Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-24 / 146. szám
1981. június 24. Képújság 5 Nemcsak a faház az új Kevesebb a fenyő, használjunk égert és nyárt Tulajdoniképpen nemcsak faházról lesz az alábbiakban szó. Ezelőtt tizenöt évvel még fenyőfából csinálták. Képzeljük el, honnan érkezik hozzánk az a szép fenyőfűrészáru. Hiába ömlik be úgy Záhonynál, mintha végtelenek lennének a szép szibériai erdőik, mi úgy pazaroltuk, mintha a sajátunk és az is ingyen lenne. Hát, felemelték a fenyőfűrészáru árát. Megtiltották felhasználását egész sor területen. Ezek után a Dombóvári Unió Ipari Szövetkezetben elkezdték keresni az újat. Üj anyagokat a fából készített házakhoz már korábban is alkalmaztak, de az áremelkedés új útra terelte a kutatást. A lombosfákat kezdték vizsgálni, azokat, amelyek bőségesen nőnek hazánkban, kitermelésűk, feldolgozásuk könnyű. És: nem, vagy csak lassan romlik a végtermék értéke, formája, szépsége. Az éger és a nyár jöhetett számításba. Egész sor kísérlet bizonyította, hogy mire lehet, s mire nem ezeket a faféleségeket használni. Végül a vegyiparhoz is fordultak, a hőszigetelő anyagok miatt. Évente mintegy tizenötmillió forint értékben készítettek különböző házakat, amelyek alkalmasak ipari célra — raktár, műhely, stb. — kommunális, szociális épületnek — öltöző, szállás, étterem — és hétvégi házaknak, kertben és vízparton egyaránt. Alkalmas kellett, hogy legyen a faszerkezet olyan épületek készítésére is, amelyek az egészségügyi előírásoknak megfelelnek. így megemelték a panelok magasságát, 275, illetve 300 centiméterre. Ezek után a KÖJÁL sem gördített akadályt az újabb faházck építése, forgalmazása, felállítása elé. Miután az anyagfelhasználási normákat is megszigorították, hogy kevesebb nemes fát használjanak — szendvicsszerkezetű panelokat készítenek. Tehát: a keret fenyőfűrészáru, a borító farost, közte farostból készített rácsszerkezet, amely légszigetelő is egyben. Más panelokhoz pedig hangarocellt használnak. Az épületek felületvédelmét is korszerűsítették. Xi Iádékor festéket használnak, amely négyöt évig biztonságosan megvédi a panelt az időjárás okozta károktól. A műanyag alapú festék nemcsak tartós, hanem szép is, hiszen többféle színiben lehet felhordani, és a kész épület olyan, mintha kőporral vonták volna be. Az új, korszerű termék — jelen esetben a fából készült DO- típusú házak — árkalkulációja kicsit késik, hiszen az első félévben még majdnem az összes hqzat, panelt a régi áron kalkulált módon számolták el. Az ármódosítások után tudták csak „utolérni” magukat az Unióban. A késés forintveszteséggel is járt, az első negyedévi tervet például ezért nem tudták teljesíteni, de most, az év közepén már a piacon megfelelő áron, a megváltozott alap- anyagárak figyelembevételével tudják eladni terméküket. Idén mintegy kétszázötvenháromszáz különféle házat készítenek Dombóvá rótt. Az 5 négyzetméteres horgászháztól, a 44 négyzetméteres Dombóvár típusú házig széles O' választék. A múlt évben ugyan visszaesett a házak iránti kereslet, de idén mintha élénkült volna a piac. Annak ellenére, hogy fából, könnyű szerkezetekből vagy féltucat ipari szövetkezet és ERDÉRT-üzem gyárt házakat, a dombóváriakénak jó a piaca. A korszerűsítést a jövőben is folytatják. Újabb anyagokat keresnek, amelyek helyettesítik a méregdrága fenyőfűrészárut, s nemcsak az anyaggal, hanem az épületek használhatóságával kapcsolatban is folytatnak kutatást. Figyelembe veszik a vásárlók igényét, a piackutatás éppen úgy szerves része a fa- házakciónak, mint a gyártási folyamatok korszerűsítése. Pj—Ka Csak a házelemek kerete kész ül fenyőfából Xiladekorral festik be a panelokat Csutorás István osztályvezető a legszebb faház, a Dombóvár típusú rajzát mutatja A szendvics belső része farostból van Naponta elszállítják a szerelésre kész házak elemeit, ahogyan a megrendelő kívánja _________________________________________________________I S ok millió cserép sorsa Május elején találkoztunk ■ a Bátaszéki Vázkerémia és Cserépgyár vezetőivel, s akkor a nem éppen rózsás cseréphelyzetet boncolgattuk. A gyár depójában hárommillió-hétszázezer cserép várt gazdára. Azóta eltelt egy hónap, a depóból elszállítottak egymillió hétszázezer cserepet — a TUZÉP-ek, vállalatok, és a magánépítők. És mi lesz a megmaradt kétmillió cserép sorsa? Túróczi László, a gyár műszaki vezetője bizakodó: — A gyakorlat bizonyítja, hogy a cserép piaci helyzete sohasem volt valami stabil. Többnyire az építkezők az év közepére húzzák fel házuk falait, s addig senki sem vásárolja meg a tetőfedő anyagot. így várhatóan szeptember végén, október elején indul meg a gyár szabadtéri raktárából a nagyarányú cserépelszállítás, s a kétmillió cserép — ezt reméljük — az év végére elfogy. Bátaszéken mindezek ellenére továbbra is folyamatos a cserépgyártás. Naponta 25 ezer sajtolt cserép kerül ki a kemencékből, s onnan a depóba. — Vajon nem lenne ésszerűbb — amíg a készlet tart — leállni a cserépgyártással? Kérdésünkre Túróczi László válaszol: — Lehet, hogy észerűbb lenne, de ebben a kérdésben a tröszt vezetői döntenek, s ez ideig még ilyen utasítást nem kaptunk, így a cserépgyártás továbbra is folyamatos. Az országban három — nagy volúmenben - cserepet gyártó üzem van; a békéscsabai, a tatai és a bátaszéki. Sajnos a fogyasztók a bátaszéki tetőfedőanyagot kedvelik a legkevésbé, talán halványsága miatt. Annak ellenére, hogy a vásárlók is tudják, minőségileg semmivel sem rosszabbak ezek a cserepek a békéscsabainál és a tatainál, mégsem vásárolják akkora kedvvel a bátaszéki terméket. A cserép halványságát a kö- vesdi agyaglelőhelyről bányászott agyag szürke és sárga színe okozza. Ezen a területen nincs vörösagyag. — Nem érné meg a gyárnak az ország más területéről vörösagyagot ideszállítani? Hiszen ma már rendkívüli befolyása van a kereskedelemben a színnek, a „csomagolásnak" is. Arra gondolunk, hogy ha a bátaszéki cserép a jövőben vörös színt kapna, nagyobb lehetne a piaca. A gyár műszaki vezetője kész a válasszal: — Nézze, ha az országban lennének vörösagyag-lelőhe- lyek, a bátaszéki cserépgyárat nem ide telepítették volna... Arra, hogy akár Békéscsabáról, akár Tatáról Bátaszékre szállítsunk vörösagyagot, nincs pénz. Ha azt mondom, hogy gyárunknak minden egyes cserép három forintjába kerül, és ugyanennyiben van a fogyasztónak is, gondolom megmagyaráztam, miért nem éri meg a vörösagyagot ideszállítani. Egyébként a cserép halványságán némiképpen változtatunk szeptember elejétől, akkor ugyanis piacra dobunk — kísérletképpen - egymillió engo- bozott cserepet, barna és piros színben. A bátaszéki gyár korábbi termékei gyakorta kipattogzottak, elsősorban a nyersanyag magas mésztartalma miatt. Ma már sikerült ezt a problémát megoldani. Az agyagot a korábbinál finomabbra őriik, magasabb hőfokon, több mint ezer Celsi- us-fokon égetik ki (igaz ez nagyobb energia-igénybevétellel jár). A folyamat utolsó stációja a sziloros kezelés, amely- lyel a cserép víztaszítóvá válik, s egyben szabvány feletti minőségűvé is. Ennek ellenére a depóban vár kétmillió cserép! Az azonnal el nem szállított cserép 10-12 százaléka megy selejtbe, ami ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a bátaszéki gyár évi 14 millió cserepet gyárt, nem kis tétel. A selejt, a korszerű gépek ellenére elkerülhetetlen, mert a kemencékből a depóba, a depóból a vagonokba szállításkor a cserép bizony törik. Málinger József, a gyár irodavezetője elmondja, hogy volt idő, amikor még a jóformán ki sem hűlt cserépre vártak a vagonok, a tehergépkocsik. Aztán, ahogy „bejött a paladivat" úgy csökkent a kereslet a cserép iránt. Igaz, akkoriban még sokkal olcsóbb volt a pala, de ma mór megközelítően azonos árfekvésű mindkét tetőfedő anyag. Ami ma is olcsóbb a palában, az a faszerkezet, ami tartja a palát. Most harminc százalékkal olcsóbb a cserép Bátaszéken. Vagyis az eddigi háromezer forint helyett kétezer-egyszáz forintért jut a vásárló ezer darab cseréphez Hogy