni a szomszédba, a baromliak mind elpusztultak. A kert iszaptengerré változott: oda a leszerződött hatezer lej fokhagyma, a bab, a krumpli, minden. Nincs szomorúbb látvány, mint amikor oda az ember munkája. Illés Ferenc traktorosé és családjáé odalett. És nincs aki megtérítse a kárt. Nincs biztosítása. Öt évvel ezelőtt még volt, de amikor elöntötte házát a víz, a Biztosító nem térítette meg a kárt. Arra hivatkozott, joggal, hogy a kár elhárítható lett volna. De ki háríthatta volna el? Az árok, amelyből kilépett a víz — senkié! Olyan is. A Mecseki Erdőgazdaság, a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság, a döbröközi termelő- szövetkezet és a döbröközi tanács területéről gyűjti össze a vizet és zúdítja öreghegyre, Homokhegyre ez a vízfolyás, amely a jogszabályok értelmében közcélú víziói yds lehetne, de nem az. Kezelését senki sem vállalja: sem a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, sem a Kapos—Koppány menti Vizitársulat. A tanácsnak a közel két és lél kilométeres vízfolyás megrendszabályozásához nincs elég pénze, a termelőszövetkezet sem tudja vállalni a több milliós kiadást, a lakosság egy vésze érdekelt, más része nem... Évek óta folyik a levelezés hivatalos mederben és nagy esőzésekkor folyik a viz, nem a kijelölt mederben. Nő az aktacsomó, de köztudomású, hogy aktákat hiába tennének a viz útjába. Aktákból nem lehet gátat építeni. A viz nem tisztel se aktát, se személyi, se állami tulajdont, megy a maga útján, kilép abból az ároknak nevezett valamiből, amit benőttek a bokrok, amit teledobáltak az emberek szeméttel, rossz sparhelttel, ócska mosógéppel. A víz nem törődik azzal: van-e pénz, vagy nincs. Ha van, ha nincs, kiköveteli magának. Június 23-án csak a döbröközi tanácsnak mintegy másfél millió forint kárt okozott, tönkretette a léiig kész utakat. Az öreghegyi, a homokhegyi lakók kárát még lel sem mérték. A kár tetemes. A kár megelőzésére pénz nem volt, a kár helyreállításához nem tudni honnan lesz. A víz mindezzel nem törődik. ’ A víz rombolását az illetékesek szemrevételezték. Az árkot is megnézték. A senki árkát. Amely se a tanács nyilvántartásában nem szerepel, se a közcélú vízfolyások között nem tartják nyilván. Csoda, ha a víz sem veszi figyelembe, hogy van egy árok, amelyben neki folynia kellene? SZALAI JÁNOS Közétkeztetés Bonyhádon Ha dolgaink normális kerékvágásban mennek, semmi nem térít el bennünket napirendünktől, akkor menetrendszerűen étkezünk: reggel, délben és este. Mi magyarok a két, vagy több fogásból álló főétkezésnek a délit tartjuk, akkor veszünk magunkhoz főtt ételt, akkor fogyasztjuk napi kalóriaszükségletünk oroszlánrészét. S mivel a déli órákban legtöbben munkahelyünkön tartózkodunk, a déli étkezést ott ütjük nyélbe, mégpedig szervezetten és a következők figyelembevételével: az ebéd legyen olcsó, ízletes, és feleljen meg a korszerű táplálkozás követelményeinek. Munkahelyünk, illetve a köz- étkeztetésünket szervező vállalat gondoskodik még arról, hogy étkünket szép környezetben, nyugodtan, elfogadható külsőségek között fogyaszthassuk. S ha mindez, s még sok egyéb apróság biztosított, akkor mondhatjuk, hogy közétkezésünk jó. * Bonyhádon Kránicz Józseffel, a városi tanács elnökhelyettesével beszélgetve megtudtuk, hogy az ifjú városban 8300-an dolgoznak, közülük 2400-an veszik igénybe a közétkeztetést. 1 — Városunkban.a közétkeztetést illetően nincs kielégítetlen igény. Persze, ha a választék bővebb lenne, bizonyos, hogy még jó néhányon jelentkeznének — mondja az elnök- helyettes. — Többfajta menüre gondol? — Is, de nem elsősorban. Inkább az a probléma, hogy az étlapokon ritkán szerepel gyümölcs és friss saláta. Nyáron is általában savanyú uborkát adnak ahelyett, hogy a vitaminban gazdagabb, s a szezonban olcsóbb, friss uborkából! káposztából vagy paprikából készítenének salátát. Ugyanez áll a főzelékfélékre is... amiket általában konzerv- ből készítenek. Ez a gond nemcsak a bonyhádiaké, hanem majd minden helyen — ahol ,,közétkeztetnek'’ — találkozhatunk vele. Persze, megoldásnak kell lennie. Csakhogy a számonkérések során a konyhák arra hivatkoznak a gyümölcstémában, hogy X forintból kell kigazdál- kodniok az ebédeket, amibe harmadik fogásként nemigen fér bele a gyülmölcs, legfeljebb ősszel egy-egy alma formájában. A főzeléktémának is megvan