meddig tart az árengedmény? Talán míg el nem fogy a kétmillió cserép, s az azután a depóba került cserép ára ismét „felszökik" a régi árra... A gyár műszaki vezetője szerint nemcsak Bátaszéken jelent gondot a cserép eladása. Gond ez Békéscsabán és Tatán is. S lám milyen az élet? Nem fogy a bátaszéki cserép, de a vásárlók „ölik egymást" az itt gyártott tégláért. Talán egy kis rugalmassággal - esetleg a cserépgyártó gépsor átalakításával - elkerülhető lenne a főfájás sok millió cserép ügyében. SÁRKÖZI JÁNOS Tatarozás*! tapasztalatcsere Visszhang Szekszárdi ' iszapelöntés-ügyben A lakóházak felújítására, megóvására bevezetett legjobb építési technológiák megismertetésére országos tapasztalat- cserét rendezett az építőipari szövetkezetek és az ingatlankezelő vállalatok képviselői számára kedden Tatabányán az Építőipari Tudományos Egyesület. Mint a megbeszélésen elhangzott, az építőipari szövetkezetek a korábbinál nagyobb részt vállalnak a nemzeti vagyon fontos ágát képviselő lakóépületek fenntartásából, s a tervidőszak végéig a jelenlegi 30 százalékról 60 százalékra növelik az ilyen munkára szánt kapacitásukat. Már most sem kevés az olyan szövetkezet, ahol' a lakások felújítását egyenrangúnak tartják az újak építésé-' vei. A Pécsi Építőipari Szövetkezet például magára vállalta a belvárosi épületek teljes felújítását, az ezer dolgozót foglalkoztató szegedi szövetkezet kapacitásának nagyobb részét ugyancsak a lakóházak munka- igényes felújítása, korszerűsítése köti le. Különösen példamutató módszerek alakultak ki a lakóházak megóvására Tatabányán, s elsősorban ezekkel ismerkedtek meg az országos tapasztalat- csere résztvevői. Ebben a városban az ingatlankezelő öt évre előre meghatározza a felújításra kerülő épületek sorrendjét. Olvasónk, Kattenbach Fe- rencné (Szekszárd, Bartina u. 80.) levélben kifogásolta a júni- •us 14-i számunkban megjelent írásunkat. A „Hétről-hétre" című összeállításban munkatársunk azt állítatta, hogy a nagy esőzések után a Séd patak lefedése, a volt Hármas-híd környékén, beváltotta a hozzáfűzött reményeket, hisz a lerakott csövek elnyelték az erős záporok vizét. Olvasónk ezzel kapcsolatban ezt írja: .^Bizonyára ezután is elnyelik, mert mióta a Remete utcán, a Káblár közben és a Nagybödő elején szabályozták a zápor útját, az fittyet hányva a tervezők elgondolásának, elfolyik az utókba beépült nagyon sűrű és nagyon keskeny rácsok tetején és a Kablár köznél három irányból egyesülve hömpölyög végig a Remete utcán, elöntve a járdát, sőt jó pár udvart is." Olvasónk a későbbiekben úgy véli, hogy „Így aztán a patak könnyen elnyeli, ami belefályik, csak éppen a város legrégibb településének házai áznak el." Végül szeretné „ha egy ilyen felhőszakadás alkalmával O. I. névjelű újságíró elvtárs személyesen győződne meg” állítása igazáról. Ennek természetesen semmi akadálya, de mert a rendkívül tárgyilagos és közérdeket szolgálni akaró levelének állításaiban egy percig sem kételkedtünk, felkerestük a városi tanács elnökhelyettesét. Sztárcseivty Ervin elnökhelyettes elismerte, hogy a Bödő esetében olvasónknak valóban igaza van, az átfolyás rossz, ezen változtatni kell és változtatni is akarnak. A Séd patak völgyének rendezése azonban komplex munka, mély a Benedek- és Szücsény- szu rd ikokná I már megkezdődött, az idén a Hosszú-völgynél folytatódik, majd idő- és anyagi erő szerinti sorrendben követi ezt a Kis- és Nagybödő környéke. Kétségtelen tény, hogy a jövőben megoldásra kerülő feladatok a jelenben nem vigasztalhatják a helyben lakókat és teljesen egyetértünk Kattenbach Ferencnével abban, hogy a jelenlegi helyzet nem megoldás, hisz „Amíg a sok lerakodott iszapot részben a lakosság, részben a városgazdálkodás dolgozói el nem takarítják, járhatatlanok a gyalogjárdák." Egyben javasoljuk az illetékes tanácstag közbeavatkozását is, melynek nyomán minden bizonnyal igénybe lehet venni majd az úgynevezett „interpel- láciás keretet" is, mely épp a gyors segítség célját szolgálja'.