a magyarázata: a friss dolgok elkészítése munka- és időigényes. Azaz, a konyhákon dolgozókat nagyon leterhelnék, s ki lennének téve annak, hogy az ebéd esetleg nem időre készül el. Optimista lévén, bízom abban a közeli megoldásban, amit a gépesítés ígér, s szeretném hinni, hogy nem egy ördögi körben keringünk. Hiszen a napnál is világosabb, hogy Bonyhádon és másutt is miért alacsony a „közétkezők" száma. A zománcárugyár konyháján — aminek a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat a fenntartója — naponta átlag 900 adagot főznek. Ottjártunkkor, délelőtt 11 körül nagy volt a nyüzsgés. Legalábbis a külső szemlélőnek tűnt úgy. Mindenki tette a dolgát, Rigl Józsefet, a konyhafőnököt is a burgonyahámozásban zavartuk meg. — Néha bizony be kell segítenem az asszonyoknak — mondta nevetve, majd az aznapi menüket sorolta fel. (Háromféléből választhatnak az étkezők.) — Mindegyik menü zöldséglevessel kezdődik. Azután tarhonyás sertéshús káposzta- salátával, vagy zöldbabfőzelék sertéssülttel, illetve párolt marhaszelet vadas mártással és spagettivel a választék. Hogy miből készítik a konyhán a leveseket, főzelékeket? Az elsőt úgynevezett „kész levesből”, azaz előre tisztított zöldségfélékből, s a mellé csomagolt rántásból. Az utóbbit pedig konyhakész termékekből. Zöldségtisztitásra nincs kapacitásuk, s a munkájukat köny- nyítő gépekkel sem rendelkeznek. „Ellenőrzésem során rendet és tisztaságot találtam" összegezte tapasztalatait június elsején a KÖJÁL egyik közegészségügyi ellenőre. A helyzet azóta is változatlan — tapasztalhattuk mi is a napokban. A zománcgyárban egy ebéd 14 forint 50-be kerül. Ebből a dolgozónak 9 forintot kell fizetnie. * A városi tanács konyháján — itt a pártbizottságon, a rendőrségen, a költségvetési üzemben, a lakáskarbantartóknál, a művelődési központban és természetesen a tanácson dolgozóknak főznek — kétféle ebédből lehet választani. — Tegnap lebbencsleves volt. A választék pedig diós, vagy mákos tészta — mondja csöppnyi lelkesedés nélkül Kránicz József. — Nyolcvan étkezési napot vizsgáltunk meg nemrég. A második fogás negyven százaléka tészta. — Mit ebédelt ma? — kérdem a tanács egyik munkatársától. — Kefirt kiflivel. _ ? — Már egy ideje nem ebédelek itt. Nem vagyok híve a korszerűtlen táplálkozásnak. Egyik nap bableves, a következőn babfőzelék, két nap múlva sárgaborsó... Amíg nem lesz gyökeres változás, addig hideget ebédelek és inkább otthon ütök össze egy kis vacsorát. Hivatalában kerestük fölRu- zsics Tibor szb-titkárt. — Napirendre tűzte a szak- szervezeti bizottság a tanácsi közétkeztetés megvizsgálását. Sajnos problémák vannak. — És megoldás? — Az is. Azt hiszem, az ételek gondosabb elkészítésével, a körültekintő anyagbeszerzéssel költségváltozás nélkül lehetne javítani a minőségen. Persze, a helyzet azért nem katasztrofális. Van, aki elégedett az itteni koszttal. Mindenki ízlésének minden étel nem felel meg. * Bonyhádon több intézmény és vállalat dolgozói étkeznek vendéglátóegységekben. Négyszázan ebédelnek naponta a Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ két éttermében: az Etelkában és a Rákócziban. Szózhatvanan pedig a Tolna megyei Vendéglátó Vállalat fenntartotta Békében. Az utóbbiról így nyilatkozik egy törzsvendég: — Az ételek minősége kifogástalan. Az adag viszont néha kevés. Persze, nem ez a probléma. Inkább az, hogy gyakran különbséget tesznek az előfizetéses és az a’ la carte étkezők között. Előfordul, hogy a „közétkezők" asztalara nem tesznek vizet és poharakat. * Két óra van. Műszakváltás a vasipari vállalatnál. Ilyenkor benépesül a szép étterem, amit két esztendeje vehettek birtokukba a dolgozók. (Korábban „papírból” vagy lábasból ebédeltek.) A vasipariba az Etelkából hozzák az ételt. A megkérdezettek mind elégedettek. Gusztusos és látszatra tartalmas a bográcsgulyás, amit a munkások maguk visznek asztalukhoz. És igen csábító a fejenként két-két darab, tenyérnyi almás rétes... — Nagy öröm volt az ebédlő és a tálalókonyha átadása — szól két kanál leves között egy kék overállos fiatalember. — Egyszerű és kényelmes így étkezni. Meg kevesebb a dolga otthon az asszonynak is, mert nem kell vacsorát főznie. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Gottvald Károly A kétéves étterem a vasiparinál A zománcárugyár ezer adagos konyhäj«